Család

(1) Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját.

(2) Magyarország támogatja a gyermekvállalást.” ( Alaptörvény)

Bevezető

A sarkalatos (családvédelemről szóló) törvény egyik passzusa kimondja, a kiskorú gyermek szülője köteles gyermeke felügyeletéről külön jogszabályban foglaltak szerint gondoskodni, amikor a gyermek éjszaka közterületen, szórakozóhelyen tartózkodik. Az indoklás szerint ugyanis a gyermeket a család kötelékén kívül számtalan veszély fenyegeti. A közterületen, szórakozóhelyen éjszaka, felügyelet nélkül eltöltött időben számos gyermek válik bűncselekmény áldozatává vagy elkövetőjévé.

A szenvedélybetegek esetében (kábítószer fogyasztás, mértéktelen alkohol fogyasztás, stb.) elsősorban nem a büntetéssel fenyegetés használna, a CSALÁDOKAT kell erősíteni.

A CSALÁDBAN DŐL EL – szinte – MINDEN!!

______________________________________________________________

A rovat tartalomjegyzéke

1. Megalakult a családlánc
2. A nemzeti identitás bölcsője a család
3. Mesepszichológia
4. Házasság
5. Szűrőkkel védenék a gyerekeket
6. Erőszak és konfliktuskezelés a családban
7. A gyermekkori szorongás
8. Alvászavar
9. Nyáron könnyebb elhagyni a pelenkát
10. Vigyük-e nyaralni a család legkisebb tagját?
11. Miért nem beszél a gyerek?
12. Őseink traumái ránk is hathatnak
13. Halfogyasztó kismamák, intelligens babák
14. Születésünk befolyásolja a vérmérsékletünket
15. Ne fizessünk a gyereknek a házi feladatért!
16. Trónfosztás a gyerekszobában!?
17. Magzatvédelem: kevés vitamin fogy itthon
18. A bölcsőhalál kockázatának csökkentése
19. Mese
20. Őszi immuntréning minden gyereknek
21. HPV oltás
22. Érzelmi válság kamaszkorban
23. Az elváltak és az özvegyek könnyen elszigetelődnek
24. Egyre több az allergiás kisgyermek
25. Bárányhimlő: mindenképpen érdemes oltani
26. Kötelező oltások
27. A gyermekek mozgásfejlődése nem verseny
28. Stresszkezelés gyermekkortól
29. Hisztirohamok: szükség van a korlátokra
30. Ötmillió magyar küszködik súlyfölösleggel
31. Nincs elég gyógypedagógus a babák kezeléséhez
32. Útmutatót kapnak a babasíráshoz az anyák
33. Hiperaktivitás
34. Veszélyes a népszerű köhögéscsillapító
35. Tanuljon-e a gyerek tanévkezdés előtt?
36. Megelőzhetőek lennének a vízi balesetek
37. Rossz mintákat látnak a fiatalok
38. Az óvodai beszoktatás
39. Egyre több krízisben lévő gyerek kér segítséget
40. Vigyázz, mire gondolsz, mert bekövetkezik!
41. Majd én megnevelem, ha maga nem teszi!
42. Gyerekcipő
43. Segítség, szétköltözik a családom!
44. A családon belüli erőszak
45. Dührohamot okoz az alváshiány
46. Megelőzhető a gyermekkori öngyilkosság
47. Öt különbség az első és a második gyerek között
48. Halálos játékok egy perc “hírnévért”
49. Pozitív gyakorlatokkal a boldogságért
50. Évente száz gyermek tűnik el
51. Egyre több a mentális beteg Magyarországon
52. Családon belüli erőszak
53. Kedvezőtlenek a magyarok életkilátásai
54. A fiatalok szexuális szokásai
55. Gyermekpszichiátria
56. Cél az öngyilkosságok további csökkentése
57. Egyre fiatalabbakat foglalkoztat az öngyilkosság gondolata!
58. Züllöttek az itthoni kamaszok is!?   
59. Az internethasználat veszélyei
60. Soha ne hallgasson akit zaklatnak!
61. Veszélyek az interneten
62. Hagyjuk a gyermeket “videoblogolni”?!
63. Mitől élnek tovább az idős emberek?
64. Az internet veszélyei
65. Sikerkeresés (nem egyenlő) kudarckerülés
66. Családi koszt – Divatdiéták
67. Miért van egyre több lelki beteg?
68. Nem a gyerek hisztis, hanem a szülő
69. Öngyilkosságra buzdít a Kék bálna
70. Zöld elefánt – Kék bálna
71. Tanuljunk meg szeretni!
72. Az 5 szeretetnyelv – Kamaszokra hangolva
73. Netfüggő gyerekek

74. 12 dolog, amit jó lett volna tudni, mielőtt szülők lettünk
______________________________________________________________

1. Megalakult a családlánc

Megalakult a Kárpát- medencei Családlánc, amelynek célja egyebek mellett a magyar nemzeti identitás megőrzése, a családi értékek fenntartása, valamint az anyanyelv ápolása.

Kövér László házelnök szerint Európa egységéhez családra van szükség,a gyermekvállalás kérdése pedig nemzetstratégiai ügy.

Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár szerint a kis közösségek között a legfontosabb a család, és a nemzetfennmaradása érdekében vállalnia kell mindenkinek az identitásását.

(Forrás: MN 2012. május 12.)

FEL
______________________________________________________________

2. A nemzeti identitás bölcsője a család

A morális válságot törvényszerűen követi a demográfiai válság és a gazdasági összeomlás!

A nyíltan vagy burkoltan, de egyre nyilvánvalóbban sulykolt “ideális fogyasztó” (aki mérlegelés nélkül megveszi a reklámokban hirdetett termékeket) személyiségekből álló társadalom megteremtése üzleti érdek!! Ugyanis minél kisebb a a fogyasztó kötődése a hagyományokhoz, a hithez, a hazához, a családhoz, annál inkább képes ideális fogyasztóvá válni .

A nemzeti identitás bölcsője a család. Hogy a felnövekvő nemzedék identitása milyen lesz, az elsősorban a családban dől el. Ha erősebb a kötődés a családhoz, akkor a hazához is…, akkor kevesebb szakember megy külföldre, akkor a fogyasztó lehetőség szerint hazai termékeket vásárol stb. Okos családpolitikával (magzat-, anya-, család- és gyermekvédelem, a házasság értékeinek óvása, a gyermekvállalás elősegítése ) sokat tehetünk ez ügyben.

Másik fontos kérdés a nemzettudat kérdése. Hazánk városaiban nemzedékek nőttek fel úgy, hogy nem ismerték például a népi kultúrát. Több nemzedék évtizedeken keresztül torz képet kapott a múltunkról… A polgári oldal mindig is tudatában volt annak, hogy a nemzeti öntudat, a nemzethez való tartozás érzésének (kialakítása) fejlesztése, a múlt minél pontosabb ismerete milyen fontos feladat. A ráció és az emóció együttes hatására képes kialakulni a nemzethez tartozás jogos büszkesége!

A “lelkeket” nevelni kell! A szemléletformálást nem engedhetjük át csupán a korszerű, a piac által diktált áramlatoknak…

(Forrás: MN 2012. május 24., Dr. Szabó Endre írása alapján)

FEL
______________________________________________________________

3. Mesepszichológia

Akinek gyereke vagy unokája van, jól tudja, milyen hatalmas a gyerekirodalmi kínálat, és milyen nehéz a válogatás. Kádár Annamária: Mesepszichológia című könyvében leírtak értelmében viszonylag pontos ismeretet szerezhetünk arról, hogy milyen életkorban mit élnek át a gyerekek, milyen a gondolkodásuk. Egész kicsiként vágynak a saját életüket, környezetüket megjelenítő egyszerű történetekre, óvodáskorukra pedig teljesen kifejlődik bennük a mágikus mesei elemek iránti fogékonyság, amit tízéves kortól fokozatosan felvált a realitás igény. Fejlődésükkel együtt változik, hogy milyen típusú mesét igényelnek és hogyan!

Szakmai és emberi szempontból is elborzasztók az egyperces “instant” mesék, a lerövidített, lebutított történetek, amelyek elveszik a szülővel töltött minőségi idő lehetőségét is. A “Mesepszichológia” nemcsak a mesékről, hanem a gyerekek működéséről, világlátásáról is összképet ad. Kiderül, mi a teendő, ha a gyermekünknek képzeletbeli barátja van, és kiderül sok minden rólunk, felnőttekről is.

(Kádár Annamária: Mesepszichológia – Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban, Kulcslyuk Kiadó, 2012, 375 oldal, 3150 Ft)
(Forrás: MN 2012. augusztus 29.)

FEL

______________________________________________________________

4. Házasság

Arról sokat hallani, hogy léteznek rossz házasságok, de miért nem emlegetjük, hogy vannak jók is?

Ez most egy egészen „csöndes” kis írás lesz. Nem akarok vitába szállni senkivel, nem hangoztatom a véleményemet, nem konfrontálódom. Ahhoz túlságosan jóleső érzés uralkodik idebenn. Öröm, hála, halk, de teljes ünnep.

Az idén vagyunk húszéves házasok a feleségemmel.

Nem érdem ez, hanem áldás. Onnan felülről, ahonnan minden jó jön. A szombathelyi székesegyház Nyugat-Magyarország legnagyobb temploma, mégis szűknek bizonyult egyik szombaton, amikor a megyés püspök meghívására ünnepelni gyűltek össze az egyházmegye jubiláló házaspárjai és hozzátartozóik. Nem vonultunk végig a főúton, csak ültünk boldogan a templom hűvösében. Nem lüktetett az elektronikus zene, de diadalmasan zúgott az orgona. Nem öltöztünk lengén, színesen, provokatívan, öltöny, nyakkendő kosztüm, gálacipő járta.

Amerre fordult a tekintet, mindenütt házaspárok. Csitri huszonévesek, komoly harmincasok, beérkezett harmincasok, beérkezett negyvenesek és idősebbek, a gála bőszek. Öttől ötven évig tartó monogámiák.

Egy férfi és egy nő életre szóló szövetsége. Az arcokon, a mozdulatokban, tekintetekben felsejlik a régen tett eskü, az a vakmerő, sorsot kihívó „ és hogy őt el nem hagyom holtomiglan-holtáiglan semmiféle bajában. Isten engem úgy segéljen!”

Nem az ő, nem a mi érdemünk, hogy megtartottuk. És nem szégyen annak, aki nem. Hála legyen, hogy amikor erőt kértünk hozzá, megkaptuk. Napról napra, csapásról csapásra, ünnepről ünnepre. Ez az elmúlt húsz év valóságos csoda. De az öt is az, hát még az ötven. Boldog, akinek megadatik.

De azt is tudom, hogy nem feltétlenül boldogtalan, akinek nem. Mindenkinek saját ösvénye van. Kinek szűkebb, kinek tágasabb, de hogy egyformán göröngyös és kaptatós, az nem vitás. Hogy jövök én ahhoz, hogy megítéljem mások döntéseit? Mi most ünnepelünk, s nem hagy nyugodni egy apró, kínzó érzés. Lehetséges, hogy nem beszélünk eleget erről a mi utunkon? Erről a konzervatív, sőt avíttnak mondott élethelyzetről, aminek házasság a neve? Lehetséges, hogy valamit rosszul csinálunk? Arról sokat hallani, hogy léteznek rossz házasságok, de miért nem emlegetjük gyakrabban, hogy vannak jók is? Hogy sokan éppen ebben találtuk meg életünk értelmét, ebben a küzdelmes, a bűn, bűnbánat és megbocsátás trigonometriai törvényeit követő, hullámhegyekkel és völgyekkel ékes, de mindvégig a szeretet és az eskü jegyében megélt, Istentől megáldott kapcsolatban?

Hát ezért kalimpálok most itt a klaviatúrán.

Együtt voltunk vagy kétezren, fiatalok és öregek, ünneplő ruhában, ünneplő szívvel, és mint súlyos lepel, borultak a vállunkra a kupola magasából a d-moll toccata és fúga akkordjai. Amikor a végén, a bejárat előtt a fénykép kedvéért még egyszer összekaroltunk és magamhoz húztam Őt, öröm és hála töltött el iránta és a Magasságbeli iránt. Meg – mit tagadjam – egy jó adag büszkeség. Azaz pride.

(Forrás: MN 2014. július 11.) Dr. Király Péter

FEL
______________________________________________________________

5. Szűrőkkel védenék a gyerekeket

Az internetes szolgáltatók július 1-jétől kötelesek ingyenes szűrőszoftvert biztosítani előfizetőiknek, szeptembertől pedig az iskolákban, könyvtárakban használt számítógépeken is kötelező lesz szűrni a gyermekekre káros tartalmakat. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) országos kampányt indított.

Július 1-jétől az internet hozzáférést nyújtó szolgáltató köteles a kiskorúak védelmét lehetővé tevő, könnyen használható szoftver ingyenes letölthetőségét biztosítani a honlapján. Felmérések bizonyítják, hogy ma Közép-Európában a magyarok a leginkább internet függők, így különösen szükségesek az óvintézkedések. A szűrőszoftverek használata szeptember 1-jétől kötelező lesz a nyilvános könyvtárak és iskolák számára is, és tájékoztatást kapnak róla a pedagógusok is, hogy a gyerekek sehol se férhessen hozzá káros tartalmakhoz.

A szolgáltatók egyszerűen letölthető, könnyen használható szoftverek kell alkalmazniuk, azokat elérhetővé kell tenniük a honlapjukon, és tájékoztatót is közzé kell tenniük az elérhetőségről és a használatról.

A KIM „Csendben van, de biztonságban?” címmel a közelmúltban országos kampányt indított. A plakát-, televíziós és rádióreklámokkal azt szeretnék elérni, hogy minden szülő szánjon negyedórát a szűrő beállítására, hiszen ezzel nagyon sok káros hatástól óvhatja meg gyermekét. A szoftveren keresztül a szülő maga állítja be, hogy milyen káros tartalmaktól szeretné megvédeni gyermeké, például a szexualitás vagy erőszak megjelenítésétől. Védelem esetén ilyenekre a gyerek nem lelhet rá.

Szintén a gyerekek biztonságos internet használatát segíti a KIM gyermekbarát igazságszolgáltatási programjának részeként kifejlesztett új telefonos játék is, amely idén nyártól ingyenesen letölthető lesz.

A játék célja, hogy a gyerekbarát program kabalafiguráját végigvezessék a különböző nehézségű pályákon, aminek feltétele az is, hogy megválaszolják a tudatos internet használatra vonatkozó lehető legtöbb kérdést.

(Forrás: MN 2014. május 22.)

FEL
______________________________________________________________

6. Erőszak és konfliktuskezelés a családban

Miért éppen a biztonságot jelentő családban fordulnak elő leggyakrabban erőszakos cselekmények?

Elsősorban azért, mert a család olyan szociális kapcsolati egység, amelyben a tagok érzelmi szálakkal kötődnek egymáshoz, a családtagok fontosak egymásnak, mert az egymás iránt érzett szeretet (és sajnos a gyűlölet is) kitüntetett szerepet játszik.

A megoldáshoz első lépés lehet a konfliktusok jellegének felismerése. Hiszen gyakran előfordul, hogy az agresszív viselkedés kiváltója nem is az az esemény, amely közvetlenül megelőzi. Gyakran a szereplők maguk sem tudják vagy nem merik megnevezni a háttérben meghúzódó valódi okot.

“Amikor egy házaspár vitatkozik valamiről, talán azt hiszi, a pénzről, a hatalomról, a szexről vagy a gyermeknevelésről van szó….. valóban ….. NEM VAGY ELÉG NEKEM”

Ezért van az, hogy gyakran megpróbálnak beszélni a nézeteltéréseikről, de gyakran egészen másról ejtenek szót, a valódi problémát kerülik.

Az érzelmi zsarolástól a sértegetésen és a fenyegetésen keresztül vezet az út a fizikai erőszakig!

A konfliktus mindennapjaiknak része, sokszor azonban saját negatív tapasztalataink alapján inkább igyekszünk elkerülni s ez bizony nem vezet az ellentétek megoldásához. Pedig a konfliktusok megoldása fontos része a személyiségünk fejlődésének. Az emberi fejlődések konfliktusok (krízisek) megoldásán keresztül halad az érett önálló személyiség kialakulásáig! A megoldatlan krízisek sebezhetővé, sérülékennyé teszik az egyént.

A konfliktusok kezelése tanulható! A jó konfliktuskezelésnek azonban fontos része az önismeret, annak eldöntése, hogy milyen érzés van bennünk a másik iránt, el tudjuk e fogadni saját haragunkat, vagy a másikra vetítve szabadulunk meg tőle. Az ellenséges érzések másikra kivetítése, az agresszív szándék másiknak tulajdonítása kizárja a kompromisszumos megoldást. Remélhetőleg a konfliktuskezelés, az önismeret gyakorlati elsajátítása – a családi életre nevelés részeként – nagyobb szerepet kap az általános és középiskolai tanulmányok alatt, s hozzájárul a következő generáció szemléletváltásához, csökkentve az egész társadalmat megrázó családi tragédiákat!

(Forrás: MN 2012. szeptember 6.)

FEL

______________________________________________________________

7. A szülő segíthet a szorongás leküzdésében

A gyermekkori félénkség lehet természetes jelenség is, bizonyos esetekben azonban szükség lehet szakemberre

Számos szorongásos jelenség kíséri a gyermekek normál fejlődését. A csecsemőknél általában a 6-8 hónapos korban megjelenő idegenektől való félelem, kisgyermekkorban bizonyos fóbiák, az iskolás korú gyerekek teljesítmény szorongása, a serdülőkor bűntudati jellegű félelmei gyakori jelenségek. Ilyen a szeparációs szorongásos zavar is, amely a szülőtől való elszakadás miatti túlzott félelmet jelenti.

Tipikus jelenség, amikor a gyermeket a szülővel vagy önmagával kapcsolatos nem valós félelmek gyötrik, nem mer iskolába menni, fél este elaludni, mivel ez is egyfajta elkülönülést jelent a szülőktől. Minden idegen, ismeretlen helyzet elviselhetetlenek tűnik neki, csak a családon belül, vagy az ismerős környezetben érzi jól magát. A szorongásos betegségeket gyakran kíséri különféle kényszerbetegség, a gyermek állandóan kényszert érez például a kézmosásra, vagy úgy érzi, folyamatosan ellenőriznie kell, hogy elvégezte-e a feladatait. Előfordulhatnak különféle kényszer cselekedetek is, például amikor iskolába menet a járdán rá kell lépnie egy bizonyos kőre, hogy sikeres napja legyen. – írja honlapján a Pszichofészek magánrendelő, amelynek szakmai csapata gyermekpszichológusokból, pszichológusokból és pszichiáterekből áll.

Szorongásos zavar többek között a pánikroham vagy a szeparációs szorongásos zavar, amikor a gyermek fél a gondozótól történő elválástól. Ez a szakemberek szerint 2-3 éves korig természetes, ezután azonban a gyermekek képesek belátni azt, hogy az anyától való elválás csak ideiglenes, és nem jár fenyegető veszedelemmel.

Ismert szorongási forma az iskolafóbia, amikor a gyermek többé nem hajlandó iskolába menni, vagy csak heves pánikreakció kíséretében vihető oda.

Agorafóbia esetén a gyermek fél olyan helyeken vagy helyzetekben, ahonnan az elmenekülés nehéz, vagy nincs kéznél segítő személy. Ilyen helyzet lehet például amikor egyedül kell elmenni otthonról, busszal, vonattal utazni, tömegben lenni, sorban állni. Specifikus fóbiák esetében a gyermek bizonyos helyzetektől, tárgyaktól, állatoktól iszonyodik. Szociális fóbiáról beszélünk, ha erős félelem jelentkezik olyan helyzetekben, amely előadói teljesítményt igényel, például versmondásnál, felelésnél. Szelektív mutizmus is egyfajta szorongásos zavar, amikor a gyermek bizonyos személyekkel nem hajlandó szóba állni, jóllehet beszédértése és beszédkészsége normális. Ez általában 3-8 éves kor között fordul elő gyakran beszédfejlődési zavar vagy artikulációs zavar van a háttérben.

Kényszerbetegségről akkor beszélünk amikor a gyermek visszatérő tartós gondolatokról, késztetésekről számol be. Ezek a gondolatok távol állnak általában az élet reális problémáitól, s az illető igyekszik elfojtani őket. Célja lehet a szenvedés megelőzése, csökkentése, vagy valami rettegett esemény elhárításának a vágya. A kényszergondolatok vagy cselekedetek gyakran igen időigényesek, kihathatnak a tanulásra illetve a társas kapcsolatokra is

A félénk gyerek szociális kihívást jelentő helyzetekben rendszerint nehezen állnak helyt, elutasítják, vagy megpróbálják elkerülni a társas érintkezéssel járó szituációkat. Komoly nehézséget jelent nekik a barátságkötés, nem könnyű kapcsolatot teremteni társaikkal. Gyakran még az olyan egyszerű helyzeteket is küzdelmesen élik meg, mint megszólítani a másikat. Ezek a gyerekek nehezebben fejezik ki akaratukat a környezetüknek, nem merik elmondani a problémáikat. Mindez ahhoz vezet, hogy a gyermek visszahúzódóvá válik és egyre kevesebb társas kapcsolatot tart fent. Hosszú távon az átélt kudarcok komoly önértékelési problémákhoz vezetnek.

Pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy a szorongó és az agresszív viselkedés között számos hasonlóság van. Így például az agresszív és a szorongó gyerekeknek is kevés a társas kapcsolata. Egyikőjük sem tudja hogyan kell barátkozni, csak míg a szorongó gyermek nem meri megszólítani a társát, konfliktushelyzetben pedig a visszavonulást választja, addig a másik agresszív viselkedéssel próbál kapcsolatot teremteni és így akarja rendezni a vitás helyzeteket. Mindkettő önértékelése alacsony, iskolai teljesítményüket pedig problémájuk ronthatja.

A legfontosabb feladat az, hogy felismerjük a problémát. A szociálisan félénk, visszahúzódó gyermekek egy átlagos osztályközösségben „jó gyerekek”. Őket nem kell fegyelmezni, szorongó viselkedésükből kifolyólag mindenben szeretnének megfelelni a felnőtteknek. Ugyanakkor a túlzott mértékű szorongás komolyan hátráltatja a gyermeket a fejlődésben. Az nagy előrelépést jelent, ha a szülők elkezdenek kommunikálni a pedagógusokkal.

Hasznos, ha tudnak a gyermekkel otthon is beszélgetni az őket ért élményekről. A szülő is segíthet gyermekének, hogyan kezelje a társas helyzeteket, hiszen a felnőttek reálisabban láthatnak bizonyos kommunikációs helyzeteket, tapasztaltabbak a konfliktusok kezelésében.

Fontos kideríteni, miért éppen most lépett fel a probléma a gyermek életében. Meg kell vizsgálni, nem egy új életesemény váltja-e ki a problémát; pl. egy válással járó trauma fokozhatja a szociális szorongást. Mérlegelni kell azt is milyen helyzetekben jelentkezik a szorongás. Ha a gyerek ugyanúgy szorong az osztályban, sportklubban, baráti körben akkor , feltehetően alkati szorongásról van szó. Ha azonban csak egy bizonyos közösségben válik félénkké a gyermek, akkor az adott szituációban is kereshető a probléma. Egy szorongó gyermeknek nem kell otthon is többször elmondani, mennyire rosszul kezeli a társas kapcsolatait. Dorgáló szavak és megszégyenítés helyett a pozitív önértékelés növelése a cél.

Vannak esetek amikor szakember kell a szorongás leküzdéshez. Amennyiben a szorongás leginkább csak az iskolára/óvodára korlátozódik, érdemes az iskola- vagy óvodapszichológushoz fordulni. Komolyabb mértékű alkati szorongás kezelésében egyéni vagy csoportos pszichoterápia segíthet.

(Forrás: MN 2014. augusztus 12.)

FEL

______________________________________________________________

8. Elhízáshoz is vezethet az alvászavar

Nemcsak a kevés, de a túl sok, napi tíz óránál hosszabb alvás is káros lehet, és növeli a korai halálozás kockázatát

A nagy melegben általában romlik az alvás minősége, de nyáron a csökkenő terhelés, a kevesebb stressz miatt javulhatnak is bizonyos alvászavarok. A lakosság egy harmada küzd élete során legalább egyszer ilyen problémával. Ha az aluszékonyság vagy álmatlanság egy hónapig kitart, érdemes orvoshoz fordulni.

Az alvászavar hosszabb távon a depresszió és az elhízás kockázatát is növeli. Fontos jelzés lehet, hogy nyaralás, szabadság alatt javul vagy romlik az alvásminőségünk. Az normálisnak számít, ha egy új helyen az első két nap nem alszunk, de árulkodó jel lehet, ha idegen helyen azonnal jelentősen javul az alvás minősége. Ilyenkor ugyanis el kell gondolkodni azon, hogy az otthoni alvás körülményei megfelelőek-e. Amennyiben otthon is és az új helyen is tartósan rossz az alvásminőség, javasolt a háziorvoshoz fordulni.

A normális átlag alvásidő 6,5 – 7,5 óra naponta. Ebbe belefér néhány mikroébredés, azonban egy európai vizsgálat bebizonyította, hogy a túl kevés (5 óra alatti) és a túl sok (10 óra feletti) alvás is káros, sőt növeli a korai halálozás kockázatát.

Nemcsak az alvással töltött órák száma, hanem a minősége is meghatározó: ha valaki tartósan nem alszik jól, hánykolódik, gyakran felriad, éjszakai légzési nehézségei vannak, vagy bármi más ok miatt romlik az alvásminősége, akkor meg kell keresni a probléma okait. Ha az alvásprobléma egy hónapnál tovább tart, kivizsgálást kell kérni a háziorvostól, az alvászavarok felének hátterében ugyanis testi betegség állhat. Ilyen például a rejtett magas vérnyomás, pajzsmirigy- vagy hormonbetegségek. Alvászavart okozhat a stressz vagy más lelki eredetű problémák például szorongás, depresszió.

Vannak azonban speciális alvásbetegségek is például felső légúti ellenállás szindróma, obstruktív alvási apnoe vagy a, nyugtalan láb szindróma, amelyekkel speciális alvásközpontba küldik a beteget. Ilyen központ Budapesten több is van. Kevesen tudják, hogy a normál bioritmushoz tartozik egy ebéd utáni, körülbelül másfél órányi alvás. A nap többi részében azonban nem tanácsos aludni. Vannak úgynevezett tiltott órák, is mint például az ebéd és vacsora előtt időszak. Ezek ugyanis destabilizálják az éjszakai alvást, ahogy a rendszertelen napközbeni szundikálás is.

Az alvás fontosságának a háttérbe szorulását támasztja alá a brit médiahatóság nyilvánosságra hozott felmérési eredménye. Az Ofcom megállapította, hogy az Egyesült Királyságban az emberek immáron több időt töltenek technikai készülékeikkel, mint alvással Egy brit felnőtt naponta átlagban 8 óra 41 percet tölt okostelefonja, tabletje számítógépe, laptopja illetve a televízió képernyőjéhez tapadva- jelentette a BBC.

GÉNJEINK IS FELELŐSEK. Bár a legtöbb felnőttnek azt javasolják a szakemberek, hogy naponta hét vagy nyolc órát aludjon, tény, hogy vannak, akik ennél több, illetve ennél kevesebb alvással is ugyanolyan jól képesek teljesíteni. A Philadelphiai Gyermekkórház kutatói felfedeztek egy olyan génmutációt, amely megmagyarázhatja az egyéni különbségeket – jelentette a The Huffington Post. A szakemberek száz egészséges ikerpár vizsgálata során arra jutottak, hogy azok, akiknél jelen van a BHLHE41 gén egy bizonyos mutációja, rendszerint átlagosan mindössze öt órát aludtak éjjelenként, míg a génmutáció nélküli testvérek alvásideje hat óra volt. Az előbbi csoport esetén az alváshiány is kevésbé befolyásolta az egyének képességeit: harmincnyolc óra ébrenlét után a kognitív felméréseken negyven százalékkal hibáztak kevesebbet, mint a génmutáció nélküli testvéreik, később pedig jóval kevesebb alvásra volt szükségük, hogy pótolják a kiesett pihenést.

(Forrás: MN 2014. augusztus 12.)

FEL

______________________________________________________________

9. Nyáron könnyebb elhagyni a pelenkát

Hátráltatják a szobatisztaságra nevelést a kényelmes, nedvszívó, eldobható termékek

A nyár a kisgyermekes családoknak nem csak a pihenést, és a nyaralást, hanem a szobatisztaságra nevelés időszakát is jelenti, hiszen ilyenkor legkönnyebb ezt megvalósítani. Ha történik is egy „baleset”, könnyebb egy kis bugyit meg egy sortot kicserélni, mint télen három réteg ruhát és az overallt. Sok szülőnek okoz gondot, mit és hogyan csináljon, mikor kezdje a biliztetést, ha egyszer elkezdi, adhat-e a gyerekre még pelenkát, és mi a teendő, ha a gyerek ellenkezik, vagy ha a folyamat még óvodáskorra sem ér véget. Minden gyermeknek különböző a fejlődésmenete, amit nagyban befolyásol a család életmódja, az általa látott és követett családi minták. A legtöbb gyerek három éves korában nappal már szobatiszta, jelez is, ha vécére kell mennie, az alvás alatti szobatisztaság kialakulása szokott inkább hosszabb időt igénybe venni. A folyamatot kétéves kor körül kell kezdeni, első lépésként a bili rendszeres használatának bevezetésével. A szakember azt javasolja, válasszunk a nap folyamán 3-4 olyan időpontot, amikor van elég időnk a biliztetésre. A legalkalmasabb időpontok erre a reggeli, illetve a délutáni alvás utáni ébredés percei, valamint az étkezések előtti időszak, de hosszabb séták előtt is jó lenne bilire ültetni a gyermeket. Érdemes a szülőnek az is megfigyelni, mikor szokott gyermeke székletet üríteni, és ezt az időpontot választani az egyik bilizéshez. A bili használata ne legyen több alkalmanként néhány percnél, de ha gyerek kéri, hogy bilire szeretne ülni, hagyjuk neki. Fontos az is, hogy a bilit mindig ugyanott találja meg a gyermek, ahol megszokta. Alkalmas a vécében való elhelyezés is, hiszen a felnőttek is „oda járnak”, és ez a gyermek számára is érdekes lehet. A rendszeres biliztetés meghozza az eredményt, és valószínűleg egy idő utána gyermek maga fogja kérni, hogy ne legyen pelenkája. Éjszakára, délutáni alváshoz, utazáshoz még használhatjuk a pelenkát, majd fokozatosan ezt is elhagyhatjuk. Az éjszakai pelenka elhagyását akkor érdemes megkezdeni, ha gyermek száraz pelenkával ébred, ilyenkor reggel azonnal rá kell ültetni a bilire. Érdemes megdicsérni a gyermeket egy-egy sikeres bilizés után, de ezt sem szabad túlzásba vinni, ne forogjon e körül a világ. a szobatisztaságra nevelés sem megy mindig simán, többekkel előfordult például, hogy a gyerek nem akart ráülni a bilire. Ha a gyerek minden más szempontból értettnek tűnik a szobatisztaságra, mégis ellenkezik, amikor a bilire akarjuk ültetni, annak pszichés okai lehetnek. Okozhatja például, ha túl korán és erőszakosan kezdtük a szobatisztaságra nevelést, esetleg a gyerek megijedt valamitől, de egyéb okok is lehetnek a háttérben. Arra a kérdésre, hogy igaz-e, amit a nagymamák állítanak, és a mai gyerekek valóban később válnak szobatisztává, mint az előző generációk, a szakember úgy válaszolt: az eldobható pelenkák igen „kényelmesek”, és még akkor is jó közérzetet biztosítanak a gyereknek, ha tele vannak, ez pedig tényleg hátráltatja a szobatisztaság kialakulását. A szülőknek sincs többletmunkájuk a pelenkával, mint annak idején, amikor még mosni, vasalni kellett azokat, így nem inspirálja őket semmi, hogy minél hamarabb (de nem korábban, mint kétéves korukban) szobatiszták legyenek a gyerekek. A szakember azt mondja, hogy a szobatisztaságra való nevelés idejére akár érdemes lehet visszatérni a mosható pelenkákra.

(Forrás: MN 2014. augusztus 05.)

FEL

______________________________________________________________

10. Vigyük-e nyaralni a család legkisebb tagját?

Kisgyermekes családok esetén a nyaralás súlyos kérdéseket vet fel. Vigyük vagy ne vigyük a család legkisebb tagját, s ha marad, kinél és meddig? Egy szakpszichológus szerint hároméves kor előtt nem ajánlott egy hétre a nagyszülőkre bízni a gyermeket, később azonban már bátran tehetünk így. Bár a házasoknak kapcsolatuk megőrzése és megerősítése érdekében mindenképpen szükségük van arra, hogy időnként kettesben töltsenek el egy-egy hétvégét, a szakemberek szerint hároméves kor alatt nem ajánlott egy hétre vagy annál több időre rokonra, barátokra bízni a gyermeket. Erős szorongást kelt a gyermekekben a szülők hosszabb távolléte. A szorongás hátterében az áll, hogy a kisgyermek a helyzetből csupán annyit ért meg, hogy anya eltűnt. Ráadásul egyes esetekben mindezt úgy értelmezi, hogy rossz volt, ezért büntetésből hagyták ott. Ebben az érzékeny időszakban az egy hét még akkor is hosszú idő, ha kifejezetten jó kapcsolata van a gyermeknek a felügyeletével megbízott nagyszülőkkel. Ugyanakkor a szakértő kiemelte, minden gyermek más, de hároméves kor után megfelelő szoktatást követően rendszerint nyugodtan akár több mint egy hétre is a nagyszülők gondjaira lehet bízni a gyermeket. Ez lehetőséget ad a pároknak, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak egymásra, a nagyszülőknél töltött idő az unokára és a nagyszülőkre is jó hatással van. A legtöbb gyerek számára kaland a nagymamánál aludni, és kifejezetten élvezik, hogy itt más szabályok érvényesek. Ilyen esetben a szülőknek nem feltétlenül kell minden nap telefonon beszélni a gyermekkel, csak akkor, ha azt a gyermek kifejezetten kéri. A szakember úgy véli, a szorongó szülőknek tudatosítaniuk kell magukban, hogy a legjobbat akkor teszik a gyermekükkel, ha önállóságra nevelik, és emlékeztetik magukat arra, hogy a nagyszülők is nagyon szeretik a gondjaikra bízott gyermeket, és vigyáznak majd rá. A szülőknek nem szabad az aggodalmaikat átruházni a gyermekre, hiszen ezzel szorongásnak teszik ki, és félelmetesnek tüntetik fel a rá váró helyzetet. A kisgyermekkel közös családi nyaralás ugyanakkor a szakpszichológus szerint igen értékes élményekkel gazdagíthatja a családot. A kulcsfogalom ebben az esetben a kompromisszum és az előre tervezés. Tisztában kell lenni azzal, hogy a kikapcsolódás mindenkinek, így a család minden tagjának mást jelent, s hogy mindenkinek nem lehet egyenlően a kedvében járni. Oda kell figyelni arra, hogy olyan programot alakítson ki a család, amely figyelembe veszi a gyermek igényeit. Nem lehet például egész napos városnézést vagy múzeumlátogatást tervezni. A programok előzetes megtervezésével el lehet kerülni, hogy a nyaralás közben úgy érezze a pár egyik vagy másik fele, hogy háttérbe szorult. Kamaszok esetében a közös nyaralás jó alkalom arra, hogy együtt megélt élményeken, a beszélgetéseken keresztül a gyerekek a szülői értékeket is figyelemre méltassák. A minőségi időtöltéshez nagyon fontos, hogy a résztvevők valóban egymással foglalkozzanak. A mobiltelefonoknak, tableteknek nem lehet az a szerepük, hogy lefoglalják a gyerekeket még akkor sem, ha ez a szülők számára könnyebbséget jelent, hiszen ezzel a közös nyaralás értelmét veszíti.

(Forrás: MN 2014. augusztus 05.)

FEL

______________________________________________________________

11. Miért nem beszél a gyerek?

Miért nem beszél még a gyermekem kétévesen? Miért csak ugyanazt a pár szót ismétli hónapok óta? És egyáltalán, mikortól kellene beszélnie? Ilyen és számos hasonló gondolat nyomasztja a legtöbb édesanyát, akik, ha gyermekük fejlődéséről van szó, sokszor még a nagymamáknál is többet aggódnak. Pedig – ha félelmünk nem is alaptalan – az okok többsége könnyen orvosolható. A szakirodalom szerint egy gyermeknek két és fél éves korára ötven aktív szóval kell rendelkeznie. Amennyiben a gyermek szókészlete ettől jelentősen elmarad, érdemes szakemberhez fordulni. Mosányi Emőke, a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat vezetője szerint ez persze nem azt jelenti, hogy a gyermekünkkel feltétlenül komoly gondok vannak, de mindenképpen hasznos, ha egy szakember biztosít minket ennek ellenkezőjéről. Az okok sokrétűek lehetnek, kezdve az olyan egyszerű, mondhatni banális problémánál, valamelyik felmenőnél is később indult be a beszéd. Ugyanis e hajlam is örökletes, vagyis ha az édesapa vagy nagypapa sem siette el a kommunikálást, könnyen előfordulhat, hogy gyermekünk is az átlagnál később indul el a beszéd útján. A szülőknek inkább arra érdemes figyelni, hogy gyermekük mozgásfejlődési szakaszai legfeljebb pár hónap eltéréssel időben felismerhetőek legyenek, és az is fontos, hogy a gyermek hallása megfelelő-e. Amennyiben értelmi problémával állunk szemben, az a fejlődést jelentősen lassíthatja, ezt azonban a védőnői szakszolgálat figyeli és kiszűri.

Az aggódás is árthat

A szülők túlzott aggódása, bizonytalansága is sokat ronthat a gyermekek fejlődésén, így ha kételyek emésztenek, jobb minél előbb felkeresni egy szakembert. Az internet nem mindig a legjobb, sokszor csak fokozza a bennünk kialakuló félelmet, miszerint gyermekünkkel valami gond van. Ez a bizonytalanság kihathat a kicsire, és sok esetben ez okozza a legnagyobb bajt. Az aggódás helyett a szülő sokat lendíthet gyermeke beszédfejlődésén. Legjobb, ha folyamatosan beszélünk hozzá, énekelünk, verselünk neki. Vigyük ki az utcára, halljon zajokat, állathangokat, amelyeket már igen pici korban is elsajátíthatnak. Emellett a kéz mozgása is meghatározó. Az olyan finom, motorizált mozdulatok, mint a homokozóformák megtöltése, sepregetés, tésztagyúrás, mind segítenek.

Mikor van baj?

Amikor egy gyerek elkezd szavakat használni, viszonylag gyorsan lép a következő szintre, vagyis a szavakat elkezdi egymás után tenni, és egyre összefüggőbben fogalmaz. A szakember szerint a kicsik beszéde 2 éves koruk után rohamosan és dinamikusan kezd fejlődni. – Ha azonban fél évig nem történik előrelépés, nyelvfejlődési zavarok állhatnak fent. Ez speciális logopédiai fejlesztést igényel. Az is előfordul, hogy a gyermek nagyon gyorsan beszél, hiszen a gondolatai sebességét próbálja utolérni, de a beszédkészsége ezt még nem teszi lehetővé. Egy anya ezen úgy segíthet leginkább, hogy teljes figyelmet szentel a gyermeknek, és amíg ő beszél, nem foglalkozik mással. Így a kicsi nem érzi úgy, hogy sietnie kell, mert a mamának nincs rá ideje. Egy 4 éves gyereknek már mondatokat kell mondania. A beszéd fejlődésének elmaradásáért nem mindig a test vagy az idegrendszer a felelős. Pszichés okai is lehetnek annak, hogy valaki még az elvárt két és fél éves kor után egy évvel sem beszél megfelelően. Az ingerszegény vagy nonverbális környezet akarva-akaratlanul is árt a gyermeknek. Fontos, hogy a család minél több tagjával rendszeres kapcsolatot ápoljon a gyermek, így több hanggal, hanglejtéssel, beszédstílussal találkozik, ezek mind pozitívan hatnak a fejlődésre. Ennél komolyabb problémáról beszélünk, ha a családot valamilyen trauma vagy haláleste sújtja. A szülő fájdalma, elzárkózása hatással van a gyerekre, aki átveheti az anya vagy az apa érzéseit, szorongásait, és mindez visszavetheti a beszédben, azonban a megfelelő szakember segítségével ez is százszázalékosan orvosolható.

Hova fordulhatunk?

Ha a gyermekünk fejlődésében valóban problémák adódnak, érdemes felkeresni az illetékes pedagógiai szakszolgálatot. A szakemberek életkortól függően hetente egy-két alkalommal foglalkoznak a problémás gyermekekkel. A fejlesztés minden esetben játékos formában, a gyermek számára befogadható környezetben zajlik. Könnyebbséget jelent a szülőknek, hogy a szakszolgálat kapcsolatban áll az óvodákkal és más intézményekkel, és a szakemberek ott is végezhetik munkájukat. A szakszolgálat tevékenysége az oktatási rendszer része, állami szolgáltatás, tehát ingyenes.

(Forrás: MN 2014. szeptember 09.)

FEL

______________________________________________________________

12. Őseink traumái ránk is hathatnak

A lélekkutatásban hódító új elméletek szerint gyakran őseink szenvedései okozzák lelki problémáinkat. Tudományos felfedezések szerint az életünkben felvetődő problémák hátterében gyakran az őseinktől öröklött szenvedésminták állnak. Ha az új elméletet sikerül átültetni a gyakorlatba, a gondolkodó ember kulcsot kaphat a boldogabb élethez a leghétköznapibb problémáktól a bonyolult helyzetekig.

