Család 2017.05.01-től


A rovat tartalomjegyzéke

1. 12 dolog, amit jó lett volna tudni, mielőtt szülők lettünk
2. Internet – A kikényszerített öngyilkosság
3. Kiszűrni azokat, akik “nem akarnak többé élni”
4. Ne halj meg korán!
5. Coaching
6. Veszélyes játékőrület terjed Kínában
7. A tibetiek különleges gyereknevelési módszere
8. Egy óvónő hasznos tanácsai a szülőknek
9. Kimerült a lelked?
10. A társfüggőség fogságában
11. A családok több mint felében létező jelenség az erőszak!?
12. A virágok nyelvén
13. Aludjunk rá egyet!
14. A jól megérdemelt énidő
15. Sok veszély leselkedik a gyerekekre a kibertérben
16. Világháló
17. Túl sok az internetfüggő fiatal Magyarországon
18. Miről ismered fel a mérgező embereket?
19. Hogyan változtassuk meg házastársunkat
20. Így tanul meg jól beszélni, beszélgetni a gyerek!
21. A jól nevelt gyerekek szüleinek 5 titka
22. Versenyző gyerekek, versenyző szülők
23. Öt módszer a gyermek lelki egészségéért
24. Erős digitális immunrendszer kell
25. A jól működő család titkai
26. Az életcélunk vezérfonal, amely irányt ad a mindennapoknak

27. Lelki egészséggondozás a családdal
28. Kimerült a lelked?

______________________________________________________________

1. 12 dolog, amit jó lett volna tudni, mielőtt szülők lettünk

Mire érdemes felkészülniük a gyermekvállalás előtt álló pároknak, hogy minél jobban alkalmazkodjanak a szülői szerephez, és a vele járó változásokhoz?
Az ajánlott könyv a kisgyerekes szülőket foglalkoztató kérdésekre keres választ: hogyan gondoskodhatnak a szülők gyermekük érzelmi egészségéről, milyen változást hoz a gyermekvállalás az időbeosztás és a pénzügyek kezelése terén, mit tehetnek a szülők azért, hogy bokros teendőik közepette az egymással való kapcsolatra is maradjon idejük. Szó esik még a szobatisztaságra szoktatásról, a korlátok szükségességéről, a társas készségek tanításáról, a szülői mintaadás jelentőségéről, és arról, hogy néha a szülőknek is bocsánatot kell kérniük.

(Gary Chapman – Shannon Warden: 12 dolog, amit jó lett volna tudni, mielőtt szülők lettünk; Harmat Kiadó, 2015.)


A szerzők az írásukat a gyermekáldás előtt álló szülőknek címezik, de bátorsággal és haszonnal forgatják azok is, akik már néhány évet eltöltöttek egy ilyen „vállalkozás” üzemeltetésében.

A szerzők tizenkét, viszonylag elszigetelten kezelhető területre koncentrálva, mozaikszerűen mutatják be azokat a témákat, amelyekre tudatosan felkészülve, előre reflektálva nagyságrendekkel több „haszonnal működtethetjük” a családunkat, vagyis több örömöt lelhetünk gyerekeink nevelésében, akik sikeresebb és kiegyensúlyozottabb felnőttekké válhatnak.

Átgondolt szabályok

Eltűnődtünk-e már valaha azon, hogyan alakultak ki azok a szabályok, amelyeket a családunkban alkalmazunk? Ha nem mérlegeljük tudatosan ezt a kérdést, könnyen lehet, hogy gondolkodás nélkül átvesszük azokat a normákat, amelyek a mi származási családunkban megszokottak voltak, holott lehet, hogy hogy az új családunknak nem ezek felelnek meg maradéktalanul.

Chapman példaként említi, hogy náluk kifejezetten tilos volt az asztalnál énekelni. Ezt egészen addig követték is a saját családjában, mígnem egyszer a felesége rámutatott a szabály fonákságára. Hiszen az énekléssel az örömünket fejezzük ki, és miért ne lehetne egy vacsorát jó hangulatban eltölteni? Érdemes tehát nekünk is felülvizsgálnunk, hogy nem alkalmazunk-e olyan előírásokat, amelyek csupán önmagukért valók, nem pedig az életünket szolgálják.