Gyerekkorom óta mindig azt mondták nekem, olyan vagyok, mintha nem lennék itt. A tekintetem gyakran elkalandozott, szomorúsággal telt. Alapvetően magányosnak éreztem magam, és gyakran tört rám az elvágyódás. Egy családállítás során később kiderült, hogy édesapámnak volt egy testvére, aki csecsemőkorában éhen halt a háborúban. Tudat alatti, lelki szinten ez után a csecsemő után akartam menni a halálba. Ezért volt az elvágyódás – mesélte Lukács Tünde, aki tizenöt éve végez gyógyító tevékenységet, többek között az elmúlt években népszerűvé vált Hellinger-féle családállítás módszerével. Lukács szerint a saját története is igazolja, hogy a lelkünkben azokkal az őseinkkel is sorsközösséget vállalhatunk, akiket nem is ismertünk. – Bár nem tudtam erről a gyermekről, olyan nagy volt köztünk a kötődés, hogy a saját halálommal szerettem volna segíteni rajta. A családállítás után viszont szinte azonnal megszűnt ez az állandó, nyomasztó érzés. Mindannyiunknak vannak ősidőkből hozott szenvedései, amelyekkel – ha nem derül fény rájuk időben – komoly betegséget vagy véletlennek tűnő balesetet is beidézhetünk. A legújabb epigenetikai kutatások egyre inkább igazolják azt a régi tapasztalati megfigyelést, miszerint „az alma nem esik messze a fájától”. Ez azt jelenti, hogy a szüleink, nagyszüleink, dédszüleink által elszenvedett traumát és stresszt a sejtek DNS-rendszere megőrzi, amelyek a szaporítósejtek által generációkon át öröklődhetnek az utódokba. (Bókkon István, a Pszichoszomatikus Ambulancia professzora szerint.) Az öröklött traumák tudattalanul hatnak az érzelmekre és a gondolkodási képességre, sőt, befolyásolhatják azt is, milyen betegségekre vagyunk hajlamosak, illetve milyen értelmi, érzelmi képességekkel élünk. Az elmélet szerint az őseinktől kapott mintáknak mindig nagyon kiszolgáltatottan élt az ember. Ha például egy nő erőszak áldozata lett, és az aktusból gyermeke is született, akkor akár az ükunokájában is nőiséggel való szexuális problémák bukkanhatnak fel, amelyek a párkapcsolatok megromlásához vagy épp a férfiaktól való félelemhez vezethetnek. Hogy a tudatalattiban élő, öröklött trauma aktiválódik-e a következő generációkban, az sok dologtól függ. Például attól, hogyan nevelték az utódokat, illetve olyan környezeti tényezőktől, mint a táplálkozás vagy a gyógyszerek, esetleg a jelen életben felvetődő stresszes helyzetek. Éppen ezért mára kiemelten fontos kutatási terület lett, hogy őseink traumái milyen folyamatokkal öröklődnek. Az is, hogy a jövőben ezek hogyan szűrhetők ki, illetve miként szüntethetők meg a jelenlegi kezelési módszerekhez képest újabb terápiák kidolgozásával. Ilyenek például az új típusú hipnózisos és pszichológiai módszerek vagy a családállítás. Bókkon István kutatótársaival együtt úgy véli: annak a felismerése, hogy őseink sérülései irányíthatnak, lehetővé teszi például azt, hogy a szétesett családok szerepét megújítva jobbá tegyük életünket. Egyes tanulmányok azt jelzik, hogy a megfelelő nevelés és a valódi szeretet képes lehet felülírni az ősöktől öröklött káros, traumatikus mintákat – fogalmazott a szakember.

(Forrás: MN 2014. szeptember 09.)

FEL

______________________________________________________________

13. Halfogyasztó kismamák, intelligens babák

A várandós kismamákat szinte mindenki igyekszik ellátni jó tanácsokkal, ám az elméletek sokszor egymásnak ellentmondóak. Tények és tévhitek a terhességről.

A legtöbb tévhit a helyes étrenddel kapcsolatban terjed. A Webbeteg.hu összeállítása szerint gyakorlatilag az összes gyümölcs és zöldség, a teljes kiőrlésű gabonák, egyes tejtermékek és a legtöbb fehérjeforrás is jó választás a várondósok számára. Bizonyos halfajták ugyanakkor kerülendők, a benne található higany ugyanis mérgező lehet a baba számára. Várandósan ne együnk kardhalat, cápát, királymakrélát, ám a konzervtonhal, a rák, a lazac vagy a harcsa már bátran fogyasztható. A „jó halak” fogyasztása ugyanakkor fontos, hiszen kutatások bizonyítják, hogy azoknak a gyermekeknek, akiknek anyja a terhesség alatt több halat fogyasztott, magasabb az IQ-juk, jobb a motoros, szociális és kommunikációs képességük. Ennek oka a halak magas omega-3-zsírsav-tartalma, de a lenmag, a dió, a szójabab és a tojás is jó forrása ennek. Kerülendő még a lisztéria-baktériummal kapcsolatos élelmiszerek csoportja, ezek ugyanis növelhetik a koraszülés, a vetélés vagy a halva születés kockázatát. Ebbe az élelmiszercsoportba tartozik a nyers tej, a lágy sajtok, a húspástétomok. Sok tévhit kering arról is, milyen mértékű a terhesség alatti egészséges súlygyarapodás. A legújabb kutatások szerint a terhesség során a kismamának mindössze 300 extra kalóriára van szüksége naponta, amennyiben a fogantatáskor normál testsúlyú volt. Ha a kismama jelentős túlsúly mellett esett teherbe, valószínűleg egyáltalán nem kell további kalóriákat adnia étrendjéhez, és még az is normális, ha veszít egy kicsit a súlyából a terhesség alatt. Ezzel szemben a sovány nőknek több mint 300 kalóriával kell emelniük az energia bevitelt a baba megfelelő növekedése érdekében. Bár a terhesség alatti biztonságos koffeinfogyasztás mértéke továbbra is vitatéma orvosi körökben, a legújabb tanulmányok szerint érdemes csökkenteni a koffein bevitelt. Az új felmérés szerint megduplázódik a vetélés kockázata azoknál, akik napi 200 mg koffeinnél többet fogyasztanak. A hajfestés káros hatásaival is sok kismamát ijesztgetnek. Noha még nem sikerült közvetlen kapcsolatot kimutatni a hajfestés és a magzati egészségkárosodás között, egy 2006-os kutatás szerint azoknak a vemhes patkányoknak az utódainál, amelyek bőre alá hajfestéket fecskendeztek, fokozott volt a szürke hályog, illetve egyéb, látást befolyásoló betegségek kockázata. A bőrápoló szerek közül leginkább az akne kezelésre használt retinoid tartalmú gyógyszereket kell kerülni, ezekről ugyanis tanulmányok bizonyították, hogy születési rendellenességet okozhatnak. A terhesség alatti dohányzás megduplázza a koraszülés, az alacsony születési súly, illetve a bénulás, a mentális retardáció és a tanulási nehézségek kockázatát.

(Forrás: MN 2014. szeptember 09.)

FEL

______________________________________________________________

14. Születésünk befolyásolja a vérmérsékletünket

A nyáron születetteknél gyakoribb a hangulatingadozás, míg a születésnapjukat télen ünneplők többször letörtek – erre mutatott rá egy magyar kutatócsoport. Az okokat egyelőre még vizsgálják az szakemberek, annyi azonban valószínű, hogy a jelenség összefügghet többek között a napfénnyel és a táplálkozással.

Noha a legtöbb emberben fel sem merül, hogy születési dátuma befolyással lehet habitusára, hangulatára, egy friss hazai tudományos kutatás ennek az ellenkezőjét bebizonyította. Az eredmények szerint bizonyos mértékig az határozza meg, hogy mikor látjuk meg a napvilágot, és a születésünk ideje később azt is befolyásolhatja, hogy életünk során milyen hangulatbetegségekre leszünk hajlamosak. A Semmelweis Egyetem Klinikai és Kutatási Mentálhigiénés Osztályának kutatócsoportja Magyarországon végzett vizsgálatai során kimutatta, hogy a nyáron születettekre kismértékben jellemzőbb a hangulatingadozó temperamentum, míg a téli hónapokban világra jöttek esetében gyakrabban fordul elő letargikus lelkiállapot. A tavaszi-őszi időszakban világra jöttek esetén pedig az ingerlékeny természet a gyakoribb – ismertette az eredményeket a kutatócsoport vezetője, Rihmer Zoltán. A Széchenyi-díjas professzor szerint az elmúlt években több mint négyszáz egészséges felnőtt személyiségjegyeinek és születési időszakának összefüggéseit vizsgálták meg hazánkban. Bár egyéni szinten csak kismértékben mutathatók ki a születési idővel összefüggésbe hozható különbségek, nagyobb populáció esetén az eredmények meggyőzők. Rámutatott arra is, hogy az egyes neuropszichiátriai zavarok és a születési időszak közötti összefüggéseket számos megfigyelés és vizsgálat támasztja alá, s az is ismert, hogy egyes temperamentumok különböző pszichiátriai betegségekre hajlamosítják az embereket. Korábbi kutatások már bebizonyították, hogy a hangulatingadozásnak szerepe van a bipoláris betegség egyik fajtájának kialakulásában, a kutatók mostani eredmények szerint pedig a bipoláris betegség kismértékben gyakoribb a nyáron születetteknél. Nem minden kifelé forduló, illetve hangulatingadozó természetű emberből lesz mániákus depressziós, más néven bipoláris beteg, ahogy nem minden letargikus személynél alakul ki klinikai depresszió, de a kutatás eredményei szerint az adott személyiségtípusoknál valóban nagyobb erre az esély. Ennek pontos okai egyelőre ismeretlenek. Mindazon hatások szerepet játszanak ebben, amelyek az anyaméhben, valamint röviddel a születés után a környezet részéről érik a csecsemőt, s ezek az időszakok az idegrendszer fejlődése szempontjából kulcsfontosságúak. A számos tényező között mindenképpen szerepel a napfény mennyisége, illetve a táplálkozás minősége, például az, hogy a magzat milyen mennyiségben jut az agy és idegrendszer fejlődése számára kritikus aminosavakhoz és vitaminokhoz. Régóta tudjuk, hogy északon jellemzőbb a letargikus, azaz a befelé forduló, szomorkás, míg az egyenlítő felé haladva arányaiban nézve egyre több a vidám, aktív, tevékeny és kifelé forduló (mediterrán temperamentumú) ember. Ez a tendencia, bár értelemszerűen kisebb mértékben, de akkor is megjelenik, ha egyetlen országon belül nézzük az emberek temperamentumának alakulását az északi-déli tengely mentén, s összefügg azzal, hogy az egyenlítőhöz közeledve egyre több a napsütéses órák száma. A fény és sötétség váltakozása az agyban finomkémiai változásokat okoz. A professzor szerint, ha ez így van, akkor az év közben váltakozó mennyiségű napsugárzás miatt egyazon helyen élők esetében az egyének születésének időpontja is befolyásolja a temperamentumuk alakulását. A kutatás jövőjéről szólva a professzor elmondta, bizonyos idő elteltével újabb „mintát vesznek” majd Magyarországon, külföldi kollégáik segítségével pedig más országban is elvégzik ugyanezt a felmérést. Tovább vizsgálják az is, hogy mi állhat az összefüggések hátterében. A magyar csapat megállapításai részét képezik egy nagy nemzetközi kutatásnak, amely a különböző temperamentumok genetikai és biokémiai hátterének és hangulatzavarokban játszott szerepének vizsgálatával foglalkozik. A kutatásban a magyar kutatócsoport kiemelt szerepet játszik.

Télen több a koraszülés

Egy nemrégiben publikált, amerikai kutatók által készített tanulmány szerint a fogantatás időpontja befolyásolja a babák egészségét, a koraszülések ugyanis gyakoribbak bizonyos hónapokban. A májusban fogant babák például nagyobb valószínűséggel születnek a korábban tervezettnél, és ez hátrányosan befolyásolhatja az újszülött egészségi kilátásait. A tél végi, kora tavaszi idő előtti születések oka sok esetben az, hogy a terhesség végén, januárban és februárban nagy az influenzafertőzések aránya, ez pedig elindíthatja a szülést. A szakértők szerint a nyári hónapokban fogant, áprilistól és azután születő gyermekek átlagosan 8-9 grammal nehezebbek máskor fogant babáknál. A kutatáshoz a Princeton Egyetem tudósai több mint 1,4 millió amerikai gyerek adatait elemezték. Csak olyan asszonyok adatait vették figyelembe, akik több gyermeket szültek, így kizárható, hogy az összefüggésekhez az anya személyének köze van. Nem rég egy másik kutatás azt mutatta ki, hogy a születés időpontjában az anya szocioökonómiai helyzete is döntő, a szegényebb vagy kevésbé képzett anyák, illetve a hajadonok gyermekeiket nagyobb arányban hozták olyan hónapokban világra, amelyek hozzájárulhatnak a baba rosszabb egészségi állapotához.

(Forrás: MN 2014. november 08.)

FEL

______________________________________________________________

15. Ne fizessünk a gyereknek a házi feladatért!

A zsebpénz ne legyen túl sok, de túl kevés se, mert a kudarcélmény nem motivál

Sok szülőnek okoz fejtörést, adjon-e zsebpénz a gyereknek, és ha igen, hány éves kórtól és mennyit? A szakemberek abban egyetértenek, hogy a zsebpénz önmagában jó dolog, hiszen a gyerek megtanul a pénzzel bánni, és ez ösztönzi a spórolásra is. Nem mindegy azonban, hogy miért „fizetünk”. Kötelességért, például házi feladatért, gyerekszoba kitakarításáért ne adjunk pluszpénzt. Bizonyára mindenki emlékszik arra, milyen volt, amikor először pénzt kapott a kezébe. Van, ahol a nagymama ajándékoz játék vagy mesekönyv helyett bankót a gyereknek, de az is előfordul, hogy a szülő nyújtja át a gyereknek az első ötszázast, ezrest. Sokan az első gyermektáborozás alkalmával kényszerülnek arra, hogy beosszák az otthon hozott költőpénzt. Akad, akinek ez már első alkalommal nagyon jól sikerül, a másik gyerkőc pedig már az első nap elkölti a pénzét a strand méregdrága bazárosánál, majd a hét többi napján fájó szívvel nézi, ahogy a társai jóízűen lakmározzák a büfében vásárolt palacsintát.

Mikor adjunk először pénz a gyereknek, és vajon mikortól várhatjuk el, hogy be is tudja osztani? Kell-e megtakarítani a zsebpénzből? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ szakemberek segítségével. Önmagában a zsebpénz jó eszköz arra, hogy a gyermek megtanulja az anyagi javakat értékelni. A szakember szerint fontos, hogy előre meghatározzuk, mi az, amit a gyereknek mindenképpen a zsebpénzből kell fizetnie. Ha extra igényei vannak, azokat egy idő után önmaga finanszírozhatja. Ilyen lehet például, ha matricát gyűjt egy albumba, vagy ha rendszeresen szeretne megvásárolni egy magazint. Az esetek többségében egy alsó tagozatos gyermek már ismeri annyira a számokat, hogy tudjon fizetni. Érdemes figyelembe venni azt is, hogy az osztálytársak, barátok kapnak-e már zsebpénzt, a gyereknek ugyanis fontos, hogy ne lógjon ki a sorból. Sem a túl kevés, sem a túl sok zsebpénz nem alkalmas arra, hogy a gyermek valóban megtanuljon bánni a pénzzel. A túl kevés pénzből nem tud megtakarítani, így nincs sikerélménye, a túl nagy összeg pedig hamar kifolyhat a kezéből, és nem ösztönöz spórolásra. Arra, hogy pontosan mennyit adjunk, nem lehet egyértelmű választ adni, mert ez függ a család anyagi helyzetétől. Fontos, hogy rendszeresen beszélgessünk a pénzügyi dolgokról. Hasonlítsuk össze egyes termékek árát, mutassuk meg, mire elég 100 és mire 1000 forint, ismertessük meg a gyereket a fém- és a papírpénzzel. Egy kamasznak már lényeges, hogy reális képet kapjon a pénzügyekről, és tisztában legyen az olyan alapfogalmakkal, mint a hitel, a fizetés, a számla vagy a megtakarítás. Számos családban láthatunk példát arra, hogy a gyermek otthon „dolgozik” a pénzért. Csak az olyan extra feladatok elvégzéséért adjunk pénzt, amely nem a gyerek kötelessége, és azért is csak akkor, ha zsebpénzén felül is szeretne gyűjteni valamire. Ha például a kamasz a drágább telefont szeretné megvenni, a különbözeti összegért vállalhat pluszfeladatokat otthon. Ne a szobájában való rendrakásért vagy a tanulásért fizessünk, de ha ő ezen felül vállalja az autómosást vagy az ablakpucolást is, kaphat érte pénzt. Ezzel is azt tanulja meg, hogy a munkának értéke van – mondja a pszichológus. A szakember fontosnak tartja azt is, hogy a zsebpénzt lehetőleg mindig időben adjuk a gyereknek, ne késsünk vele, és összegét se változtassuk. Zsebpénzmegvonással vagy csökkentéssel ne büntessük, s mindenképpen beszéljük meg a gyerekekkel, ha változtatnánk azon, hogy mire költheti a zsebpénzt. Himer Csilla pénzpedagógus szerint fontos, hogy a gyerek maga dönthessen a pénzről, arról, hogy elkölti-e, vagy egyelőre félreteszi. Érdemes átbeszélni a gyerekkel, hogy melyik megoldás milyen következményekkel jár. Himer azt javasolja: hetente egyszer a gyerek a szülőkkel közösen nézzen rá a pénzre, mérjék fel és beszéljék meg, addig hogyan gazdálkodott, az előrehaladást pedig ünnepeljék meg együtt.

(Forrás: MN 2014. november 08.)

FEL

______________________________________________________________

16. Trónfosztás a gyerekszobában!?

Vajon hogyan élné meg, ha a párja egyik este beállítana egy másik asszonnyal, és mosolyogva közölné, hogy mától ez a hölgy is az ő felesége, önökkel fog élni, de ne aggódjon, mert mindkettőjüket egyformán szereti? – valami ehhez hasonló érzést élhet át elsőszülött gyermekünk, amikor hazaállítunk a kórházból az állandó babusgatásra és gondozásra szoruló kistestvérrel. Fontos, hogy már születése előtt együtt készüljünk a kistestvér érkezésére, később pedig igyekezzünk külön programokat szervezni a nagynak, ahol egy időre újra csak az „övéi” lehetünk. A testvér születésekor az addig egykeként élő, a szülők és nagyszülők által agyondédelgetett gyermek körül hirtelen nagyot fordul a világ. Pillanatok alatt háttérbe szorul, mindenki az új jövevény körül sürög-forog. Persze a legtöbb szülő nem tudatosan vonja meg a figyelmet a nagyobb gyermektől, ám az újszülöttel kapcsolatos teendők szinte az anya minden percét lekötik, így ő bármennyire is igyekszik, a korábbiaknál kevesebb ideje jut a nagy testvérre. A gyerek a csalódástól síróssá, szorongóvá, de akár agresszívvá is válhat. Mit tehetünk, hogy megkönnyítsük számára ezt az időszakot, és minél előbb elfogadja, megszeresse testvérét? Bármennyire is igyekszik a család a két testvért egyenlő bánásmódban részesíteni, az elsőszülöttek ilyenkor átélik a trónfosztás élményét. Fontos, hogy már a kicsi születése előtt beavassuk nagyobb gyermekünket, és mondjuk el neki, kistestvére lesz. Már az egyéves baba is érzékeli a változásokat, a mama hasának növekedését. Sokkal könnyebb számára elfogadni testvére érkezését, ha előre tud róla. A szakember azt tanácsolja, olvassunk a gyereknek olyan meséket, amelyek a testvérekről szólnak, illetve rajzoljuk le a gyerekkel a családunkat, immár a kistestvérrel együtt. Hozhatunk példákat a családból is a testvérkapcsolatokra. A gyerekek általában hamar rákérdeznek arra, hogy hol van most a kistestvér, ilyenkor mondjuk el őszintén, hogy ő az édesanyja pocakjában növekszik.

Ajándék a kórházból

Készítsük fel a gyereket idejében arra, hogy a testvére születésekor néhány napig távol leszünk, hogy ez ne érje váratlanul. Ha eljön a szülés ideje, mindenképpen próbáljunk meg elköszönni a gyermektől, ez akár az éjszaka közepén is megtörténhet, a lényeg az, hogy reggel ne ijedjen meg, ha nem találja a szüleit. A kórházi napokra készíthetünk valamilyen kis meglepetést, amit átadunk neki látogatáskor. A gyermeket nyugodtan vigyük be a kórházba, így lehetősége nyílik megismerni a kistestvérét, és arról is meggyőződhet, hogy minden rendben van az anyukájával. A szülést megelőzően vegyünk valamilyen, a gyerek számára kedves ajándékot, és azt hazaérkezéskor a kistestvér nevében adjuk át a nagyobbnak. A nagyobb gyermeket megpróbálhatjuk bevonni a kisbaba körüli teendőkbe: engedjük meg neki, hogy ő válassza ki a neki tetsző, figurás pelenkát, vagy tolja kicsit a babakocsit, így nem érzi mellőzöttnek, kirekesztettnek magát. Ám soha ne erőltessük nála, hogy gondoskodjon a kicsiről, és ne terheljük azzal, hogy szülői szerepbe kényszerítjük, különben szükségszerűen megjelenik a testvérféltékenység. ha az eddig a gyerekkorát élő kislányra vagy kisfiúra hirtelen rengeteg feladat zúdul, haragudni fog a kicsire.

Szervezzünk külön programot

A testvér érkezése után próbáljunk meg a nagyobbra minél több időt szakítani, külön programokat szervezni neki. A kicsi eleinte úgyis sokat alszik majd, ilyenkor nyugodtan szervezhetünk külön anyás, apás programot a naggyal, lehet ez akár egy bevásárlás, vagy egy játszótéri kiruccanás is. Később is tartsuk szem előtt, hogy minden gyermek igényli a külön töltött időt, ezért iktassunk be olyan programokat, amelyen valamelyik szülő és csak az egyik testvér vesz részt. A kisebb testvér mindezt másképp éli meg, neki ugyanis soha nem adatott meg az elsőnek járó kitüntetett figyelem. Éppen ezért a kicsi igyekszik minél jobban felhívni a figyelmet magára, ezért jellemzően sokkal harsányabban viselkedik, mint a bátyja, nővére. A kisebb testvér sokszor legyőzendő ellenségként tekint a nagyobbra, főleg akkor, ha a szülők mindenben hozzá hasonlítják, és őt állítják követendő példának. Ez nem szerencsés hozzáállás, minden gyermek önálló személyiség, nem várhatjuk el, hogy mindenben kövesse a testvére útját. Ha a nagyobb gyermek minden igyekezetünk ellenére is negatív érzésekkel küzd a kicsivel szemben, legyünk türelmesek, a szeretetet nem lehet erőltetni. Ha úgy érzi, kezelhetetlen a testvérféltékenység, érdemes szakemberhez fordulni.

Újra bepisilhet

A testvérféltékenység átalakítja a testet és a lelket. Az addig szelíd gyerek vaddá, durvává, visszautasítóvá, engedetlenné válhat. Újra követelheti, hogy vegyék fel, etessék, ültessék újra babakocsiba. Agresszivitása kiterjedhet a szülőkre, és veszélybe kerülhet a kistestvér testi épsége is, akire egy pillanat alatt ráejthet valamit, befoghatja az orrát vagy beledughat valamit a szájába, ezért a kezdeti időkben sohase hagyjuk kettesben őket. A szakember szerint a féltékeny gyereknél felléphetnek szorongásos tünetek, alvás-, evés-, magatartászavar is jelentkezhet. Az addig szobatiszta gyermek éjszaka újból bepisilhet, vagy pelenkát követelhet, és gyakran igényelni kezdi az addigra már elhagyott cumit, cumisüveget. Ezek figyelemfelkeltő jelek, amelyekkel a gyerek fokozottabban követeli a szeretetet és a kizárólagos figyelmet. Gyakran úgy szereljük le őt, hogy azt mondjuk neki: „te már nagy gyerek vagy, meg kell értened”. A valóságban azonban ő ugyan akkora, mint volt, csak az elvárások változtak meg vele szemben. Néha hónapokig, évekig kell próbálkoznia a családnak, amíg újra stabilizálódnak a szerepek és kialakul ismét egymás kölcsönös elfogadása, ez azonban természetes folyamat. Mondjuk a nagynak gyakran, hogy szeretjük, sokszor vegyük ölbe, simogassuk őt. Az érintés és a testkontaktus sokat segíthet.

(Forrás: MN 2014. október 28.)

FEL

______________________________________________________________

17. Magzatvédelem: kevés vitamin fogy itthon

Czeizel Endre genetikus szerint génhiba okozza a legtöbb fejlődési rendellenességet, és a magyar lakosság mintegy fele a rizikócsoportba tartozik. Korábban a szakma azt gondolta, az egészséges magzat fejlődésében a helyes táplálkozás létfontosságú. A legújabb kutatások szerint azonban egy gén határozza meg azt, hogy kialakul-e valamilyen súlyos betegség. Különböző vitaminok kombinációjával el lehet érni, hogy a szervezet többet termeljen azokból az enzimekből, amelyek erre a génre hatnak. A professzor szerint, míg a nyugati országokban a várandós nők több mint fele szed valamilyen magzatvédő vitaminkészítményt, ez az arány Magyarországon mindössze hat százalék. Pedig ezekkel a termékekkel az összes fejlődési rendellenesség mintegy egyharmada kivédhető. A Czeizel-féle készítményekkel, amelyeket többéves kutatómunka alatt fejlesztettek ki, a legsúlyosabb rendellenességek – az agy- és koponyahiány, nyitott gerinc – kilencven százaléka, a szívproblémák negyven százaléka megelőzhető, ezenkívül kisebb eséllyel jelentkezik kora terhességi émelygés, hányinger és hányás. Nagymértékben csökkenthető a koraszülés kockázata is, aminek kapcsán a genetikus megjegyezte, hazánk élen jár a koraszülések számát tekintve. A forgalomban lévő két magzatvédő multivitamin közül az egyiket a tervezéstől a várandósság harmadik hónapjának végéig, a másikat a tizenharmadik héttől a szoptatás befejezéséig kell szedni.

(Forrás: MN 2014. szeptember 13.)

FEL
______________________________________________________________

18. A bölcsőhalál kockázatának csökkentése

Ne játszunk vele, ne gyújtsunk fényt, ne beszéljünk sokat, de mindig nyugtassuk meg az éjszaka felriadó csecsemőt!

Az embernek már újszülöttként, sőt magzati stádiumban is saját biológiai órája, önálló alvásigénye van. Ha gyermeke éjjel felriad, a szülő azonban sokszor nem tudja, miért sír, mit tegyen, és mit ne. Ártunk-e a gyermekünknek, ha engedjük, hogy mellettünk töltse az éjszakát, és jót teszünk-e azzal, ha sírni hagyjuk?

Mint minden, a csecsemőket érintő kérdésben, a kicsik alvását illetően is vannak ajánlások. Ezek szerint az újszülötteknek napi 16-18, csecsemőknek 14-16 óra, 1-3 éveseknek 12-13 óra, míg 3 és 5 éves koruk között legfeljebb 12 óra alvásra van szükségük. Iskolás korban az igény 10 órára csökken. Persze a gyermekek alvásigénye egyéntől függően változhat.

Egy újszülött alvás- és ébrenlétciklusa nem egyenletesen oszlik el, mivel mindegyik újszülöttnek más a biológiai órája. – Sokan nem gondolnak rá, de a cirkadián ritmus (alvás- ébrenléti ritmus) már a 21 hetes magzatnál megtalálható. Az anya melatonin szintje a placentáris keringésben a magzatnál is megjelenik, és befolyásolja a baba alvás- ébrenlét ritmusát – mondta. A csecsemők először 3-4 hónapos koruk körül tudják elkülöníteni a nappalt az éjszakától. A szoptatás alatt termelődő prolaktin is elősegíti a gyermek önálló alvás- ébrenléti ritmusának kialakulását, emellett javasolt, hogy nappal az újszülött világos szobában aludjon, ha pedig éjjel etetjük, azt igyekezzük sötétben vagy gyenge fényben elvégezni. A csecsemő alvása idején ciklikusan váltogatják egymást a különböző alvási szakaszok. A mély alvás időszaka igen eltérő a felnőttek és a babák tekintetében. Míg a felnőttek esetében ez másfél óra körül van, a csecsemőknél mindössze 40-45 percig tart. A mély alvás ciklusa után nem feltétlenül ébred fel a baba, ez csupán annyit jelent, hogy a zavaró tényezők könnyebben felébreszthetik. Életének első évében a legtöbb csecsemő többször is felébredhet az éjszaka folyamán, aminek számos oka lehet. Kezdetben az újszülöttet felébresztheti az éhség, későbbiekben közrejátszik a fogzás, a mozgás- és érzelmi fejlődés, utóbbi esetében a gyermek rendszeresen ellenőrizni szeretné, hogy az anyja a közelben van-e még. Az éjszakai ébredéseknek ugyanakkor pozitív hatásai is lehetnek: jelentős szerepe van a bölcsőhalál megelőzésében, a csecsemők megfelelő táplálkozásában, valamint az éjszakai etetések hozzájárulnak a megfelelő tejtermelés fenntartásához. A szakemberek véleménye megoszlik arról, pattanjon a szülő az első síró hangra, vagy hagyja a gyermeket, hátha magától visszaalszik. A csecsemő igényli a szülő közelségét, az általa nyújtott biztonságot az elalváshoz. A szülő nem árthat azzal, ha megnyugtatja a felriadt babát. Az anya érintése, hangja, a ringatás, a szoptatás pillanatokon belül elcsendesíti a kicsit. Ugyanakkor fontos, hogy ne húzzuk el az éjjeli visszaaltatást, ne legyen mese, ne gyújtsunk fény, a lehető legkevesebbet beszéljünk. Az a megfelelő, ha már a fektetéskor félhomályban, csendben tesszük le a gyereket. Az is sokat segít a babának, ha az édesanya a közelében alszik. A mértékadó szakmai szervezetek egyöntetűen arra biztatják a családokat, hogy a bölcsőhalál megelőzése érdekében a kisbaba a szülőkkel egy szobában, az édesanyától karnyújtásnyira aludjon, mivel a tanulmányok szerint ez 50 százalékkal csökkenti a bölcsőhalál kockázatát. A kicsiknek élettani igényük van a mama közelségére, de fontos az is, hogy megteremtsük az együtt alvás biztonságos feltételeit. Tilos az együtt alvás, ha nagyon meleg van a szobában, ha a gyerek leeshet, és ha a szülők alkohol vagy drog hatása alatt állnak. Sok szülő nem tud róla, de létezik egy drámai tünetekkel járó, speciális alvászavar. Ez a pavor nocturnus, az éjszakai felriadás. Ekkor a kisgyerek éjfél felé hirtelen felül az ágyban, nagyra nyitja a szemét és hangosan, sikítva kiabál. Felgyorsul a szívverése, remeg, izzad. A sikítás után sírás következik, a szülő bármit tesz, nem tudja megvigasztalni. A gyerek nem alszik, de nincs is ébren. amikor a roham elmúlik, ami lehet 15 perc is, akkor a kicsi visszaalszik, másnap nem is emlékszik semmire. Ez abban különbözik a rossz álmoktól való felriadástól, hogy az előbbi rendszerint éjfél előtt jelentkezik, a mély alvásszakaszban, amikor még nincsenek álomképek, így a gyerek nem is tud rossz álomról beszámolni. A felriadáskor csak annyit tehetünk, hogy a gyerek mellett vagyunk, átöleljük, és várjuk, hogy elmúljon a roham. A szakember szerint a pavor meglehetősen ritka betegség, és a serdülőkor végére rendszerint megszűnik.

(Forrás: MN 2014. szeptember 30.)

FEL

______________________________________________________________

19. Mese

A mese erősíti a kötődést, később segíti a nyelvfejlődést, javítja a koncentrálást

Gyakran kételkednek a szülők abban, hogy tipegő gyermekük megérti-e már a mesék történetét, és mivel úgy látják, a kicsi nem figyel rájuk, felhagynak a meséléssel, és inkább vibráló, mozgalmas rajzfilmekkel váltják fel az olvasást. A szakember azonban azt mondja, a gyermekkor minden szakaszában fontos a meseolvasás. Annál jobb, minél hamarabb kezdjük a meseolvasást. Már a magzatnak el lehet kezdeni, hiszen a mesélés segíti a szülő és a gyermek közötti kötődés kialakulását. A Gyermekpszichológus blog szerzője szerint természetesen egy kisbaba még nem érti a konkrét történetet, és egy kétéves kisgyermek figyelme is csak 5-10 percig köthető le, de a lényeg ez esetben nem is a cselekmény követése, hanem a mesélés rítusának átélése, a szülő és a gyermek szeretetteli összebújása. A mesélés segíti a gyermek nyelvfejlődését, a szókincs bővülését, ugyanis a kisgyerekek megpróbálják ismételni az elhangzottakat. Eleinte a ritmusos mondókákat, dalocskákat jegyzik meg könnyebben, de később már a többször hallott meséket is visszamondják. A mese pozitív hatással van a koncentrálóképességre, fejleszti az érzelmi intelligenciát és gazdagabbá teszi a képzeletet. Ha a gyermeknek rendszeresen olvasunk, idővel egyre jobban és egyre hosszabb ideig tud figyelni a hallottakra, könnyebben felveszi a történet fonalát, érdeklődőbbé válik. A mesében tapasztalt jó és rossz küzdelme, a pozitív hős győzelme, az érzelmek megjelenése segít a gyermeknek megérteni a valóságot, és az érzelmek mesén keresztül történő megélése az érzelmi intelligencia fejlődését segíti. A meséléssel kapcsolatban számos tévhit él az emberekben. Az egyik ilyen, hogy a mesék többségében túl sok az agresszív jelenet, ezért megrémítheti a gyereket. Van valóságalapja az állításnak, hiszen tény, hogy még a legismertebb mesékben is kemény, agresszív jelenetek vannak. A gyerekek azonban nem látják olyan naturálisan a történéseket, mint mi. Ők nem véres küzdelmet, hanem a jó győzedelmeskedését élik meg leginkább. Fantázia-szemüvegen keresztül látják a világot, és így tanulják meg elkülöníteni a jót a rossztól. A másik tévhit szerint nem jó, hogy a mesék mindig a jó győzelmével végződnek, mert így nem készítik fel a gyermeket a valóság ennél sokkal árnyaltabb világára. A szakember szerint azonban ez nincs így, a gyermek érzelmi fejlődése szempontjából igenis fontos, hogy a mesék boldogan végződjenek. Egy kisgyermek érzékeny lelki világának nagyon sok megerősítésre van szüksége ahhoz, hogy az életet igazságosnak lássa, nem szabad a gyerekeket megfosztani ettől az illúziótól. A mesék által megélt fantáziavilág a gyermekkor szerves része, a realitásérzék idővel úgyis kialakul, nem szabad sürgetni. A pszichológus szerint a mese egyfajta kommunikációs eszköz, út a gyerek lelkivilágának megértéséhez. A mesélésen keresztül feldolgozhatók, megérthetők a napi események, hiszen mesékben sokszor megjelennek olyan témák, amelyek a gyermeket foglalkoztatják, de élőszóban még nem tudja jól kifejezni az ezzel kapcsolatos érzelmeit. A jól megválasztott mese a kistestvér érkezését, egy halálesetet vagy akár a szülők válását is segítheti feldolgozni. Ugyanakkor a meséken keresztül sem szabad az akaratunkat ráerőltetni a gyermekre, csak addig ássunk egy adott témakör mélyére, ameddig a gyermek maga is befogadó.

(Forrás: MN 2014. szeptember 23.)

FEL

______________________________________________________________

20. Őszi immuntréning minden gyereknek

Kora ősszel a táplálkozásra, a szellőztetésre és a kézmosásra figyeljünk, a vitamintabletták szedését ráérnek később elkezdeni

Sok szülőnek okoz fejtörést, hogy az ősz beköszöntével hogyan készíthetné fel gyermeke immunrendszerét a változékony időjárásra, hiszen ilyenkor a legkönnyebb megfázni, vírusokat elkapni. Muzsay Géza, a Házi Gyermekorvosok Országos Egyesületének alelnöke szerint, az évszak elején a szülőknek elsősorban gyermekük megfelelő étkezésére kell odafigyelni. Ilyenkor minél több természetes formában előforduló vitaminhoz kell hozzájutniuk a kicsiknek, ami a megfelelő mennyiségű gyümölcs- és zöldségfogyasztással érhető el. Ajánlott továbbá, hogy minél több főzelék és fehér hús – csirke, pulyka – kerüljön a tányérra. Fontos, hogy a gyerekek minél több időt töltsenek a szabadban a friss levegőn, az iskolákban pedig ügyelni kell az osztálytermek rendszeres szellőztetésére. Nem lehet elégszer hangsúlyozni a napi többszöri, alapos kézmosás jelentőségét sem. Az őszi-téli időszakban egyébként elsősorban vírusfertőzésekre, pl. légúti és hányással-hasmenéssel járó gyomor-bél rendszeri megbetegedésekre fogékonyak a gyerekek. Ugyanakkor a szakember kiemelte, hogy a legtöbb esetben nincs szükség komoly gyógyszeres kezelésre, sőt kifejezetten káros is lehet, ha vírusfertőzésre antibiotikumot adnak a kis betegnek. Ilyenkor elegendő a tüneti terápia, lehet orrcseppet használni, szükség esetén lázcsillapítót. Ezek a vírusos megbetegedések gyors lefolyásúak, négy-hat nap alatt rendbe jönnek a gyerekek. Ha komolyabb, ismétlődő fertőzések jelentkeznek, egy alapos kivizsgálás is szóba jöhet, hogy kiderüljön, nem áll-e valamilyen súlyosabb kór a háttérben. Ősz elején az említett praktikák elegendőnek bizonyulnak, a télhez közeledve viszont már segítségül lehet hívni különböző vitamin készítményeket. Esősorban a C-, valamint a D-vitamin fogyasztását javasolja a szakember a téli időszakban, de hasznosak lehetnek a multivitamin-készítmények is. A D-vitamint egyébként nemcsak a fiataloknak, hanem az idősebb korosztálynak is érdemes szednie, mivel bizonyítottan egyre több betegség megelőzésében játszik szerepet. Egyes probiotikumok is jótékony hatásúak lehetnek. Elengedhetetlen, hogy a szülő konzultáljon a házi gyermekorvossal, bármilyen készítményt szeretne adni gyermekének. Ez azért is fontos, mert a vitaminok túladagolása káros lehet, ezenkívül léteznek vényköteles készítmények is. Utóbbiak az úgynevezett immunrendszert stimuláló szerek, a szakma ugyanakkor megosztott abban a kérdésben, hogy ezek használata szükséges-e. E termékek némelyiken azon baktériumok, kórokozók alkotórészeit tartalmazza, amelyekkel a közösségben leggyakrabban találkozunk. A gyártók szerint e készítmények erősítik a szervezet természetes védekező mechanizmusát és ellenálló képességét a légúti fertőzésekkel szemben. A megfelelő védekezőképesség kialakításában fontos szerepet játszanak a védőoltások, amelyektől azonban néhány szülő mindig ódzkodik. A védőoltások segítségével emberek millióinak az élete menthető meg. A szülőkben tudatosítani kell, hogy ha a gyermekük hozzájut a szükséges vakcinákhoz, azzal számos betegséget megelőzhetnek. Attól nem szabad megijedni, ha a beadás után esetleg némi láz jelentkezik.

Hal, zöldséglé, fokhagyma

Az őszi immuntréningről számos tipp olvasható különböző egészségportálokon és blogokon, ezeken egyebek mellett szintén a helyes táplálkozás fontosságára hívják fel a figyelmet. A Webbeteg.hu tanácsai között szerepel – a bennük lévő esszenciálisolaj- és ásványianyag-tartalom miatt – a különféle magvak fogyasztása, ezenkívül javasolják, hogy a gyermek minél több halat és naponta egy teáskanál csukamájolajat kapjon, utóbbit a magas D-vitamin és omega-3 esszenciáliszsírsav-tartalom miatt. A szülők sokat tehetnek azzal is, ha frissen facsart narancslevet, nyers, pl. céklából, sárgarépából, zellerből készült zöldségleveket készítenek a kicsiknek. Felhívják a figyelmet a bélflóra és az immunrendszer kapcsolatára, előbbi fő funkciója a kórokozók elleni védelem, valamint az immunrendszer állandó készenléti szinten tartása. Ha a bélflóránk egyensúlya felborul, és a káros baktériumok száma megnő, célszerű probiotikumokat alkalmaznunk az egyensúly helyreállítása érdekében. Ezenkívül csodaszer lehet a fokhagyma is, amely frissen és nyersen a leghatékonyabb.

(Forrás: MN 2014. szeptember 23.)

FEL

______________________________________________________________

21. HPV oltás

A méhnyakrákot okozó humán-papillomavírus elleni oltás bekerült a magyar oltási rendszerbe. Ez azt jelenti, hogy mostantól a hetedikes lányok ingyen megkaphatják az oltást, ha ők, illetve szüleik beleegyeznek. Ezzel egyszerűen visszaszorítható a méhnyakrák gyakorisága – hacsak az oltásellenesek aknamunkája el nem ront mindent.

Egy HPV-kutató a méhnyakrák oltás ellen; A HPV elleni oltás mellékhatásai; Tények a HPV oltásról: többet ért, mint használ! – ezek azon cikkek címei, amelyeket a Google keresője az elsők között talál, ha rákeresünk a humán-papillomavírus (HPV) elleni oltás kulcsszóra. A Google persze nem önhatalmúlag sorolja előre ezeket a találatokat, hanem azért, mert sokat rájuk kattintottak, tehát népszerűek az internetezők körében. Ez nagy baj, hiszen manapság szinte mindenki az interneten keres egészségügyi információkat, és a legtöbben a Google-t használva kutatják át a világhálót. Az oltásellenes szervezetek, aktivisták remekül értenek a propagandához, elferdített értelmű félinformációkat kevernek színtiszta hazugsággal. Előszeretettel használnak szakkifejezésnek tűnő, a laikusok számára érthetetlen szavakat, így próbálnak hitelesnek tűnni – sikeresen. Hatékonyságukat mutatja, hogy reklámra nem kell költeniük egy fillért sem, hiszen híveik önszántukból terjesztik tanaikat közös oldalakon. Bár kivétel nélkül az összes oltás ellen lázítanak (gyakran a kötelező védőoltások megtagadására, tehát szabálysértésre felszólítva az olvasókat, ami felveti a felbujtás, közveszélyokozás gyanúját), az utóbbi időszakban legfőbb célpontjuk a méhnyakrák visszaszorítását célzó humán-papillomavírus elleni oltás lett. Mindez nem magyar jelenség, szerte a világon aktívak a társaik. Hazánk azonban különleges helyzetben van, hiszen a magyar oltási rendszer, amely az állam által ingyen biztosított kötelező és választható vakcinákon alapszik, egyedülálló a világban. Ezeknek az oltásoknak a legújabb tagja a HPV-oltás. A humán-papillomavírus olyan hámsejteket fertőz, amelyek gyorsan osztódnak. Ilyenek találhatók például a méhnyak területén. Ott a méhnyak és a hüvely hámja találkozik egymással, és mintha túl akarnák nőni egymást, mindkét szövet sejtjei gyorsan osztódnak – mondja Koiss Róbert nőgyógyász, a Magyar Méhnyakkórtani és Kolposzkópos Társaság elnöke (a kolposzkóp egy nőgyógyászati vizsgálóműszer). A HPV-vel fertőzött sejtek bizonyos esetekben korlátlanul kezdenek osztódni, és tumorsejtté alakulnak. E vírussal sokkal gyakrabban találkoznak az emberek, mint gondolnánk, hiszen a nők nyolcvan százalékát élete során legalább egyszer megfertőzi a HPV, és a fertőzések tíz százalékából alakul ki a daganat. Bár a méhnyakrák viszonylag jól gyógyítható daganattípus, mégis meghal négyszáz nő az évente diagnosztizált nyolcszáz-ezer új esetből. Ennek oka a szűrővizsgálatok hiánya. A méhnyakrákos betegek hatvan százaléka a felmérések szerint soha életében nem járt szűrésen, noha bizonyos kor felett évente kellene. Kevesen tudják, hogy számos ráktípus hátterében állhat vírusfertőzés, viszont jószerivel a méhnyakrák az egyetlen daganatos megbetegedés, amelyet a legtöbb esetben oltással meg lehet előzni. A HPV elleni vakcina nem új, nyolc éve elérhető hazánkban. Eddig azonban nem volt minden nő számára ingyenes, általában az önkormányzatok támogatták a helyi lakosok immunizálását. A mostani változás lényege az, hogy a méhnyakrák elleni oltás bekerült az országos oltási rendszerbe, így az idei tanévtől ingyenesen megkaphatja minden 12 éves, hetedikes lány. Az oltás egyike lett a kötelezően felajánlandó védőoltásoknak, a szülők joga eldönteni, hogy kérik-e vagy sem. Sajnos az ennél idősebb lányoknak az állam nem tudja ingyenesen biztosítani a vakcinát, ők továbbra is pénzért juthatnak hozzá. Változás, hogy mostantól a korábbi háromszori oltás helyett elegendő kétszer beoltani a fiatal lányokat, mert időközben kiderült, hogy ez is megfelelő, tartós védelmet nyújt. Még nem lehet megmondani, hogy milyen hosszú ideig biztosít védelmet az oltás, mivel még csak egy évtizede van forgalomban, így ennél nagyobb időtávról nincsenek adatok. Elképzelhető, hogy 15-20 év múlva emlékeztető oltásra lesz szükség.

Az oltás jelentősen mérsékeli a méhnyakrák kialakulásának kockázatát, hiszen a daganatok hetven százalékáért felelős két vírusváltozat ellen véd, méghozzá kilencven százalék fölötti hatékonysággal. A veszély azonban csak rendszeres szűrővizsgálatokkal csökkenthető minimálisra. A modern vakcinákat már laboratóriumban, biotechnológiai úton állítják elő, így kizárt, hogy az oltástól kapja el valaki a betegséget. Míg a klasszikus védőoltások legyengített vagy elölt kórokozókat tartalmaztak, a HPV elleni oltás nem ilyen, hiszen nem lehet megkockáztatni, hogy néhány egészséges emberben az oltás hatására alakuljon ki a daganat. Ezért ezt a vakcinát biotechnológiai úton állították elő, és csak azokat a fehérjéket tartalmazza, amelyek az immunválasz kiváltásáért felelősek. A betegséget okozó gének hiányoznak belőle. De az oltásellenesek szemében ez is bűn. Szerintük a HPV elleni oltás halált, rákot, meddőséget és autoimmun betegségeket és még ki tudja, mit okozhat. Ezek azonban egytől egyig bizonyítottan igaztalan állítások. Miközben az orvosok közössége egyértelműen a betegségmegelőző vakcinákat tartja az emberi tudományos elme legcsodálatosabb alkotásainak, egyes csoportok a szülők félelmeire, ismereteik hiányosságára fókuszáló kampányt folytatnak az immunizálás ellen. Az ellentábor profizmusát és eszköztárát látva sokan ugyanolyan lobbiérdekeket gyanítanak a hátuk mögött, mint amilyenekkel az oltásellenesek vádolják a vakcinákat „erőltető” állami szerveket. Fő üzenetük szerint az oltások semmire sem jók, sőt mérgezőek. Szerintük a profitéhes gyógyszeripar az egészséges embereken is nyerészkedni akar, így a lefizetett állami tisztviselők segítségével drága termékeik bevételére kényszerítik az embereket. Ez badarság! Gondoljanak bele, az egészségügyi költségvetésnek mindössze két százaléka megy betegségmegelőzésre, így a védőoltásokra. A kialakult betegségek gyógyítására ennek megfelelően 98 százalék jut, tehát abban összehasonlíthatatlanul több pénz van. Ha az egész a gyógyszergyárak nyereségéről szólna, éppen, hogy abban lennének érdekeltek, hogy senkit se oltsanak be, mindenki betegedjen meg, és aztán vegye meg tőlük a sokszorta drágább gyógyszereket. Hazánk az oltásokkal megelőzhető betegségeket tekintve a béke szigete. A legtöbb magyar ember csak a védőoltások kapcsán hallott a szamárköhögésről, a kanyaróról vagy a mumpszról. Ha ritkán feltűnik is valahol a betegség, a kórokozó nem képes tömeges járványt okozni. Eközben alig néhány száz kilométerre tőlünk e betegségek rendszeresen okoznak járványokat mind a mai napig, és gyakran halálos kimenetelűek. Mindez pedig összefügg azzal, hogy milyen arányban kapta meg a védőoltást a lakosság. A vakcina ellenes propaganda gyakran hangoztatja, hogy teljesen értelmetlen, hogy Magyarországon sok betegség ellen kötelező az oltás, miközben sok civilizáltnak tekintett országban, így például az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Norvégiában, Svédországban vagy Spanyolországban egyetlen oltás sem kötelező, legfeljebb ajánlott. Ez igaz, más országokban más a rendszer, de nem feltétlenül jobb. Hollandiában jelenleg is szamárköhögés-járvány van, ahogy tavaly is volt. Nagy-Britanniában megszámolni is alig lehet, hogy az elmúlt években hány helyen ütötte fel fejét a mumpsz, a rubeóla (rózsahimlő), a kanyaró. A 2012-es szamárköhögés-járványban legalább 12 brit csecsemő halt meg. Egy évre rá országos pánikot okozott, hogy a walesi Swansee városban ezerre nőtt a kanyarósok száma. Attól tartottak, hogy a betegség átterjedhet az alig kétórányi autóútra lévő Londonba is, és hatalmas járványt okozhat. A fővárosban ugyanis 9,5 millióan élnek, és a kiskamasz gyerekek jelentős része nem kapta meg a kanyaró elleni oltást. Noha a járvány megelőzéséhez legalább 80-90 százalékos átoltottság szükséges, vannak kerületek, ahol a diákok fele sem volt beoltva. Hirtelen kellett elrendelni egymillió ember kampányszerű oltását, de sokak szerint főként a szerencsén múlt, hogy végül nem alakult ki súlyos járványügyi helyzet. Pedig a kanyaró könnyen megelőzhető a 15 hónapos, majd 11 éves korban adandó MMR-oltással (amelynek neve a kanyaró, a mumpsz és a rubeóla angol kezdőbetűiből áll). Csakhogy a kilencvenes években elrettentő kutatási eredmények láttak napvilágot Angliában az MMR-oltásról: egy Andrew Wakefield nevű orvos 1998-ban rengeteg esetet megvizsgálva bizonyította, hogy a vakcina autizmust vagy más betegségeket okoz. A média azonnal felkapta a felfedezést, Wakefield egy csapásra ismert lett, a gyerekek megmentőjeként sztárolták, aki szembe mert szállni a gyógyszeriparral, az MMR-vakcina népszerűsége pedig meredeken zuhanni kezdett. Évek teltek el, mire felszínre kerültek Wakefield „felfedéseinek” furcsaságai. Noha egyetlen más kutatócsoportnak sem sikerült megismételnie az orvos eredményeit, és semmilyen kapcsolatot nem találtak az MMR és az autizmus között, Wakefield szavahihetősége hosszú ideig megkérdőjelezhetetlen maradt. Aztán tényfeltáró újságírók szisztematikus munkájának köszönhetően Andrew Wakefieldről lassan kiderült, hogy egyszerű csaló. A legtöbb általa megvizsgált gyereket soha nem látta, csak kitalálta őket, akiket mégis kezelt, azokkal pedig etikátlanul bánt. Az általa okozott botrányból nyerészkedni akart. Orvosiműhiba-perekre specializálódott ügyvédek pénzelték, hogy beperelhessék az államot az autista gyerekek szüleinek nevében, hatalmas kártérítési jutalék fejében. Emellett saját vállalkozást is tervezett, amely szűrővizsgálatokat kínált volna a veszélyeztetett gyermekek számára. Mára Wakefieldet mindenhonnan kirúgták, neve a lelkiismeretlen csalás szinonimájává vált. Ő azonban hősnek, összeesküvések áldozatának láttatja magát, a közösségi oldalakon pedig a hiszékenyebb felhasználók továbbra is küldözgetik ismerőseiknek az autizmust okozó MMR-oltás „leleplezését”. A tudományos konszenzus ezzel szemben az, hogy az MMR nem veszélyes, előnyei messze meghaladják kockázatait. Sokan kritizálták a sajtót az MMR-botrány után, mert azonnal bedőlt Wakefield szenzációs állításainak, és az olvasottság hajszolása fontosabb volt neki, mint a közveszély elhárítása. A kritika részben hatott, hiszen évekkel később, amikor a HPV-vakcina ellen támadásba lendültek az oltásellenesek, a tudósítások hangneme jóval megfontoltabb volt. Az utóbbi évtizedben négy lány halt meg a világon közvetlenül az után, hogy megkapta a méhnyakrák elleni oltást, de egyik esetben sem találtak semmi kapcsolatot a két esemény között, tehát szomorú, de véletlen egybeesésről volt szó. Ez alkalommal a sajtó beszámolt a vakcina „felmentéséről” is. Mindig lesznek, akiket semmilyen észérvvel sem lehet meggyőzni. Viszont mindannyiunk felelőssége, hogy körültekintően és megalapozottan tájékoztassuk a többieket.

Szerkesztői megjegyzés: A közelmúltban a negyvenhatezer jogosult gyermek szülei közül csaknem harmincnyolcezer kérte az ingyenes vakcina beadását.

(Forrás: MN 2014. szeptember 20.)

FEL

______________________________________________________________

22. Érzelmi válság kamaszkorban

Akkor kerülhetünk közelebb a gyerekhez, ha elfogadjuk, a saját út keresése, a határok feszegetése a személyiségfejlődés része

Szülőként nehéz eligazodni az érzékeny lelkű kamaszok gyakran problémás, szélsőségekkel teli világában, a legtöbb családban óriási kihívást jelentenek a tizenéves gyerek lázadásai. A leválás elkerülhetetlen, mégsem kell, hogy az önállósodás egyet jelent­sen a teljes elszakadással. A gyermekpszichológus szerint fontos, hogy a szülő fogadja el, a határok feszegetés e, a felnőttekkel való szembefordulás a fejlődés természetes velejárója, a saját érték­rend kialakításához vezető út megkerülhetetlen része.

A legtöbb szülő számára komoly kihívássá válik a gyermeknevelés a viharos kamaszévek bekö­szöntével, A családdal szembesze­gülő, netán magukba forduló, szülők előtt titkolózó tinédzserek rend­szerint sok fejfájást okoznak felme­nőiknek, mert bármennyire is is­mertek a klasszikus konfliktusok, a szülőket többnyire készületlenül éri, amikor az addig engedelmes és kedves kisgyermekből egy csapásra akaratos, mindent kritizáló, goromba kamasz lesz. A serdülőkor a jelentős változások ideje, amelynek során felgyorsul a testi fejlődés, megkezdődik a pszichoszociális átmenet. Mindez gyakran együtt járhat szülők és á világ elleni lázadással, a határok feszegetésével. a szülőktől való eltávolodással. Ahhoz, hogy a szülők hatni tudjanak kamaszodó gyerekeikre, mindenekelőtt el kell fogadniuk, meg kell érteniük, hogy a gyermek a felnőtté válás folyamatát éli, an­nak látványos testi és kevésbé lát­ványos lelki folyamataival együtt – mondja a szakértő. A kamaszkor végére a fiataloknak meg kell tanulniuk felelős döntéseket hozni, tisztában lenni a csalá­don kívüli világ elvárásaival. Ki kell alakítaniuk saját értékrendjüket, és érezniük kell helyüket a világban. A pszichológus rámutat, hogy az ön­állósodás szakaszában a gyerekek bizony rendszerint nehezen engedik közel a szülőt. Általános jelen­ség, hogy ilyenkor egyre kevésbé fogadják el a készen kapott érveket, szeretik megkeresni saját válaszai­kat az élet nagy kérdéseire. A tizenévesek szülei gyakran ér­zik úgy, hogy gyermekük teljesen kirekeszti őket az életéből, nem be­szél meg velük semmit, gyakorlati­lag külön világban él. A szakértő azonban úgy látja, hogy a szülői tá­mogatás és a bizalom erősítése ilyenkor is elengedhetetlen. A ka­masznak nagy szüksége van a be­szélgetésekre, még akkor is, ha lát­szólag elutasító, ha azt hangoztatja, hogy az ő nézeteit a szülő úgyis képtelen elfogadni, megérteni. A problémát, az érzéseit nem biztos, hogy nyíltan megosztja a szülővel, de akár egy film vagy egy esemény kapcsán kezdeményezett beszélge­tés is sokat elárulhat a kamasz ér­tékrendjéről, szemléletéről, saját belső világáról. A bizalmi légkör megteremtése lehet az a stratégia, amely előbb-utóbb szóra bírja a kamaszt. – Fontos azt érez­nie a gyereknek, hogy a szülő nem a faggatózó, számon kérő, hanem a segítségnyújtó felnőtt, aki figyel a gyermek igényeire. A kamaszkor szélsőséges, konf­liktussal teli időszakában különösen érzékenyen érintheti a szülőket, hogy egyszeriben megszűnnek gyermekük előtt példaképpé lenni, sőt a gyerek gyakorlatilag még a szomszéd tanácsait is jobban meg­fogadja, mint a saját anyjáét, apjáét, nem beszélve az osztálytársakról, akiknek amúgy is “bezzeg mennyi­vel jobb fej őseik” vannak. Ijedtségre azonban még ilyenkor sincs ok. Ez gyakori jelenség, hiszen az önmagát kereső kamasz szembefordul a szülői értékrend­del, mindennel, amit a szülei jónak, elfogadhatónak tartanak. Azzal igyekszik önállóságát erősíteni, hogy lehetőséget keres, illetve talál arra, hogy új, családon kívüli kap­csolatok, értékek felé nyitva is ki­próbálhassa magát. – Ha ezt a szü­lő megértéssel és türelemmel tudja fogadni, akkor valódi elszakadásra nem kerül sor. A család akkor tud­ja a kamaszt megtartani, ha közben a változás szabadságát is biztosítani tudja neki. Fontos, hogy szülőként próbál­junk ellenállni a kísértésnek, hogy folyton megmondjuk a gyereknek, mit csináljon. Tartsuk tiszteletben azt is, ha olykor egyedül szeretne lenni. Ha ugyanis nem tudunk le­szokni a nyaggatásáról, felerősödik benne a vágy, hogy hagyjuk békén, és nem hozzánk fog fordulni a kér­déseivel, problémáival.

Serdülő fiatalt nevelő családok­ban gyakori konfliktusforrás az is, amikor a gyermek a beszédében és a magatartásában hirtelen a koráb­ban tanítottaktól nagyon eltérő ér­tékrend jelenik meg, eltitkolja pél­dául az iskolai érdemjegyeit, vagy éppen hazudik arról, hogy kivel és merre volt péntek este szórakozni. Ilyen esetekben sokszor nehéz visszafognia magát a szülőnek. Van, aki képtelen megállni, hogy ne alkalmazzon szigorúbbnál szi­gorúbb szankciókat, szakértőnk szerint azonban a büntetés nem célravezető, mert nem alkalmas a bizalmi kapcsolat megalapozására, megszilárdítására. Inkább arra bíztatnánk a szülőt, hogy legyen kíváncsi a gyermek véleményére, érzéseire. Próbálja megérteni azt, hogy mit miért tett. Beszéljen a gyermekkel a szabályokról, arról, hogy a szabályok be nem tartása milyen következményekkel, mi­lyen veszélyekkel járhat. Fon­tos beszélni a szabályok alakítható­ságáról is, vagyis arról, hogy a gyermeknek bizonyos keretek kö­zött szabadsága, mozgástere van. Szavaiból kiderül, nem jó megol­dás a túl laza póráz sem, mert míg a túlságosan merev határok ellen­állásra, meggondolatlan lázadásra késztethetik a gyermeket, addig a határtalanság, a mindent megen­gedő szülő védtelenséget, a bizony­talanság érzését keltheti. A vissza-visszatérő kisebb válsághelyzetek megfelelő szülői hoz­záállással az idő előrehaladtával egyre kezelhetőbbé válnak, ám ha a család azt tapasztalja, hogy egyik napról a másikra nagyon szélsősé­ges viselkedésváltozás áll be a gye­reknél, akkor érdemes szakirányú segítséget is kérni. Bár a gyermek leválása törvényszerű, mégsem kell, hogy az önállósodás egyet je­lentsen a teljes elszakadással. Ha sikerül átvészelni a serdülőkor for­rongó időszakát komolyabb biza­lomvesztés nélkül, a gyerek előbb­-utóbb visszatalál az évek során ki­alakított családi értékrendhez és szabályokhoz.

FEL

______________________________________________________________

23. Az elváltak és az özvegyek könnyen elszigetelődnek

A nők többet járnak színházba és moziba, mint a férfiak, s az iskolai végzettség kulturális és utazási szokásainkra is befolyással van – derül ki a KSH felméréséből, amely a magyarországi jóllét társadalmi tényezőit kutatta. Idős korban a nők egyre nagyobb arányban szenvednek a személyes kapcsolatok hiányától, úgy érzik, nincs kivel megbeszélni a dolgaikat. Az elszigetelődés elsősorban az özvegyeket és az elváltakat sújtja, a hájasokat nem, ahogy az agglegényeket és a „vénkisasszonyokat” sem.

Kulturális, szabadidős és utazási szokásainkat vizsgálta a KSH. A jóllét magyarországi indikátorrendszere című kiadvány többek között azt elemezte, hogy az 55- 64 éves korú népesség hány százaléka nézett meg az utóbbi 12 napban színházi vagy zenei előadást, látogatott el moziba, múzeumba vagy vett részt sportrendezvényeken. A legnépszerűbbnek a színházi vagy zenei előadások bizonyultak, a magyarok 40 százaléka látogatott el ilyen rendezvényre. A lakosság 37 százaléka volt legalább egyszer moziban, ugyanennyien jártak múzeumban, és 34 százalékuk vett részt sportrendezvényeken. A felsőfokú képzettségűek látogattak el legnagyobb arányban kulturális rendezvényekre, de a diplomások sport iránti érdeklődé-se a többi rendezvénytípushoz képest alacsonyabb. A középfokú végzettségűek mind a négy rendez-

vénytípuson kiegyenlített arányban vettek részt, kicsivel több mint 30 százalékuk volt valamilyen kulturális eseményen. A szakiskolai bizonyítvánnyal rendelkezők lényegesen magasabb arányban voltak sportrendezvényeken, mint ahányan színházba, moziba vagy múzeumba látogattak. A legfeljebb alapfokú végzettségűek kulturális részvétele mind a négy rendezvénytípus esetén alacsony, a 10 százalékot sem éri el. A férfiak sport-, a nők pedig színházi, zenei rendezvényekre járnak szívesebben. Összességében a gyengébbik nem 56, a férfiak 43 százaléka ment el valamilyen kulturális eseményre. A nők felülreprezentáltsága szinte minden rendezvénytípusnál megfigyelhető, kivételt csak a sportesemények jelentenek, ahová fél év alatt legalább egyszer minden második férfi és csak minden negyedik nő látogat el. A turizmus szerepe az elmúlt évtizedekben egyre jelentősebb szerepet tölt be az emberek életében. Az utazás, a pihenés, a kikapcsolódás, az új élmények átélése aktív szerepet játszik az emberek életminőségének, jóllétének növelésében is. A magyar lakosság turisztikai céllal 2013-ban összesen 8,2 millió alkalommal utazott külföld-re, és 31,6 millió napot töltött ott. Magyarországon a kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött belföldi vendégéjszakák száma az utóbbi öt évben dinamikusan növekedett. 2013-ban kereskedelmi szálláshelyeken 8,885 millió vendég fordult meg, akik összesen 23 millió vendégéjszakát töltöttek el. Ezen belül a belföldi vendégek száma közel 4,5 millió, az általuk eltöltött éjszakák száma 10,986 millió volt. A vendég-éjszakák több mint háromnegyedét szállodákban töltötték az utazók, a wellness-, gyógy- és termálszállók iránti igény folyamatosan növekszik. Összességében a magyar lakosság negyede vett részt 1-3 éjszakás, 18 százaléka ennél hosszabb időtartamú utazáson, az utazás legalább egyik formájában a lakosság harmada volt érintett. Az eredmények szerint az iskolai végzettség jelentős hatással van az utazási aktivitásra: a felsőfokú végzettségűek fele, a középfokú végzettséggel rendelkezők harmada, az alapfokú végzettségűek közül pedig csak minden ötödik ember utazott el több napra tavaly. A KSH azt is felmérte, az emberek elégedettek-e a rendelkezésük-re álló szabadidő mennyiségével. Az eredmények szerint a 16 éves vagy idősebb lakosság körében az elégedettség átlagértéke a tízes skálán 6,33 pont. A lakosság 33,5 százaléka nagyon elégedett szabadidejének mennyiségével, és csupán minden huszadik ember volt nagyon elégedetlen azzal. A férfiak és a nők között e tekintetben nincs jelentős eltérés, bár a nők körében kicsivel magasabb a nagyon elégedettek aránya. Jövedelmi tizedek szerinti bontásban nagyobb az egyenlőtlenség: az elégedettség mértéke a legalsó jövedelmi tizedtől a legfelső jövedelmi tizedig haladva folyamatosan növekszik. A legfelső jövedelmi tizedben a nagyon elégedetlenek aránya mindössze 2,3 százalék, ezzel szemben a legalsó jövedelmi tizedben 8,6 százalék. Gazdasági aktivitás szerint a tanulók és a nyugdíjasok a legelégedettebbek a szabadidejük mennyiségével. Azt is vizsgálták, az embereknek milyen a személyes kapcsolati hálójuk. A 16 éves és idősebb népesség csupán 2,8 százaléka nyilatkozott úgy, hogy senkivel nem tudja megbeszélni a személyes dolgait. Az idősebb nők rendre nagyobb arányban panaszkodnak arra, hogy nincs kivel megbeszélniük a gondjaikat, a férfiak esetében azonban ez a tendencia csupán az 55-64 éves korcsoportig érvényesül, az ennél idősebb férfiak már kisebb arányban küzdenek a személyes kapcsolatok hiányával. Az elszigetelődés kevésbé jellemző a nőtlenekre, a hajadonokra, illetve a házasokra, és sokkal nagyobb kockázatot jelent az elváltak és az özvegyek esetében. A gazdasági aktivitás szempontjából különösen a fogyatékossággal élők, az egészség-ügyi okból munkaképtelenek, valamint a nyugdíjasok esetében magas azok aránya, akik nem rendelkeznek megfelelő kapcsolatokkal. A személyes kapcsolatokkal való elégedettség átlagértéke 7,63 pont a tízes skálán. A házasok életkortól függetlenül kiemelkedően elégedettek. A nőtlenek, hajadonok szintén magasra értékelik kapcsolataik minőségét, ám az életkor előrehaladtával elégedettségük csökken.

FEL

______________________________________________________________

24. Egyre több az allergiás kisgyermek

Ha nem légúti a probléma, nincs ok aggodalomra: a kicsik többsége hatéves korára kinövi a kellemetlenséget okozó bajt

Folyamatosan nő az ételallergiával küszködő kisgyermekek száma Magyarországon. Ez még akkor is aggodalomra ad okot, ha a gyermekek kilencven százaléka hatéves korára kinövi az allergiát. Addig azonban a bajt legtöbbször okozó tejfehérjét, tojást, szóját, esetleg gabonaféléket ki kell iktatni a gyermek étrendjéből. Megkönnyítheti a szülők helyzetét, hagy gasztroenterológus szakorvos igazolásával az önkormányzatnál kérvényezhetik a családi pótlékuk kiegészítését.

Marcinak egy ideje fájnak a belei, ezért a Semmelweis Egyetem I. Számú Gyermekgyógyászati Klinikáján allergiavizsgálatnak vetik alá. Szimán Anikó szakasszisztens allergén anyagokat csöppent a karjára, majd a folyadékpöttyöket alig érezhetően megszúrja tűvel. Ha negyedóra elteltével valamelyik bepirosodik, arra az anyagra Marci allergiás. A vizsgálat során tejkeverék (tehénkazein, tehén-laktalbumin, kecskekazein), külön tehéntejkazein (ez a tejben található fehérje), tojásfehérje és -sárgája, búzaliszt, rozsliszt, alma, szója, földimogyoró, sárgarépa, zeller, burgonya, amerikai mogyoró, banán, paradicsom és úgynevezett halmix élelmiszerekre vizsgálják az ifjú pácienst. A felsorolásból kiolvasható, mely táplálékok okozhatnak leginkább ételintoleranciát vagy allergiát. Ha megvan az allergén anyag, akkor azt meg kell vonni a gyermektől, és a tüneteknek, panaszoknak szűnniük kell. Ha visszaadjuk az allergént, akkor újra megjelennek az allergiás tünetek, vagyis bebizonyosodik az adott ételallergia. Szerencsére az esetek jelentős részében a gyermek kinövi az allergiát. Újabb adatok szerint, ha a gyermek pici adagokat kap belőle rendszeres időközönként, az stimulálva az immunrendszert, gyorsítja az ételallergia kinövését. Mindenekelőtt azonban azt szükséges rögzíteni, mi az allergia és az ételintolerancia. Előbbi egy kóros immunmechanizmus, amely anafilaxiás rohamot okozhat, extrém esetben akár halálhoz is vezethet. Az intolerancia az elfogyasztott táplálékban lévő szénhidrát mennyiségével függ össze, ami hasi diszkomfortérzést vált ki. A gyermekkorban előforduló intolerancia általában a laktóz-vagy a gluténszenzitivitás, esetleg a fniktózmalabszorpció, azaz a gyümölcscukor felszívódásának zavara. A mogyorófélék súlyos veszélyt jelenthetnek azokra a gyermekekre, akik allergiásak rá, ez sajnos felnőttkorra is áthúzódik. Akár egy-mikronnyi is életveszélyt okozhat.

Az ilyen és ehhez hasonló allergiás rohamot okozó élelmiszereket mellőzni kell a gyermekek étrendjéből. (Életmentő lehet, ha tudjuk a gyermekünkről, hogy allergiás rohamot kaphat, adrenalinnal töltött fecskendőt tartunk magunknál, ami kivédi a sokkot.) Az Egyesült Államokban évente húsz-harminc haláleset következik be allergiás roham miatt. Ilyenkor nem arról van szó, hogy az allergiások kísértik a sorsot, hanem olyan ételt adnak el nekik, amelyről azt állítják, nem tartalmaz allergiás sokkot okozó anyagot. Csecsemőkorban a gyermek még nem tudja elmondani, hol, hogyan és melyik testrésze fáj. Ezért ha allergiára gyanakszunk, figyeljük meg, mi történik, ha megvonjuk a tejterméket, majd újra adunk belőle a gyermeknek. Ha a hasmenése elmúlik, majd a gond újra jelentkezik, az okot adhat a gyanakvásra. Legtöbbször (80-90 százalék) a tej, a tojás, esetleg szója vagy valamilyen búzaféle okozhatja az étel-intoleranciás tüneteket, ezek közül az ekcéma a leggyakoribb, ilyenkor gyakran kisebesedik, ki-szárad a gyermek bőre. Ám tudnunk kell, hogy az ekcémát nem minden esetben, csak nagyjából negyven százalékban okozza étel, ilyenkor leginkább a tehéntej. Ha megvonjuk a gyermektől a tehén-tejet, gyakran elmúlik a gond, ilyenkor azonban fontos, hogy ha szoptat az édesanya, ő se fogyasszon tejtermékeket. Itt kell megjegyezni, hogy a köz-hiedelemmel ellentétben a tejfehérje felel a problémáért, s nem a tejben található tejcukor, vagyis a laktóz, utóbbi ugyanis nem allergizál, legfeljebb puffaszt, esetleg megy tő-le a gyermek hasa. – Ha a csecsemő széklete véres, az szinte mindig tej-allergiát jelent! Sajnos egyre több gyermek szenved allergiától igaz, a motorizáció terjedése miatt gyakoribb a lég-úti allergia, vagyis az asztma, illetve a pollenallergia. Ha nem inhalatív (légúti) a probléma, nincs ok az aggodalomra: a gyerekek többsége hatéves korára kinövi a kellemetlenséget okozó bajt. Az ételintoleranciából való ki-gyógyulás függ attól is, mi okozza a gondot. A halak, a tenger gyümölcsei, az olajos magvak okozta bajt nehezebben vagy nem lehet kinőni, míg a tej-, a tojás-, a szója- vagy a gabonaintoleranciával járó kellemetlenségeket a gyerekek kilencven százaléka felnőve elfelejtheti. Csökkenti a kinövés esélyét, ha a gyermek szervezete több ételre is allergiás tünettel reagál, illetve a családban található hasonló nehézséggel küszködő hozzátartozó. Nekik meg kell tanulniuk együtt élni a diétával. Mivel az ételintoleranciára való hajlam öröklődhet, érdemes a gyermekünknél tesztet végeztetni, ám nem mindegy, melyiket, mert nem minden esetben pontosak a vizsgálatok, így nem biztos, hogy kimutatják az adott ételallergiát. Az IgE-alapú, vizsgálati módszer neve: prickteszt. Az IgE- tesztnek vérvétellel járó módja is, ennek megbízhatósága hároméves kor felett megfelelő. Pozitív esetben érdemes a visszaterhelést elvégeztetni, hogy megbizonyosodjunk a tényleges allergiáról. – Nem megbízhatók a nemrégen megjelent IgG-tesztek, amelyeket 10-40 ezer forintért végeznek el egyes helyeken, és olykor 8-10 féle allergiát is jeleznek. Ilyenkor a szülők nagyon megijednek, de nem érdemes aggódni, ezek a tesztek nem igazán pontosak. A biorezonancia-teszt pontosan jelzi az ételallergiát. Jó tudni, hogy a gasztroenterológus által kiállított szakvélemény birtokában a szülő a gyermek kétéves kora után családipótlék-kiegészítésre jogosult. Az igazolással az önkormányzatnál lehet kérvényezni a pótlék folyósítását. (Ha a gyermek fiatalabb kétévesnél, kilencvenszázalékos kedvezménnyel lehet vásárolni olyan tápszert, amellyel a tejet válthatjuk ki.) A pótlék egészen addig jár, amíg a gyermek meg nem gyógyul, vagy ha nem növi ki az ételallergiát, tizennyolc éves koráig, illetve a tanulmányainak befejezéséig.

FEL

______________________________________________________________

25. Bárányhimlő: mindenképpen érdemes oltani

A szakemberek szerint a vakcina hatása hosszú távú, de elképzelhető, hogy serdülőkorban szükség lehet újraoltásra

Kellemetlen, viszkető, piros hólyagos kiütések tucatjai borítják az apró kis testet, a gyermek csak sír, mert nem csillapít-hatja lázas kínjait vakarózással, a szülő pedig szinte együtt szenved csemetéjével. Bár szerencsére ez manapság egyre ritkább élethelyzet, ám a bárányhimlő most is fertőz, és súlyos, akár egy életre megmaradó szövődményei súlyos kockázatot jelentenek. A védekezés elengedhetetlen. A cseppfertőzéssel terjedő vírus leginkább az őszi-téli időszakban aktív. Ekkor regisztrálják a legtöbb megbetegedést, aki egyszer átesett rajta, általában egy életre védetté válik. A bárányhimlős oltásról tudni kell, hogy nem tartozik az ingyenes oltások közé, tízezer forintba kerül az első, amelyet kilenc hónapos kor után már be lehet adni, bár az ideális 12 és 18 hónapos kor között. Az első vakcina után minimum hat hétnek kell eltelnie a másodikig, ami szintén tízezer forint. Gyakorlatilag mellékhatás mentes, nem kell lázra, fájdalmakra számítani, csak nagyon ritkán fordulnak elő enyhe hurutos tünetek két-három hét múlva. — Ha az első oltást megkapta a gyermek, de valamilyen oknál fogva a másodikat nem sikerül hat héttel később beadni, az sem probléma, akár egy év is eltelhet, a lényeg, hogy ne feledkezzenek meg róla a szülők, mert a teljes védettséghez mindkét oltásra szükség van — mondja a gyermekorvos. Ezt célszerű még az előtt elintézni, hogy a gyermek bekerül a közösségbe, óvodába, iskolába, hogy elkerüljék a gyermekek és mások veszélyeztetését. A költségek ellenére érdemes beoltatni a kicsiket, mert a legenyhébb betegség le-folyása is legalább két hét. Hőemelkedéssel, lázzal és jellegzetes viszkető bőrelváltozással jár, de szövődményes esetek is előfordulhatnak, amelyek hosszú távon akár az egész életet befolyásolhatják. Ilyen lehet a bőrfertőzés, súlyos ideg-rendszeri problémák, bőrelváltozások, ritkán még középfül- vagy tüdőgyulladás is előfordulhat. Az esetek nagy részében a bárányhimlő ártalmatlan, bár igen kellemetlen tünetekkel járó betegség, a viszkető kiütések — amelyek általában két-három hét után pörkösödnek és száradnak le — nagyban megnehezíthetik a gyermekek mindennapjait. Az elvakart sebek pigmenthiányos foltokat, vagy akár maradandó hegeket is okozhatnak. A két-három hétig lappangó vírus már a tünetek jelentkezése előtt is fertőz, így észrevétlenül akár az egész családot vagy a kortársakat is veszélyezteti a beteg, ezért is érdemes inkább az oltást választani. A két vakcina hatása jelenleg tartós, de van egy hasonló védőoltás, amelyet serdülő-korban ismétlünk. Elképzelhető, hogy évek múlva ezt is ismételni kell, ám ez egyelőre nem jellemző. Sok múlik a házi gyermekorvosok szemléletén is, az a tapasztalata, hogy ha a gyermekek általános háziorvos helyett házi gyermekorvoshoz járnak, akkor sokkal magasabb átoltottságot érhetnek el, hosszú távon pedig ezeken az oltásokon múlhat gyermekeink jövője és egészsége, érdemes tehát odafigyelni rá. Ha valaki felnőttként fertőződik meg a bárányhimlővel, akkor a betegség jóval több rizikóval jár, valószínűbb, hogy súlyosabb szövődmények is kialakulnak az alaptünetek mellett. Várandósokra különösen veszélyes, a magzat fejlődését ugyanis az első három hónapban súlyosan károsíthatja. Már a gyermektervezés idején célszerű beszélniük a pároknak a különböző védőoltásokról, és a háziorvossal is szükséges egyeztetni, mert a terhesség alatt már nem ajánlott az anyának oltásokat adni. Kivétel ez alóla várandósság alatt is beadható influenzaoltás.

A szakemberek szerint a vakcina hatása hosszú távú, de elképzelhető, hogy serdülőkorban szükség lehet újraoltásra

Kellemetlen, viszkető, piros hólyagos kiütések tucatjai borítják az apró kis testet, a gyermek csak sír, mert nem csillapít-hatja lázas kínjait vakarózással, a szülő pedig szinte együtt szenved csemetéjével. Bár szerencsére ez manapság egyre ritkább élethelyzet, ám a bárányhimlő most is fertőz, és súlyos, akár egy életre megmaradó szövődményei súlyos kockázatot jelentenek. A védekezés elengedhetetlen. A cseppfertőzéssel terjedő vírus leginkább az őszi-téli időszakban aktív. Ekkor regisztrálják a legtöbb megbetegedést, aki egyszer átesett rajta, általában egy életre védetté válik. A bárányhimlős oltásról tudni kell, hogy nem tartozik az ingyenes oltások közé, tízezer forintba kerül az első, amelyet kilenc hónapos kor után már be lehet adni, bár az ideális 12 és 18 hónapos kor között. Az első vakcina után minimum hat hétnek kell eltelnie a másodikig, ami szintén tízezer forint. Gyakorlatilag mellékhatás mentes, nem kell lázra, fájdalmakra számítani, csak nagyon ritkán fordulnak elő enyhe hurutos tünetek két-három hét múlva. — Ha az első oltást megkapta a gyermek, de valamilyen oknál fogva a másodikat nem sikerül hat héttel később beadni, az sem probléma, akár egy év is eltelhet, a lényeg, hogy ne feledkezzenek meg róla a szülők, mert a teljes védettséghez mindkét oltásra szükség van — mondja a gyermekorvos. Ezt célszerű még az előtt elintézni, hogy a gyermek bekerül a közösségbe, óvodába, iskolába, hogy elkerüljék a gyermekek és mások veszélyeztetését. A költségek ellenére érdemes beoltatni a kicsiket, mert a legenyhébb betegség le-folyása is legalább két hét. Hőemelkedéssel, lázzal és jellegzetes viszkető bőrelváltozással jár, de szövődményes esetek is előfordulhatnak, amelyek hosszú távon akár az egész életet befolyásolhatják. Ilyen lehet a bőrfertőzés, súlyos ideg-rendszeri problémák, bőrelváltozások, ritkán még középfül- vagy tüdőgyulladás is előfordulhat. Az esetek nagy részében a bárányhimlő ártalmatlan, bár igen kellemetlen tünetekkel járó betegség, a viszkető kiütések — amelyek általában két-három hét után pörkösödnek és száradnak le — nagyban megnehezíthetik a gyermekek mindennapjait. Az elvakart sebek pigmenthiányos foltokat, vagy akár maradandó hegeket is okozhatnak. A két-három hétig lappangó vírus már a tünetek jelentkezése előtt is fertőz, így észrevétlenül akár az egész családot vagy a kortársakat is veszélyezteti a beteg, ezért is érdemes inkább az oltást választani. A két vakcina hatása jelenleg tartós, de van egy hasonló védőoltás, amelyet serdülő-korban ismétlünk. Elképzelhető, hogy évek múlva ezt is ismételni kell, ám ez egyelőre nem jellemző. Sok múlik a házi gyermekorvosok szemléletén is, az a tapasztalata, hogy ha a gyermekek általános háziorvos helyett házi gyermekorvoshoz járnak, akkor sokkal magasabb átoltottságot érhetnek el, hosszú távon pedig ezeken az oltásokon múlhat gyermekeink jövője és egészsége, érdemes tehát odafigyelni rá. Ha valaki felnőttként fertőződik meg a bárányhimlővel, akkor a betegség jóval több rizikóval jár, valószínűbb, hogy súlyosabb szövődmények is kialakulnak az alaptünetek mellett. Várandósokra különösen veszélyes, a magzat fejlődését ugyanis az első három hónapban súlyosan károsíthatja. Már a gyermektervezés idején célszerű beszélniük a pároknak a különböző védőoltásokról, és a háziorvossal is szükséges egyeztetni, mert a terhesség alatt már nem ajánlott az anyának oltásokat adni. Kivétel ez alóla várandósság alatt is beadható influenzaoltás.

FEL

______________________________________________________________

26. Kötelező oltások

A gyermekek Magyarországon 15 hónapos korban, majd 6. osztályban kötelezően megkapják a kanyaró, a mumpsz és a rózsahimlő elleni oltásokat. 2015 nyara óta két hónapos kortól szintén kötelező a pneumococcus elleni védőoltás, amit háromszor kell megkapniuk a piciknek, az agyhártyagyulladás, a középfül- és tüdőgyulladás egyes típusainak megelőzése céljából. A fiatalok kötelezően megkapják a szamárköhögés, a diftéria, a tetanusz, a járványos gyermekbénulás és a hepatitis B elleni oltást is, s ajánlott két hónapos kortól a gennyes agyhártyagyulladás elleni vakcina beadása.