A siker titka: a család

Minden szülő álma a sikeres gyerek. Ezt az állítást húzza alá az a tény, hogy mennyire divatosak manapság a különböző fejlesztőprogramok, a mindenféle drága különórák. De valóban ezek azok, amik a gyerekünket majdan sikeressé teszik?

Nemrégiben a munkahelyemen részt vehettem azoknak a kiválasztásában, akik szakmai gyakorlatra jelentkeztek hozzánk. Hogy mi volt a döntő tényező, amely meghatározta, hogy kik kerültek be a cégünkhöz? A társas kapcsolatra való képesség! Annak ellenére, hogy a munkahelyemen kifejezetten műszaki-technikai profilú, senki nem szeret olyanokkal együtt dolgozni, akik udvariatlanok, faragatlanok, vagy nem képesek köszönni és megköszönni dolgokat. Nyilván a szakmai tudás előfeltétel, de ez az, amit többnyire bármelyik munkahelyen viszonylag könnyedén lehet utólag pótolni. Az empátia, a kedvesség, a koncentrált figyelem, az udvariasság, a harag, kezelésére és a hálára való képesség azok a tényezők, amelyeken felnőttkorban már nehezebben lehet változtatni. A szülőknek tehát kulcsfontosságú szerepük van ezen képességek fejlesztésében, és ezt a családban a sok együtt töltött idővel, valamint megfelelő mintaadással lehet csak kialakítani.

Tetteink és szavaink

Chapman szerzőtársa felhívja a figyelmet arra az igazságra is, amelyet nem lehet elégszer ismételni: „A tetteink olyan hangosan beszélnek, hogy meg sem hallják tőlük a szavainkat.” Mondogathatjuk mi bármennyiszer, hogyan kell helyesen viselkedni, hogyan kell helyesen viselkedni, ha mi magunk nem úgy cselekszünk, sőt nem azt sugározzuk magunkból. Számomra ez akkor lett igazán világos, amikor az ötéves kisfiamtól elvártam volna, hogy a játszótéren álljon ki egy kissé jobban önmagáért, védje meg a homokozó vödrét a hangos és érdekérvényesítésből jeles szomszéd gyerekektől. Némi önreflexió után megértettem, hogy ha tőlem azt látja, hogy én magam sem tudom a határaimat meghúzni, hogy indokolatlanul átadom az előjogaimat a többi embernek – és én kérek bocsánatot, ha a lábamra lépnek -, akkor ő is jó eséllyel ugyanezt a mintát fogja tudni másolni. Amint elkezdtem magam is tudatosan változtatni ezen a téren, úgy kezdte a kisfiam is észrevétlenül egyre ügyesebben érvényesíteni a saját érdekeit.

Aprópénzre váltva

A könyv kitér a tanítás-iskolaválasztás kérdéskörére is, taglalva az otthon oktatás világszerte egyre jobban elterjedő gyakorlatát. Mivel már nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Nyugat-Európában is mind gyakrabban találkozhatunk ezzel a jelenséggel, kifejezetten érdekes látni, hogyan értékelik az amerikai szerzők ezt az oktatási formát. Meggyőződésem, hogy néhány éven belül Magyarországon is egyre többen fognak ehhez a módszerhez fordulni, így amikor a könyv segítségével mérlegeljük a különböző megoldásokat, érdemes Chapmanék gondolatait is számba vennünk.

Visszakanyarodva a mindennapjaink gyakorlatához, a realisták számára talán fontosabb a kérdés, hogyan tudják ennek az adott könyvnek a tanácsait aprópénzre váltani. Nos, mint minden írással vagy előadással, ezzel a könyvvel is ugyanaz a helyzet: annyi hasznunk származik belőle, amennyire hagyjuk, hogy hasson ránk a mondanivalója. A szerzők szerencsére konkrét segítséget is igyekeznek nyújtani azzal, hogy minden fejezetet egy igen hasznos kérdéscsokorral zárnak. Ha gyakorlati munkafüzetként használva a kötetet nem sajnáljuk az időt arra, hogy ezeket a felvetéseket átgondoljuk – akár a társunkkal közösen, a babavárás utolsó hónapjaiban, akár egy baráti egy baráti-gyülekezeti közösségben -, akkor biztosak lehetünk benne, hogy magas „remélt hozammal” vághatunk neki a gyermeknevelés gyönyörű és hosszú távú projektjének.