FEL

______________________________________________________________

27. A gyermekek mozgásfejlődése nem verseny

Pánik helyett kísérjük fokozott figyelemmel a gyermeket, ha nem fordul át, nem áll vagy ül fel idejében

Sok szülő esik pánikba, ha a gyermekével egyidős rokon vagy ismerős család csemetéje előrébb tart a mozgásfejlődésben. A gyerekek fejlődési ritmusa egyénenként különböző, ösztönözni jó, de erőltetni semmiképp sem szabad a kicsit, erőszakkal ne ültessük vagy állítsuk fel őt. A védőnők rendszeresen ellenőrzik a csecsemők mozgásfejlődését, a gyerekorvos pedig a megfelelő szakemberhez irányít, ha baj van. A szülők egy része egyfajta versenynek fogja fel gyermeke mozgásfejlődését, és azt szeretné, ha az ő gyereke lenne az első, aki a játszótéren elindul, vagy felmászik a mászókán. Talán ez a felfokozott figyelem okozza, hogy sokan már akkor is pánikba esnek, ha gyermekük hét hónaposan még nem ül, vagy egyévesen nem jár. Pedig a gyerekek mozgásfejlődése között egyénenként több hónap eltérés lehet, és ez alapesetben semmilyen problémát nem jelent. Figyelni persze kell, de nem mindegy, hogy mi-re koncentrálunk, ahogy erőltetni sem szabad semmit. A gyermek idő előtti ültetése, vagy felállítása például kimondottan káros lehet. Már az újszülötteken és az egészen kicsi csecsemőkön is észlelhetünk olyan jeleket, amelyek mozgásfejlődési rendellenességre utalnak. Nemcsak az elmaradt felülés vagy felállás lehet intő jel, már jóval előbb figyelni kell a kicsiket. A szakember szerint a koraszülött, vagy az elhúzódó, komplikációval járó szülések nyomán világra jövő csecsemőkre a védőnők is kiemelt figyelmet fordítanak, de minden gyermeket szűrnek egy, három és hat hónaposan, illetve egyéves korban, majd később hat-éves korig minden évben egyszer, amire a szülők is elvihetik a gyereket. Már két hónapos kor előtt vizsgálják a gyermek tónusát, testtartását. Gyanús jel lehet, ha a gyerek izomzata túl feszes, gyakran feszíti nyugalmi állapotban is hátra a fejét, vagy a végtagjait, ha a testtartása aszimmetrikus, ha nagyon nehezen szopik. Három hónaposan azt nézik, hogy a gyermek megtartja-e a fejét, ha ülésbe húzzák, vagy a feje hátra csuklik. Ha az ekkora baba tiltakozik a hasra fekvés ellen, ha a fejét mindig egy irányba fordítja, ha a kezét egyfolytában ököl-be szorítva tartja, és az ujjait nem mozgatja, esetében mindenképpen indokolt a fokozott figyelem. Figyelni kell a gyerek kedélyállapotára és hangképzésére is: a védőnők ezért kérdezik meg mindig, hogy a kicsi kiegyensúlyozott-e, esetleg túl sokat sír, netán állandóan csendes, utóbbi kettő ugyanis problémára is utalhat. A jelenleg bevett gyakorlat szerint 6-7 hónapos kor körül számít elvártnak, hogy egy csecsemő a hátáról a hasára forduljon, és vissza, a kúszás pedig a 8-9 hó-napos gyermektől várható csakúgy, mint a hintázás. Utóbbi a mászást megelőző fázis, amikor a gyermek négykézláb áll, és előre- hátra mozog, de még nem halad. A mászásra, a felülésre és a kapaszkodva felállásra a baba 10-11 hónapos kora körül számítanak, míg a 12-18 hó-napos kor között kell a gyermeknek elkezdenie járni. A szakember ugyanakkor leszögezte: ezek az adatok nincsenek kőbe vésve, a gyerekek más-más ütemben fejlődnek, sok függ attól is, a gyermek milyen izomzatot örökölt. Ha például egy családban a szülők vagy a nagyobb testvérek is később álltak fel, egyáltalán nincs ok a pánikra. A fenti számokhoz minden esetben két hónap türelmi időt kell számítani, és csak akkor kell szakemberhez fordulni, ha ennek eltelte után sincs érdemi előrelépés a gyerek mozgásfejlődésében. A gyerek fejlődését ösztönözhetjük a játékok megfelelő kiválasztásával is. Például egy két hónapos csecsemőnek ideálisak a felülről lefelé lógó játékok, később azonban már érdemes oldalra elhelyezni őket, hogy az elérésük mozgásra, forgásra ösztönözze a babát. Vannak olyan játékok is, amelyeknek tartós használata nem ajánlott: ilyen a bébikomp, amelynek gyakori alkalmazása egy még állni nem tudó babának nem tesz jót. Lehetnek olyan jelek is, amelyek csak később, jóval az első életév be-töltése és az alapvető mozgásformák megjelenése után válnak lát-hatóvá: ilyen lehet például, ha a kis-gyermek még hosszú idő után is csak lábujjhegyen jár, vagy állandóan elesik, esetleg nem tud a lépcsőn váltott lábbal felmenni. Jel lehet az is, ha a gyerek beszédfejlődése is jelentős lemaradást mutat, ilyenkor összefüggés lehet a kettő között. A védőnők első körben mindig a gyerekorvoshoz irányítják a szülőket, aki — ha szükségesnek találja —neurológus szakorvoshoz utalja a gyereket. A megfelelő terápiát a szakorvos állapítja meg, 6 dönti el, hogy például van-e szükség gyógytornára, ha igen, annak milyen faj-tájára, esetleg más, speciális be-avatkozást igényel-e a probléma. Bármilyen fejlesztési mód-szer megkezdése előtt először szak-orvoshoz forduljunk, hiszen speciális szakértelemre van szükség annak eldöntéséhez, hogy egy adott probléma milyen kezelést igényel. Sok jó terápia van, de nem mind-egyik módszer hatékony valamennyi problémára.

FEL

______________________________________________________________

28. Stresszkezelés gyermekkortól

Egy családi konfliktus vagy egy iskolai kudarc is kiválthat gyermekeinkből szorongást, depressziót. Az árulkodó jelek minden korosztályban mások lehetnek, de a szülői odafigyelés és gondoskodás protektív, azaz védő tényező a legtöbb pszichiátriai zavar enyhítésé-re. A mindennapi stressz kezelésében a szülők szerepe rendkívül fontos.

Komoly nyomás nehezedhet azokra a gyermekekre, akik valamilyen családi konfliktust kénytelenek átélni, így már kiskorban is jelentkezhetnek tartós stresszre utaló tünetek, amelyek rizikótényezőt jelenthetnek a pszichiátriai megbetegedések tekintetében. Egy családi tragédia vagy iskolai kudarc olyan stressz reakciót válthat ki, amely hosszú távon pszichoszomatikus megbetegedések, magatartás-problémák, szorongás, depresszió vagy más pszichiátriai zavarok okozója lehet. Megoldás lehet a problémára, ha már gyermekkortól megtanítjuk a kicsiknek, hogyan kezeljék a felvetődő problémákat. Ha már a stresszre utaló tünetek jelentkeznek, akkor sem késő segíteni, a stressz kezelésnek ugyanis számos technikája van. Fontos azt is szem előtt tartani, hogy a tartós, intenzív stressz az egyensúlyban lévő krónikus betegségeket is súlyosbíthatja. Érdemes tehát megelőzni a lelki sérülést, váláskor például egyre több szülő keres fel szakembert, ha bizonytalan abban, hogyan viselkedjen a gyermekkel. Már egy csecsemő is érzékeny a konfliktusokra, hiszen érzi az anya rezdüléseit, a benne lévő feszültséget, idegességet. Óvodáskorban gyakori a viselkedészavar vagy valamilyen szintű visszalépés egy korábbi fejlődési stádiumba. Problémát jelez például, ha egy szobatiszta gyerek újra bepisil vagy rosszul alszik. Iskolásoknál a teljesítmény változása mutathat szorongást, míg kamasz-korban az állandó fejfájás, a meg-változott étkezési szokások és a fogyás lehet intő jel, valamint azok a rendszeressé váló más testi tünetek, amelyek mögött nem áll kimutatható betegség. Ilyenkor a szülőknek mindig érdemes végiggondolniuk, a saját munkahelyi vagy magánéleti feszültségük mennyire hat ki csemetéjükre. A gyerekek ugyanis több mindent megéreznek, mint gondolnánk, sőt, sok esetben ők a házaspárok problémáinak tünethordozói, megváltozott viselkedésükkel, illetve tünetükkel jelzik, hogy egyensúlyvesztés állt be a család működésében. A problémák kezelésének és megoldásának legjobb módja, ha beszélgetünk gyermekünkkel. Fontos, hogy megfelelő időt szenteljünk nekik, s figyeljünk rájuk. Sokat segíthet a gyermeknek, ha meg tudja osztani a benne lévő, napi történések által kiváltott érzelmeket, ha ki tudja fejezni azokat, hiszen a pszichoszomatikus betegségek esetén az érzelmek kifejezése, szabályozása nehézkes. A minden-napokban jótékony hatással lehet a gyermeki lélekre a szerepjáték és a testmozgás. Amikor a gyermekek stresszkezelését akarjuk segíteni, mindenképpen fontos megérteni az okokat, vélekedik a szakember. Ha például az váltja ki a szorongást, hogy egy gyereknek nincsenek barátai, hatékony stresszkezelő technika lehet a társas készségfejlesztő csoport. Ebben ugyanis olyan módszereket sajátíthat el, amelyekkel képes lesz kapcsolatokat kialakítani kortárs közösségben. Bár fontos, hogy a szülő érzékenyen reagáljon gyermeke jelzései-re, a túlreagálás is kárt okozhat, a szorongásos problémák hátterében ugyanis gyakran a túl-védő, túlóvó szülői magatartás áll. Ami nélkülözhetetlen, az a biztonságos, megértő, kiszámítható, szeretetteljes családi légkör, amiben a gyerekek el merik mondani problémáikat, mert érzelmi támogatásra, segítségnyújtásra számíthatnak. Valamennyi család átél ugyan kisebb-nagyobb veszteségeket, ám szilárdabb háttérrel a gyereknek is nagyobb esélye van a helyzet kezelésére. Észre kell azonban venni, amikor ez már kevés, ilyenkor —például iskolai problémák esetén —a tanárokat, az osztályfőnököt is be kell vonni, ha pedig nincs előrelépés, mindenképpen szakember segítségét kell kérni.

FEL

______________________________________________________________

29. Hisztirohamok: szükség van a korlátokra

Ne büntessük a gyermeket, hanem nyújtsunk neki érzelmileg biztonságos támaszt!

Sok szülő életét keserítik meg a gyermekkori hisztirohamok, amelyek a legváratlanabb helyzetekben és a legrosszabb helyeken, boltban, játszótéren, vendégségben törnek rá a gyerekre, kellemetlen helyzetbe hozva a szülőt, aki sokszor úgy érzi, legszívesebben sehova sem indulna el a gyerekkel. Meddig normális a hiszti? Büntessük, vagy ne az őrjöngő gyereket? Nyugtassuk meg, vagy várjuk, hogy egyedül kitombolja magát? Sok kisgyermekes szülő számol be elkeseredve arról, hogy nem tud mit kezdeni a bölcsődés, óvodás gyerekével, amikor rátör a hisztiroham, és már gyomor-görccsel indul el vásárolni, a csemete ugyanis menetrendszerűen vágja magát a földhöz az édességes polcok előtt, és őrjöngve követel magának cukrot, csokoládét. Hasonló jelenet zajlik akkor is, ha vendégségből megyünk haza, vagy ha a kedvenc kabát éppen szárad, és másikat kell reggel felhúzni. A szakértők abban egyetértenek, hogy nem szabad mindent megengedni, a családi szabályokhoz akkor is tartani kell magunkat, ha az hisztit vált ki, viszont büntetni sem kell a gyereket. A gyermeki ellenállással minden életkorban találkozunk, de a fejlődéslélektan külön megemlít két nagy korszakot, amikor a legtöbb gyermekre különösen jellemző a dacos viselkedés. Ez a kétéves körüli dackorszak és a serdülőkor. A szakember szerint mindkét életkor nagy fejlődési szakaszok átmeneti állapota. A csecsemőből gyermek, a kamaszból felnőtt lesz, két én-állapot küzdelme ez. A kisgyermek épp felfedezi a világot, de még kicsi hozzá az eszköztára, hogy jól kifejezze magát. A kamasz pedig gyermeki eszköztárral küzd azért, hogy végre felnőttként tekintsenek rá. A hiszti kezeléséhez fontos tehát végiggondolni, milyen életszakaszban van éppen a gyermekünk. Egy stabilan kötődő, érzelmi biztonságban élő gyermek bátran feszegeti a határait, lázad. Talán az egyik legnagyobb dilemmája a nevelésnek, milyen korlátokat szabjunk akaratának. A szakember szerint kellenek a korlátok, ráadásul minél kisebb a gyerek, annál fontosabb, hogy legyen ritmusa az életnek. Napirendre, keretekre, általános erkölcsi nevelésre minden kisgyereknek szüksége van. Tévhit, hogy szigorú a szülő, ha este időben ágyba parancsolja a gyereket, vagy nem engedi a korlátlan televíziózást, és nem vesz fölösleges játékokat. A kisgyermek bizonytalanná válik, ha túl nagy beleszólása van a dolgokba, vagy kiszámíthatatlan az őt körülvevő rendszer. Az engedékenység nem hoz eredményt. Sokan később értetlenkedve fordulnak szakemberhez, mert a gyerek annak ellenére hisztizik, hogy mindent megengednek neki, és amire rámutat, azt megkapja. A gyermek akarata ösztönszerűen a felszínre tör, ám ha korlátok hiányában ezt nem tanulja meg kezelni, eluralkodnak rajta az indulatok. Már az egészen kicsi gyermekkel is tisztázni lehet, mit lehet, és mit nem, és amikor ezeket teszi — például verekszik vagy csúnyán beszél —, leállítjuk. Ha következetesek vagyunk, később erre hivatkozva hitelesen fegyelmezhetjük a gyereket. A szak-ember szerint ugyanakkor a hiszti megfelelő tüneti kezelése lehet a figyelemelterelés, egy játékkal vagy bármilyen érdekes dologgal elvonhatjuk a gyerek figyelmét. A természetes agyi fejlődésnek is köze van a dührohamokhoz. Az úgynevezett emlősagy az erőteljes érzelmek központja. Többek között itt keletkezik a düh, a félelem és az elválás okozta szorongás intenzív érzése. Kisgyermekkorban a magasabb rendű racionális agy még fejletlen, így az érzelmek és a primitív meg-nyilvánulások könnyen felülkerekedhetnek. A racionális agy ekkor még nem elég fejlett ahhoz, hogy képes legyen csillapítani ezeket az érzelmi hullámokat. A gyerekeknek éppen ezért szükségük van a szülői segítségre ahhoz, hogy megnyugodjanak. Ez a hisztiroham az éretlenség jele, a gyermek ilyenkor nem rosszalkodik, hanem valódi, kínzó érzésektől szenved. Ha megfelelően tudjuk kezelni a dühkitöréseket, akkor pozitív irányba alakíthatjuk az agyi fejlődést, és a gyerek felnőtté válva megfelelően tudja majd kezelni az érzéseit, meg tudja magát nyugtatni a stresszhelyzetekben. A gyermek, aki nem hisztizik, valószínűleg korán megtanulta, hogy ezt ne tegye, mert különben ijesztő szülői reakcióval szembesül. Azért, hogy szeressék, teljes engedelmességnek veti alá magát, az ilyen gyerekek azonban felnőttként dühkitöréssel reagálhatnak a frusztrációra, és rengeteg energiát fordítanak arra, hogy magabiztosnak tűnjenek. Kétfajta hiszti létezik. A distressz típusú hiszti esetén a gyerek nem akarja irányítani a környezetét. Ezt a hisztitípust kiválthatja az éhség, a fáradtság, az agy éretlensége, az unalom, a negatív érzelmek, illetve a szülői stressz. Ilyenkor a gyerek érzelmi agyában a düh, a félelem és a szeparációs szorongás aktiválódik, a stresszhormonok szintje megemelkedik. Ezt a fajta hisztit általában erőteljes érzelmek váltják ki, a gyermeknek valódi szenvedés látható az arcán. Olyan zavart állapotba kerül, hogy nem képes beszélni és odafigyelni sem. Gyakori jelenség, hogy a gyereknek rémálmai lesznek, felriad éjszaka, ha napközben distressz típusú hiszti-rohama volt. Ilyen esetben a szülőnek megértőnek kell lennie, meg kell vigasztalnia a gyereket. A testi érintés létfontosságú: ha ölbe vesszük, simogatjuk, csillapítjuk agyában a hormonális viharokat. Beszéljünk hozzá gyengéden, egyszerű, megnyugtató szavakkal, nevezzük meg az érzéseit. Őrizzük meg a nyugalmunkat, a mi kiegyensúlyozottságunk pozitív hatással van a gyermekre. Ami-kor már kezd megnyugodni, hívjuk fel a figyelmét valamilyen érdekes dologra, vagy vonjuk be egy közös tevékenységbe. Ezzel a hozzáállással elősegítjük, hogy a gyermek agyában kifejlődjenek azok az idegpályák, amelyek lehetővé teszik, hogy megnyugodjon, ha stressz éri. Tovább növeljük azonban a stresszt a gyermekben, ha dühösek leszünk rá, vagy ügyet sem vetve rá otthagyjuk, amikor érzelmi kínokat él át. Distressz típusú hiszti esetén soha ne hagyjuk egyedül a gyermeket a szobában, mert ugyan lehet, hogy abbahagyja a sírást, de belül folytathatja hangtalanul, ami sokkal károsabb lehet. A belső sírás annak a jele, hogy a gyerek már nem hisz abban, hogy a segítség megérkezik, s ez a bizalom-vesztés egész életén át elkísérheti. A másik típust kis-Néró-hisztinek nevezzük. Ez az a hiszti, amelyről általában több szó esik, célja, hogy kontrolláljon és manipuláljon. Ilyenkor a gyermek magasabb rendű agya aktiválódik, tehát képes gondolkodni és beszélni, tudatosan cselekszik, a hiszti közben vitatkozik, ha nemet mondunk. A gyerek erőszakosan és másokat kényszerítve éri el, amit akar. Ha rendszeresen engedünk a követelésnek, a düh a gyermek személyiségének részévé válhat. Ha túl sokszor nyeri meg ezeket a csatákat, nagy esélye van annak, hogy hatalomra vágyó, erőszakos felnőtt lesz, aki minden-kit irányítani akar maga körül. Ha biztosak vagyunk abban, hogy a gyermeknek nem distressz típusú hisztirohama van, sétáljunk ki a szobából. Idővel a produkciók is alábbhagynak, ha nincs hozzá közönség. Ne akarjuk meggyőzni, ne vitatkozzunk, és ne alkudozzunk a gyerekkel. Minden szó jutalmazza, megerősíti az akaratos hisztit. Ne dédelgessük, ne puszilgassuk őt. Folytassuk, amit éppen csináltunk, amíg a gyerek azt nem mondja, hogy „légy szíves, vagy kérlek szépen”. Kezeljük humorral a helyzetet, ezzel tompíthatjuk a hiszti élét, és azt üzenjük a gyereknek, hogy nem vesszük komolyan a parancsolgatást.

FEL

______________________________________________________________

30. Ötmillió magyar küszködik súlyfölösleggel

Tovább terebélyesedtünk 2009-hez képest. Az életkor előrehaladtával egyenes arányban növekszik a haskörfogatunk. Magyarországon tavaly a felnőtt lakosság kétharmada túlsúlyosnak vagy elhízottnak számított. A nők 6,2, a férfiak 67 százalékának, vagyis összesen mintegy 5 millió embernek volt súlytöbblete – derült ki az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OÉTI) táplálkozási és tápláltsági állapotvizsgálatából. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kutatói figyelmeztetik a földrész lakosságát: ha nem változtatnak életmódjukon és étkezési szokásaikon, 2030-ra drámaian megnő az elhízottak száma Európában. A 2014-es hazai vizsgálat célja az volt, hogy megismerjék a felnőttek táplálkozási szokásait, tápanyag-ellátottságát, és újbóli mérésekkel határozzák meg a túlsúly, az alultápláltság és a hasi elhízás előfordulását, hogy nyomon kövessék ezek időbeli változását. Sajnos Magyarország lakosságának adatai romlottak 2009-hez képest, amikor az OÉTI felmérést végzett: akkor a felnőtt lakosság 61,8, míg tavaly már 65 százaléka küzdött súlytöbblettel. A reprezentatív vizsgálat azt is kimutatta, hogy az életkorral nő a túlsúlyosak és az elhízottak aránya. A fiatal nők több mint harmada, a középkorúak kétharmada, az időseknek viszont már több mint a háromnegyede küzd súlyfelesleggel. A férfiaknál ebben a bontásban a fiatalok kétötöde, a középkorúak háromnegyede, az idősek között pedig ötből négy férfi túlsúlyos vagy elhízott. A tápláltsági állapot másik jellemzője a haskörfogat: ha ez az érték a nőknél 88 cm-nél, a férfiaknál pedig 102 cm-nél több, a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázata is nagyobb. Az OÉTI kutatása rámutatott: egy átlagos felnőtt magyar nőnek 91, egy férfinak pedig 98 cm volt a haskörfogata. Míg a fiataloknál mért értékek jórészt a normál tartományba estek, addig egy átlagos középkorú nő már hasi elhízottnak számít. Ugrásszerű a növekedés a középkorúak körében: a 35-64 éves magyar nőknek átlagosan 11 cm-rel, a férfiaknak 13 cm-rel nagyobb a haskörfogatuk. Ehhez 65 év felett a nőknél plusz 7 cm, a férfiaknál 4 cm adódik. Magyarországon az 1980-as évek után a sovány és a normál testalkatúak aránya 45 százalékról 35 százalékra csökkent, értelemszerűen ugyanennyivel nőtt a túlsúlyosak és az elhízottak aránya. Míg 1988-ban a felnőtteknek csak kevesebb, mint a hatoda volt elhízott, addig 2014-re arányuk megduplázódott. A magyarok egészségi állapota rosszabb sok más európai országban élőkhöz képest. Az egészség terén igen fontos a szerepe az életmódnak, kiemelten a táplálkozásnak és az egészséges testsúly megtartásának. Egészséges életmóddal megelőzhető a szív- és érrendszeri betegségek majdnem háromnegyede, a daganatos betegségek egyharmada, és az egészségben töltött élet meghosszabbítható. Nem vigasz számunkra, de Európában is drámaian megnő az elhízottak száma 15 éven belül – figyelmeztetett a WHO, amely az európai régió mind az 53 országának túlsúlyra és elhízásra vonatkozó adatait vizsgálta. Még olyan országokban is, mint Svédország, ahol ez eddig nem jelentett nagy problémát, emelkedik az elhízottak száma. A szakemberek szerint Írországban szinte minden felnőtt túlsúlyos lesz 2030-ra, és Görögországban is megduplázódhat a szám. A kutatók nők és férfiak testtömegindexére vonatkozó 2010-es adatokat vetettek össze 2030-as prognózisokkal. A férfiak 91 százaléka, a nők 83 százaléka lesz túlsúlyos a 2010-es 76, illetve 56 százalékhoz képest, míg az elhízottak aránya a férfiaknál várhatóan 27, a nőknél 57 százalék lesz, ami 3, illetve 34 százalékos növekedést jelent. Ezért a kormányoknak többet kell tenniük, hogy korlátozzák az egészségtelen táplálkozás marketingjét, és elérhetővé tegyék az egészséges ételeket – fejtette ki Laura Webber, a WHO kutatásában részt vevő brit egészségügyi fórum munkatársa. Az elhízás és a túlsúly egyébként nemcsak egészségügyi problémát jelent, hiszen az ilyen gondokkal küzdők gyakran szenvednek előítéletektől és diszkriminációtól is.

(Forrás: MN 2015. május 30.)

FEL

______________________________________________________________

31. Nincs elég gyógypedagógus a babák kezeléséhez

A csecsemők többségét látja védőnő, a problematikus gyerekek közül azonban már sokan nem jutnak el szakorvoshoz. Jövőre indul a kisgyermekek új típusú szűrése, amelynek során gyakrabban látogatják a csecsemőket a védőnők, a szülőknek pedig speciális kérdőívek segítenek a fejlődésbeli problémák felismerésében, hogy a gyerekeknél minél előbb megkezdődhessen a korai fejlesztés. A szaktárca szerint jövőre bővítik a pedagógiai szakszolgálatok gyógypedagógusi létszámát. Sok kisgyerekes szülő panaszkodik arra, hogy a szakemberek nem ismerik fel időben, ha a gyerek mozgás- vagy beszédfejlődésében valami zavar van, és még a háziorvos is elhessegeti a problémát azzal, hogy “ne aggódjon anyuka, majd kinövi a gyerek”. Egy édesanya a napokban arról számolt be, micsoda kálváriát járt a gyerek elsőre nem túl komolynak látszó mozgásproblémájával, mire eljutott a megfelelő szakemberhez. A kis tipegő lábujjhegyen kezdett járni, és a talpát egyáltalán nem akarta letenni. Az anya ezt jelezte a védőnőnek és a gyerekorvosnak is, de a válasz mindenhol az volt, hogy ahogy majd stabilabbá válik a kicsi járása, rendeződik a helyzet. Ám hiába teltek a hónapok, a gyerek tovább pipiskedett. Az anya ekkor szakorvoshoz fordult, az ortopédiai vizsgálatra azonban hónapokat kellett várnia. A szakorvos annyit javasolt, vegyen a gyereknek gyógycipőt. A gyereket a biztonság kedvéért azért megmutatták egy Dévény-módszerrel dolgozó gyógytornásznak is. A szakembernek végül másfél évébe, a családnak pedig több mint százezer forintjába került, mire rendbe jót a gyerek lába, kiderült, a kicsinek súlyos szalagrövidülése volt. Ha az anya nem olyan kitartó, nem jár utána minden lehetőségnek, és nem nyúl mélyen a zsebébe, a gyerek lábát minden bizonnyal 3-4 éves korában műteni kellett volna. Hamarosan várhatóan pozitív irányban változik a helyzet, a jövő év első felében ugyanis elindul az új típusú csecsemőszűrés, amelynek során a védőnők – akik speciális képzést is kapnak – az első életévben gyakrabban látogatják a kicsiket annak érdekében, hogy minél korábban felismerjék az esetleges fejlődésbeli rendellenességeket. A problémákkal küzdő gyermekeket ugyanis életük első három évében lehet a leghatékonyabban fejleszteni. Lapunk kérdésére az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) közölte: a szűrés során szülői kérdőíveket is bevezetnek, amelyek segítik a fejlődésbeli megtorpanás minél előbbi felismerését. A 3800 területi védőnőből csaknem 3000 már elvégezte az erre irányuló képzést, és kézhez kapta a kapcsolódó módszertani útmutatókat. A képzés jelenleg is tart. A szülői kérdőívet a gyermek egy hónapos és hatéves kora között 12 alkalommal kel majd kitöltenie a szülőnek. 15 hónapos és 2,5 éves korban azokról a gyermekekről készül majd szülői kérdőív, akiknél a megelőző vizsgálatkor felmerült a fejődési zavar gyanúja. Hétéves korban pedig csak azokat a gyermekeket vizsgálják, akik még nem kezdték meg az iskolai tanulmányaikat. A szakértők által kidolgozott kérdőívek mellé a szülők egy kimondottan nekik szóló, a gyerekük életkorához kötött tájékoztató anyagot is kapnak, hogy tisztában legyenek azzal, melyek azok a jelek, amelyek problémára utalhatnak. Szintén új elem lesz a rizikókérdőív is, amit már a várandósság ideje alatt kitöltetnek az édesanyákkal, hogy tudjanak arról, ha valamelyik babára fokozottan figyelni kell. Az ÁEEK leszögezte: a hazai adatok alapján eddig kevesebb, mint 5 százalék volt a 0-7 éves korú gyerekek körében a valamilyen fejlődési problémával kiszűrtek aránya. A rendellenességek jellemzően csak iskoláskorban derülnek ki, amikor már kevésbé hatékony a beavatkozás. Az újfajta szűréssel hamarabb történhet meg a felismerés. Míg jelenleg a gyermek egyéves koráig négy kötelező védőnői vizsgálat van, a jövőben hat less, illetőleg azok esetében, akiknél felmerül valamilyen probléma gyanúja, további két vizsgálat is less a gyermek 1 és 3 éves kora között. A szülők elsöprő többsége együttműködő, és elviszi a vizsgálatokra a gyerekét, s beengedi a védőnőt a lakásba. A gondok inkább akkor kezdődnek, amikor a gyereknél fejlődésbeli megtorpanást találnak. Ilyen esetekben a védőnőnek a körzeti gyermekorvosnak kell jeleznie a problémát, ő tudja ugyanis szakorvosi vizsgálatokra irányítani a csecsemőket. A szakorvoshoz azonban sok család már nem jut el, aminek legfőbb okai általában az utazási és pénzügyi nehézségek. Gondot jelent, hogy sokszor a szakorvosi vizsgálatra is három-négy hónapot kell várni, ami egy fejlődésben megakadt gyerek esetében kritikus időszak, és a folyamat közben visszafordíthatatlanná válhat. Ezért akik megtehetik, magánrendelésre, s fizetős korai fejlesztőhöz, vagy gyógypedagógushoz viszik a gyereket, arra azonban nem minden családnak van lehetősége. Ha a gyerek végre eljut a megfelelő szakemberhez, újabb problémát jelent a falvakból a nagyvárosokba történő rendszeres utazás, és az azzal járó anyagi teher. A különböző korai fejlesztő módszerek ugyanis nem minden esetben minősülnek egészségügyi szolgáltatásnak, ezért az útiköltséget a szülőknek kell állnia. Bár a szakmai szervezetek javaslatot tettek arra, hogy az ilyen esetekben is járjon útiköltség-támogatás a rászoruló családoknak, ez azonban eddig nem valósult meg. További problémát jelent, hogy súlyos gyógypedagógus-hiány van az országban, különösen a három év alatti kicsikkel foglalkozók vannak nagyon kevesen. A kora gyermekkori program keretében már megkezdődött az új szakemberek képzése, így remélhetőleg hamarosan javul majd a helyzet. Jelenleg megközelítőleg 3500 öt év alatti gyermek korai fejlesztése zajlik, miközben az általános iskolák első osztályosai között évről évre kb. 5000 sajátos nevelési igényű gyermek van. Átlagosan tehát minden évben kb. 5000 korai fejlesztésre szoruló csecsemő születik, ám közülük jelenleg csak pár száz gyermeket kezdenek el időben kezelni. A szakemberhiány különösen vidéken jelenthet gondot, ahol, ha nem történik jelentős létszámnövelés gyermekek maradhatnak ellátás nélkül, illetőleg fejlesztésük késedelmet szenvedhet. Az ifjúsági és családügyi államtitkárság szerint a kormány már döntött a pedagógiai szakszolgálatok megerősítéséről. A jövő év elejétől a korai fejlesztésre való jogosultságot megállapító pedagógiai szakszolgálat szakértői bizottságai egy konduktorral vagy szomatopedagógussal bővülnek, míg a szakszolgálat létszáma egy gyógypedagógussal nő annak érdekében, hogy a bölcsődékben, családi napközikben és óvodákban időben felismerjék az eltérő fejlődésű gyermekeket, és a gyermekek hozzájussanak a korai prevenciós támogatáshoz. Az államtitkárság szerint az ehhez szükséges források rendelkezésre állnak a jövő évi költségvetésben.

(Forrás: MN 2015. június 5.)

FEL

______________________________________________________________

32. Útmutatót kapnak a babasíráshoz az anyák

Másképp sír a csecsemő, ha éhes, ha fáradt, és másképp, ha fáj valamije. Az édesanyák többsége általában kétségbeesik, ha gyermeke sír, mert nem tudja, mi a baj, hogyan tudna segíteni. Olyan szülők is akadnak, akik már a hosszadalmas csecsemőkori sírást is hisztiként kezelik, és azt gondolják, az a legjobb módszer, ha ilyenkor nem veszik fel a gyereket. A szakemberek szerint azonban a csecsemősírásnak több típusa van, amelyeket meg lehet különböztetni egymástól, így választ kaphatunk arra, éppen mi okozza a problémát. A gyermekpszichológusok szerint soha ne hagyjuk magára gondjaival a picit. Édesanyák százezreinek okoz aggodalmas napokat, heteket, átvirrasztott éjszakákat a szűnni nem akaró csecsemősírás. A babák fájdalmas sírásában a legtöbb szülőnek az okozza a legnagyobb nehézséget, hogy nem tudja, mi okozza a bajt. Lehet, hogy a gyerek egyszerűen csak éhes, de az is előfordulhat, hogy túlságosan kimerült, viszont a szűnni nem akaró sírás hátterében komoly fájdalom is állhat. A szakemberek azt mondják, a babák másképp sírnak attól függően, hogy éppen mi a bajuk, vagyis ha a szülő odafigyel, sokszor rájöhet arra, hogyan segíthet gyermekének. A sírás az első eszköz, mellyel a gyermekünk a külvilággal kommunikál. Ez minden újszülött igénye. A sírás természetes dolog, és mi azzal tudunk rá válaszolni, hogy reagálunk rá. Természetesen mind a sírás mennyiségében, minden intenzitásában van különbség az egyes csecsemők között, hiszen ahogyan a felnőttek, úgy a csecsemők természete is különbözik egymástól. Már az újszülött osztályon megfigyelhetők olyan kisbabák, akik sokat sírnak, nehezen megnyugtathatóak, míg másoknak a hangját sem hallani. Újszülött korban a sírás szinte ordításnak tűnik, és szinte minden helyzetben ugyanolyan hangos, erőteljes. Ekkor a legnehezebb kitalálni, miért sír a baba. Ebben az időszakban érdemes több mindennel próbálkozni: nézzük meg a pelenkát, próbáljuk mellre tenni a babát, vagy vegyünk le róla egy réteg ruhát, hátha melege van. Az egy-két hónapos kisbaba már differenciáltabban sír, többször megáll sírás közben, várja a szülő reakcióját. Három-négy hónapos korban a baba már arcmimikával is kifejezi mondandóját, összehúzza a szemöldökét, mosolyog, figyel. A nyolc hónapos csecsemő pedig már kézmozdulatokat, gesztusokat is használ, pl. eltolja magától a számára nem kívánatos tárgyakat, esetleg odébb mászik, vagyis egyre többféle módon kommunikál velünk. A csecsemősírás öt típusát lehet megkülönböztetni. Ha a baba éhes, általában rövid, ritmikusan ismétlődő dinamikával sír. Ha emellett cuppogó hangot ad vagy szopómozgást végez, szintén biztosan az éhség lehet a gond, és bizonyára megnyugszik majd, ha táplálékhoz jut. A babák alvás helyett is gyakran sírni kezdenek, ez a kimerülés jele. Amikor a baba álmosság miatt sír, az úgy hangzik, mint a tipikus “oáoá”, ami kezdődhet rövidebb szakaszokkal, de mindenképpen egy hosszú, kerek szájjal formált hangban végződik. A baba ilyenkor általában a szemét is dörzsöli. Ebben az esetben a ringatás, dúdolás vagy egyéb, nyugalmat előidéző tevékenységek segítenek a leghatékonyabban. Amikor tele a pelenka halkan mocorogni, sírni kezd. Idővel a sírása erősödhet. Ha izgő-mozgó, fenekét tologató mozgás is társul hozzá, szinte biztosan ellenőrizni kell a pelenka tartalmát. Az is előfordul, hogy nincs különösebb oka a baba sírásának, a csecsemő egyszerűen csak figyelemre vágyik. Ilyenkor sírása is inkább kiáltozás, “höhö”-zés. Ha kézbe vesszük, rámosolygunk és beszélünk hozzá, hamar megnyugszik. Természetesen fájdalom miatt is sírhat a baba. Csecsemőkorban a leggyakoribb fájdalom a hasfájás, mely az anyatejjel táplált gyermekek körében még gyakoribb. A fájdalomhoz köthető sírás hangalakja valamelyest hasonlít az éhség miatti síráséhoz, ugyanis hasonlóan magas és éles, de időben hosszabb és keservesebb. Amikor különösen nagy a fájdalma, sírása sikoltozásnak hathat. Ha rövid időn belül nem múlik a sírás, orvoshoz kell fordulni! Bizonyos esetekben komoly betegségekre utalhat a gyermekek sírása. Ha a gyermek eszméletvesztésig kimerül benne, sírása hörgő, sehogyan sem múló, fizikailag terhelő, azonnal orvost kell hívni. Soha nem szabad figyelmen kívül hagyni a gyermek sírását, hiszen azzal nekünk, szülőknek jelez. Ha odafigyelünk a kicsi sírására, azzal hatékony érzelemkifejezésre tanítjuk. Még ha nem is találjuk ki pontosan, miért sír, amikor karba vesszük, érzékeltetjük vele, hogy nem hagytuk magára. Ha túl sokáig hagyjuk sírni a babát, előbb-utóbb abbahagyja, de ezt nem azért teszi, mert megnyugtatta magát, hanem azért, mert elfárasztja a kimerültség és a reményvesztettség. A közelmúltban egyébként egy ausztrál anyuka számolt be arról, hogyan tanulta meg “lefordítani” a maga nyelvére a gyermek sírását. A kismama szintén öt sírásfajtát különböztetett meg, és azokat ezer újszülöttön igazolta is. Mint mondta, a babák ezeket a sírásfajtákat körülbelül 3 hónapos korukig használják. Ha az anyukák addig nem ismerik fel őket, és nem a baba jelzésének megfelelően reagálnak, akkor ezek azok később már nem lesznek megkülönböztethetőek. Leszögezte azt is, ha a baba rövid időn belül nem kapja meg a segítséget, akkor egyre hangosabban, kétségbeesettebben kezd sírni, ami hisztérikus sírásig fajulhat.

(Forrás: MN 2015. június 6.)

FEL

______________________________________________________________

33. Hiperaktivitás

A rendszeres testmozgás sokat javíthat, de csak az egyéni sportágakat ajánlják az érintett diákoknak. Gyakran sütik rá a nagy mozgásigényű, sokat rosszalkodó, figyelmetlen, kapkodó gyerekekre a hiperaktív jelzőt, pedig a hiperaktivitás-figyelemzavar szindróma (ADHD=Attention Deficit and Hyperactivity Disorder) egy jóval komolyabb, nagyon összetett gyermekpszichiátriai kórkép, amely sajnos egyre elterjedtebb. A fejlesztőpedagógiával foglalkozó Eleven Team szakértői csoport adatai azt mutatják, különböző súlyossággal a gyermekek 6-10 százalékát érinti a hiperaktivitás, közülük 4-6 százalék veleszületett hiperaktivitású. Az átlagtól eltérő tanulási képességű gyerekekkel foglalkozó szakértők szerint nagyjából minden átlagos hazai csoportlétszámú, húszfős gyermekközösségben van legalább két gyermek, aki impulzív, túlmozgásos, és koncentrációs nehézségekkel küzd. De hogyan és mikor veheti észre a szülő, hogy gyermeke érintett lehet? És ha már kiderült a betegség, le lehet-e küzdeni? A szindrómának már csecsemőkorban is vannak tünetei, sőt a szülői beszámolók szerint ezek a gyerekek már az anyaméhben is aktívabbak voltak, a felismerés mégis gyakran okoz nehézségeket az orvosoknak. Csecsemőkorban az élettani funkciókban figyelhetők meg eltérések: a hiperaktív babák sírósak, nehezen megnyugtathatók, jellemző rájuk a hasfájás, az alvászavar, és táplálkozási problémák is felvetődhetnek. Két-három éves korban már egyértelműen látszik, hogy a gyermek mozgékonyabb, “fárasztó”, nagyobb figyelmet igényel, és a félelemérzete is kisebb, ezért gyakrabban kerül balesetveszélyes helyzetbe, mint társai. Az is előfordul, hogy a hiperaktív kicsik a környezetükben tesznek kart, hisz figyelmetlenségükben összetörnek, levernek tárgyakat, vagy akár személyeket is kevésbé vesznek figyelembe, ezért véletlenül megrúghatják a másikat, vagy nekimennek. Abban az esetben, ha sikertelenség éri őket, könnyebben kiborulnak, és dühkitörések jellemzik őket. Óvodában megfigyelhető, hogy szívesen vállalnak központi szerepet, ám csoportfoglalkozáson nem tudnak tartósan figyelni, az asztalnál sem tudják megvárni pl. az ebéd végét. A kórkép azonosításában komoly nehézségeket okoz, hogy nem mindenkinél jelenik meg minden tünet, ráadásul a hiperaktivitás gyakran más rendellenességekkel is társul (pl. viselkedési zavar, részképességzavar, depresszió), és nem mindegy, hogy mi az ok, illetve mi a következmény. A diagnózis felállításához legkésőbb hétéves korig meg kell jelenniük a gyermek mindennapi életében jelentős adaptációs nehézséget okozó tüneteknek. A gyerekeknél a fiúk esetében akár ötször gyakoribb az előfordulás, mint a lányoknál. Bár a szülők gyakran tanácstalanok hiperaktivitással küzdő gyermekük nevelését illetően, ma már számos terápiás lehetőség létezik, amelyekkel eredményesen kordában tarthatók vagy megszüntethetők a tünetek. A kicsiknél mindenképp a szülők adják a terápia alapját. Fontos, hogy a szülők megértsék, mi a hiperaktivitás, miért és milyen változásokat kell eszközölni a családban a javulás érdekében. Ez az úgynevezett viselkedésterápia. Ennek az a lényege, hogy olyan környezetet teremtsünk a gyermek számára, amely lehetővé teszi az adaptíve, követendő viselkedésminták megjelenését, vagyis hogy a gyerek könnyebben tudjon alkalmazkodni a környezetéhez. Azt a viselkedést erősítsük meg, amit viszont szeretnénk látni. Tehát jutalmazzuk (dicsérjük meg, értékeljük közös játékkal), amikor jó, és vonjuk meg a jutalmat, amikor olyat csinált, amit nem kellett volna. A hiperaktív gyerek életében nagyon fontosak az előre lefektetett (kevés, de nagyon szigorúan betartott!) szabályok, amelyekkel kapcsolatban pontosan tudja, hogy milyen következményekkel számolhat, ha betartja, vagy éppen megszegi az előírásokat. A részletes napirend kialakítása az ő esetükben kiemelkedő jelentőségű. Emellett fontos, hogy a kéréseinket mindig tömören, egyértelműen fogalmazzuk meg a gyermeknek. Kisgyerekkorban minden esetben javasolni szokták a mozgásterápiát (Ayres-, alapozóterápia, TSMT), amely erősíti az agy kéregállományának érését, s ezzel csökkenti a tüneteket. Jó hatékonyságú lehet továbbá a lovas vagy zeneterápia, illetőleg a bio- és neurofeedback néven ismert alternatív kezelések. Óriási szerepe van ugyanakkor olyan hétköznapi elfoglaltságoknak is, mint a rendszeres sportolás. A gyermekpszichiáter azt javasolja, hiperaktív gyerekeknél ez lehetőleg valamilyen küzdősport legyen (pl. cselgáncs, birkózás), de nagyon jótékony lehet még a tánc, az úszás, a kajak vagy a vívás. A csapatsportokat ugyanakkor az alkalmazkodási nehézségek miatt kevésbé ajánlják. Ha a gyermek viselkedését sehogy sem sikerül kontrollálni, akkor hatéves kor felett gyógyszert is felírnak az orvosok. Jó hír, hogy a hiperaktivitást megfelelő segítség esetén ki is lehet nőni. Szakértők szerint a gyerekkorban érintetteknek csak 30-50 százaléka marad felnőttkorban is ADHD-s. Nagyon fontos a nehézségekkel időben foglalkozni, mert annál hatékonyabbak a terápiás beavatkozások, minél előbb lépünk. Kezelés nélkül viszont a hiperaktív gyermek komoly problémákba ütközhet az iskolai tanulmányok során, sikertelenségek sorozatát élheti át, sőt a szociális kapcsolatépítés is nehezebb lehet a számára, márpedig ezek a dolgok elengedhetetlenek ahhoz, hogy kiegyensúlyozott életet élhessen az ember. Azért is fontos a mielőbbi alapos kivizsgálás, mert a hiperaktivitásnál jelentkező tüneteket esetleg más is okozhatja, pl. hallási-látási probléma. Állhat pszichés ok is a háttérben (családon belüli konfliktusok, bántalmazás). Fontos, hogy amennyiben érzelmi okot találnak a szakemberek, annak megoldásában kell segíteni a gyermeket.

(Forrás: MN 2015. június 20.)

FEL

______________________________________________________________

34. Veszélyes a népszerű köhögéscsillapító

Mostantól szigorúbb elbírálás alá esnek a megfázásra és köhögésre alkalmazott kodeintartalmú készítmények. Az évtizedek óta népszerű Erigon szirupot például tilos 12 év alatti gyermekeknél alkalmazni, bizonyos esetekben pedig 12 és 18 év között serdülőknél sem javasolt. A szigorítás következtében a betegek recept hiányában valószínűleg más, számukra eddig ismeretlen szert választanak majd, és a mostantól vényköteles Erigon forgalmában jelentős visszaesés várható.

Az eddig vény nélkül kapható készítmény, amelyet aggódó édesanyák ezrei vásároltak csemetéjüknek, tulajdonképpen veszélyeztette őket, a megfelelő adagolástól pedig könnyű volt eltérni. Az is probléma, hogy az utóbbi években a szülők úgy érzik, akkor cselekszenek jól, ha a természetes gyógymódok mellett vény nélkül kapható gyógyszerekkel is kezelik gyermeküket. Amerikai kutatások például már az évezred elején bizonyították, a gyermekek gyógyszerfogyasztása a duplájára emelkedett.

A szülők nem mindig fordulnak orvoshoz, és nincsenek tisztában a kockázatokkal. A kodeintartalmú szerek forgalmazását az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) azzal indokolta, hogy a köhögéscsillapításra használt készítmények egy része kifejezetten veszélyes lehet a 12 év alatti gyermekekre, légzési nehézséget és egyéb problémákat okozhat. A kodein ugyanis egy olyan opioid gyógyszer, amely a szervezetben morfinná alakul át, és olykor ez a folyamat a normálisnál gyorsabban zajlik, éppen ezért kiszámíthatatlan a szer hatása.

Magyarországon három forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező gyógyszert, illetve bizonyos magisztrális készítményeket érint a szigorítás. Az Ergonon felül a Coderetta N tablettát kivezetik a magyarországi piacról, a Coderit N pedig a eddig is vényköteles termék volt, mostantól szigorodik az alkalmazási előírása.

A kodeintartalmú szerek mellett a szinte minden háztartásban megtalálható paracetamol tartalmú készítmények is veszélyt jelentenek a gyermekek számára, ezek ugyanis bizonyos estekben májelégtelenséget okozhatnak a babáknál. Az Európai Gyógyszerügynökség vizsgálataiból kiderült, 9500 máj transzplantációra váró betegnél 114 esetben állt gyógyszer –túladagolás az akkut májelégtelenség hátterében, és 111 betegnél a paracetamol mérgezés volt a felelős. Hazánkban körülbelül 250 ilyen mérgezés történik évente.

(Forrás: MN)

FEL
______________________________________________________________

35. Tanuljon-e a gyerek tanévkezdés előtt?

Hagyjuk, hogy a kisdiák válasszon könyvet magának. Ne erőltessük a száraz feladatsorok megoldását!

A vakáció utolsó heteiben már elő lehet venni a könyveket, de felesleges szigorú napirend szerint tanulni és kötelező jelleggel házi feladatokat íratni. Az tud jól teljesíteni az iskolában, aki a nyári szünetben kellően kipihente magát. A szabadidős programok, a sport vagy a közös családi kirándulások révén rengeteg hasznos tudnivalót szívnak magukba a gyermekek, ezért kár erőltetni a matekpéldák gyakorlását, érdemes időt hagyni egy kis „semmittevésre” is.

Már egy hónap sincs hátra az iskolakezdésig, ilyenkor sok szülőben felmerül a gondolat, vajon nem kellene-e elkezdeni az új tanévre való felkészülést. A családok gyakran attól tartanak, hogy a több mint két hónapos önfeledt vakáció alatt a gyerek esetleg elfelejtette mindazt, amit az előző tanévben nagy nehézségek árán megtanult. Szakértők szerint ugyanakkor felesleges a gyereket stresszelni, hiszen a nyár a feldolgozás és a felejtés időszaka, regenerálódás nélkül pedig nem lehet újult erővel belevágni az iskolai munkába.

Vannak, akik azt gondolják, hogy szükséges a folyamatos szinten tartás, ezért a vakáció ideje alatt is heti rendszerességgel leültetik a gyereket egy-két órára ismételni, gyakorolni. Sokan ilyenkor próbálják meg behozni a tanév közben jelentkező hiányosságokat. Tény, hogy akinek a bukás miatt javítóvizsgára kell készülnie, az nem úszhatja meg a tanulást, de a többséget inkább hagyjuk pihenni, kikapcsolódni. Az új tanévet úgyis mindig ismétléssel kezdik a pedagógusok, az első hetekben így van egy kis átmeneti idő a visszarázódásra. A gyerekek csak akkor fognak rendesen teljesíteni ősztől, ha előtte kellően kipihenték magukat. Akinek a nyári szünetét is a szigorúan beosztott napirend, rendszeres tanulás, mindennapos edzések jellemezték, annak valószínűleg nem maradt kellő ideje az igazi feltöltődésre.

A vakáció utolsó egy vagy két hetében elő lehet venni a könyveket, sőt van hogy a gyerekek ilyenkor már maguk is várják az iskola kezdést, és unalmasabb perceikben szívesen foglalkoznak maguktól a szünetre feladott szorgalmi és házi feladatokkal. Célszerű a tanulást a reggeli, délelőtti órákra időzíteni, de kerüljük „a kötelező leültetést”, illetve ne büntessük a gyereket, ha félóra múlva otthagyja a könyveit, és kimegy játszani. Ha fejben máshol jár, úgysem lesz hatékony a tanulás. Azt pedig végképp ne higgyük, hogy az utolsó héten „lóhalálában”, kapkodva bepótolhat a gyerek mindent, ami korábban kimaradt. Előfordul, hogy egy-egy izgulósabb gyereken túlzott megfelelési kényszer uralkodik, és mindennap órákat görnyed a tankönyvei felett. Nem szabad hagyni, hogy az ilyen gyerek az egész nyarat áttanulja. Ha a csemete látványosan szorong, és túlzásba viszi a tanulást, akkor be kell avatkoznia a szülőnek. A legsúlyosabb esetekre már speciális stresszkezelő tanfolyamok is léteznek, amelyek kifejezetten a tanévkezdés nehézségeinek legyőzésére koncentrálnak, és ahol a hatékony tanulás fortélyait sajátíthatják el az iskolások.

Az olvasást a vakáció idején is lehet szorgalmazni, de ne feltétlenül a kötelező irodalmat erőltessük, inkább hagyjuk, hogy a gyerek maga válasszon, még ha szerintünk esetleg haszontalannak is tűnik a számára kedves kiadvány. Az olvasás iránt akkor tudjuk felkelteni a gyerek érdeklődését, ha olyan könyvet vesz a kezébe, ami leköti, amit élvez. A nehezen olvasható, ráerőltetett, hatalmas terjedelmű könyvekkel nem fogja megszeretni az olvasást. Érdemes próbaképpen magunkkal vinni a gyereket könyvesboltba, könyvtárba, hadd nézelődjön a korosztályának szóló kötetek között, amíg mi a felnőttirodalomban válogatunk, hátha kedvet kap valamihez, látván hogy mi is lelkesedünk. Ha viszont nem mutat érdeklődést, ne nyomjunk a kezébe semmit erőszakkal.

Bár sok szülő nem gondolná, a szabadidős programokkal is rengeteget fejlődik a gyerek. Nem csak a szó szoros értelemben tanulás számít. A gyerek bizony akkor is sok hasznos dolgot magába szív, ha a éppen a játszótéren rúgja a focilabdát a barátaival, vagy ha kirándulni megy a család. Töltsük minél aktívabban a szünetet, legyen sokat friss levegőn a gyerek, és lehetőleg kapjon minél nagyobb szerepet a rendszeres mozgás. Nagyon jó ötlet, ha a szülő bevonja gyermekét a napi teendőibe, legyen az bevásárlás, főzés, ügyintézés vagy az autó megszerelése. Hihetetlen, de sokan még középiskolás kamaszként sem tudják, hogyan kell hivatalos űrlapokat, csekket kitölteni, nincs fogalmuk az árakról, vagy nem tudnak önállóan közlekedni a városban, mert a család mindenhová kocsival hurcolja őket. Ilyen gyakorlati tudnivalók elsajátítására remek alkalom a nyári szünet. Az új élmények mindig motivációt ébresztenek, az új ismeretségek jó hatással vannak a személyiségfejlődésre. Az a lényeg, hogy a gyerek ne kötelező feladatot, hanem az izgalmas közös programot, kalandot lássa a különböző tevékenységekben, mert akkor szívesen végzi azokat. Ha rászólunk a gyermekre, hogy rakja rendbe a szobáját – elvégre úgysincs semmi dolga a nyáron -, biztos nem leszünk népszerűek a kamasz szemében. ha viszont egy jópofa programként felvetjük, hogy rendezzük át, dekoráljuk ki közösen a szobát, az ő ötletei alapján, az máris jobban hangzik, és a nagy rendezkedés közepette eltűnnek a szanaszét hagyott holmik is.

Nagyon fontos ugyanakkor a helyes mérték megtartása is hiszen kellenek a változatos programok, de az aktív időtöltés nem jelentheti azt, hogy a gyereknek egy perc nyugta sincs. Kerüljük, hogy a gyerekünk egész nap a tévé vagy a számítógép előtt üljön, ugyanakkor hagyjunk időt némi „semmittevésre” is. Nincs szükség óramű pontossággal megszabott napirendre a nyári szünetben, és nem kell minden héten új táborba küldeni a gyereket. Legyen kipihent szeptemberre. Aki pedig mindenképp ragaszkodik egy kis tanuláshoz, annak érdemes belelapozni a könyvesboltokban kapható, főleg kisiskolás korosztályoknak szóló úgynevezett vakációs munkafüzetekbe is, amelyek lazábbak az iskolai feladatlapoknál, kevésbé „tankönyvszagúak”, viszont érdekes logikai feladatok, írásgyakorlatok vannak bennük, amit gyerek szívesebben kitölt, mint a munkafüzetet.

(Forrás: MN 2015. augusztus 15.)

FEL

______________________________________________________________

36. Megelőzhetőek lennének a vízi balesetek

Az úszni nem tudó gyereknek ott is kell úszógumi, ahol leér a lába. Még a fürdőkádban se hagyjuk magukra a kicsiket.

Sajnos nem múlik el nyár anélkül, hogy ne történnének vízi tragédiák, az áldozatok nagy része ráadásul gyermek. A szakember szerint a fulladásos balesetek könnyen megakadályozhatók lennének, ha betartanánk minden alapszabályt. A csecsemőknek csak annyi vizet engedjünk a kádba, hogy a vízből kiérjen a szája, a négyévesnél fiatalabb gyerekeket ne hagyjuk egyedül a fürdőkádban sem, még a gyermek medencében is adjunk rá úszógumit, és már óvodáskorban tanítsuk meg a gyereket őket úszni.

A nyár sajnos nemcsak a felhőtlen szórakozásról és a nyaralásról szól, a kánikulában minden évben sokan halnak meg fürdőzés közben. A fulladásos balesetek kiváltó oka legtöbb esetben a figyelmetlenség és a felelőtlenség, gyermekek esetében pedig a felügyelet hiánya. A tragédiák szinte kivétel nélkül megelőzhetőek lennének a legfontosabb óvintézkedések betartásával.

A vízbefulladás leggyakrabban az öt év alatti gyermekeknél fordul elő, őket ugyanis számos olyan veszélyforrás fenyegeti, amelyek szinte minden háztartásban megtalálhatók. A fürdőkád, a vécé, egy vízzel teli vödör, kertes házban pedig a medence, a kerti vízgyűjtő, vagy a halastó okozhat tragédiát. Az egyik alapfeltétel tehát a biztonságos otthon kialakítása, a másik pedig a gyermek folyamatos felügyelete, a legtöbb otthoni fulladásos gyerekbalesetet ugyanis akkor következik be, amikor a szülő csak egy pillanatra nem figyel. Egyszerű szabály, hogy a csecsemőt egyéves koráig fürdetéskor maximum olyan mélységű vízbe tegyék, amiből fekvő helyzetben is kiér a száj- és orrnyílása, négyéves koráig ne hagyjuk felügyelet nélkül a fürdőkádban, gyerekmedencében pedig mindig legyen rajta karúszó vagy úszógumi. Vízibiciklin, csónakon hatéves korig (ha nem tud úszni, később is) mindig adjanak mentőmellényt a gyerekre, és az óvodás csak felnőtt felügyelettel fürdőzzön.

A kamaszokat az uszodában, strandon, de leginkább a természetes vizekben érheti baleset. A gyereket figyelmeztetni kell, csak abban az esetben vállalkozzon csónakázásra, vízibiciklizésre, ha biztos úszó, ellenkező esetben viseljen mentőmellényt és semmi esetre se fogyasszon alkoholt, mielőtt a vízbe menne. Arra is hívjuk fel a fiatalok figyelmét, hogy csak a fürdésre kijelölt vizekben szabad úszni.

Ha a gyerek mégis elmerülne, azonnal ki kell húzni a vízből, és ha nem, vagy nem jól lélegzik, nem reagál az ingerekre, tehát nincs eszméleténél, meg kell kezdeni az újraélesztést. A laikus újraélesztés technikájáról a szülők már a legtöbb kórházban kaphatnak felvilágosítást, de az Országos Mentőszolgálat diszpécsere telefonon keresztül is segít, amíg megérkezik a mentő. Gyerekek és felnőttek esetében is 30 mellkas-kompressziót, majd 2 befújást kell alkalmazni. Aki ha nem gyakorlott, az a befújást ne, csak mellkas-kompressziót végezzenek. Kisebb gyerekeknél a kétkezes technika egykezes lehet, csecsemőknél két újjal kell végezni az újraélesztést. Ilyen helyzetben a segíteni szándékozók nagyobb bajt nem okozhatnak, a legrosszabb, ha nem tesznek semmit. A sikeres újraélesztés után is szükséges a néhány napos kórházi megfigyelés, kezelés, mert előfordulhat, hogy néhány órával az alámerülést követően rosszabbodik a gyerek állapota. Ilyenkor a tüdőben vizenyősség alakul ki, ami ellátás nélkül akár végzetes is lehet.

A kisgyermekeket nem csak a vízbefulladás veszélyétől kell óvni, de a félrenyeléstől is. Csak a gyerek korának megfelelő játékokat tegyünk a kicsi számára, és csak olyasmit adjunk a kezébe, ami nem fér be a szájába. Az 3 év alatti gyerekek ételt kicsi darabokban kapják, és semmiképp ne adjunk nekik apró magvakat, mert azon könnyedén megakadhatnak a torkukon. A balesetek elkerülése érdekében meg kell tanítani a gyermekeket arra, hogy evés közben ne játsszanak, játék közben pedig ne egyenek.

Ha a gyerek mégis félrenyel valamit, normál esetben működésbe lép a köhögési reflex, és az idegentest esetben távozik a légútból. Ha azonban az beszorul, akkor azonnali, határozott beavatkozásra van szükség, és mentőt kell hívni. Ha a gyermek nem tud hangot kiadni, alig hallhatóan vagy némán köhög, bőrszíne szürkés-lila, de még eszméletén van, azonnal próbáljuk meg eltávolítani a légutat elzáró tárgyat. Ne várjunk a mentő érkezéséig.

RÁZNI NEM, ÜTNI IGEN. A gyermek életkorától is függ, hogy mi az azonnali teendő félrenyelés esetén. Ha csecsemő nyelt félre, akkor a vele lévő felnőtt fektesse az alkarjára, a gyermek feje lógjon enyhén lefelé, s a felnőtt határozottan mérjen öt ütést a hátára. Ha nem sikerül eltávolítani a tárgyat, akkor ezt követően fordítsa a hátára, és a szegycsont alsó harmadánál, két ujjal határozottan nyomja be a mellkast szintén öt alkalommal. Semmi esetre se lógassák fejjel lefelé, ne rázzák a csecsemőt, mert ezzel nyaki, gerinc- és agysérülést okozhatnak. A kisgyermekeknél is hasonló a technika, de a gyereket nem a karra, hanem a térdünkre kell fektetni úgy, hogy a gyerek hasa a felnőtt combján legyen, feje enyhén lógjon lefelé, majd mérjen határozott ütéseket a lapockái közé. Ezután alkalmazzon öt hasi nyomást úgy, hogy a gyermeket hátulról átölelve egyik öklét illessze a gyomorszájhoz, a másik kezével fogjon rá és határozott mozdulattal gyakoroljon befelé, majd felfelé irányuló nyomást.

(Forrás: MN 2015. augusztus 15.)

FEL

______________________________________________________________

37. Rossz mintákat látnak a fiatalok

Generációkon ívelnek át a dohányzási és alkohol fogyasztási szokások

Lesújtó képet mutat egy friss egészségkommunikációs felmérés, amelyet 5500 felnőtt és 7500 ötödik, hetedik és kilencedik osztályos gyerek részvételével készítettek. E szerint a gyerekek többsége napi rendszerességgel fogyaszt koffeines italokat, illetve egészségtelen ételeket, mindez pedig összefüggésbe állítható a családi mintákkal. A fiatalok az életkor előrehaladtával egyre kevésbé vetik meg az alkoholt és a cigarettát, a kilencedikesek közel egyharmada legalább egyszer volt részeg a felmérés előtti harminc napban.

A diákok táplálkozási szokásai erősen összefüggnek a családi mintával, a szülői modellel és közösen eltöltött idővel derült – derült ki a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet napokban bemutatott egészségkommunikációs felméréséből. Ezzel párhuzamosan az elhízott vagy túlsúlyos felnőtt lakosság mindössze 45 százaléka van tisztában azzal, hogy testsúlya nem megfelelő, 54 százalékuk normális testtömegűnek, egy százalék pedig soványnak tartja magát. Ebből adódhat az a mért adat is, amely szerint az ötödik, hetedik és kilencedik osztályos diákok körében nagyjából minden második tizenéves fogyaszt koffeintartalmú italt és harmaduk egészségtelen élelmiszereket.

A felmérésből kiderült, szinte az összes dohányos tisztában van a cigaretta káros hatásaival, de csak egytizedük vallja magát elég motiváltnak ahhoz, hogy felhagyjon a rossz szokásával, miközben a magyarok világelsők a tüdőrák okozta megbetegedésben és halálozásban. A megkérdezett ötödik, hetedik és kilencedik osztályos gyerek körében a cigarettát kipróbálók aránya az életkor előrehaladtával nőtt, a kilencedikeseknek már több mint fele túl van az első szálon, és harmaduk vallotta azt, hogy a felmérés előtti 30 napban valamilyen rendszerességgel dohányzott. A kilencedikesek dohányzási szokásait vizsgálva látható, hogy közel 80 százalékuknak van cigarettázó családtagja, míg a nemdohányzóknál ez az arány sokkal kedvezőbb, 55 százalék. Az alkoholfogyasztás szempontjából a „nagyivók” sorolható felnőttek közel kétharmada rendelkezik ismeretekkel az alkohol káros hatásairól, mégis csak 17 százalék nyilatkozott úgy, megvan a kellő motivációja ahhoz, hogy változtasson ezen a káros szenvedélyén. A kilencedikesek közel harmada legalább egyszer volt részeg a felmérés előtti hónapban. Ennek a csoportnak 41 százaléka vélekedik úgy, hogy az alkohol segít ellazulni, felszabadulttá tesz.

A leginkább veszélyeztetett csoportnak a dohányzást és részegséget már kipróbáló tanulókat nevezik. Kiugróan magasabb az elmúlt hónapban dohányzó és “részegeskedő” diákok aránya azok körében, akiknek a szülei tudnak az alkoholfogyasztásról, de nem érdekli őket. Hozzájuk képest fele akkora a veszélyeztetettség aránya azok körében, akiknek italozását korlátozzák a szüleik.

(Forrás: MN 2015. augusztus 15.)

FEL

______________________________________________________________

38. Az óvodai beszoktatás

Ne sürgessük, de hónapokig se húzzuk el a procedúrát, mert a gyereknek egyik sem tesz jót

Fokozatosságra és jó adag türelemre van szükség a gyermek óvodai beszoktatásához, de nem érdemes hónapokig elhúzni a folyamatot. A beszokás sikere nagyban függ attól is, hogy a szülő mennyire képes elengedni a gyermekét, az anyák vagy apák szorongása ugyanis megjelenhet a csemete viselkedésében, akár még hátráltathatja is az önállósodást. Tanács: lehetőség szerint már hónapokkal az óvodakezdés előtt ismerkedjenek meg a választott intézménnyel.

Óriási változás a kisgyermekek életében az intézményes nevelésbe való belépés, amely már hároméves kortól kötelező. Mivel az óvoda (illetve egyes gyerekeknél a bölcsőde) megkezdése teremti meg az első olyan helyzetet, amikor a kicsiknek a megszokott családi közösségből kiszakadva, idegenek között kell helytállniuk, ráadásul a biztonságot jelentő szülők jelenléte nélkül, az első időszak bizony sokszor félelmekkel, bizonytalansággal teli. Ugyanakkor nem kell megijedni, ha az első hetek nem zökkenőmentesek, valójában teljesen természetes, ha a gyermek az első időszakban nehezen oldódik, és nem szívesen marad az óvodában. A beszoktatás megkönnyítéséért azonban sokat tehet a szülő.

Óvodába járni hatalmas újdonság a gyermek életében, az ismeretlen pedig mindig bizonytalanságot, stresszt vált ki az emberből. Felnőtt korban sem könnyű megküzdeni egy addig nem ismert, új helyzettel, hát még kisgyermekként. A jelszó tehát a biztonság, mert a gyermek akkor érzi jól magát, ha azt érzi, hogy biztonságban van. Nagyon fontos, hogy mindig elmondjuk nekik, éppen mi történik körülöttük, velük. Az óvodai beszoktatás kulcsa a fokozatosság.

Ahhoz, hogy a gyermek gyorsan alkalmazkodni tudjon az őt érintő új helyzethez, és jól vegye az akadályokat, időben el kell kezdeni a felkészítést. Ha tudjuk, hogy ősszel aktuális lesz az óvodakezdés, akkor érdemes már hónapokkal előbb beszélgetni róla, hogy mi vár a gyermekre. Jó ötlet időnként elsétálni az ovi előtt, megmutatni a kicsinek, hová fog járni, mesélni róla, hogy mi van odabent, esetleg benézni és közvetlenül is megismerkedni a helyszínnel. A lényeg, hogy minél több információt kapjon a gyermek, minél jobban megismerkedhessen a rá váró újdonságokkal, és lehetőleg pozitív gondolatokat társítson hozzájuk. Így amikor elkezdődik a nevelési év, már nem lesz neki teljesen idegen a környezet.

A szó szoros értelmében vett beszoktatási folyamat általában a tanévkezdéstől számított egy-két hét alatt le szokott zajlani, a gyerekek többsége viszonylag hamar megszokja az új társaságot. Gyorsítani nem nagyon lehet, és nem is érdemes a folyamatot, hiszen az átállásnak megvan a maga ideje, ami minden gyermek esetében más és más. Azzal tudjuk a legjobban elősegíteni a beilleszkedést, ha megadjuk azt az időt, amit ehhez igényel. Az se szerencsés ugyanakkor, ha túl sokáig, hónapokig húzzuk a beszoktatást, mivel a gyerekeknek keretekre, fix igazodási pontokra és kiszámítható napirendre van szükségük. A beszoktatást általában azzal érdemes kezdeni, hogy a szülővel egy-egy órácskára benéznek az óvodába, játékidőben. Másnap már kicsit tovább maradnak, és a szülő mondjuk tíz percre egyedül hagyja a gyereket. Következő alkalommal már egy órára távozik, később egész délelőttre. Az ütemezés attól függ, hogy viselkedik a gyerek, mennyire képes ellenni anya-apa nélkül, illetve érdemes az óvónőkkel is konzultálni, hogy ők milyen ritmust javasolnak. Nemcsak a beszoktatási idő alatt, hanem utána is nagyon fontos, hogy mindig tájékoztassuk a gyereket arról, mennyi időre megyünk el, mikor jövünk érte. Az idő fogalmát még nem értik az óvodáskorú gyerekek, ezért érdemes a ,,mikor-t” a gyermeket érintő óvodai eseményhez viszonyítani (például ebéd előtt, vagy az udvari játék után). Az egész beszoktatás célja annak elérése, hogy a gyerek biztonságban érezze magát, ne féljen attól, hogy otthagyták és nem jönnek vissza érte. A többség egyébként négy-öt nap után szívesen marad, kíváncsian fedezi fel a környezetét és nyit a társai felé. A legkritikusabb pont általában a délutáni alvás, ez sokszor még azoknak is nehézséget okoz, akik amúgy napközben már egész jól elvannak.

Kulcsfontosságú, hogy a gyermek és az óvónő között valódi kapcsolat alakuljon ki. A gyerekek egyik alapvető pszichés szükséglete a kapcsolat iránti szükséglet. Akkor járnak szívesen oviba, ha szeretik az óvó nénit. A családlátogatások alkalmával kiváló lehetőség nyílik arra, hogy az óvónő jobban megismerje a gyermeket és az egymás iránti kötődésük első szikrái fellobbanjanak. A kis óvodás is a saját megszokott környezetében tud barátkozni az óvó nénivel, s így később már idegen helyen is el tudja magát engedni a jelenlétében. Sokat számít a sikeres beszoktatásban, hogy a szülő lelki értelemben el tudta-e engedni a gyereket. Az anyukák és apukák gyakran izgulnak, bizonytalanok, hiszen az óvodakezdés az első olyan esemény, ahol nyilvánosan megmérettetik addigi nevelési teljesítményük. Kiderül például, a gyerek tud-e egyedül enni, szobatiszta-e. A megfelelési kényszer pedig szorongást válthat ki a szülőkből is, amit a gyerek megérez, és a viselkedése visszatükrözheti a szülői félelmeket.

A beiratkozási korhatár leszállítása a szakértők szerint némileg megnehezíti az óvodapedagógusok dolgát is, hiszen a hároméveseknek több időre és több türelemre van szükségük a beszokáshoz, mint négy-öt éves társaiknak. Szülői oldalról azzal tehetünk a legtöbbet a gyors és kíméletes beilleszkedésért, ha empatikusan támogatjuk gyermekünket ebben az időszakban is, időt, figyelmet szentelve neki. Ha elérhetők vagyunk a gyerek számára, akkor bízhatunk benne, hogy meg fog minket találni a kérdéseivel, mondanivalójával. Érdemes figyelni az esetleges éjszakai felriadásokra, rémálmokra is, amelyek többnyire feldolgozatlan élményekből, belső feszültségből adódnak. Ha azt tapasztaljuk, hogy a gyerek jól alszik, szívesen jár oviba, lelkesen várja a többi gyerekkel való találkozást, akkor megnyugodhatunk, mert nagy valószínűséggel biztonságban érzi magát és sikerült a beszokás.

(Forrás: MN 2015. szeptember 12.)

FEL
______________________________________________________________

39. Egyre több krízisben lévő gyerek kér segítséget

Négy év alatt megduplázódott az öngyilkossági gondolatok miatt telefont ragadó fiatalok száma

Több százezer ember keresi meg évente a telefonos lelki segélyszolgálatokat, nem képeznek kivételt ez alól a gyermekek sem. Az adatok szerint kiskorúak tízezrei választják elkeseredésükben a segítségkérésnek ezt a módját.

Kapacitásukat meghaladó, több ezer telefon érkezik havonta a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványhoz. Mivel a vonal leterhelt, a gyerekek egy része csak a sokadik hívásra tud kapcsolatba lépni az ügyelővel. 2014-ben 155 olyan megkeresés érkezett az alapítványhoz, amelyben öngyilkossági gondolatok is felszínre kerültek, ez szinte pontosan a duplája a 2010-es adatnak, amikor még csak 77 ilyen beszélgetést rögzítettek. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy az öngyilkossági gondolatok miatt segítséget kérő gyerekek közül a legfiatalabb 11 éves volt. Általában 24 éves korig kérnek segítséget, az átlag életkor azonban az elmúlt években jelentősen lecsökkent, mivel a gyerekek egyre hamarabb tanulják meg kezelni a telefont.

A fiataloknál első sorban kapcsolati problémák okoznak lelki gondokat: ilyen a párkapcsolat (az ismerkedés nehézségeitől a szexualitásig), a baráti-családi konfliktus, de gyakran előkerül a beilleszkedés, illetve a kiközösítés kérdése is. Gyakori, hogy egy gyermek nem egy alkalommal, hanem rendszeresen hívja fel a szolgálatot, mert a legtöbb helyzetben nem elegendő a 30-40 perces beszélgetés. Vannak bonyolult és megterhelő élethelyzetek – például valamilyen veszteség élménye vagy tartósan rossz családi helyzet – amit az érintettek nem tudnak, vagy nem akarnak mással megosztani.

Vészhelyzetben lekövethető-e a telefonáló tartózkodási helye? Anonim szolgálatról van szó, de előfordul, amikor nincs a gyermek környezetében olyan felnőtt, akiben megbízik. Ilyen esetekben az válik a beszélgetés egyik céljává, hogy a gyerek lemondjon az anonimitásáról és így konkrét segítséget tudjanak neki szervezni. Ez egy öngyilkossági késztetés esetén lehet például a mentők kihívása. A Kék Vonal etikai kódexe szerint életveszély esetében minden adat (ami a telefonközpontból kinyerhető) felhasználható a segítségnyújtás érdekében, de hosszú távon senkit nem lehet támogatni anélkül, hogy elnyernék a bizalmát.

Az alapítvány azt közvetíti a gyerekeknek, hogy ezen a vonalon bármiről beszélgethetnek, így sok kamasz telefonál úgy, hogy nincs konkrét témája, nem is igazán tudja, mire való egy lelkisegély-szolgálat. Őket kopogtató hívóknak nevezik. A hívások nagy számában – 2014-ben 70 ezer – tehát közrejátszanak a céltalan hívások is. A szakmai vezető szerint azonban vannak olyanok, akik talán nem hívnák őket rendszeresen, ha időben eljutnának gyermekpszichiáterhez, ha lenne minden iskolában iskolapszichológus, vagy rövidebb lenne a várólista a nevelési tanácsadóknál és az ambulanciákon.

Az alapítványhoz folyamatosan toboroznak önkénteseket, valamint létrehoztak egy anonim levelezőrendszert is, hogy a serdülők ne maradjanak egyedül problémáikkal, negatív érzéseikkel. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány a 116-111-es hívószámon gyerekek, fiatalok hívásait várja, illetve olyan szülőkét, más felnőttekét, akik egy gyerek ügyében, érdekében kérnek segítséget. A Lelki Elsősegély Telefonszolgálat a 116-123-as számon érhető el éjjel-nappal.

Krízisbe sodor a magány

Közel kétszázezren fordultak 2014-ben a Lelki Elsősegély Telefonszolgálathoz (LESZ), ebből több mint háromezer alkalommal vetődött fel az öngyilkosság gondolata. A telefonálók közel fele a 19-45 éves korcsoportból kerül ki, a megkeresés oka általában lelki feszültség, elkeseredés, valamint krízishelyzet és öngyilkossági veszély. Az idősebb, 45-60 éves korosztály aránya 30 százalék körül mozog, leggyakrabban előforduló problémájuk általában a magány. Egyre növekszik emellett a kiskorú telefonálók, valamint a férfi hívók száma is. A krízisállapotban lévők esetében gyakran előfordul, hogy a válság időszaka alatt többször is igénylik a telefonos segítséget.

(Forrás: MN 2015. október 17.)

FEL
______________________________________________________________

40. Vigyázz, mire gondolsz, mert bekövetkezik!

A vallás és a pozitív gondolkodásba vetett hit jól megfér egymás mellett, egyesek szerint azonban az optimizmus kudarcra ítél !?

Manapság egyre több önsegítő és -fejlesztő könyv hangoztatja, hogy amitől félsz, vagy amit nagyon akarsz, azt „bevonzod”. Valóban ilyen egyszerű lenne? Befolyásolhatjuk a gondolatainkkal sorsunk alakulását, és ha igen, hogyan? Egy legújabb elmélet szerint a pozitív gondolkodás nemhogy nem segít, de még akadályoz is céljaink elérésében. Akkor most gondolkodjunk pozitívan, vagy sem? A szakértőt kérdezzük.

Képzeld el, vésd kitörölhetetlenül az elmédbe, hogy boldogulni fogsz. Makacsul ragaszkodj ehhez az elképzeléshez, sohase engedd, hogy ez elhalványuljon benned – írja Norman Vincent Peale (1898–1993) A pozitív gondolkodás hatalma című, magyarul is megjelent művében. Ez az írása volt a világon a legelső olyan mű, amely a pozitív gondolatok erejét bizonyítja rengeteg példán keresztül. A lelkész-író állítása szerint művei gyakorlati kereszténységet közvetítenek, amelyekben nem Istenről, hanem – gyakran a Bibliából is idézve – a pozitív gondolkodásról ír. Peale életében legalább akkora népszerűségnek örvendett, mint napjainkban Magyarországon Pál Feri atya. Több tízezer nézőt befogadó, telt házas stadionokban, templomokban hallgatták előadásait. Írásai nem ezoterikus trükkök elcsépelt halmazának gyűjteménye, hanem egy szilárdan a keresztény tanításra épülő módszertan, amelyeket alkalmazva elkerülhetjük, hogy az életünkben „magunk alá gyűrjön bármi”.

Peale-t követően se szeri, se számuk az önsegítő, önfejlesztő, a pozitív gondolkodás mindenhatóságát hirdető könyveknek és bestsellereknek. Egyre többen hisznek abban, hogy gondolatainkkal tehetünk saját boldogságunkért. Pont ezért hatott hideg zuhanyként Gabriele Oettingen hamburgi pszichológus professzor mostanában tett kijelentése, miszerint az optimizmus nemhogy segít, de megakadályoz céljaink elérésében. A szakértő 20 éve vizsgálja a pozitív gondolkodás jelenségét. Megfigyelte, hogy az általa megkérdezett, vizsgára készülő diákok közül azok, akik bizakodóan álltak megmérettetésük elé, rosszabbul teljesítettek, mint pesszimistább társaik. A pszichológus ezt azzal magyarázza, hogy azok a hallgatók, akik azzal hitegették magukat, simán megfelelnének a vizsgán, nem tettek erőfeszítéseket a cél eléréséért. Oettingen szerint a jelenségnek élettani okai is lehetnek: ha elképzeljük a sikert, csökken a vérnyomásunk, ez pedig elrabolja tőlünk a megvalósításhoz szükséges energiát.

Oettingen következtetését olvasva, jogosan tehetjük fel a kérdést: akkor most gondolkodjunk pozitívan vagy sem? – Minden, amire gondolunk, manifesztálódik, főleg, ha tartósan gondolunk rá – vallja Illyés Éva. A pszichológusnő szerint a pozitív gondolkodás előrevisz, az ilyen hozzáállásnak pozitív eredménnyel kell járnia. Oettingen példáját nézve az a kérdés, hogy mennyire tudtak a jelenben maradni a diákok, véli a szakértő. Ha ugyanis túlságosan a sikeres kimenetellel foglalkozunk, akkor az agyunk nem tud különbséget tenni aközött, hogy már megéltük, vagy csak meg fogjuk élni a vágyott állapotot. Illyés szerint nem elég elképzelni a sikert, tenni is kell érte. Ennek pedig egyetlen módja, ha az ember abban a pillanatban él, amit éppen megél, és emellett pontosan tisztában van azzal, hogy mit is szeretne még elérni. Illyés ugyanakkor leszögezte, hogy tisztában kell lennünk a határainkkal, nem szabad elérhetetlen célokat tűznünk magunk elé, mert az így elszenvedett kudarc megteremtheti vagy megerősítheti önmagunkban való hitetlenségünket. A mai fiatalokra sajnos jellemző, hogy túl magasra teszik a lécet, de nyitottak a pozitív gondolkodásra és hajlandók a változtatásra is. Bármi sikerülhet!

Ha a mában élünk és pontosan tudjuk a célt, már csak egy dolgunk van: képzeljük el, amit meg szeretnénk élni, és társítsunk ehhez érzéseket. Ezt újra és újra átgondolva rögzül a vágyott állapot, és már tudat alatt is annak megteremtéséért teszünk majd meg mindent.

Arra a kérdésünkre, hogy mennyire múlik a szocializáción és a családi mintán, hogy optimisták leszünk-e, illetve hogyan lehet „megtanítani” ezt a gondolkodásmódot gyerekeinknek, a szakértő így válaszolt: „Szinte csak a családi mintán múlik. Ha szülőként tisztában vagyunk saját értékeinkkel, és bizakodva nézünk a jövőbe, akkor a gyerek is így fog tenni”. Ha pedig a pozitív gondolkodás kiegészül a hit stabil érzésével, akkor bármi sikerülhet – vallja a szakértő.

(Forrás: MN 2015. október 31.)

FEL
______________________________________________________________

41. Majd én megnevelem, ha maga nem teszi!

Konfliktushelyzetben sokkal célravezetőbb, ha idegenek helyett a gyermek saját szülője próbál fegyelmezni

Sok szülő panaszkodik arra, hogy a szíve szerint kiosztaná a szomszéd gyerekét vagy csemetéje osztálytársát, mert piszkálja az ő gyermekét, nem hagyja figyelni az órán, vagy mindig elveszi a játékát.

Válságban van a gyermeknevelés, mert sok szülő úgy véli, az ő csemetéjük bizony tökéletes, és míg régen nem volt tilos rászólni más gyerekére, ma ez szinte tabunak számít – erre hívta fel nemrégiben a figyelmet egy brit dada a legnagyobb közösségi oldalon. Valóban érzékeny kérdés, bele lehet-e szólni a mások gyermeknevelési szokásaiba, egyáltalán mit tehetünk akkor, ha úgy érezzük, probléma van a gyerekkel, esetleg az óvodában, iskolában a társait zavarja.

Ha egy idegen rászól a kicsire, azt a szüleik egyfajta támadásnak vehetik. A legtöbb szülő automatikusan a gyerekét védi, még akkor is, ha egyébként ő maga is leszidná hasonló helyzetben, de erősebb a késztetés, hogy melléálljon egy idegennel szemben, aki szerinte támadólag lép fel.

Ez tulajdonképpen szerencsés is, hiszen a kisgyereknek éreznie kell, hogy a szülőre mindig számíthat, és kiáll mellette. Ettől alakul ki köztük egy bizalmi kapcsolat, ami alapvető fontosságú a gyermek számára. A gyermek védelme mellett sokak szerint azért is reagálnak úgy a szülők, mintha támadás érte volna őket, mert úgy érzik, azzal, hogy rászóltak a gyerekükre, saját nevelési elveiket kritizálják, ezt pedig senki sem viseli jól. Éppen ezért az a legcélravezetőbb, ha konfliktushelyzetben a szülő mindig igyekszik a saját fiát-lányát fegyelmezni, és idegenek részéről is az a szerencsésebb, ha inkább a szülőknek jelzik, ha valami zavarja őket a gyermek viselkedésében.

Egész más a helyzet, ha a gyermek egyedül kerül ilyen szituációba. Ilyenkor felmerül az a probléma is, hogy a gyerek jóval kevésbé tudja egy felnőttel szemben megvédeni magát, nincs kire támaszkodnia, és az egyértelmű erőfölény miatt sokszor inkább engedelmeskedik, mintsem hogy érveljen saját cselekedete mellett. Erre jó példa, hogy ha egy egyébként udvarias, jól nevelt gyermek – aki máskor mindig átadja a helyét a buszon – kivételesen ülve marad, mert rosszul érzi magát, de emiatt egy idősebb személy megdorgálja. A gyermek az ilyen esetekben általában szó nélkül feláll, pedig ha elmondaná, nincs jól, valószínűleg bocsánatot kérnének tőle. Függetlenül attól, hogy igaza van-e a felnőttnek vagy sem, tény, hogy a kisgyermek kevésbé hatékony abban, hogy saját érdekeit képviselje. Így a megélt igazságtalansággal szemben sem tudja úgy megvédeni magát, mint ahogy ezt egy felnőtt tenné. Mivel ilyenkor a gyermek inkább visszahúzódik, félelemből reagál, sérülnek az érdekei. Ez időnként a szorongó felnőtteknél is előfordul, akik a gyerekekhez hasonlóan nem tudnak megfelelően kiállni magukért.

Arra a kérdésre, tulajdonképpen mi határozza meg azt, hogy milyen a megfelelő viselkedés egy-egy helyzetben – a társadalmi normák, esetleg a családban átadott minták vagy a többség magatartása -, vannak bizonyos egyértelmű helyzetek, ilyen például az agresszió, amit nagyjából mindenki egyformán ítél meg, de vannak olyan esetek is, amelyeknek megítélése nevelési elveken vagy kulturális különbségeken is múlhat. Utóbbiaknál nem könnyű megmondani, mi a jó megoldás.

Nevelési elvek miatti konfliktusok azonban nem csak idegenekkel szemben jöhetnek létre, családon belül is bőven akadnak ilyenek, hiszen előfordulhat, hogy az anya és az apa is egészen máshogy szocializálódott, más mintákat tanultak el, és emiatt egymásnak gyakran ellentmondó szabályokat tanítanak a gyereknek. Gyakran egészen másként reagálnak a szülők például egy játszótéri konfliktusra, amikor a gyermeküktől egy másik elveszi a homokozó lapátot, és ezen, vitába keverednek. Sokszor az egyik szülő ilyenkor a gyermekre hagyná a konfliktushelyzet megoldását annak érdekében, hogy a kicsi megtanuljon védekezni, ám a másik inkább közbeavatkozna, és megpróbálná a gyerekekkel megbeszélni az esetet. Olyan szülők is akadnak, akik legszívesebben kitépnék az idegen gyerek kezéből a saját csemetéjük lapátját.

A gyerekek sok tekintetben rugalmasabbak, és hamarabb túl tudnak lendülni egy-egy konfliktuson, mint a szülők, de tudni kell, hogy a feldolgozás során a szülői minták fontosak. Ha tehát a gyerek azt látja, hogy a családjában a konfliktusokat megbeszéléssel oldják fel, ez válik követendő példává, ha viszont az erőszakos tettek dominálnak – ki kell tépni a másik kezéből, ami az övé – akkor így reagálhat majd ő is. Az is fontos, hogy utólag hogyan kezeljük a gyermek által átélt helyzeteket. Például elmagyarázhatjuk a gyereknek, hogy nem értünk egyet azzal, ha egy idegen agresszívan kéri őt helyének átadására a buszon, de az valóban lényeges, hogy átadjuk a helyet az idősebbeknek. Nagyon fontos, hogy ha a gyermekünk helytelenül viselkedik, akkor soha ne őt, a személyét ítéljük meg, hanem az adott viselkedését értékeljük.

(Forrás: MN 2015. november 14.)

FEL
______________________________________________________________

42. Gyerekcipő

Soha ne vegyen a gyermekének balerinacipőt!

Inkább a váltószandálért fizessünk többet, ne az utcai cipőért, az óvodában ugyanis hosszabb időt tölt a kicsi.

Zárt sarok, vastag és rugalmas talp. Ezek a legfőbb tulajdonságai az ideális gyerekcipőnek. Az anyagot illetően a bőr a legjobb választás, az azonban ortopédiai szempontból lényegtelen, hogy milyen magas a szár, illetve hogy tépőzáras vagy fűzős-e a lábbeli. Az üzletekben kapható cipők, csizmák túlnyomó többsége megfelelő, bármelyikre is esik a választásunk, nem ártunk vele gyermekünk lábának.