(Forrás: Derghi Dóra, Family – Család és párkapcsolati magazin, 2017. II. szám)
FEL
______________________________________________________________

2. Internet – A kikényszerített öngyilkosság

Az öngyilkosságnak bonyolult lelki és szociokulturális okai lehetnek. Nem véletlen és nem is csupán a sajtó szenzációkeresésének tudható be, hogy az Oroszországból terjedő irányított halálesetekről szinte minden hazai médiumban bő terjedelemben adtak hírt az elmúlt hetekben.

Egyelőre nemigen lehet megállapítani, hogy a legújabb öngyilkossági mozgalom valódi veszélyt jelent-e, és fontos társadalmi problémák tünete, vagy csupán néhány elszigetelt, tragikus, de helyi jelenségről van szó. Sőt a híradások ellenőrizhetetlensége miatt azt sem tudhatjuk biztosan, történet-e valami, létezik-e az ördögi mozgalom. A hírek szerint a kék bálnát magányossága és állítólagos szuicid hajlamai miatt szemelték ki a gyilkos játék névadójául. A legnagyobb tengeri emlős egyedei ugyanis nem teljesen tisztázott okokból időről időre partra vetődnek, és a szárazföldön elpusztulnak.

Az internetes „játékot” egy Moszkva közelében élő fiatalember, Filipp Bugyejkin indította útjára 2013-ban. Bizonyos elemei az orosz rulettre, mások az internetes „kihívásos” játékokra emlékeztetnek. Sok teljesen értelmetlen internetes játék kapott lábra az elmúlt évtizedben a 2014-es jeges vizes kihívástól a tavalyi élőképes Mannequin Challenge-ig. Ám ezek valóban ártalmatlan ostobaságnak tűnnek a kékbálna-csoportokhoz képest. A csatlakozóknak ötven veszélyes és egyre vadabb feladatot kell teljesíteniük, és aki erre hajlandó, az ötven sikeres próba után a nyílt internetes csoportból meghívást kaphat a zárt csoportba is. Ez már sokkal kevésbé ellenőrizhető, a feladatok is egyre riasztóbbak: mind nyilvánvalóbbá lesz, az ismeretlen irányítók szándéka. Az éjszakai magányos horrorfilm nézés például nem tűnik nagyon veszélyesnek, bár aligha gyakorol jótékony hatást egy tizenéves fiatal lelki fejlődésére Ahogyan a bolti lopás sem, amelyre minden különösebb indíték nélkül beszélik rá a kihívások vállalóit. Ám a magas épületek megmászása már kifejezetten kockázatos, az alkar zsilettel való vagdosása, a kék bálna tűszúrásokkal vagy pengével bőrbe rajzolásáról nem is beszélve. Az irányítók egyre fájdalmasabb és veszélyesebb próbákkal tesztelik klienseiket – előfordult például öncsonkítás, felvétellel bizonyítandó ujjperclevágás. A kommunikáció során a csatlakozókról igyekeznek minél több adatot megtudni; elsősorban gyengeségeikre, hibáikra kiváncsiak a „mentorok”. Természetesen a feladatokat titokban kell végrehajtani. A titkolózással részben elszigetelik a labilis fiatalokat a környezetüktől, részben lehetetlenné teszik az irányítók felelősségre vonását. A folyamat legvégén zenés üzenetet kap a játékos, amelyben összes hibáját, problémáját felsorolják, és közlik a megoldást is: öngyilkosság. Aki vonakodik végrehajtani az ítéletet, megfenyegetik, családja meggyilkolásával zsarolják.