Tény, hogy az úgynevezett „szupinált” cipők segítenek a helyes lábtartás kialakításában, ezek sarokrésze kifelé döntött, így a gyerek bokája nem tud befelé dőlni. Ugyanakkor a speciális kialakítás csak akkor fejti ki jótékony hatását, amikor a gyermek éppen viseli a cipőt. Mivel a legtöbb időt otthon vagy az óvodában, iskolában töltik a kicsik, célszerű ilyen speciális típust választani váltócipőnek, míg utcai cipőnek, vagy csizmának választhatjuk a hagyományosat is.

Tévhit, hogy a használt cipő árthat a lábnak. Semmilyen ortopédiai problémához nem vezet, ha a nagy testvértől, vagy a rokon gyerekektől örökölt lábbelit felveszi a gyermek. Hasonló a helyzet a még picit nagy, „belenövős” cipőkkel is, persze arra figyelni kell, hogy ne legyen túl nagy a méretbeli különbség. Más a helyzet, ha a gyermek fájlalja a lábát, vagy ha az orvosi vizsgálaton rendellenességre derül fény. Ebben az esetben mindenképpen szakorvoshoz kell fordulni, aki további tanácsokkal látja el a családot.

A gyerekláb ugyanakkor nem a felnőtt miniatűr változata, vagyis nem mindegy, milyen fazonú cipőt vásárolunk. A fejlődés korai szakaszában a gyermekláb a lábujjaknál a legszélesebb. A rossz fazonú, keskeny orrú cipő így káros, mert korlátozza a láb természetes mozgását és fejlődését e kritikus időszakban. Ha a gyerekre méreténél kisebb lábbelit erőltetünk rá, az a láb rendellenes fejlődéséhez vezethet. A gyermekláb évente 2-3 méretet nő átlagosan, ezért olyan babacipőre van szükség, ami puha, és amelyben 12-17 milliméter hely van.

A tipegőknek (körülbelül 10-18 hónapos korig) való babacipő vásárlásakor arra kell figyelni, hogy a lábbeli könnyű és rugalmas legyen, ami segíti a baba mozgását. A cipőt saroktámasszal, a lábujjaknál szövet felsőrésszel lássák el, szabályozható legyen a szélessége, és az illesztések varrás nélkül készüljenek, hogy ne dörzsöljék ki a bababőrt.

Amikor már járó kisgyermeknek, bölcsődésnek, óvodásnak való babacipőt keresünk, arra kell figyelni, hogy teljes, ne tagolt talpa legyen, ami megakadályozza a botlást, és a talp könnyű, rugalmas anyagból készüljön. A felsőrész pedig puha bőrből vagy más természetes anyagból, ami szellőzik, és szárazon tartja a lábat. Megerősített kérge legyen, ami védi és tartja a bokát. Akkora cipőt vegyünk, amiben még marad 14 mm a lábfej méretéhez képest, és a szélessége szabályozható, vagyis fűzős vagy tépőzáras lábbelit válasszunk.

Ha iskolakezdőknek való gyerekcipőt keresünk, fontos, hogy a hátsó rész kialakítása stabil legyen, és a lábbeli kiegészítő párnázással enyhítse az aktív lábak fáradtságát. Legyen extra rezgéscsillapítóval ellátva, a felsőrész pedig bőrből vagy más természetes, légáteresztő anyagból készüljön. Méretválasztáskor ebben az esetben is maradjon a cipőben 14 mm a lábfej méretéhez képest. Hat-hét éves gyereknél kerüljük a túlzottan kiszélesedő és hátraálló sarkú cipőket, amelyek akadályozzák a gyaloglást.

A kicsit nagyobb iskolásoknak olyan cipő az ideális, amely pontosan illeszkedik a sarkukhoz, és a cipő eleje különösen rugalmas. Olyan áteresztő anyagból készüljön, ami felszívja a nedvességet a bőrről. Masszív és tartós anyagból készüljön, hogy ellenálljon az aktív mozgásnak, és ennek a szélessége is legyen szabályozható.

(Forrás: MN 2015. november 14.)

FEL
______________________________________________________________

43. Segítség, szétköltözik a családom!

Nagyon fontos, hogy napokkal a költözést megelőzően beszéljünk a gyerekkel, de előtte soha ne teregessük ki a szennyest!

Nem szabad eltitkolni a gyerek előtt, ha a szülők a válás mellett döntenek, és az is nagyon fontos, hogy ne az utolsó pillanatban szóljunk neki, hagyjunk elég időt, hogy felkészülhessen az új helyzetre. A szakember szerint azonban még mélyebb sebet ütnek a gyerek lelkén, ha párkapcsolatuk botrányos részleteit, esetleg a másik szülő iránt érzett gyűlöletüket megosztják vele.

A XXI. század egyik nagy nehézsége a hagyományos családmodell válsága, a válások folyamatosan növekvő száma. A családok szétbomlásának legnagyobb áldozatai a gyerekek, akik mindenképpen traumaként élik meg a szüleik válását, de azt, hogy mennyire üt mély sebet a gyerek lelkén a szétköltözés, elsősorban a szülők viselkedése és a gyerekkel folytatott beszélgetések határozzák meg. Alaptétel, hogy a gyereknek akkor is az édesapja és az édesanyja marad a két szülő, amikor ők már nem tekintenek egymásra férjként és feleségként, és ezt mindkét felnőttnek tiszteletben kell tartania. Fontos, hogy beszélni kell a válásról a gyerekkel, de az már nem mindegy, hogy mit mondunk el neki, és az sem, hogyan tesszük ezt.

Válás esetén az események két szinten zajlanak, egyrészt párkapcsolati, másrészt pedig családi szinten. A kapcsolat megromlásához vezető esetleges kínos, botrányos részletek vagy a másik iránt érzett gyűlölet nem tartozik a gyerekre, őt nem szabad a felnőttek megoldatlan konfliktusaival terhelni. A kamaszok esetében sokszor úgy tűnik, hogy a gyerek partner a problémák kezelésében, de ez nincs így, a valóságban túlságosan nagy lelki terhet rakunk a vállára. A gyerekek azért viselkednek látszólag partnerként, mert megtiszteltetésnek érzik, ha a szülő „barátai” lehetnek, de valójában nem tudnak mit kezdeni a helyzettel.

A válás esetén az egyik legfontosabb szempont, amelyet tiszteletben kell tartanunk, hogy akárhogyan alakuljon is az élet, a gyereknek az apja ezután is az apja, az anyja az anyja marad. A vér szerinti rokonságot nem lehet megszüntetni vagy elfelejteni.

A gyermek a család szétbomlásakor létbizonytalanságot él át. Számára a szülők teremtette otthon jelenti a világot, így válás után az a legfontosabb, hogy az új életét kialakítsák. A szakemberek számtalan „válási módszerrel” találkoztak már: vannak olyan családok, ahol úgy tervezik, az apa minden estét a régi családi fészekben tölt, és csak lefekvés után megy el otthonról, hátha így fel sem tűnik senkinek, hogy már nem élnek párkapcsolatban. Más szülők a kezdetektől beavatják a gyerekeket a részletekbe, és nyíltan beszélnek velük párkapcsolati krízisükről. A jó megoldást illetően ebben a helyzetben sem lehet egyértelműen állást foglalni, hiszen nincs két egyforma család. Egy biztos, ha egy kapcsolatban válásra kerül a sor, és gyermek van a családban, ő is részese a történéseknek, tehát joga van tudni, mire számíthat. Semmiképp se próbáljuk titkolni a döntésünket, hiszen a családi titkok, ki nem mondott érzések szörnyű nyomást gyakorolnak a családtagokra. A gyerekeknek különös képességeik vannak, és könnyen ráéreznek a tabutémára.

Senkinek ne legyen az az illúziója, hogy fontos kérdésekben becsaphatja a gyereket.

A gyerekek számára a válás mindig trauma, még akkor is, ha nem mutatják ki. Az egységes családról alkotott kép omlik össze bennük, ezért is fontos beszélni róla és eloszlatni az esetleges félreértéseket. A gyerekek ugyanis hajlamosak magukat okolni a történtekért, azt gondolják, ők csináltak valami rosszat, és az ő hibájuk, hogy most elválnak a szülők.

Célszerű a gyerekkel akkor megbeszélni a szakítást, ha már a szülők eldöntötték, hol és kivel fog élni. Ezután közösen beszéljék meg a gyermekkel, hogyan alakul a további életük. Lehetőség szerint pénteken vagy hét végén és ne az utolsó pillanatban kerüljön sor a beszélgetésre, így van egy kis idő megnyugodni és felkészülni a költözésre. Ha a gyerek költözik, engedjünk neki beleszólást a szobája kialakításába. Ha ő maga dönthet arról, melyik játékot viszi magával, és mit hagy a régi szobájában, hamarabb kialakul a komfortérzete az új helyen.

Fontos tudatni a gyerekkel, hogy nem miatta válnak, és őt ugyanúgy mindig szeretni fogják. Ha gyermekünk még kicsi, érdemes elmagyarázni azt is, mit jelent a szeretet és mit a szerelem.

Ideális eset, ha úgy tudjuk közvetíteni a változásokat, hogy csak a szerelem múlt el a szülők között, de a szeretet megmarad. Ezt még az óvodások is megértik, pláne akkor, ha ők is szerelmesek valakibe.

Azt azonban nem lehet előre kiszámítani, hogyan fognak reagálni a gyerekek a bejelentésre. Találkozott már pszichológus olyan óvodás kislánnyal, aki nagyon örült az új szobájának, és büszkén dicsekedett társainak az új hercegnős takarójával, aztán később mégis kiderült, hogy nagyon megviselte a válás. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az új helyzetben türelmesek, megértők legyünk a gyerekekkel. A változásokhoz nekik is nehéz alkalmazkodniuk, ezért törekedni kell a fokozatosságra. Ha például új partnere van valamelyik szülőnek, érdemes későbbre halasztani a vele való megismerkedést. Ha szükség van rá, akkor átmenetileg az eddigi szokásokon is változtathatunk, például kivételesen megengedhetjük, hogy az új helyen néhány napig a szülővel aludjon a gyermek.

(Forrás: MN 2016. január 23.)

FEL
______________________________________________________________

44. A családon belüli erőszak

A férfiak nagyon ritkán kérnek segítséget, és azt, hogy terrorizálja őket az asszony, szinte soha nem mondják ki. Úgy gondolják, hogy ők erősek és nem lehet őket terror alatt tartani

A családon belüli erőszak elszenvedői többnyire a nők. Míg a “gyengébbik” nem kapja az ütéseket, pofonokat, addig a “meghitt erőszak” nagymesterei éppen a nők. A szakember tapasztalatai szerint a piszkálódások, epés megjegyzések áldozatai főleg férfiak, akik hallgatnak problémáikról, mert nem akarnak gyengének látszani. A folytonos szurkálódás nemcsak hogy megmérgezi a párkapcsolatot, de komoly hatása lehet a szenvedő fél egészségére is.

A családon belüli gyilkosságok többségét nők követik el, ami sokszor az évekig vagy évtizedekig tartó családon belüli terrorizálás eredménye. Magyarországon minden harmadik nőt bántalmazott már párja, élettársa, vagy férje. Míg a nők inkább a fizikai bántalmazás áldozatai, addig a lelki terror elszenvedői többnyire a férfiak – mondta el a hirado.hu-nak Szöőr Anna.

A lelki terror egy hatalmi játszma, az élet minden területén jelen van, de míg a férfiak fizikálisan, addig a nők verbálisan tudnak agresszívek lenni. A játszmában az egyik fél uralkodni akar a másikon, mégpedig mert nem tekinti egyenrangú félnek partnerét. A párkapcsolati terror során a nő arra törekszik, hogy megmutassa, ő különb, mint a párja. Emögött többnyire önbizalomhiány húzódik meg – tudtuk meg a pszichológus-jogásztól.

A nőkre jellemző, hogy megpróbálják leépíteni a párjuk baráti, családi, kollegiális kapcsolatait, hogy jobban uralkodhassanak a férfin. Egészen egyszerűen elszigetelik másoktól a férjüket. “Drágám, ma maradj itthon, legyünk együtt, úgyis olyan ritkán tesszük” – többnyire így kezdődik. A férfi egy idő után papuccsá válhat, alárendelődhet párja akaratának. De egy nap rádöbben, hogy áldozatául esett asszonyának, ezért fellázad a helyzete ellen. A lázadást pedig agresszió, ütések, pofonok követhetik.

Gúny és nevetés – amikor már látványos a megaláztatás

A lelki terrornak vannak fokozatai. Ha a nő kiporciózza az ebédet férjének, az is a lelki terror egyik formája, hiszen ezzel azt sugallhatja, hogy “csak ennyit ehetsz, mert kövér vagy”. A “sovány vagy, zörögnek a csontjaid” is éppúgy lelki terror, mint az egymás között vagy más előtt kimondott becsmérlő mondatok.

Súlyosabb esetben minősített lelki terrorról vagy látványos megaláztatásról beszélhetünk. Például, amikor a pár környezetében mindenki tudja, hogy a nő vagy a férfi megcsalja a másikat. Amikor az ismerősök összesúgnak a megcsalt fél háta mögött vagy kinevetik amiatt, hogy mekkora balfék, az a minősített megaláztatás esete.

A férfiak nagyon ritkán kérnek segítséget, és azt, hogy terrorizálja őket az asszony, szinte soha nem mondják ki. Úgy gondolják, hogy ők erősek, és nem lehet őket terror alatt tartani. A szakember tapasztalati szerint, ha segítséget kérnek, azt burkoltan teszik, a párkapcsolat vagy a gyerekek körüli gondokra hivatkozva, holott sokszor a lelki terror áll a háttérben.

Rák, depresszió, alkoholizmus – a testet is megbetegítheti a lélek

A test a lélek színpada, a lelki terror testileg is megbetegíthet – állítja Szöőr Anna. Kialakulhat láncdohányzás, alkoholfüggőség, rákbetegség, autoimmun betegség és depresszió is. A pszichológus elmondta, hogy az egyik ügyfele komoly párkapcsolati problémával küzdött, és ez összefüggésbe hozható rákbetegsége kialakulásával. A hölgynek mellrákja és méhrákja alakult ki, mert, mint ahogy a pszichológus elmondta, mindent lenyelt a kapcsolatában.

Ezt tehetjük

Nem szabad hagyni, hogy a kapcsolat eljusson a lelki terrorig. Ha a nő a párja anyját szapulja, akkor a férfinak érdemes azt mondania, “bármilyen is, akkor is az anyám” – mondta a szakember, aki egy orvos házaspár esetét hozta fel példának.

A férfi sebész, a nő otthon van a közös gyermekükkel. Egy éjjel a nő azt mondta férjének, “most kelj fel te a gyerekhez”, mire a férfi közölte, hogy holnap reggel fontos műtétje lesz, emberélet múlik rajta. A nő nem hagyta annyiban, tovább folytatta mondván, “neked is ki kell venned a részed a gyereknevelésből”. A férfiban bűntudat támadt, hogy rossz apa, ha nem kel fel. A nő célja az volt, hogy bebizonyítsa, a férje egy egyszerű apa. Miért tette ezt?

Mert csupán egy egyszerű anyának gondolja magát, mivel otthon van a gyermekével, és a karrierjében nem halad. Ebben az esetben a megoldás, hogy a férfi elmagyarázza a nőnek: “Tisztellek, becsüllek, hisz csodálatos dolgot csinálsz, neveled a közös gyermekünket. De megkönnyítenéd a helyzetem, ha éjszaka a fontos műtétek előtt pihenhetnék.” Ezekkel a mondatokkal a férfi emeli a nő csökkenőben lévő önbizalmát, így helyrebillen az egyensúly.

A pszichológus szerint fontos, hogy mindkét félnek legyen önálló élete, saját baráti körrel, saját pénztárcával. Semmiképpen nem szabad kiszolgáltatni magunkat egy embernek. A legboldogabb kapcsolatok esetén is bekövetkezhet az egyik fél halála. Ha leépítettünk minden társas kapcsolatot, akkor ezek után mi marad? – vetette fel a szakember.

Így lesz a szerelemből erőszak

A kapcsolat kezdetén a hormonális változások miatt sokkal szebbnek, okosabbnak, értékesebbnek láthatjuk a társunkat. A pszichológus-jogász szerint célszerű ésszel is párt választani. Ha a partnerünkkel közös az értékrendünk, akkor a nagy rózsaszínű köd után is megmarad a szeretet, a kölcsönös tisztelet és az egymás megbecsülése.

Ám ha nincs közös értékrend, akkor az elsöprő szerelem elmúltával elkezdődhet a „meghitt erőszak” piszkálódásokkal, megjegyzésekkel, megalázásokkal.

Példaként egy politikus esetét említette. Történetük úgy kezdődött, hogy két fantasztikus külsejű ember összeházasodott, gyermekeik is születtek. Óriási szerelemben éltek, de a korábban sportos alkatú politikus férj külseje idővel megváltozott. Ezt – a még most is makulátlan külsejű feleség – nehezen viselte el, ezért egyre többet piszkálódott férjével. A nő azt a férfit hiányolja, akit hajdanán megismert…

Magyarországon minden harmadik házasság, válással végződik. A válások száma azért olyan magas, mert sok pár még a nagy szerelem idején házasodik össze. Vannak azonban, akik a bántalmazások vagy a lelki terror ellenére is a házasságban maradnak. Ennek hátterében a megszokás, a közös múlt, a közös emlékek, a gyerekek és a gazdasági összefonódás áll.

Ne a gyászt spóroljuk meg!

Amennyiben a kapcsolat rossz, és javítani sem lehet rajta, érdemes minél előbb kilépni belőle, mert ahogy telik az idő, úgy lesz egyre nehezebb. A pszichológus szerint nagyon fontos, hogy törekedjünk a gyors lezárására, de azért ne a gyászmunkán spóroljuk meg az időt. Ha azt átugorjuk, akkor később egészséges párkapcsolatra kicsi az esély – mondta Szöőr Anna.

(Forrás: S.J. / hirado.hu)

FEL
______________________________________________________________

45. Dührohamot okoz az alváshiány

Sok családban okoz gondot, hogy a gyereket késő este sem tudják lecsendesíteni, a lurkó még este kilenckor is ugrál, futkos, amikor már rég ágyban lenne a helye. Sokan azt gondolják, a túlzott aktivitás mögött a gyerek kifogyhatatlan energiatartalékai állnak, pedig a valóságban sokszor éppen a kialvatlanság húzódik meg a kezelhetetlen viselkedés hátterében. A felnőtteknek sem mindegy, hogy mennyit alszanak, de ők el tudják halasztani az alvásigényük kielégítését.

Düh, kezelhetetlen viselkedés, figyelemzavar – ezek nem csak magatartási problémák lehetnek, sok esetben ugyanis a gyerekek fáradtságát jelzik. Gyermekkorban több kapcsolat van az agy idegsejtjei között, mint a felnőtteknél, emiatt ilyenkor több és mélyebb alvásra van szükség, hogy felkészülhessünk az új élmények befogadására. A gyerekek és a felnőttek szükségletei nemcsak az alvás mennyiségében térnek el, hanem egyebek közt abban is, hogy míg fiatalabb korban az hat jól a teljesítményünkre, ha később kelünk, addig az életkor előrehaladtával inkább arra reagálunk jól, ha korábban kezdődik a napunk.

Felnőttkorban jobban toleráljuk, ha el kell térnünk a szervezetünk belső órája által diktált igényektől. Vannak, akik az egész heti korán kelést hétvégén egy hosszabb alvással pótolják be. Ez azonban gyerekkorban nem működik, a kicsik ugyanis még nem tudják késleltetni az alvási szükségleteik kielégítését. A gyerekek gyakran akkor is hajnalban kelnek, ha egyébként nyugodtan alhatnának tovább. Ez pedig nem tesz jót sem a hangulatuknak, sem a teljesítőképességüknek. Számtalan kutatást támasztja alá, hogy a gyerekek jobban teljesítenek és frissebbek, ha reggel tovább alhatnak. Az Egyesült Államokban 200 tinédzsert vizsgáltak, és kiderült, hogy ha reggel 8 óra helyett 25 perccel később kezdték az iskolát, jobb lett a hangulatuk, nőtt az alvásidejük, és kevesebb koffeint fogyasztottak.

Önmagában azonban a későbbi kezdés sem garantálja a jobb eredményeket és hangulatot. A legfontosabb, hogy figyeljük meg a gyerekek alvási igényeit, és igyekezzünk alkalmazkodni azokhoz. A lefekvést érdemes rituálészerűen megszervezni – vacsora, fürdés, fogmosás, mese – akkor a gyerek lehetőséget kap a lecsendesedésre. A rendszeres cselekvéssorozat ráadásul keretbe foglalja a napját, és ettől nagyobb biztonságban érzi majd magát. Fontos, hogy a kicsi ne maradjon egyedül a félelmeivel. Ezt elősegíthetjük úgy is, ha a közelünkben alhat. Időnként azt is megengedhetjük, hogy a gyerek a szülők ágyában pihenjen. Testvérek esetében a közös szoba is jó megoldás.

Az amerikai Nemzeti Alvásalapítvány szakértői csoportja egyébként tavaly felülvizsgálta az alvásigényre vonatkozó eddigi iránymutatásokat. A legújabb tanulmányokra alapozva kiegészítették a korcsoportokat fiatal felnőttekkel és idősekkel, valamint több korosztályban is változtattak a határértékeken. Az új irányelvek szerint egy újszülöttnek születéstől három hónapos korig 14-17 óra alvásra van szüksége. A csecsemőknek négytől 11 hónapos korig 12-15, egy-két éves kisgyermekeknek 11-14, óvodásoknak 10-13 órát kell aludniuk. Az általános iskolásoknak 9-11, tinédzsereknek 14 és 17 éves kor között 8-10 óra alvásigényük van, míg a fiatal felnőtteknek 18-24 éves korig 7-9 óra. Felnőtteknek (25-64 éves korig) szintén 7-9 órát, míg az idősödőknek – 65 év felett – 7-8 órát kell aludniuk. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy ha a megfelelő korosztályban nem jut az ember elegendő alváshoz, az súlyos betegségekhez is vezethet. A kialvatlanság közvetlen következménye lehet a depresszió, az elhízás, továbbá a folyamatos figyelemzavar.

(Forrás: MN 2016. március 5.)

FEL
______________________________________________________________

46. Megelőzhető a gyermekkori öngyilkosság

A szülőknek érdemes figyelniük az árulkodó apró jeleket, amelyek a tragédiához vezethetnek, és segíthetnek szakemberek is

Az utóbbi hónapokban nem egy fiatalkori öngyilkosságról szóló hír sokkolta a közvéleményt. Néhány hete egy 12 éves diák akasztotta fel magát, az ok állítólag a rossz tanulmányi eredménye volt. Egy hétvége alatt a Heim Pál Gyermekkórház pszichiátriai osztályára a kezeltek 25-30 százaléka öngyilkossági kísérlet miatt érkezik. A debreceni Szent József Gimnáziumban, ahol nemrégiben egy fiú és egy lány vetett véget életének, most speciális terápiával segítik a feldolgozást, ezzel próbálják megakadályozni az öngyilkossági hullám elindulását.

Tíz- és húszéves kor között a leggyakoribb a pszichiátriai betegségek kialakulása, mégis hazánkban mindössze négy elkülönült gyermekpszichiátriai osztály működik: Budapesten a Vadaskert Alapítványnál és a Heim Pál Gyermekkórházban, Szegeden a gyermekklinikán és Debrecenben, a megyei kórházban. A kórházakban az öngyilkossági kísérlet túlélőinek igyekeznek a legjobb ellátást nyújtani, a fiataloknál azonnali, intenzív pszichiátriai kezelést kezdenek, és a szülők mellett az érintett iskolát is bevonják, hogy minél gyorsabban kiderüljön, mi volt az oka a kísérletnek. Az öngyilkossági hajlam örökölhető, vagyis míg a különböző viselkedési mintákat a szocializáció során sajátítják el a gyerekek, addig a szuicid hajlam a gének által továbbadható.

Az, hogy egy gyermeknek vagy felnőttnek a kudarcok inspirálóak-e vagy megsemmisítő erejűek, nagyban függ attól, hogy milyen családból származnak, milyen viselkedési mintákat visznek tovább. A fiatalkori öngyilkosság okai között leginkább a családok szétesése vagy a családon belüli konfliktusok, az életvitel problémái és a kortársak közötti viták szerepelnek. – A gyermekek magukra hagyatottsága komoly problémákat teremthet, és ebben nagyon nagy felelőssége van a szülőnek. A gyermek ugyanis még nem rendelkezik azokkal a megküzdési stratégiákkal, amelyek szükségesek ahhoz, hogy hatékonyan kezelje a mindennapok sérelmeit, feszültségeit. Egy magára hagyott gyermek csak a saját módszereivel tud ezzel megbirkózni, ilyen a befelé fordulás, depresszió, elzárkózás, de az is előfordulhat, hogy agresszív, támadó lesz. Minden esetben figyelni kell a kisebb változásokra is, mert azok utalhatnak arra, hogy valaki nem tud megbirkózni az adott szituációval. Ilyenek az étkezési zavarok, az alvási nehézségek, de még az is, ha változik a gyermek kedvenc időtöltése.

Hazánkban arányaiban nincs több beteg, mint Európa más országaiban, viszont nálunk a fekvőbeteg- ellátó helyekre jutó kezelések száma kiemelkedően magas, ennek oka, hogy kevés gyermekpszichiáter dolgozik az országban, és az ellátókapacitás is gyenge. Az utóbbi harminc évben egyre gyakoribb jelenség a gyerekek agresszív viselkedése, és erre csak ráerősített az internet megjelenése és a közösségi oldalak térhódítása, amely utat tör a virtuális zaklatásnak is. A YouTube a verbális és a fizikai agresszivitásnak is teret ad, és a Facebook is egészen újfajta „borzalmakat” teremt. Azoknak a gyermekeknek, akiknek barátjuk, osztálytársuk öngyilkosságot kísérelt meg vagy követett el, nagyon fontos az azonnali pszichológiai segítség. A terápiás foglalkozásokon a fiatalok kibeszélhetik a gondolataikat, érzéseiket, és megtanulhatják, hogyan dolgozható fel egy ilyen trauma.

A Központi Statisztikai Hivatal adataiból kiderül, a befejezett fiatalkori öngyilkosságok száma az elmúlt 30 évben jelentősen csökkent. Míg 1980-ban a 7–14 évesek között 34-en vetettek véget életüknek önkezükkel, addig ez a szám 1990-ben 25, 2000-ben 11, a legfrissebb, 2014-es adatok szerint pedig mindössze 2. Az adatok a 15–19 éves fiatalok között is javuló tendenciát mutatnak: 1980-ban 81, 1990-ben 77, míg 2000-ben 46 kamasz lett öngyilkos. A szám 2014-ben feleződött, akkor 23 ilyen esetet regisztráltak. Bár a csökkenés mindenféleképpen pozitív folyamatra enged következtetni, nem vigasztalhatja azokat a családokat, akiknél bekövetkezett a tragédia.

A közelmúltban történt esetek is arra hívják fel a figyelmet, hogy bár az utóbbi harminc évben kevesebb a befejezett öngyilkosság, a szakértői véleményekből kitűnik: gyakran csak a gyors beavatkozásnak köszönhető, hogy sikerül egy életet megmenteni. A tragédia megakadályozásában kulcsszerepük van a szülőknek és a pedagógusoknak, és gyanú esetén érdemes szakemberhez fordulni.

(Forrás: MN 2016. március 14.)

FEL
______________________________________________________________

47. Öt különbség az első és a második gyerek között

Az elsőnél rettegve vártad a köldökcsonk leesését és folyamatosan attól féltél, hogy jól csinálod-e, a másodikat viszont már egy rutinos anyuka várta. Ugyanúgy szereted, mégis másképp: ő a második gyerek.

1. Az alvás

Amikor az első megszületett, imádtad, ha rajtad aludt, olyan édesen szuszogott, és több időt töltött a hitvesi ágyban, mint a párod. A másodikat, ha elalszik, beteszed a saját ágyába és gyorsan becsukod az ajtót, nehogy felébredjen.

2. Az idő

Az első gyerekkel nem tudtál felöltözni, eltelt az egész nap, és te még mindig pizsamában voltál. Állva aludtál a fáradtságtól. A másodiknál nincs mese: fel kell kelni és menni kell. Oviba, vásárolni, játszótérre. Eközben főzöl, mosol, teregetsz. Persze soha semmi nincs kész, de a dolgok valahogy mégis jobban mennek.

3. A ruhák

Az első szekrénye tele volt drága rugdalózókkal, édes kicsi cipőkkel, balerinaszoknyákkal. Elég volt egy apró pötty, máris átöltöztetted. A zoknija és a sapkája mindig harmonizált színben. A második ruhatára főleg a nagytól örökölt ruhákból áll, mellécsapva a barátnőktől kapott kinőtt készletet. Van köztük kinyúlt, foltos és néhány rettenetesen csúnya is. Mindegyiknek örülsz és már nem zavar, ha a gyerek leeszi magát. Hacsak nem lesz tetőtől talpig vizes és ragacsos, nem cseréled le a ruháját. Minek? Így se tudod lezárni a szennyes tetejét.

4. A lakás

Az első gyerekkel minden létező vackot megvettél, mert úgy érezted, ezek nélkül nem lehet nevelni. Kiságy, utazóágy, játszószőnyeg, hintaló. A lakásban alig fért el a sok babaholmi. A második gyereknek nemcsak nagyobb holmijai vannak, de egyre több, és soha semmitől nem lehet megszabadulni. Kétségbeesetten próbálsz rendet tenni a káoszban, ezért folyamatosan új polcokat, ládákat és tárolókat vásárolsz, de a lom mindig egy lépéssel előtted jár.

5. A hiszti

Amikor az első gyerek levágja a nagyjelenetet a bolt közepén, eszedbe jut, amit az okos könyvekben olvastál, leguggolsz az ő szintjére, halkan beszélsz vele, átöleled, megnyugtatod és persze nem veszed meg a hiszti tárgyát. Ha a második csinálja, egyszerűen kezébe nyomod a mobilodat. Addig is csend van.

(Forrás: Lokál 2015. október 8.)

FEL
______________________________________________________________

48. Halálos játékok egy perc „hírnévért”

Ön szerint jó móka lehet felszívni egy kis sót az orrán keresztül? Vagy felgyújtani a saját testét? Vannak, akik ezeket mind megteszik egy kis figyelemért vagy a hecc kedvéért. A legőrültebb internetes kihívások virágkorukat élik, és a megtekintési számokat nézve pedig van, akit ez érdekel is.

Emlékeznek még az úgynevezett jegesvödör-kihívásra? Ez volt az a nagyjából két évvel ezelőtt kezdődő őrület, amikor a világon mindenki jéggel teli vizes vödröt öntött a nyakába, az egészet videóra vette, és a felvételt feltöltötte az internetre. Ez pedig az embereket érdekelte, olyannyira, hogy a legnépszerűbb ilyen összeállításnak több mint 27 millió megtekintése van már a YouTube videó megosztón. A tréfa egyébként önmagában gyorsan unalmassá vált, de legalább volt értelme, hiszen eredetileg a kihívás teljesítése mellé egy felajánlás is járt az ALS betegség (amelyben Stephen Hawking is szenved) kezelésével foglalkozó szervezetnek, majd később lényegében véve bármilyen jótékony céllal.

Különösen a jeges vödrök sikere óta se szeri se száma az új kihívásoknak. A gond csak az, hogy a legtöbb teljesen céltalan, vagy legfeljebb csak szórakoztatni akar. Ki gondolná például, hogy felnőtt emberek jó murinak tartanak vízzel megtölteni egy óvszert, majd azt a fejükre ejteni? Pedig az óvszerkihívás rendkívül népszerű volt, bár egyébként elsősorban a félresikerült eseteknek köszönhetően, mikor a gumi nem pattant el, és egyfajta bizarr akváriumként vette körbe az „áldozat” fejét.

Az effajta bohóckodás azonban legalább vicces tud lenni, és ártalmatlan, vannak viszont amelyek már súrolják vagy túllépik a jó ízlés határait. Ilyenek általában a különböző ételes és italos kihívások, melynek során vagy nagyon sok, vagy nagyon szokatlan élelmiszert tömnek magukba az arra vállalkozók. Bármelyikről is legyen szó, a vége általában ugyanaz: egy kiadós hányás. A szivárványtej-kihívás például éppen erre épít. Ebben három-négy „vicces kedvű” ember összeáll, és mindannyian különböző élénk színűre festett tejet kezdenek vedelni üres gyomorra, literszámra. A szervezet persze gyorsan megadja magát, és a „versenyzők” sugárban kezdenek el okádni, a szivárvány minden színében. Ezt pedig az internet népe nagy érdeklődéssel figyeli, a legnépszerűbb ilyen videók többmilliós megtekintéssel büszkélkedhetnek. Egy másik őrületként ott van a beszédes nevű tequila-öngyilkosság próbája, itt az első pillanatokban a kellékek olyanok, mintha egy normális italozásról lenne szó, szép rendben sorakozik a só, a citrom és a tequila. Csakhogy aztán minden a feje tetejére áll: a sót nem lenyalják, hanem felszippantják az orrukba, aztán hagyományos módon ledöntik az italt, végül a citromot a szemükbe csavarják.

Bár már ez sem tűnik éppen egészségesnek – belegondolni is rossz, mit művel a só az orrba kerülve –, ha valakinek ez szerez örömöt, és van, aki ezen nevet, hát lelke rajta. De vannak olyan kihívások is, amelyek kifejezetten veszélyesek. Néhány éve nagy port kavart például az úgynevezett neknominate, azaz ivós játék. Eredetileg ugyan ez is csak arról szólt, hogy egy húzásra megittak valamilyen alkoholt (általában sört), de aztán ezt is egyre tovább bonyolították, és a végén már egész üveg töményeket vagy összeöntögetett különböző szeszeket döntöttek le. A játék sokat veszített népszerűségéből, miután kiderült, hogy több haláleset is e próba miatt következett be.

Ám az emberi találékonyság határtalan, ha valaki a fejébe veszi, hogy felhívja magára a figyelmet. Az egyik legújabb őrület a tűzpróba, ahol a vállalkozók felgyújtják magukat. Nem tévedés: emberek leöntik a testüket valamilyen gyúlékony folyadékkal, majd lángra lobbantják magukat. Az okosabbja legalább egy medence mellett teszi, ahol csak bele kell vetnie magát a hűsítő vízbe. A kevésbé átgondolt akcióknál a fürdőszobában próbálkoznak, és rácsodálkoznak, hogy a tűz bizony éget. A próba már nem egyszer sült el balul, legutóbb például éppen néhány napja egy tizenkét éves amerikai fiú szenvedett súlyos égési sérüléseket, testének 40 százaléka megégett, miután nem tudta magán eloltani a lángokat.

(Forrás: MN 2016. május 30.)

FEL
______________________________________________________________

49. Pozitív gyakorlatokkal a boldogságért

Az aggodalmaskodás, a pesszimizmus, a félelemre programozott, állandóan a veszélyeket fürkésző beállítódás velünk született tulajdonságunk, de lehet változtatni rajta: egy nemrég megjelent könyvben leírt gyakorlatok rendszeres alkalmazásával átformálhatjuk, pozitív lelkiállapotra hangolhatjuk az agyunkat. Kitörhetünk a negativitásból, mindennapjaink részévé tehetjük a béke, az elégedettség és a szeretet érzéseit.

Ha figyelmünket az örömélményekre irányítjuk, és elmélyülünk bennük, egész alaphangulatunk megváltozik – írja Rick Hanson pszichoterapeuta és neurológus Sírjak vagy nevessek című könyvében. A szerző terápiás munkájában, saját életében és magánéleti kapcsolataiban számos példát talált arra, hogy az önismereti munka akkor lehet igazán „átformáló”, ha egyúttal megváltozik annak minősége is, illetve hogy milyen élményeket élünk át a mindennapokban. A körülményeink ugyan a legtöbb esetben nem alakíthatók át radikálisan, ám az, hogy az életünk mely részleteire figyelünk, mely élményekben vagyunk jelen igazán mélyen és éberen, teljes egészében rajtunk múlik – állítja a szerző.

S hogy miként néz ki ez a gyakorlatban? Hanson kidolgozott egy gyakorlatsort ahhoz, hogyan tehetjük a mindennapjaink részévé az olyan pozitív minőségeket, mint a béke, a belső biztonság, a magabiztosság, a szeretet. E néhány perces, a lelkiállapotot áthangoló módszert teszi közkinccsé kötetében, így a rendszeres gyakorlással bárki pozitív érzésekkel és élményekkel gazdagíthatja életét, egyúttal egyre derűsebbé válik a kedélyállapota.

Mindemellett a neurológus szerző bemutatja az olvasóknak módszere idegtudományi hátterét. Az elmúlt évek kutatásai feltárták, hogy az emberi agy felnőttkorban is képes a tanulásra. Az agy az őt ért élmények hatására folyamatosan „újraszervezi” magát: ha valaki sok negatív érzelmet él át, élete eseményei egyre inkább negatív érzelmeket váltanak ki belőle, mert idegrendszere a korábbi tapasztalatok alapján „arra számít”, hogy folytatódik az addigi tendencia. Ám e körkörös folyamat a pozitív érzelmekre szintén áll: ha elmélyítjük életünkben az örömteli élményeket, agyunk „abban bízik”, hogy továbbra is pozitív dolgok következnek be, így hajlamos lesz pozitív érzelmekkel válaszolni az élet kihívásaira – mindez pedig alapvetően befolyásolja az életminőségünket.

Rick Hanson a tudatosan irányított neuroplaszticitás elismert szaktekintélye. Summa cum laude minősítéssel végzett a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetemen. Vendégelőadóként tanított az Oxford, a Stanford és a Harvard Egyetemen. 1974-ben kezdett meditálni, munkáját több tévécsatorna (BBC, CBC, NPR) és magazin mutatta be.

(Forrás: MN 2016. május 21.)

FEL
_____________________________________________________________

50. Évente száz gyermek tűnik el

Az elveszett fiatalkorúakról szóló bejelentések száma folyamatosan nő

Ezekben a percekben is körülbelül négyezer fiatalt keresnek a hatóságok, tavaly pedig majdnem húszezer esetben indult körözés 18 évnél fiatalabbak eltűnése miatt.

Egy kisvárosnyi gyermek eltűnését jelentették tavaly a rendőrségnek – hívta fel a figyelmet az eltűnt gyermekek világnapjához kapcsolódóan az Ezer Lámpás Éjszakája programot szervező cég. Az ORFK nyilvántartási rendszere szerint összességében 19279 körözést indítottak a rendőrök tavaly a 18 évnél fiatalabbak eltűnésével kapcsolatban. Jelenleg több mint 4000 kiskorút nem találnak a szülők és a hozzátartozók.

Az eltűnt fiatalkorúakról szóló bejelentések száma évről évre nő. Azoknak a száma, akik egy éven belül sem kerülnek elő, 80-100-ra tehető. Náluk jóval többen vannak a „csellengők” (ilyen a bejelentett esetek 85-88 százaléka), akik néhány napra vagy hétre fordítanak hátat környezetüknek, majd ismét „hazatérnek”. Közülük sokan rendszeresen elszöknek a nevelőszülőktől vagy a nevelőotthonból, gyakran azért, hogy visszatérjenek vér szerinti családjukhoz. Teszik ezt még akkor is, ha ott bántalmazták őket. A gyermekjóléti alapellátás fejlesztésével és a családok helyi megsegítésén keresztül el kell érni, hogy minél kevesebb gyereket kelljen kiemelni a családjából. Ugyanakkor ott, ahol erre szükség van, a biztonságos környezet kialakításának minél hamarabb meg kell történnie. Pozitívum, hogy az eltűnt fiatalok felkutatására egyre több a közösségi fórumokon szerveződő civil kezdeményezés, de ilyen esetben is fontos együttműködni a hatóságokkal.

A Kék Vonal a 116-000-s telefonszámon a szökésben lévő, vagy szökést fontolgató fiataloknak, illetve a gyermekeltűnéssel kapcsolatban segítséget kérő felnőtteknek nyújt segítséget.

Május 25. az eltűnt gyermekek világnapja. Ezen alkalomból immáron hatodszor rendezik meg az Ezer Lámpás Éjszakája programsorozatot.

(Forrás: 2016. MN május 26.)

FEL
_____________________________________________________________

51. Egyre több a mentális beteg Magyarországon

A depresszióval küzdő emberek háromnegyede nem kap orvosi kezelést
Hódítanak az interneten keresztül elérhető terápiák

Miközben a betegeknek több a lehetőségük, a szakma mind nehezebb helyzetbe kerül.

A legutóbbi adatok szerint az országban a depressziósok körülbelül 75 százaléka egyáltalán nem részesül kezelésben. Összehasonlításképpen ez az arány az Európai Unióban átlagosan 50%. A XXI. század a pszichiátriai betegségek évszázada lesz, a depresszió például 2020-ra a második leggyakoribb munkaképesség-csökkentést okozó betegséggé válik a szív- és érrendszeri megbetegedések után. Az ágazatban jelentős probléma, hogy alulfinanszírozott a rendszer, és egyre több fiatal szakember dönt úgy, hogy inkább külföldön vállal munkát.

A betegség kezelésében sokat segíthetnek a XXI. század nyújtotta új technikák. Manapság a pácienseknek lehetőségük van arra, hogy pszichológiai és pszichoterápiás segítséget online is elérjenek. Többféle online szolgáltatás is elérhető, léteznek interaktív honlapok, okostelefonra letölthető önfejlesztő alkalmazások, de skype-os terápia is. A Skype-terápia nem ingyenes, de az interaktív önsegítő honlapok, amelyeken feladatok segítségével tanítják meg a felhasználókat a problémakezelésre, illetve saját maguk megismerésére, díjmentesen használhatók. Ilyen például az iFightDepression magyar nyelvű oldal is, amely enyhe és középsúlyos depresszió kezelésére szolgál. Egyre több ilyen szolgáltatást nyújtó oldal létezik az országban, azonban a felhasználóknak érdemes alaposan tájékozódniuk annak érdekében, hogy valóban szakértői segítséget kapjanak. Mielőtt bárki internetes tanácsadó rendszereket kezdene használni, érdemes legalább egyszer személyesen is beszélni egy pszichiáterrel vagy legalább a háziorvossal.

Érdekesség, hogy egy vizsgálat szerint a meddő nők átlagosan fiatalabbak és pszichés jóllétük rosszabb, mint a termékenyeké, fokozott depressziós tünetek és munka-stressz jellemző rájuk. A meddő nők közül kevesebben dohányoznak, gyakrabban fogyasztanak alkoholt és gyakrabban sportolnak.

(Forrás: MN 2016. május 26.)

FEL
_____________________________________________________________

52. Családon belüli erőszak

A sértettek túlnyomó része nő, de a férfiak körében is megduplázódtak a számok

Szinte valamennyi 2015-ben lezárult emberöléses ügyben, ahol nő vált áldozattá, hozzátartozó volt az elkövető.

Egy év alatt duplájára – 329-ről 670-re – nőtt a párkapcsolaton belüli erőszak miatt indult eljárások száma 2015-ben. A nők ellen elkövetett emberöléses esetek több mint kilencven százalékában – 96-ból 92-ben – hozzátartozó volt a tettes. Ugyanez volt a helyzet a nők ellen elkövetett testi sértések kilencvennégy százalékában is, 1686-ból 1589 esetben. A nők elleni halált okozó bűncselekmények közül minden harmadikat az áldozat jelenlegi vagy korábbi partnere követte el. A lezárt ügyeket tartalmazó egységes nyomozó hatósági és ügyészségi bűnügyi statisztikai rendszer felhasználásával összeállított táblázatban 2015-ben összesen 3671 nők ellen elkövetett erőszakos bűncselekmény szerepel. Egy évvel korábban ez a szám valamivel nagyobb, 4212, 2013-ban pedig 4392 volt. A tavalyi ügyek között a legnagyobb számban testi sértéses esetek (1686) és rablások szerepelnek (522).

A kapcsolaton belüli erőszak esetén 2015-ben a 670 megindított eljárásban összesen 326 sértett szerepelt. Közülük 33 volt férfi és 293 volt nő. Mindkét nem esetén tapasztalható növekedés a 2014-es adatokhoz képest.

Az, hogy kapcsolati erőszak miatt (ami 2013 óta önálló tényállás – a szerk.) egyre több a bejelentés, jelentheti azt is, hogy több eset válik láthatóvá, de ez is csak megerősíti: azonnali fellépésre van szükség! Számos bűncselekmény esetén nagyon magas a látencia, vagyis az olyan esetek aránya, amelyek egyáltalán nem kerülnek a hatóság látókörébe. Ilyen egyebek közt az emberkereskedelem is. Magyarországot kiindulási, tranzit- és célországként egyaránt fenyegeti a gyakran egyebek között a szervezett bűnözéshez is szervesen kapcsolódó, rendkívül súlyos bűncselekmény, továbbá számos magyar polgár válik áldozattá európai országokban és itthon is.

(Forrás: MN, 2016. június 20.)

FEL   ___________________________________________________________

53. Kedvezőtlenek a magyarok életkilátásai

A házasok tovább élnek, a többiek korábban halnak

Az Európai Unión belül a magyar népesség mortalitása az egyik legrosszabb, a halálozási adatok pedig a különböző iskolai végzettségűek körében is jelentős eltérést mutatnak – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal tanulmánykötetéből. Az elemzők arra is kitértek, hogy a házasságban élők várható élettartama magasabb, mint azoké, akik nem házasságban élnek.

A férfiak várható élettartama 65,1 míg a nőké 73,7 év volt a 90-es években, és bár 2012-re javult az átlagéletkor, még mindig az Európai Unió legrosszabb életkilátásokkal bíró országai közé tartozunk. A számok a visegrádi országoktól is elmaradva, Romániával és Bulgáriával mutatnak hasonlóságot. A férfiak – a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2012-es adatai szerint – a születésükkor 72 évre, míg a nők 78,7 évre számíthatnak. Vagyis az elmúlt több mint 20 évben sem zárkóztunk fel az alacsony halandóságú országokhoz, a születéskor várható élettartam számai még most is ugyanolyan távol állnak ezektől, mint 1990-ben. Ezt bizonyítja, hogy Magyarország például 20-25 éves késéssel követi az osztrák mortalitás alakulását – tudtuk meg a KSH demográfiai portréjából.

Arra is felhívták a figyelmet, hogy eltérők a halálozási adatok a különböző iskolai végzettségűek körében. Eszerint 2012-ben a felsőfokú végzettségű nők születésükkor várható élettartama 5,8 évvel volt hosszabb, mint az alapfokú végzettségűeké. A férfiaknál még jelentősebb az eltérés, ott 12,5 évvel kell számolni. További érdekesség: az is befolyásolja az élettartamot, hogy milyen a családi állapotunk, ugyanis az adatok szerint a házasságban élők magasabb kort érnek meg, mint azok, akik más párkapcsolati formában, vagy egyedül élnek.

A kötetben kifejtették, a 90-es évektől 2012-ig hazánkban bekövetkezett élettartam-növekedés egyik oka, hogy javultak a különböző kardiovaszkuláris betegségek kezelésének módjai, egyre többen vesznek részt szűrővizsgálatokon, és csökkentek az agyérbetegségek okozta halálozások is. Ezek a változások 2013-ig a férfiak esetében 2,7, míg a nőknél 2,9 évvel növelték a születéskor várható évek számát. Emellett a változásban szerepet játszott a balesetek, emberölések és öngyilkosságok miatti halálozások csökkenése.

Az egészségügyi ellátás javulása ellenére azonban a nők körében emelkedett az ischaemiás szívbetegségek (amikor a koszorúér szűkülete miatt nem megfelelő a szívizom vérellátása) előfordulása, a KSH népmozgalmi adatai szerint 1990-hez képest 2013-ban 4594-gyel több nő vesztette életét ilyen betegség következtében. Ezzel szemben a férfiak jobb helyzetbe kerültek, náluk ugyanis a fontosabb halálokok mindegyikénél javulás történt 1990-hez képest.

A várható élettartam emelkedése mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a daganatok miatti halálozások esélye – az elemzők szerint – hazánkban európai és régiós összehasonlításban is igen jelentős, a magyar nőknél 70 százalékkal haladja meg a legkedvezőbb európai, és 10-20 százalékkal a magasabb halálozású régiós országok szintjét. Számottevően emelkedett a rosszindulatú daganatos, leginkább a tüdőrák okozta betegségek miatti halálozások száma, míg 1990-ben 13 577-en, addig 2014-ben már 15 214-en vesztették életüket ezek miatt. Az is kiderült, hogy a végzetes, rosszindulatú légcső-, hörgő- és tüdődaganat előfordulása 23 év alatt a gyengébbik nemnél több mint a duplájára emelkedett. A helyzet a férfiaknál jobb, bár távolról sem kecsegtető, az elemzések szerint ugyanis 1990-hez képest 416-tal több férfi vesztette életét daganatos betegség miatt, és európai viszonylatban az évi több mint 18 ezer haláleset a legmagasabbak között szerepel – tudtuk meg a KSH adataiból.

A rákos megbetegedések esetében különösen fontos hangsúlyozni a korai felismerést, vagyis a szűrővizsgálatok fontosságát. Az elmúlt években a kormány – például az Egészséges Magyarország 2014–2020 stratégiával – jelentős lépéseket kezdeményezett annak érdekében, hogy egyre több helyen legyenek elérhetők a méhnyak- és a vastagbélszűrések, valamint a lakosság körében minél nagyobb számban használják ki ezeket a lehetőségeket.

(Forrás: MN, 2015. augusztus 26.)

FEL
______________________________________________________________

54. A fiatalok szexuális szokásai

A 16–25 évesek negyede még soha nem védekezett, holott sokuk legalább hetente egyszer él nemi életet

Még soha nem használt semmilyen fogamzásgátló módszert a 16–25 év közötti fiatalok egynegyede annak ellenére, hogy minden harmadik megkérdezett legalább hetente egyszer él nemi életet – derül ki egy friss hazai kutatásból. A felmérés alapján a felelőtlen viselkedés hátterében a szülői támogatás hiánya és a nem megfelelő felvilágosítás áll.

Riasztó adatokról számoltak be a szakértők egy tegnapi, a fogamzásgátlás világnapja alkalmából tartott kerekasztal-beszélgetésen. Mint az a 16–25 éves korosztály szexuális szokásait bemutató felmérés ismertetésén elhangzott, az első együttlétnél a válaszadók fele azért nem védekezett, mert nem gondolta, hogy szükség lenne rá, minden tizedik fiatal pedig nem tudta, hogy milyen eszközök állnak a rendelkezésére. Az 500 fős mintán idén májusban végzett felmérés rámutatott arra is: a megkérdezett magyar fiatalok átlagosan 16,5 évesen veszítik el a szüzességüket – a magas iskolai végzettségűek kicsit később, az alapfokú végzettségűek korábban –, a védekezésre viszont ijesztően kevés figyelmet fordítanak. A 16–25 éves korosztály negyede még soha nem védekezett, annak ellenére, hogy jelentős részük legalább hetente egyszer él nemi életet, a könnyelműség miatt pedig gyakran kerülnek szorult helyzetbe. Az elmúlt évben tízből egy válaszadónak szüksége volt sürgősségi fogamzásgátlásra. A 19 éven aluliak körében csaknem minden második terhesség abortusszal végződött.

A fiatalok felelőtlen viselkedésében komoly szerepet játszik, hogy tízből mindössze egy szülő támogatja anyagilag a gyermekét, ha fogamzásgátlásról van szó, egy megbízható védekezési eszközt pedig nem minden tinédzser tud megengedni magának.

Sokan nem tudják, de a sürgősségi fogamzásgátló tabletta nem biztos módszer, nem jó a hatékonysága, és akkor is előfordulhat terhesség, ha alkalmazzák. Hangsúlyozta, hogy bár sokan nem szeretik az óvszert, az a nemi úton terjedő betegségek ellen is véd.

A mutatók szerint minden tizedik fiatal nőt a párja győz meg arról, hogy nem kell védekezni. A statisztikák alapján az iskolázottság és a védekezéssel kapcsolatos tájékozottság között is szoros a kapcsolat: míg az alapfokú végzettségűek 65 százaléka nem védekezik első alkalommal, addig a felsőfokú végzettségűek 82 százaléka igen.

A szexuális felvilágosítás esetében az iskolák gyakran „félnek” a szülőtől; előfordult ugyanis, hogy az általuk küldött, tájékoztatókat tartalmazó mintacsomagot örömmel fogadták, ám az óvszert kivették belőle. Mindezt azért, mert „nem akarják szexre buzdítani” a gyerekeket.

(Forrás: MN 2016. szeptember 27.)

FEL  
______________________________________________________________

55. Gyermekpszichiátria

Az országban élő 1,5 millió gyermek 25-30 százalékának van legalább egy pszichológiai vagy pszichiátriai súlyosságú problémája, vagyis évente 400-500 ezer gyermekkel kellene foglalkozniuk a szakembereknek. Az érintettek nagy részét az alapellátáson belül el tudják látni a pszichológusok, de sokan maradnak, akiknek szakorvosra lenne szükségük.

Kiemelkedően gyakori probléma a minden huszadik gyermeket érintő figyelemzavar, de rengeteg feladatot jelent az anorexia, a drogfüggőség vagy a serdülőkori skizofrénia kezelése is. Egyre több önsértő gyermekkel is találkozhatunk.

Az egészségügyi tárca figyelmet fordít a gyermek- és serdülőkori mentálhigiénés fejlesztésekre, épít a gyermekpszichiátriai szakma tapasztalataira.

(Forrás: MN 2016 szeptember 29.)

FEL  
______________________________________________________________

56. Cél az öngyilkosságok további csökkentése

Az idegrendszeri és mentális zavarok az európai népesség 38 százalékát érintik! Minden harmadik ember küzd ilyen problémával

Évente több mint 800 ezer ember vet véget életének, és még ennél is többen vannak, akik öngyilkosságot kísérelnek meg – derül ki a WHO legfrissebb statisztikai elemzéséből, amely a 2012-es adatokat összegzi. Ezek szerint Európában Magyarország a második legrosszabb mutatókkal bír. Nálunk ugyanis akkor 25 öngyilkosság jutott százezer emberre, ennél egyedül Litvániának vannak elkeserítőbb adatai, ott ugyanis ez a szám 34. A legjobb helyzetben Szaúd-Arábia van: mindössze 0,3 öngyilkosság jutott százezer emberre, Európában pedig Görögország található előkelő helyen 4,9-es mutatóval, de a mediterrán országok közül Olaszország (6,4) és Ciprus (5,1) is jól szerepel. Ahhoz, hogy csökkenjen azoknak a száma, akik önkezükkel vetnek véget életüknek, vagy ezzel próbálkoznak, a WHO szerint hatékony, tényekre alapuló beavatkozásokra volna szükség a teljes népesség és az egyén szintjén is.

Nincs stratégia

1989 óta ugyan megfeleződött az öngyilkosságok aránya, de továbbra sincs nemzetstratégia a prevencióra, nincs országos mentálhigiénés, a lelki egészség védelmét szolgáló program, bár ennek kialakítását a WHO is szorgalmazta, javaslatcsomagot is összeállítottak a témában. Az öngyilkosságot elkövetőkön belül a depressziósok aránya magas, így az ilyen betegséggel küzdők kezelése nagyon lényeges a megelőzés szempontjából. Javítani kellene a szakemberhez fordulások arányát, mert a mentális zavarokkal küzdők több mint 50 százaléka nem jut el a megfelelő helyre. A kezeletlen depressziósok között pedig magas az öngyilkossági arány.

Család és közösség

A depressziósok környezete gyakran nem ismeri el ezt a betegséget, pedig ugyanolyan kezelendő állapot, mint egy csonttörés. A különféle veszteségek növelik az egyénben a feszültséget, ennek kezelésében kiemelt szerepe van a közösségnek. Kopp Mária magatartás-kutató több vizsgálatban is kimutatta, hogy a közösségben megélt vallásosság és egy jól működő család védelmet jelent a mentális zavarokkal szemben. Az is fontos volna, hogy többet tudjanak erről a betegségről az emberek, legyenek tisztában a kockázati tényezőkkel.

Az idősek a legveszélyeztetettebbek

A legnagyobb öngyilkossági arány a 75 év felettieknél jellemző, de a 45–55 év közötti férfiak esetében is kiemelkedő ez a szám. Az esetek 60 százalékában van szó valamiféle mentális problémáról.

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123-as vagy a 06-80/820-111-es telefonszámot!

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatbázisa szerint kismértékben csökkent az öngyilkosságok száma 2012 óta, akkor ugyanis 2350 ilyen esetet dokumentáltak, míg 2013-ban ez a szám 2093, 2014-ben pedig 1927 volt. 2015-ben a KSH adatai alapján 1870 ember oltotta ki életét önkezével. Magyarországon egyébként 2000 és 2013 között 34 százalékkal csökkent az öngyilkosságot elkövetők aránya, bár nemzetközi viszonylatban még így is kiugróan magas a magyarok arányszáma. Három és félszer annyi férfi vetett véget önkezével életének, mint nő, a leggyakoribb módszer az akasztás volt.

(Forrás: MN 2016. szeptember 17.)

FEL  
______________________________________________________________

57. Egyre fiatalabbakat foglalkoztat az öngyilkosság gondolata!

Magyarországon a fiatalok 25 százaléka foglalkozik visszatérően az öngyilkosság gondolatával, és 12 százalékuk gondolt már arra, hogy jobb volna, ha nem is élne

Egy öt éve végzett nemzetközi felmérésből tudhatjuk, amely Európában vizsgálta a 14 és 16 év közötti fiataloknál az öngyilkosságok jelenlétét. A helyzet azóta valószínűleg romlott, Magyarországon azonban nincs arra vonatkozó friss felmérés, hogy hány gyermek kísérelt meg véget vetni az életének, vagy foglalkozik az öngyilkosság gondolatával. A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján mindössze annyi tudható: 2014-ben két 14 évnél fiatalabb gyermek követett el öngyilkosságot, 2015-ben hármat nem sikerült megmenteni ebből a korcsoportból. A 15–19 évesek közül 2014-ben 23-an, tavaly 27-en haltak meg öngyilkosság miatt.

A Heim Pál Gyernekkörházban jelenleg is zajlik olyan kutatás, ami a kórházi ellátást igénylő, öngyilkossági kísérletet elkövető gyermekek pszichológiai, pszichiátriai, tanulási, bűnelkövetői és szerhasználattal összefüggő analízise. Ennek eredményeiről egyelőre annyit lehet tudni: a közfelfogásban és a szakmában elterjedt nézeteket meghazudtolóan drámaian csökken az az életkor, amikor önsértést követnek el a gyerekek.

Azért, hogy a fiatalok megfelelő segítséget kaphassanak, 2015 tavaszán a kormányzat felkérte a hazai szakértőket, hogy dolgozzanak ki olyan mentálhigiénés programot, amelyre mindenképpen szükség lenne a gyermekek szellemi, pszichés jóléte érdekében. A szakmai terv elkészült, a forrás hiányzik még.

Az országban mindössze öt helyen működik önálló gyermekpszichiátriai fekvőbeteg-osztály. Budapesten a Heim Pál Gyermekkórházban, a Bethesda és a Vadaskert kórházban, illetve a debreceni, a pécsi és a szegedi klinikán. Külön nehézség, hogy általában nincs lehetőség arra, hogy elkülönítsék azokat a gyermekeket, akik pszichiátriai probléma vagy öngyilkossági kísérlet miatt érkeznek azoktól, akik valamilyen függőség miatt szorulnak segítségre.

A kisgyermekek pedig gyakran egy szobában vannak náluk akár 5–10 évvel idősebbekkel is. Ez a gyógyulásuk szempontjából nem szerencsés, elnyújthatja a felépülésüket.

(Forrás:2016. szeptember 28.)

FEL 
______________________________________________________________

58. Züllöttek az itthoni kamaszok is!?

A magyar kamaszok közül többen dohányoznak, isznak alkoholt és részegednek le az európai átlagnál – ez derül ki egy 35 ország bevonásával készült felmérésből. Az európai 15 és 16 évesek alkohol- és drogfogyasztási szokásait vizsgáló ESPAD (Europian School Survey Project on Alkohol and other Drugs) kutatásában összesen 96 ezer fiatal vett részt, köztük 6736 magyar diák. A magyar fiatalok 29 százaléka vallotta azt, hogy az elmúlt 30 napban legalább egyszer rágyújtott, ez 8 százalékkal magasabb az európai átlagnál. 55 százalékuk fogyasztott alkoholt az elmúlt 30 napban (az átlag 48 százalék), és 39 százalékuk volt részeg legalább egyszer. Ez utóbbi négy százalékkal haladta meg az átlagot.

Marihuánafogyasztás terén viszont valamivel jobban vagyunk az európai átlagnál (16 százalék). A magyar fiataloknak ugyanis csupán 13 százaléka mondta azt, hogy már kipróbálta a szert. A magyar kamaszok 4 százaléka legalább egyszer fogyasztott már új pszichoaktív szert (ez azonos az átlaggal), és hét százalékuk használt már nyugtatót (az európai átlag 6 százalék). Az olasz fiatalok közül dohányoznak a legtöbben (37 százalék), míg az alkoholfogyasztás tekintetében a dánok a listavezetők (73). A cseh fiatalok között vannak a legnagyobb arányban a marihuánafogyasztók (37), a szintetikus drogok tekintetében pedig az észtek és lengyelek (10-10 százalék) verhetetlenek.

(Forrás: MN 2016. szeptember 22.)


FEL
____________________________________________________________________________

59. Az internethasználat veszélyei

A diákok rendszeresen találkoznak az internet árnyoldalaival, negatív élményeik feldolgozásához ugyanakkor nem kapnak teljesen kielégítő segítséget szüleiktől vagy tanáraiktól, már ha egyáltalán felmerül bennük, hogy az idősebbekhez forduljanak megoldásért. Mindez egy átfogó felmérésből derül ki, ami a hegyvidéki iskolákban készült az internethasználat veszélyeiről.

A XII. kerületi diákok internethasználatát vizsgálták kilenc általános és öt középiskolában. A Hegyvidéken az országos átlagot meghaladó a modern digitális készülékekkel való ellátottság, nem tisztázott, hogy ehhez igazodóan a diákok a veszélyekre is jobban fel vannak-e készülve, mint máshol lakó kortársaik, vagy pedig éppen hogy nagyobb eséllyel válhatnak negatív tapasztalatok elszenvedőivé.

A felmérés arra mutatott rá, hogy a középszintű oktatásban részt vevő diákok készségszinten használják a közösségi médiát, a fiatalok gyakorlatilag mind „fent vannak” ezeken az oldalakon (a legnépszerűbb a Facebook és az Instagram, ezután következik a Snapchat, a Youtube és a Twitter). Különösen elgondolkodtató, hogy már az általános iskolások körében is mindennapossá vált a közösségi oldalak használata, holott ezeken, a hazai szabályozás szerint, tilos regisztrálni 14 év alatt. 

Az internet árnyoldalai

Az iskolák mindegyikében arról számoltak be, hogy a diákok már találkozhattak az internet árnyoldalaival: jó néhányan láttak felkavaró, erőszakos tartalmat, vagy kapcsolatba kerültek egyértelműen visszaélés céljával aktivitást mutató internetes felhasználókkal. Ennél kisebb, de mégiscsak megdöbbentő mértékben élhettek meg a fiatalok egyes iskolákban internetes kiközösítést vagy zaklatást. A nemzetközi és hazai példákhoz hasonlóan előfordult már a kerületi iskolákban is pornográf tartalommal való visszaélés, tettlegességig fajuló, online kezdeményezett vita, valamint a hétköznapi trágárságon túlmutató mértékű nyilvános gyalázkodás.

Emellett felbukkannak a komolyabb gyakorlati ismereteket igénylő visszaélések is: egymás profiljának vagy e-mail-fiókjainak feltörése, privát médiás tartalmak széles körben történő közzététele, akár képszerkesztő eljárással, azok sértő módon való megváltoztatása után. Az ilyen esetek feldolgozására irányuló kísérletekben, a tanárok beszámolói szerint, a diákok általában kooperatívak, nemritkán kezdeményezők is.

Megnyugtató, hogy a pedagógusok egyöntetűen fontosnak tartják a problémák feltárását és az ismeretek elmélyítésének szükségességét, felismerve saját hiányosságaikat is e téren. Ugyanakkor az egyes esetek kapcsán tapasztalt szülői hozzáállás alapján a tanárok szorgalmazzák, hogy a szülők is igyekezzenek több időt szentelni a téma megismerésének, gyakran ugyanis alulbecsülik, milyen életkorban és milyen mértékben lehetnek kitéve gyermekeik a netes veszélyeknek. 

Jó példákra van szükség

A kerületi vizsgálat arra is rávilágított, hogy nincs általánosan elfogadott eljárás a digitális világban való „közlekedés” biztonsági szabályainak oktatására. S ahogy nincs általános szabály az információbiztonság és a „netikett”, azaz a hálózati kommunikáció illemszabályainak oktatására, hasonlóképpen változatos a vétségek esetén alkalmazott reakció is. Esete válogatja, miből kerekedik botrány, és mit rendeznek az érintettekkel való elbeszélgetéssel.

Az az internetes vétség, amit az egyik iskolában négyszemközt simítanak el, másutt akár fegyelmi megrovást, átmeneti eltiltást is maga után vonhat. Szerencsére a kerületi iskolákban nemigen történt olyan eset, ami miatt a rendőrség bevonására lett volna szükség, de több alkalommal kellett pszichológust hívni az események hatásainak feldolgozásához.

A felmérésből látszik, hogy szükség lehet olyan összehangolt programra, ami a biztonságos internethasználat legjobb gyakorlatait mutatja be a kerületi iskolákban. A tanintézmények a tapasztalataik megosztásából is sokat profitálhatnának, továbbá nagy segítség lenne számukra, ha valamiféle etikai kódex szabályozná az online vétkek megítélésének, szankcionálásának és az ismétlődés elkerülésének módjait, lehetőség szerint mindkét véglet elkerülésével. Ezeket az eseteket – egy-két extrém kivételtől eltekintve – nem szabad sem kriminalizálni, sem a szőnyeg alá söpörni, ezért nagyon sok múlik a szakszerű eljáráson.

A felmérést vezető nem hisz abban, hogy az internetet ki lehet iktatni a diákok életéből. A szülőknek és a tanároknak viszont felelősségük van abban, hogy a gyerekek ne váljanak függővé, képesek legyenek kiszűrni a számukra hasznos tartalmakat, és fel tudják ismerni a rájuk leselkedő veszélyeket, illetve ha kellemetlen helyzetbe kerülnek, abból komolyabb sérelem nélkül ki tudjanak kerülni. A szülők és a pedagógusok is példát mutathatnak a gyerekeknek, miként lehet a közösségi oldalakat intelligensen használni úgy, hogy mások ne élhessenek vissza a nyilvánosság elé tárt személyes tartalmakkal.

(Forrás: Hegyvidék, 2016. szeptember 6.)

FEL
______________________________________________________________

60. Soha ne hallgasson, akit zaklatnak!

Az internethasználat gyerekekre leselkedő veszélyeire és a veszélykezelés lehetséges módjaira kívánjuk felhívni a figyelmet.

Akit zaklatnak, soha ne hallgasson, hanem beszéljen, kérjen segítséget! A zaklatással kapcsolatos problémák rendezéséhez nélkülözhetetlen, hogy bizalmi viszony legyen gyerek és szülő, illetve gyerek és tanár között. Ahhoz pedig, hogy a fiatalok ne váljanak áldozattá, önbecsülést kell adni nekik, fontos, hogy legyen egy olyan hely, ahol elfogadják őket, ahol kibontakoztathatják képességeiket, sikereket érhetnek el.

A témával kapcsolatban további információk, hasznos tanácsok, elgondolkodtató kisfilmek a www.hop12.hu weboldalon találhatók.

(Forrás: Hegyvidék, 2016. november 2.)

FEL
______________________________________________________________

61. Veszélyek az interneten

Az internet térnyerésével és a digitalizációval együtt kibővült azon lehetőségek köre is, amelyek a gyermekekre nézve kockázattal járhatnak. Zenék, filmek, torrentoldalak – néhány kattintással elérhetők olyan tartalmak, amelyek engedély nélküli felhasználása szerzői jogsértést eredményezhet. Mindezt úgy, hogy a gyermekek számára nem derül ki, hogy ezzel másoknak anyagi kárt okozhatnak, aminek súlyosabb jogi következményei is lehetnek.

A Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége (FEOSZ) szerint – mint ahogy Magyarország V. középtávú fogyasztóvédelmi politikájában is alapvető célként jelenik meg – fel kell készülni a digitális kor kihívásaira, akárcsak az internet használatára. A szerzőknek rendszerint kizárólagos joguk van műveik anyagi és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására, és engedélyük nélkül nem is lehet(ne) felhasználni azokat.

Tudatosítani kell ezt a koruk folytán speciálisan védendő fogyasztóknak minősülő gyermekekben is, engedély hiányában vagy annak kereteit túllépve ugyanis jogosulatlan lehet a mű felhasználása. A legfontosabb ez esetben is a megelőzés és a kellő elővigyázatosság. Mellőzzük az illegális, bizonytalan tartalmú oldalakat látogatását, és járjunk utána a tartalomszolgáltatónak. Ezek között több olyan is van, amely biztosítja, hogy legálisan, mások törvényes jogait nem sértve, havonta néhány ezer forintért lehessen élvezni a műveket. Nem szabad elfeledkezni az interneten a gyermekekre leselkedő, veszélyt jelentő olyan tartalmakról sem, amelyek megnyilvánulhatnak a személyes adatokkal történő visszaélésben, zaklatásban. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság adatai szerint ma csupán a szülők alig egytizede alkalmaz valamilyen szűrőszoftvert, amellyel ellenőrizheti gyermekei internetezési szokásait, holott ezeknek a programoknak nagy szerepük van a megelőzésben.

(Forrás: Magyar idők, 2017. február 6.)
______________________________________________________________

62. Hagyjuk a gyermeket „videoblogolni”?!

Megoszlanak a vélemények arról, milyen hatással lehet egy gyerekre, ha nyilvános videókban számol be érzéseiről, véleményéről az interneten. Szürreális valóságot teremt, avagy segít a személyiségfejlődésben a videoblogolás?

Egyre népszerűbb az úgynevezett blogolás, vagyis a fiatalok önmegvalósítását segítő videoblog készítése az interneten. Ennek lényege, hogy naplóírás helyett – avagy csak kedvtelésből – a fiatalok magukról készítenek felvételeket, amelyekben hétköznapi témákat: napi történéseket, tapasztalatokat, illetve naplóba illő bejegyzéseket fogalmaznak meg, mindezt a nagyközönség elé tárva.

A különbség a hagyományos naplóhoz képest, hogy ezt a fiatalok nem maguknak készítik, hanem a nyilvánosságnak szánják, ez pedig egyre több fiatal érdeklődését kelti fel. A szakember szerint ennek oka, hogy az ismertség és a hírnév komoly értékmérővé lépett elő, ami már nagyobb erőfeszítések nélkül is megszerezhető ebben a formában. Sok fiatal úgy érzi, a kamera előtt könnyebben ki tudja fejezni önmagát, mint valós interakcióban, így minél bizonytalanabb vagy félénkebb valaki, annál csábítóbb lehet számára ez a megoldás.

Az utóbbi években erősen megváltozott a magánélet és a szereplés fogalma is. Míg korábban a kritikától való félelem sokkal erősebb volt, és az emberek sok mindent megtartottak maguknak, ma már inkább az ellenkezője válik érdemmé, vagyis minél többet tudnak valakiről, annál jobb. Ez a korszellem változásával válik egyre elfogadottabbá, mint akár korábban a mobiltelefon elterjedése, avagy később a közösségi oldalakon való szereplés. Míg húsz éve alig egy-két ember használt mobilkészüléket, addig mára szinte bizarrnak vagy remetének tartjuk azt, aki nem él ezzel a lehetőséggel.

A blogolás ugyanúgy válhat egy fiatalnak a hasznára, mint a kárára. Elképzelhető, hogy ezután könnyebben nyílik meg az egyén másoknak, de rosszabb esetben akár egyfajta „félrement függőség” is kialakulhat. Leginkább azon múlik a dolog kimenetele, hogy az illető kap-e segítséget az önkifejezésben, illetve van-e mögötte egészséges szülői háttér. Ahogy a szülők nem hagynák, hogy gyermekük éjjel egy erdőben egyedül barangoljon, úgy az interneten sem kellene magukra hagyni őket!

A blog vagy napló vezetése önmagában általában pozitív tevékenység. Azonban, ha blogolásról beszélünk, mindenekelőtt fontos megkülönböztetni, milyen típusú tartalomról, illetve lelkileg mennyire egészséges személyről van szó. Az a gyakoribb, hogy valaki nem naplószerű bejegyzéseket, hanem inkább szórakoztató, vicces tartalmat próbál létrehozni, és ezzel a célja általában az, hogy ismertséget szerezzen, vagy különböző szerepeket próbálgasson. Az ilyen típusú felvételek során a fiatalok legtöbbször nem is törekednek a valóság bemutatására, így inkább válhat mindez a személyiségfejlődés javára.

A naplószerű tartalmaknál azonban, amikor a fiatal kamera elé áll, látszólag „felvállalja” saját magát, és ezt reprezentálja egy nagyobb közönség előtt. Ez viszont sosem mutatja a teljes valóságot, és ezáltal mind  mások,  mind  saját  maga  számára  torz  képet  közvetít. A probléma akkor kezdődik, ha az egyén eltávolodik a valóságtól, és emiatt egyre kevésbé képes az úgynevezett virtuális világon kívüli, valós életét élni. Ez a „megkettőzött valóság” nagyban hátráltatja az egyén fejlődését, ugyanis a gyermek hamis énképet alakít ki, ennek következtében pedig a két világ könnyen összeütközhet a hétköznapi visszajelzésekben, ami komoly konfliktusokhoz is vezethet.

A blogolás – ugyanúgy, mint a naplóírás – pozitív hozadéka lehet, hogy alkalmas a napi feszültségek vagy indulatok levezetésére, és ez által bizonyos fokú feldolgozására is. Azonban, ha a fiatal gyakran agresszív, az arra utalhat, hogy a virtuális valóságán kívül már nem képes megküzdeni ezekkel a problémákkal.

A szakértők egyetértenek abban, hogy fel kell készíteni a gyermekeket a helyes és biztonságos internethasználatra. Szülőként érdemes megtanítani, hogyan kezeljék az ellenük irányuló negatív visszacsatolásokat, az idegenek közeledését, illetve milyen információkat adjanak ki magukról. A pontos lakcím közzététele vagy a nappaliban készült videón a háttérben feltűnő értéktárgyak ugyanis akár „rosszakarókat” is odavonzhatnak.

(Forrás: MN, 2016. február 6.)
______________________________________________________________

63. Mitől élnek tovább az idős emberek?

Azok az idős emberek, akik boldogok és pozitívan tekintenek a jövőbe, átlagosan hét évvel tovább élnek

Egy hatvanas éveiben járó ember sokkal eredményesebb a komplex döntések meghozatalában, és gyakran boldogabb is, mint fiatal társai, ráadásul, akik pozitívan tekintenek saját öregségükre, azok hét évvel tovább élnek.

Ahhoz, hogy megelőzhetőek legyenek bizonyos betegségek, életmódváltozás is szükséges.

55-60 évesen már megkezdődik a gondolkodási képesség hanyatlása, de a kutatók megfigyelték azt is, hogy az idősek bizonyos helyzetekben sokkal boldogabbak. Könnyebben elviselik a nehéz élethelyzeteket, jobban kezelik a kríziseket, és hatékonyabban szabályozzák az érzelmeiket is. Éppen ezért eredményesebbek is a komplex döntések meghozatalában. A hanyatlás kompenzálására új idegpályák alakulnak ki az agyban, amelynek így új funkciói lesznek. Akik pozitívan tekintenek saját öregségükre, azok hét évvel tovább élnek. A pozitív életszemlélet mellett persze érdemes figyelni az étrendre, sok halat, kevés zsíros húst és cukrot kell fogyasztani, ugyanakkor minél több zöldséget, gyümölcsöt vegyünk be az étrendbe.

Az egészség megőrzésében kulcsszerepe lehet a rendszeres testmozgásnak is!

(Forrás: MN, 2016. április 30.)
______________________________________________________________

64. Az internet veszélyei

A szexuális ragadozók megtanultak visszaélni az internettel

Hemzseg az internet a fiatalokra leselkedő szexuális ragadozóktól – erre világított rá az Együtt az Eltűnt Gyermekekért Alapítvány kísérlete. A kiskamaszok interneten keresztüli becserkészése világszerte problémát okoz, s a szakemberek arra hívják fel a figyelmet, bármilyen megnyerő legyen is egy idegen, soha nem lehet tudni, ki áll a profilok mögött. A tizennégy évesnél fiatalabbak győzködése már önmagában bűncselekmény.

Az Együtt az Eltűnt Gyermekekért Alapítvány a közelmúltban több száz pedofilt csalt lépre egy 13 éves kislányról mintázott álprofillal. Az alapítvány mindössze néhány napig tartó akciója alatt több száz szexuális ragadozóval találkozott. Ez a szám nagyjából azonos azzal, mint ahány bejelentés összesen érkezett online zaklatásról a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság jogsegélyszolgálatához az elmúlt években.

A rendőrség szerint sajnos nincsen abban semmi meglepő, hogy egy fiatal lányt a közösségi fórumokon rövid időn belül tömegesen árasztanak el szexuális ajánlatokkal. Az elmúlt évtizedben ugyanis a szexuális ragadozók megtanultak visszaélni az internet nyújtotta rejtőzködés lehetőségével. A szaknyelv groomingnak (behálózásnak) nevezi, amikor fiatalkorúakat szexuális együttlétre, szexuális cselekedetekre próbálják rábírni az interneten keresztül, s ez a jelenség nemcsak itthon, hanem világszerte jelentős probléma. Mivel a jelek szerint a ragadozók teljes körű előzetes kiszűrése lehetetlen, a szakemberek a megelőzés fontosságát hangsúlyozzák. Elsősorban hogy senki se bízzon vakon olyanban, akivel az interneten keresztül ismerkedett meg, és legyen fokozottan óvatos azzal kapcsolatban, milyen információkat, képeket oszt meg magáról. Bármilyen kedvesnek vagy megnyerőnek is tűnik valaki, egyáltalán nem biztos, hogy tisztességesek a szándékai. A ragadozók célja gyakran éppen az, hogy sötétebb terveik kivitelezéséhez előbb elnyerjék kiszemelt áldozataik bizalmát.

A kor nem számított

„Egész életedben a szüleid fogják megmondani, hogy milyen pasival jöhetsz össze?” „Aki így néz ki, már nem kicsi. Szép alakod van. A melleid is látszanak. Imádom a hajadat.” „Biológiailag már érett vagy, csak egy megfelelő pasi kell melléd. Én.” – Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal próbálta meggyőzni több tucat 25–35 év közti férfi a mindössze 13 éves lányt arról, hogy szülei ellenőrzése alól kibújva találkozzon velük.

Amit azonban a fiatalról nem tudhattak, hogy profilja nem egy sérülékeny kiskamaszt, hanem az Együtt az Eltűnt Gyermekekért Alapítvány elnökét rejti. Ő több közösségi fórumra feljelentkezett, és döbbenetesen sok idősebb férfi jelezte rövid idő leforgása alatt, hogy megismerkedne vele. Kevesebb mint egy hét alatt több százan jelentkeztek. Volt, aki csak verbális utalásokat tett arra, hogy testileg közeledne a kiskamaszhoz, többen azonban személyes találkozót is kezdeményeztek. Egy 27 éves férfi hajlandó lett volna elmenni a lányért az iskolába kocsival, hogy néhány percig együtt lehessenek anélkül, hogy észre vennék a szülők. Többen pénzt is felajánlottak szexuális aktusokért cserébe.

Mindenkinek elmondta, még csak a nyáron lesz 14 éves, de ez az esetek többségében nem nagyon érdekelte a férfiakat, mint ahogyan az sem, hogy a lány még nem volt férfival. Volt, aki megkérdezte, hogy a lány odaköltözne-e hozzá, egy másik férfi pedig kimondhatatlanul perverz ajánlatot is tett.  

Amellett, hogy a férfiak a fiataltól igen sok és gyakran nagyon intim információkat kértek, magukról csak keveset árultak el. Mindössze ketten mondták meg például, hogy mivel foglalkoznak. Az egyik azt állította, hivatásos katona, a másik pedig állítása szerint internetes szexvideók készítésével keresi a kenyerét. Kifejezetten veszélyeztettettek az online ragadozókkal szemben azok a fiatalok, akik nevelőotthonban élnek. A szeretethiányos kamaszoknak ugyanis könnyebben a bizalmukba férkőzik a kedvesen közeledő idegen, s nemegyszer előfordult már, hogy egy fiatal olyannal szökött el otthonról, akivel az interneten keresztül ismerkedett meg.

Már a próbálkozás is törvénysértő

Három jellemző tényállás: Az első az úgynevezett szexuális visszaélés, amely akkor valósul meg, ha egy 18. életévét betöltött személy egy 14. életévét még be nem töltött személyt szexuális kapcsolatra, tevékenységre próbál rábírni. Nem kell, hogy a győzködésnek konkrét eredménye legyen, önmagában már a próbálkozás is bűncselekmény. (Ez tehát azt jelenti, hogy a lányt szexuális céllal megkörnyékezők nemcsak erkölcstelenül, hanem egyben törvénysértően viselkedtek.)

A második felmerülő tényállás a gyermekpornográfia. Erről akkor beszélünk, ha az elkövető valamilyen módon rávesz egy tizennyolc év alatti személyt arra, hogy küldjön magáról pornográfnak minősülő képet, felvételt. A hírekben számos olyan történetről lehet hallani, amikor ragadozók a célba vett fiatal kortársának adják ki magukat, majd az ilyen módon megszerzett „kompromittáló” fotókat a kamasz zsarolására használják fel. (Az internet hemzseg olyan fiatalok történeteiről, akik magukról intim felvételeket osztottak meg a kibertérben meg- vagy inkább félreismert emberekkel, akik később a képeket arra használták, hogy zsarolják őket. Nemegyszer az áldozatot annyira megviselte a dolog, hogy végül öngyilkosságba menekült.)

A harmadik tényállás a szemérem elleni sértés, ami akkor valósulhat meg, ha az illető saját magáról küld szeméremsértő képet. Ez súlyosabban minősül, ha az, akinek a képeket, felvételeket küldi, még nem töltötte be a 14. életévét.

Kevés a feljelentés

Az online zaklatásokkal kapcsolatban csak az esetek töredékében tesznek feljelentést. Ilyenkor rendszerint a szülők, ritkábban pedig maguk az áldozatok fordulnak a rendőrséghez. A ragadozó jellemzően 25 és 35 év közti, egyedülálló férfi, az áldozatok körét azonban ennél nehezebb behatárolni. Tulajdonképpen bárki célponttá válhat, aki elég idős ahhoz, hogy használja a netet, azaz már 11-12 évesek is. Nagyon fontos, hogy a fiatalok tisztában legyenek a kibertér lehetséges veszélyeivel. Fontos például észben tartani, hogy nem mindenki az, akinek kiadja magát, illetve hogy a behálózás első lépésben rendszerint nem explicit szexuális célzásokkal kezdődik, hanem olyan közeledéssel, ami a potenciális áldozat bizalmának elnyerésére irányul. Soha nem szabad egyedül elmenni egy az interneten keresztül megismert személlyel megbeszélt találkozóra, illetve kerülni kell bármilyen érzékeny információ megosztását, legyen az akár egy intimebb fotó vagy személyes adat.

A rendőrségnek nincsen feketelistája közösségi felületekről, a tapasztalatok szerint ugyanis a ragadozók bárhol felbukkanhatnak. A hatóság szerint elsősorban a szülő felelőssége a gyermekeket felkészíteni az internet veszélyeire. Abban az esetben, ha valaki úgy érzi, egy ragadozó célba vette, lépjen ki a beszélgetésből, forduljon az oldal adminisztrátorához, vagy közvetlenül a rendőrséghez. Nem árt lementeni magát a beszélgetést.

A rendőrség egyébként két, fiataloknak szóló bűnmegelőzési programot folytat. Mindkettő, így az általános iskolásokat célzó DADA, illetve a középiskolásokat célzó Ellenszer program is érinti az internet veszélyeit. Továbbá 2015-ben elkészült  egy plakát és szórólap, amely a biztonságos internethasználattal kapcsolatos viselkedési formákra hívja fel a kamaszok figyelmét. Ezt elkezdték terjeszteni az iskolákban.

Az Internet Hotline-t a kiskorúakra káros, illetve veszélyes tartalmak bejelentése céljából hozták létre, és a szolgáltatást 2011 óta a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) üzemelteti. Kizárólag lakossági bejelentések alapján járnak el. Oldalukon (internethotline.hu) kilenc kategóriában lehet bejelentést tenni, ezek közt szerepel a pedofil tartalom és a zaklatás is. A szolgáltatás indulása óta összesen 2771 érdemi ügyet vizsgáltak meg a hotline munkatársai. Pedofil tartalommal kapcsolatban 38 esetben tettek bejelentést a rendőrségnek. Zaklatással kapcsolatban 308 esetben tájékoztatták a bejelentőket arról, milyen jogi lépéseket tehetnek. Ezek a zaklatások azonban nem kizárólag szexuális tartalmúak voltak, és nem csak gyermekeket érintettek.

(Forrás: MN, 2016. február 16.)
______________________________________________________________

65. Sikerkeresés (nem egyenlő) kudarckerülés

Sosem késő változni!

Az egyik ember önbizalommal telve halad előre, ha pedig néha elbukik, feláll és újra próbálkozik. A másik szorosra vonja maga körül a komfortzónáját, és a kudarc lehetőségét is igyekszik kivédeni. Vajon mi dönti el, hogy melyik típusba tartozunk, és lehet-e ezen változtatni?

Képzeljünk el egy kisgyereket, aki építőkockákból magas várat épít, ami hirtelen összedől. A kicsinek ez csalódást okoz, de az, ahogyan a szülők reagálnak, hosszú távon befolyásolhatja a viselkedését. Ha megdicsérik, amiért magasra építette, és arra biztatják, próbálja újra, a gyerek azt a tanulságot vonja le, hogy az ilyen váratlan kellemetlenség a kísérletezés természetes velejárója, amit siker követ. Ha viszont a szülők arra intik, hogy legközelebb ne építse ilyen magasra, mert akkor majd nem dől össze, akaratlanul is arra ösztönzik, hogy igyekezzen biztosra menni.

Gyerekkorban eldőlhet

Felnőttkorban is tetten érhető ez az eltérő hozzáállás.  A sikerorientált ember reális, mégis erőfeszítést igénylő célokat tűz ki, hajlandó ezekért küzdeni, a siker lehetősége motiválja, és az esetleges kudarcot a tanulási folyamat részének tekinti. Viszont a kudarckerülő típus mindenáron el akarja hárítani a bukás lehetőségét és a vele járó megszégyenülést. Épp ezért vagy túl alacsony, biztos sikerrel kecsegtető célokat tűz ki, vagy túl magasakat, amelyekre sikertelenség esetén ráfoghatja, hogy senki nem lett volna képes elérni őket. A sikert ígérő, de a kudarc lehetőségét is magukban hordozó feladatok nem motiválják, hiszen az esetleges sikertelenséget nem átmeneti állapotként, hanem az értéktelensége bizonyítékaként fogja fel.

Vajon hol dől el, hogy melyik személyiségtípusba tartozunk? A szakirodalom szerint elsősorban a gyerekkori élmények hatnak: a szüleink hozzáállása, mélyen rögzült, sorsformáló mondatai, és a korai, kisebb közösségek szemlélete. Nem mindegy, hogy az óvodai, az iskolai környezet a beolvadást díjazta és éles szemmel mutatott rá a hiányosságainkra, vagy inkább a kreatív gondolkodás és a vállalkozószellem volt az előny.

A sikerkereső ember felelősséget vállal a döntéseiért, és igyekszik alkalmazkodni a változó körülményekhez. Ezzel szemben a kudarckerülő hajlamos mást okolni a problémáiért, alkalmazkodás helyett inkább a panaszkodást választja, és a felelősséget minden eszközzel igyekszik eltolni magáról. A tágabb értelemben vett társadalom is hat a sikerorientáltságra: ahol a folyamatos növekedés, a verseny és az egyéni felelősség nem érték, ott kudarckerülővé válhat az emberek jó része.

Fejleszthető tulajdonságok

A szakirodalom szerint a sikerkereséshez elengedhetetlenül szükséges tényezők közül jó néhány felnőttkorban is fejleszthető. Ilyen például a reális önismeret, amely abban segít, hogy tárgyilagosan mérjük fel a képességeinket, a lehetőségeinket és a korlátainkat. A célkitűzés képessége hozzájárul, hogy se túl magasra, se túl alacsonyra ne tegyük a mércét. A kitartás erősítésével elérhetjük, hogy ne taglózzanak le a sikertelenségek, és utánuk is képesek legyünk tovább próbálkozni. Bár a kitartás gyerekkorban jobban fejleszthető, mint felnőttként, a sport segítségével újra és újra kitolhatjuk a határainkat. Fontos az is, hogy megtanuljuk motiválni magunkat, így menet közben nem veszítjük el a kedvünket.

Szülői felelősség

Rengeteget tehetünk azért, hogy gyermekünk a sikerorientáltak csoportjába tartozzon. Már egészen kicsi korban érdemes hagyni, hogy megtapasztalja a saját határait, a sikert, a kisebb kudarcokat, az erőfeszítés ízét. Ez persze nem jelenti azt, hogy veszélynek kellene kitennünk, de azt igen, hogy ne féltsük túl.

Napjaink jellemző problémája, hogy a védett környezetben élő fiatalok jó része nem tanul meg szembesülni a kudarcokkal, ezért felnőttként is igyekszik azokat elkerülni.

A képességei helyett érdemes inkább a gyerek erőfeszítését, a feladatba fektetett munkáját dicsérni. Ha jól gondolkodott, ha sokat dolgozott valamivel, ha kreatívan oldotta meg a feladatot, az már önmagában érdem, még akkor is, ha a végeredmény nem a várakozás szerint alakult. Lényeges, hogy segítsük a gyereket a saját céljai megtalálásában, sokan ugyanis azért vívnak szélmalomharcot, mert külső hatásra cselekszenek, és nem tudnak elköteleződni a magukénak hitt, de valójában idegen célok mellett.

Fontos az is, hogy mit tartunk sikernek. Ne csak a nagy eredményeknek örüljünk, hanem azt is sikerként könyveljük el, ha a gyerek napról napra akár csak egy kicsivel is jobb valamiben. És ugyanígy értékeljük önmagunkat is.

Gumicukorteszt

Az 1960-as években a Stanford Egyetem területén működő óvodában a négyévesek elé egy-egy gumicukrot tettek, és arra kérték őket, hogy ne egyék meg, amíg a kísérletvezető vissza nem tér, s a jutalmuk még egy cukor lesz. Néhányan azonnal rávetették magukat az édességre, mások viszont, ha nehezen is, de vártak. Amikor 12-14 évvel később újra megvizsgálták az immár kamaszkorú gyerekeket, az derült ki, hogy akik négyévesen képesek voltak késleltetni a vágyaik teljesítését, jobban megtalálták a helyüket, önállóbbak, határozottabbak voltak, nem omlottak össze nehézségek és stressz esetén. A cukrot azonnal megevő gyerekeket viszont jobban megviselték a csalódások, szociálisan kevésbé voltak érettek, rosszabbul viselték a stresszt, sokszor agresszívan reagáltak a nézeteltérésekre.

(Forrás: Heti válasz, 2017. január 26.)
______________________________________________________________

66. Családi koszt – Divatdiéták

A saját egészségünk a mi dolgunk, de a gyermekünkben kárt tehetünk

Az orthorexia nervosa, a beteges egészségmánia főként magasabban képzetteket, nőket és családjukat érintheti. Lényege, hogy valaki kényszeresen sokat foglalkozik az egészséges táplálkozással. Túlzott reakció arra, hogy folyamatosan hallunk az egészségtelen élelmiszerekről, adalékanyagokról, tartósítószerekről. Ha az egészséges étkezés eluralkodik az életünkön, a rabjává válunk. (Okozhat némi megingást, amikor az élelmiszer-biztonsági felügyelet kukacoktól hemzsegő reformétel raktárakat talál.) A zavar a gyermekeket is fenyegetheti akkor, ha szüleik túlzottan egészségesen etetik őket, illetve ha erre nagyon nagy hangsúlyt fektetnek. Torzul a gyermekek viszonya az ételekhez, étkezéshez. Az orthorexiás beteg gyakran minden körülötte élőt lenéz annak egészségtelen táplálkozási szokásai miatt. A megszállott egészséges étkezésnek számos oka lehet, például a teljes biztonság megteremtésének illúziója, a százszázalékos kontroll igénye, de minden valószínűség szerint a legjelentősebb ok a saját test egészségi állapotának helytelen megítélése.

Rejtett szokások

Amíg a saját egészségünkről döntünk, az a mi dolgunk, de ha már a gyermekünkre is átvisszük az étkezésekkel kapcsolatos torz nézeteinket, azzal számukra előre nem látható károkat okozhatunk. Amellett, hogy a gyerekek szervezete az intenzív növekedés miatt nagy mennyiségű és jó minőségű tápanyagokat, vitaminokat és ásványi anyagokat igényel, ebben az életkorban alakul ki bennük a világkép és az önkép is. Ha ez sérül, kórosan hathat a későbbi életükre is. A szigorú, egyoldalú diétákkal tápanyaghiány, vitaminhiány is jelentkezhet, ami súlyos fejlődési rendellenességhez és egészségkárosodáshoz vezethet. Nagy-Britanniában például már büntetendő a csecsemők és gyermekek makrobiotikus étrenden tartása.

A család helytelen táplálkozási szokásai sok esetben rejtve maradnak, a szülők titkolják nézeteiket a gyermekorvos, a védőnő előtt, ezért nehéz felderíteni az eseteket és idejében segítséget nyújtani. Az óvodai és iskolai étkeztetést megpróbálják kikerülni, vagy ráfogják a gyermekre, hogy válogatós. A szakértő szerint nagyon sokan tartanak extrém diétákat, kúrákat, hiszen a mai, külsőségektől korántsem mentes világunkban mindenki szeretne a különféle ideáloknak megfelelni, miközben testmozgásra nem hajlandó. Az orthorexiában szenvedőket nehéz meggyőzni arról, hogy rossz úton járnak, hiszen az internet világában tájékozottak, rögeszméjükké vált a diéta, az egészség, és minden észérvet képesek megcáfolni. Kutatások beszámolóit olvassák és idézik, miközben a szakmailag hiteltelen cikkek hátterében általában bizonyos cégek szponzorált kutatásai és hamis eredmények is állhatnak. Ezek a személyek általában már pszichológiailag is segítségre szorulnak.

(Forrás: Magyar idők, 2017. február 18.)
______________________________________________________________

67. Miért van egyre több lelki beteg?

Interjú Dr. Bagdy Emőkével, a pszichológiai tudományok kandidátusával

Ön szerint miért van egyre több lelki beteg? A depresszió szó szinte nem hiányzik egyetlen beszélgetésből sem. Akár két barát, akár anya és fia cseveg, ez a fogalom mindenhol jelen van.

Nehéz erre válaszolni, mert az egész társadalom beteg. Az anómia vezetett a depresszióhoz, a levertséghez, a nehéz lelki és fizikai állapothoz. Az elreménytelenedés, az elbizonytalanodás mögött álló anómia elidegenedést jelent, a hit és remény elvesztését, a jövőkép hiányát. Ez a minket ért környezeti, és társadalmi hatások következtében alakulhatott ki. Ilyenkor nagyon magas a szorongás, a különböző függések kialakulása, gyakori a depresszió megjelenése. A betegségek megnyilvánulhatnak testi formákban is, ezeket nevezzük pszichoszomatikus stressz-betegségeknek.

Van visszaút?

A reményt kell táplálni minden erővel és minden módon. Még akkor is, ha reménytelennek tűnik a helyzet. A remény ugyanis olyan, mint a hit: hiszek, mivel lehetetlen. Ha átadjuk magunkat a negatív hatásoknak, összeomlik az immunrendszer. Ha lélek feladja, a test aláveti magát a léleknek.

Sajnos nagyon sok olyan magyar ember van, akinek sebzett a lelke. Ők megerősítésre szorulnak, ez lenne a gyógyítók dolga, felelőssége. Többségüknél hiányzik az életbátorság, a hit és a szeretet. Büszke vagyok arra, hogy a pszichológia szak, melyet én alapítottam, a HVG felmérése szerint a legjobb magyar tanszéknek számít. 2000-ben 30 hallgatója volt (ez volt az indulás), ma már 650 fő szeretné elsajátítani a szakirányú tudást nálunk.

Mit tart a legfontosabbnak, melyet nem téveszt szem elől?

A szeretetkapcsolataimat. Van családom, lányom, vannak unokáim. Úgy gondolom, hogy mindenkinek kell egy olyan hely (Tamási Árontól szabadon), ahol otthon érzi magát a világban. Ezt a szeretetkapcsolatot adjuk-kapjuk egymástól. Ez pedig egészségben, életben tartó erő, amely mindnyájunknak a legfontosabb.
______________________________________________________________

68. Nem a gyerek hisztis, hanem a szülő

A tekintélyelv később visszaüt, a kicsi előbb-utóbb lázadni kezd · Olykor hagyni kell őket unatkozni

Minden második szülő legszívesebben a pozitív, megerősítő módszer szerint nevelne – derült ki egy négy évvel ezelőtti, tizenkétezer embert megkérdező magyarországi felmérésből. A szándék tehát megvan, a segítség már kevésbé, a legtöbb anya jó esetben a gyerek körüli gyakorlati dolgokban (pelenkázás, szoptatás, ebédfőzés) számíthat a kezdeteknél fogódzókra, a lelki szempontokat tekintve magára marad. A nagymamák elfoglaltak, vagy ha van is idejük besegíteni, más elvek szerint nevelnék az unokát, mint a szülők. Ez a generációs értéksúrlódás ugyan normális, de sokszor komoly bizonytalanságot okozhat.

A védőnők is nagyon leterheltek – a házi gyermekorvosokról már nem is beszélve –, a csekély anyagi megbecsülés miatt eleve kevesen választják a pályát. A hivatásuk mellett kitartók pedig – teljesen érthetően – azokra a családokra igyekeznek fókuszálni, ahol nagy a probléma, így nem marad idő a kisebb gondokkal, de sok kérdéssel megbirkózni akarókra. Hogy mekkora igény van a segítségre, jól mutatja, hogy van olyan szülők számára indított blog, amely havonta 500 ezres olvasótáborral és 236 ezer Facebook-követővel büszkélkedhet.

Új technikák

A gyermeknevelés holdra szállásának számított Benjamin Spock 1946-ban publikált, hódító körútjára Magyarországon a nyolcvanas években induló, Csecsemő- és gyermekgondozás című monográfiája, ami egyben minden idők egyik legnagyobb könyvsikere. A műből 1998-ig ötven millió példány kelt el.

Sok nő hatalmas energiákat fektet az anyaságba, túljátszva a szerepét

Spock elvei forradalminak számítottak, ő kezdte felhívni a szülők figyelmét arra, hogy egészen kicsi kortól kezdve figyeljenek a gyerek igényeire, vegyék többször ölbe a piciket. Szemléletmódja olyannyira elterjedt, hogy talán nem túlzás azt állítani, az Y-generáció gyakorlatilag ezen elvek alapján nevelkedett. Később a tudomány is egyre többet tudott meg a témáról, a szülők is mind nyitottabbakká váltak arra, hogy elszakadjanak a hagyományos tekintélyelvű módszerektől, és más technikák szerint járjanak el.

Leküzdeni a beidegződéseket

Míg a tekintélyelvű nevelés eszköztárába sorolható a büntetés, a félelemkeltés és sajnos gyakran a törvény tiltotta testi fenyítés, addig a pozitív módszer a megerősítésen, a dicséreten, a példamutatáson alapul, és az apróságok egészséges pszichés fejlődését mint elsődleges szempontot helyezi a középpontba. A módszer lényege, hogy a gyerek ne azért teljesítse a kérést, mert fél vagy szorong, hanem azért, mert jó kapcsolatban van a szüleivel, mert bízik bennük, mert tudja, hogy rájuk hallgatni érdemes.

A tekintélyelv később visszaüt, a gyerek előbb-utóbb lázadni kezd. Példaként említi a fára mászást, amitől szerinte nem tiltani kell az apróságokat, hiszen akkor csak még hamarabb indulnak el meghódítani a magasságokat, hogy aztán kellő képességek híján megsérüljenek. Míg ha megtanítjuk megfelelően fára mászni, akkor a bajtól megóvhatjuk őket.

Az esetek többségében a nevelés pozitív mivolta csak apróságokon áll vagy bukik. Ez persze nem jelenti azt, hogy könnyű lenne bevetni e praktikákat, hiszen a szülőknek a saját, gyerekkorukban látott mintáikat, beidegződéseiket kell leküzdeniük. A módszer tehát nagy fokú tudatosságot igényel, amire nem mindig van energia, de ez nem is baj. A virgonckodó gyerekekre mindenesetre nem feltétlenül érdemes katonás fegyelmet erőltetni, az óvodából, iskolából, szakkörről, edzésről hazafelé viháncolókat például egy „ha gyorsan végzünk, még lesz időtök egyet játszóterezni” mondattal érdemes leszerelni.

Mese és bizonytalanság

A kicsiknél sokszor segítenek a mesék. A szülők gyakran panaszkodnak arra, hogy az esti alvás előtt a gyerekek ötletrepertoárt sorakoztatnak fel az időhúzásra. „Kérhetek még egy puszit?” „Sötét van, húzd feljebb a redőnyt!” „Most világos, húzd vissza!” „Szomjas vagyok, ihatok?” „Szeretnék mosdóba menni.” „Kaphatok még vizet?”

Az ilyen esetekben érdemes utánajárni, vajon a gyermek azért húzza-e az időt, mert fél a sötétben, vagy mert vágyik még a társaságunkra, vagy épp nem tudta még lezárni a napját. Sokat segíthetünk a lezárásban, ha elmeséltetjük vele, mi minden történt vele aznap. A mesével a sötétben félés is remekül kezelhető.

Többnyire nem a szülőkkel van a probléma, hanem a bizonytalansággal. Bár az ötven évvel ezelőttihez képest most jobb az életszínvonal, mégsem mernek nemhogy többet, de még annyi gyermeket sem vállalni a fiatalok, mint akkor. A mozgalmas mindennapok őrlésében hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, mi fontos. Ez a folyamat főleg akkor pörög fel, amikor az anya visszamegy dolgozni, a gyermek meg bekerül a bölcsődébe, óvodába, és rohanássá válik az élet.

Kizárni a munkát

Bár a szülők többsége azt vallja, a család a legfontosabb, ennek ellenére ideje jó részét mégsem a családjára, hanem a ház körüli teendőkre, a munkában való előrejutásra szánja; ha otthon van, akkor is ezeken idegeskedik. Meg kell tanulni a problémák és a munka kizárását otthonról. Sokszor marcangolja a szülők lelkiismeretét, hogy nem töltenek elég minőségi időt gyerekeikkel. Nemhiába népszerűek a kismamáknak szóló, már említett blogok, ahol nemcsak a gyakorlati feladatokban kérhető segítség, hanem a nevelés és szülőség lelki szempontjait tekintve is.

A másik véglet a folyton gyereke körül pörgő, úgynevezett helikopterszülők. Nekik tudniuk kell,  nem érdemes túlaggódniuk a szülőséget, a gyerekek némi terelgetés mellett egyedül is felnőnek. Sok nő hatalmas energiákat fektet az anyaságba, túljátszva a szerepét. Ennek oka szerinte elsősorban a késői gyerekvállalás, a „na most félreteszek mindent, most megmutatom, nagyon anyuka leszek pár évig” gondolkodás. A nők sokat készülnek a szerepre, ami egy idő után teherré válik nemcsak az anya, hanem a gyerek számára is. Olykor hagyni kell a kicsit unatkozni, mert akkor megtanulja, mivel foglalja el magát, rájön, mit szeret csinálni.

(Forrás: MN, 2016. november 29.)
______________________________________________________________

69. Öngyilkosságra buzdít a kék bálna
Romániában is szedi áldozatait a játék

Felakasztotta magát egy tizenegy éves fiú a dél-romániai Nucet faluban, előtte összetörte a mobiltelefonját. Korábban a barátainak azzal dicsekedett, hogy részt vesz egy Kék bálna nevű internetes játékban. Nemrég öt kisdiák egyik osztálytársuk biztatására percekig visszatartotta a lélegzetét, amelynek következtében valamennyien kórházba kerültek, s egy kiskorú önkezű halálát is ezzel a jelenséggel hozták összefüggésbe.

Az eseteket – egyelőre nem bizonyítottan – összefüggésbe hozzák az Oroszországból indult játékkal, amely olykor halálos kimenetelű próbatételekre szólítja fel a bekapcsolódó fiatalt. Néhány hete figyeltek fel a hatóságok az életveszélyes „szórakozásra”. Egy 19 éves fiatalt mobiltelefonos üzenetben fenyegettek meg, amikor ki akart lépni a sajátos játékból. Komoly gondot okoz az interneten terjedő veszély.

A román rendőrség tájékoztató kampányt indított a fiataloknak a tudatos internethasználat érdekében, felhíva a tizenévesek figyelmét: vigyázzanak, kivel kommunikálnak a világhálón, mert a virtuális barátságok halálosak is lehetnek. Aggodalmuknak adtak hangot a fiatalokat öngyilkos magatartásra szólító játék terjedése miatt a romániai pszichológusok is, akik arra kérik a szülőket, pedagógusokat, hogy azonnal forduljanak szakemberhez, ha öngyilkossági hajlamra utaló jeleket fedeznek fel a környezetükben élő tizenéveseken.

Több tényező is sérülékenyebbé teheti a kiskorút: ha a gyerek komoly önbizalomhiánnyal küzd, vagy sikertelenség érte az életben, tanulásban, illetve szociális téren. Az is elképzelhető, hogy a családi háttér, a szülő-gyerek kapcsolat nem a legmegfelelőbb, vagy nem kap elég figyelmet otthon. Sok olyan esetről lehet hallani, ahol a szülők rengeteget dolgoznak és nagyon kevés időt töltenek a gyerekkel. Az online világban pedig valamilyen szinten megértést, odafigyelést kap, mert amikor bejelentkezik valahova, azonnal visszajeleznek neki. A gyerekre nem erős kontroll és tiltás formájában kell a szülőnek odafigyelnie, hanem inkább a kölcsönös bizalom kialakításával, ugyanakkor érdeklődni kell a gyerek belső világa iránt.

A rendőrség már felhívta a szülők figyelmét arra, hogy gyermekeik kikényszerített öngyilkosság áldozataivá válhatnak. A módszer mindenütt ugyanaz: először kérdésekkel tesztelik a honlapra tévedt tizenéveseket, hogy kiderítsék, vannak-e öngyilkos hajlamaik. Ha ezen a teszten megfelelnek, akkor olyan feladatokat kapnak, amelyek lényege, hogy tegyenek kárt magukban. Végül személyre szabott üzenetet kapnak, amelyben felsorolják korábban elárult problémáikat, és közlik, hogy ezekre egyetlen megoldás van, az öngyilkosság. A játék Lengyelországban is gondot okoz, az ügyészség jelenleg négy öncsonkítás esetében folytat nyomozást.

(Forrás: Magyar idők, 2017. március 30.)

Szerkesztői megjegyzés: Több hírforrás szerint (pl. 24.hu) a csoporthoz bizonyíthatóan már ötvennél is több magyar fiatal csatlakozott.
______________________________________________________________

70. Zöld elefánt – Kék bálna

A közösségi média zárt csoportjai valóban lehetőséget adnak jogsértésekre, ezeken a fórumokon ártó szándékkal és hamis profilokkal is jelen lehetnek egyes személyek. Igaz az is, hogy a serdülő ­korú gyerekek valóban kiszolgáltatottabbak lehetnek a virtuális közösségek hatásának, és ezt családi gondok is fokozhatják. A szakemberek szerint a Kék bálna jelenségre az otthon közössége és az iskola adhatja meg a választ.

A Kék bálna jelenségre tekintettel és attól függetlenül is fontos, hogy a szülők ne hagyják magukra a gyerekeiket a digi­tális világ felfedezésében, szabjanak a kicsik netes jelenlétére vonatkozó világos szabályokat és beszélgessenek velük az online tapasztalataikról – taná­csolja a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH).

A Kék bálna egy külföldről indult internetes csoport, amely különféle kihívásokra buzdítja az általa elért fiatalokat, az utolsó „próba” pedig az öngyilkosság.

A Kék bálna őrület ellen szívós munkával kell fellépni. Olyan programokra van szükség, amelyek segítségével a fiatalok megtanulják korrigálni és támogatni egymást, és határozott kontrollt gyakorolhatnak szűkebb és tágabb környezetük történései felett. A budaörsi Pszicho-kuckó már harmadik éve működtet kortárs segítő csoportokat. A kiskamaszok és a kamaszok 80 órás képzésben megismerkednek a hatékony konfliktuskezeléssel és az együttműködő, erőszakmentes kommunikációval. Arra „szakosodnak”, hogy felismerjék, ha valamelyik társuk bajban van. Megtanulják, hogy az életnek vannak kevésbé napsütötte részei, hogy van és lesz is olyan, amikor valami nem sikerül, amikor valaki megbántja őket, és az is megesik, hogy ő bánt meg másokat, és így neki támad lelkiismeret-furdalása.

A Kék bálna azért foglalkoztathatja a fiatalokat, mert túl homályos. Nem értik, hogy külső parancsra miként tud véget vetni az életének egy gyermek. Mitől válik ez a parancs belsővé? És saját magukat is fenyegetve érzik. A program során a fiatalokat megkérdezték a Kék bálna jelenségről. Arra a kérdésre, „Mit teszel, ha tudomásodra jut, hogy valaki a környezetedben bele­megy ebbe a játéknak nem nevezhető borzalomba?” a következő válaszok születtek: „Ha a szüleinek szólok, az árulás. Mert mi van, ha rosszul mértem fel a helyzetet, és nincs is benne? Ha a tanárának, az osztályfőnöknek, akkor még inkább.” „Mindenképpen keresek egy felnőttet, és oldjuk meg együtt.” Felmerült a fiatalokban, hogy figyelőkommandót alakítanak, és a bajban lévő társuk közösségi oldalait nyomon követve jeleznek.

A személyiségfejlődés során a serdülőkor több tekintetben is fordulópontot jelent. Komoly gond, hogy felerősödnek a negatív társadalmi hatások mintái. Ezek közvetítéséért sokan a médiát, főleg a televíziót teszik felelőssé. A tévé korán elkezdi ezt a közvetítést, a család gyengesége, hogy rendszerint keveset segít e negatív hatások ellensúlyozásában és feldolgozásában. Sajnos a kamaszok a legritkább esetben kérnek segítséget a szüleik­től, tanáraiktól, ha bajba kerülnek. A kortárs segítők figyelnek a társaikra, és ott, ahol úgy érzik, tudnak segíteni, megteszik, ahol nem, ott felnőtt segítő tanácsát, beavatkozását kérik. Jól működő családokra és sok ilyen csoportra lenne szükség.

Egy történelemtanár felismerte a Kék bálna jelenség veszé­lyeit, ezért Jocó bácsi világa néven hozott létre Facebook-közösséget, ahol közzétette a Zöld elefánt kihívást, feladatokat tűzve ki a veszélyeztetett korosztály tagjainak. Például, hogy naponta beszélgess pár szót egy olyan osztálytársaddal, akivel nem nagyon szoktál. Ha megismered, akkor lehet, hogy rájössz, valójában ő is ugyanolyan jó fej, mint a többiek. Vagy naponta mosolyogj rá az utcán, az iskolában egy olyan emberre, aki szomorúnak látszik. Olvass és nézz meséket, olyanokat, amiket gyerekként szerettél! Hidd el, nem ciki, ha Tom és Jerryt vagy Kisvakondot nézel 16 évesen, sőt!

„Naponta segíts valamit otthon a szüleid­nek: legyen ez a szemét levitele, a koszos ruha szennyestartóba helye­zése vagy akár egy finom szendvics készítése vacsorára. Rajzolj kicsi zöld elefántot egy papírlapra, és add oda valakinek azzal hogy »Legyen szép napod!«. Amikor csak teheted, kirándulj, játssz a barátaiddal a szabadban. Kérj bocsánatot, ha valakit megbántottál! Ne őrizz haragot, ne fújj rá, hisz valaha jóban voltatok! Hallgass vidám zenéket, énekelj, és ha kedved van, akkor táncolj az utcán, séta közben. Mindennap úgy feküdj le, hogy az ágyban felidézel egy olyan pillanatot, ami az adott napodban jó, vicces volt és boldogsággal töltött el!

Ha ezeket mindet megtetted és megteszed naponta, akkor eszedbe sem fog jutni szomorkodni és mindenféle idióta, önmagadnak ártó kihívásokban részt venni, hisz kiegyensúlyozott leszel, boldog, és barátokkal, örömteli pillanatokkal fognak telni a napjaid.

Viszont azt se felejtsd el, hogy kamaszként és később felnőttként is természetes az, hogy néha rossz­kedved van, mert ez az élet velejárója. Csak rajtad múlik, hogy sajnáltatod magad vagy nevetsz egyet a világ képébe, és mész tovább, előre!

Köszönöm mindenkinek, aki csatlakozik. és megmutatjuk együtt, hogy a zöld elefánt sokkal erősebb, mint egy nyavalyás kék bálna” – biztatja a fiatalokat a történelemtanár.

 Hol kaphatunk segítséget?

A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány – http://www.kek-vonal.hu/index.php/hu, illetve a 06-1/116-111-es telefonszámon áll az érintettek rendelkezésére.
A jogsértő tartalmat a http://internethotline.hu-n jelenthetjük.
Fontos információk a http://saferinternet.hu/a-kek-balnarol-higgadtan-szakertoktol-mi-ez-es-mit-tehetunk honlapon találhatók.

(Forrás: Magyar idők, 2017. április 11.)
______________________________________________________________

71. Tanuljunk meg szeretni!

A szeretet öt nyelvének – e
lismerő szavak, testi érintés, minőségi idő, szívességek, ajándékok – elsajátítása
 a boldog párkapcsolat titka

Interjú Gary Chapman Baptista lelkész, párkapcsolati szakértővel

Ilyen egyszerű volna? Könyve alapján kiderítem, hogy házastársam az öt szeretetnyelv melyikét beszéli, adott esetben magamon erőt véve így szólok hozzá, és boldogan élünk, míg meg nem halunk?

Minden ember elemi szükséglete, hogy a számára fontos személyek szeressék; így van ez a házasságban is. Gyakran előfordul, hogy valaki, akinek tetszett a könyvem – általában nő az illető – szeretné, ha a párja is elolvasná, de az elutasítja a kérést. Ilyenkor nem érdemes vitába szállni, inkább fedezzük fel az ő szeretetnyelvét, és kezdjünk el azon beszélni. Egy hónapnyi ’használat’ után kérjük meg, hogy értékelje tízes skálán, mit érez, mennyire szeretjük. A válasz várhatóan ilyesmi lesz: „Nem tudom, mi történik, de sokkal jobban érzem magam mostanában, mint korábban.” Ezután még egy hónapig kommunikáljunk a párunk szeretetnyelvén, és utána már mi is kérhetünk tőle valamit, ami minket tesz boldoggá. Ha például a mi szeretetnyelvünk a szívességek, akkor megkérdezhetjük: „Mit gondolsz, le tudnád vinni a szemetet minden reggel, amikor dolgozni indulsz?” A válasz szinte biztosan pozitív lesz, mert a párunk szeretetnyelvén beszélve elértük, hogy szeretve érezze magát, a szeretet pedig szeretetre ösztönöz.

Amerikában az első házasságok 40, a másodikoké 60, a harmadikoké 75 százaléka válással végződik. Érdemes tehát inkább a meglévőt javítani, amíg lehet, mint keresni a látszólagos jobbat, szebbet, de kevésbé tartósat?

A kutatások egyértelműek: a házasságok sorszámának növekedésével nő a válás esélye és gyakorisága. Ezért koncentráljunk meglévő kapcsolatunkra, és ne abban reménykedjünk, hogy a következő kapcsolatban majd megtaláljuk az „igazi” lelki társunkat. Tanuljuk meg szeretni azt, akivel együtt élünk, és hagyjuk, hogy ő is megtanulja, miként szeressen minket. Sajnos sokkal többet készülünk a szakmánkra, mint a házasságunkra – talán ezért is vagyunk gyakran sikeresebbek a munkánkban, mint a magánéletben.

Azt tudjuk, hogy a suszter cipője lyukas. De milyen a házassága a családterapeutának?

Sem a feleségem, sem én nem vettünk részt jegyes oktatáson, pedig két évig jártunk jegyben. Mire összeházasodtunk, már túl voltunk a „rózsaszín” időszakon, és rögtön számos problémával szembesültünk. Rájöttünk, hogy amit szüleink mondtak a másikról, igaz. Mindketten erős, független személyiségek voltunk, és ragaszkodtunk az igazságainkhoz, így sokat vitatkoztunk. Fél év után már azt gondoltuk, hogy nem a megfelelő embert választottuk. Ezeket a problémákat évekig tartott rendbe hozni, mert akkor még nem is tudtunk a szeretetnyelvekről, hiszen később „fedeztem fel” őket, miután számos problémás párkapcsolatot megfigyeltem.”

Mi van azokkal, akik elváltak? Nekik mindez már veszett fejsze nyele?

Tapasztalataim azt mutatják, hogy számos tönkrement házasság megmenthető, jóval a válás után is. Könyveimet olvasva rengeteg elvált pár rájött, hol rontották el, hol veszítették el egymást érzelmileg. Elkezdtek beszélgetni, és sokan eljutottak odáig, hogy újra megpróbálnák. Ez nem jelenti azt, hogy az öt szeretetnyelv minden házasságot meg tud menteni, de érdemes kísérletet tenni, mert jó esély van rá, hogy sikerüljön.

Milyen más kapcsolatokban működnek a szeretetnyelvek?

Mindenféle emberi kapcsolatban: a szinglik, elváltak, özvegyek is alkalmazhatják őket, hiszen nekik is vannak kapcsolataik, szüleikkel, testvéreikkel, szobatársaikkal, munkatársaikkal, új szerelmükkel. Második könyvem a gyerekek szeretetnyelvéről szól szülőknek. A kérdés ugyanis nem az, hogy szeretjük-e a gyermekünket, hanem hogy ő ezt érzi-e. Ha igen, akkor érzelmileg egészséges felnőtt lesz, aki várhatóan egészséges kapcsolatokat fog teremteni. Harmadik könyvem tinédzserekről szól szülők számára, hogy segítsen nekik átvészelni ezt a nehéz időszakot, a legújabb pedig a kamaszoknak, hogy ők is megértsék a szüleiknek, barátaiknak, tanáraiknak is van szeretetnyelvük, és ha azt megtanulják, könnyebben értenek szót velük.

Mi a helyzet az iskolai, és a munkahelyi kapcsolatok terén?

Egymás szeretetnyelvének használata pozitív érzelmi környezetet teremt az osztályban is. Kutatások bizonyítják, hogy azok a gyerekek, akik érzik, hogy a tanáraik szeretik őket, jobban teljesítenek. Ugyanígy, a szeretetnyelvek a munkahelyen is működnek. Egy felmérés meglepő eredménye szerint Amerikában az emberek 70 százaléka nem érzi, hogy elismerik a munkahelyén, és a felmondások oka 64 százalékban az elismerés hiánya.

Ma már tudjuk, hogy a szülőkhöz, elsősorban az édesanyához való gyermekkori kötődés mennyire meghatározza, felnőttként képesek leszünk-e tartós párkapcsolatra. Ha viszont ilyen sok a szétesett család, és – mint könyvében is írja – a szülők mintáit követjük, akkor nincs kódolva a mostani nemzedékben a párkapcsolatok tömeges kudarca?

Nem kérdés: a gyermekeket erősen befolyásolja a szüleik viselkedése. Ez azonban csak egy hatás a sok közül, és nem feltétlenül határozza meg végleg a sorsunkat. Amikor egy nehéz családi körülmények között felnövő fiatal felismeri szülei kapcsolatának esetleges diszfunkcióit, meghozhatja azt a döntést, hogy ő másképp csinálja. Ez nem jelenti azt, hogy ne követne el más hibákat, de megtanulhatja, hogyan hozzon létre egészséges kapcsolatokat a negatív szülői minták ellenére.

Mit tapasztalt, másként működnek a tanácsai egy keresztény és nem keresztény házasságban?

Alapvetően nem, hiszen az öt szeretetnyelv az általános szeretetigényről szól, így mindenkire érvényes lehet. Azt gondolom, a tény, hogy könyveimet 50 nyelvre lefordították, bizonyítja, hogy e gondolatok mennyire egyetemesek. Első művemet például, legnagyobb meglepetésemre, épp most fordítják le Szaúd-Arábiában. A minap pedig egyiptomi ismerősöm mondta, hogy olvasta a könyvemet arabul, és tetszett neki.

Amikor 25 éve megírta első könyvét, más kihívásokkal kellett szembesülnie a társadalomnak. Philip Zimbardo amerikai szociálpszichológus szerint a mai fiúnemzedéket két dolog teszi tönkre: a számítógépes játék és a pornófüggőség.  Ön szerint mi a megoldás?

Nemcsak a tévé, hanem az internet veszélyeiről is írtam, mondván, a modern technológia feletti ellenőrzést a szülőknek kellene kézben tartaniuk. A gyerek számára korlátokat kell felállítani, és akkor kisebb lesz a függőségek kialakulásának esélye. Érdemes például külön időt és helyet szánni a számítógépes játékoknak, és a korlátokat úgy megszabni, hogy maradjon idő egyéb elfoglaltságokra is: olvasásra, játékra, sportra, közösségi élményekre. Ez azért is fontos, mert a függést könnyebb megelőzni, mint utólag kezelni. És természetesen felnőttként is függővé válhatunk. Ha állandóan nézegetjük a telefonunkat, ha bármikor felvesszük, amikor csörög, ezzel azt üzenjük a környezetünkben lévőknek, hogy kevésbé fontosak, mint az üzenet vagy hívás, az üzenő/hívó félnek pedig azt, hogy bármikor elérhet, megzavarhat. Ez azért sem jó, mert a gyerekeink ezeket a viselkedésmintákat is követik.

A kütyüvilág mennyire változtatta meg a párkapcsolatokat? Ma, amikor számos fiatal mobilfüggő, szenvedélybeteg, narcisztikus, hogyan lehetnek meghittek a párkapcsolataik?

A technológiai fejlődésnek vannak előnyei, hiszen például utazásunk alatt kapcsolatot tarthatunk a házastársunkkal. Tény azonban, hogy amikor a fiatalok ilyen eszközöket használnak, a legtöbbször nem kommunikálnak, hanem játszanak, vagy éppen pornót néznek. És ezt fogják tenni később is, ami nem tesz majd jót a házasságuknak. A lényeg az, hogy használjuk ki az előnyöket, és próbáljuk meg a legjobban korlátozni a hátrányokat.

Manapság a legtöbb fiatal házasság előtt/helyett együtt él, még a keresztények nagy része is. Lát-e ebben veszélyt, és ha igen, hogyan magyarázná el nekik, miért ne tegyék?

A felmérések egyértelműen azt mutatják, hogy az együtt élő párok ritkábban házasodnak össze, és ha megteszik, gyakrabban válnak el, mint azok, akik nem költöztek össze az esküvő előtt. Ráadásul, akiknek a házasságuk előtt több szexuális kapcsolatuk is volt, nagy valószínűséggel folytatni fogják utána is. Ezen eredmények fényében nem sok jó mondható el a házasság előtti együttélésről. Tudom, népszerű, és elismerem, logikusnak hangzik a „próbáljuk ki egymást”, de a kutatások azt bizonyítják, hogy több a hátránya, mint az előnye.

(Forrás: Heti válasz, 2017. április 6., Gary Chapman: Az 5 szeretetnyelv /Egymásra hangolva – Az életre szóló szeretet titka/ könyv, Harmat Kiadó, 2015)

______________________________________________________________

72. Az 5 szeretetnyelv – Kamaszokra hangolva

Sohasem volt izgalmasabb és nehezebb feladat kamasznak lenni és kamaszt nevelni, mint napjainkban, a globális társadalom új távlatai és veszélyei közepette. A világ nagyot változott, de – minden látszat ellenére – továbbra is a szülők lehetnek a legnagyobb hatással kamasz gyermekeik életére. Ehhez pedig mindössze azt a szeretetnyelvet kell megtanulni, melyet a tinédzser legjobban megért. Az ajánlott könyv választ ad a legégetőbb kérdésekre, melyek a mai kamaszok szüleit foglalkoztatják. Ha betöltjük kamasz gyermekünk szeretet-szükségletét, mindennél nagyobb befolyással lehetünk az életére, és hatékonyan segíthetjük őt a „nehéz évek” átvészelésében.

(Gary Chapman: Az 5 szeretetnyelv – Kamaszokra hangolva
Szeresd feltétel nélkül!; Harmat Kiadó, 2017)
______________________________________________________________

73. Netfüggő gyerekek

Hogyan teremtsünk egyensúlyt a virtuális és a valódi kapcsolatok között

A digitális nemzedék szülei komoly kihívás előtt állnak: a gyerekek egyre több időt töltenek a képernyők előtt. A szerzők kutatási eredményeken és gyakorlati példákon keresztül mutatják be, mi mindent tehetnek a szülők azért, hogy a technológia ne szétzilálja, hanem inkább összehozza a családot. Könyvükből megtudhatjuk
– mennyi képernyőidő számít túl soknak, és hogyan szabhatunk reális időkorlátokat
– miként taníthatjuk gyermekeinket tudatos képernyőhasználatra
– hogyan helyettesíthetjük a képernyőidőt közös családi időtöltéssel
– hogyan segíthetünk gyermekeinknek a társas készségek elsajátításában
– szülőként milyen mintát adunk saját képernyőhasználatunkkal.

(A könyvet ajánljuk szülőknek és fiataloknak egyaránt. Gary Chapman- Arlene Pellicane: Netfüggő gyerekek – Hogyan teremtsünk egyensúlyt a virtuális és a valódi kapcsolatok kötött; Harmat Kiadó, 2012)
______________________________________________________________

74. 12 dolog, amit jó lett volna tudni, mielőtt szülők lettünk

Mire érdemes felkészülniük a gyermekvállalás előtt álló pároknak, hogy minél jobban alkalmazkodjanak a szülői szerephez, és a vele járó változásokhoz?
Az ajánlott könyv a kisgyerekes szülőket foglalkoztató kérdésekre keres választ: hogyan gondoskodhatnak a szülők gyermekük érzelmi egészségéről, milyen változást hoz a gyermekvállalás az időbeosztás és a pénzügyek kezelése terén, mit tehetnek a szülők azért, hogy bokros teendőik közepette az egymással való kapcsolatra is maradjon idejük. Szó esik még a szobatisztaságra szoktatásról, a korlátok szükségességéről, a társas készségek tanításáról, a szülői mintaadás jelentőségéről, és arról, hogy néha a szülőknek is bocsánatot kell kérniük.

(Gary Chapman – Shannon Warden: 12 dolog, amit jó lett volna tudni, mielőtt szülők lettünk; Harmat Kiadó, 2015)
______________________________________________________________