A kék bálna tehát az öngyilkosság meglehetősen gazdag kultúrtörténetében sokféle korábbi motívumot kombinálva terjedt el, és valóban komoly veszélyt jelenthet. Annak ellenére is, hogy az ötletgazda Filipp Bugyejkint, az orosz közösségi hálón az úgynevezett f57-es csoport létrehozóját múlt novemberben 15 fiatal halálba kényszerítésének vádjával letartóztatták. Ez ma már valószínűleg nem elegendő a probléma megoldásához, hiszen a módszer széles körben vált ismertté, és állítólag mostanára számtalan öngyilkos csoport működik hasonló névvel – Fehér Bálna, Kozmikus Bálna – és azonos célokkal. Ráadásul a jelenség az orosz határokon túl is elterjedt, és ma már többnyire a posztszocialista országokban szedi az áldozatait. A hírek szerint Ulrajna, Kazahsztán, Kirgizisztán, a Moldovai Köztársaság után alapos gyanú van arra, hogy Lengyelországban és Romániában is megjelent. A román rendőrség kampányba is kezdett, miután egy iasi-i iskolából fulladásos panaszokkal vittek el a mentők fiatalokat, akik interneten keresztül kaptak utasítást az új próbára.

Az ukrán rendőrség idén februárban adott ki riasztást, ugyanis egyszerű öngyilkosságról derült ki, hogy a 13 éves mariupoli lány egy honlap utasítására ugrott le egy szálloda 13.-emeletéről. Az ukrán rendőrség véleménye szerint pszichológiai kérdésekben nagyon is tájékozott emberek lehetnek a veszélyes próbák kieszelői és az öngyilkosság sürgetői, csak éppen ezeknek a „szakembereknek” a szándékai nem egészen világosak. Eleve magányos, elszigetelt, önértékelési zavarokkal küzdő fiatalokat keresnek meg, akiket különféle trükkökkel a befolyásuk alá vonnak.

Lengyelországban négy fiatal öncsonkítása miatt nyomoz az ügyészség. Gliwicében egy fiatal fiú került pszichiátriai megfigyelésre az alkarján ejtett mély vágások miatt. Az utasítást ő is interneten kapta, akárcsak az a három tanuló, akit Szczecin közeli településről vittek el a mentők hasonló sérülésekkel.

A kékbálna jelenség legfőbb problémája éppen az, hogy a gyerekeket irányító ördögi felnőttek nem segíteni akarnak áldozataiknak, hanem minél mélyebbre taszítani őket. A hálójukba keveredett fiatalok maguktól aligha kerültek volna az öngyilkosság közelébe, ezért kevés látható tünete van szándékuknak. Az öngyilkosságot vizsgáló szakemberek már a hatvanas években felfigyeltek arra, hogy az ilyen betegeknek mintegy ötven százaléka járt orvosnál, húsz-huszonöt százalékuk pszichológusnál vagy pszichiáternél, mielőtt tettüket elkövették volna. Ez az arány néhány évtizeddel később még sokkal magasabb lett, vagyis a szakembereknek általában van valamekkora lehetőségük a beavatkozásra. Gyerekeknél ugyan más a helyzet, viszont a fiatalkorúak öngyilkosságának is lehetnek jelei. Csakhogy a kék bálna „mentorai” éppen e jelek eltitkolására utasítják áldozataikat.

Ráadásul a tömegtájékoztatás híradásai nemcsak a veszélyekre hívják fel a figyelmet, hanem önkéntelenül is mintát nyújtanak, ami főként kortárs csoportokra nézve lehet veszélyes. A jelenség régóta ismert, egyes kutatók Werther-effektusnak nevezik. Amikor ugyanis 1774-ben megjelent Johann Wolfgang Goethe Az ifjú Werther szenvedései című regénye, a fiatal férfiak között valóságos öngyilkossági hullám kezdődött, ami miatt a könyvet több német hercegségben be is tiltották. Hasonló hatást figyeltek meg Magyarországon József Attila öngyilkossága után: azóta is évente többen vetnek véget életüknek Szárszón a vonat alá ugorva. És öngyilkossági járványt indított el Latinovits Zoltán és Domján Edit halálhíre is.

De hogy mi lehetett Filipp Bugyejkin és az őt követő-utánzó őrült „mentorok” valódi célja, egyelőre kideríthetetlen. Hacsak nem tényleg az az együgyü magyarázat igaz, amelyet a bűnüldöző szerveknek mondott elfogása után Bugyejkin: nem érez bűntudatot, neki csak nemes céljai voltak , s az öngyilkosságba taszított gyerekek végre boldogok lehettek. S végső soron ő csak minél több lájkot akart szerezni a közösségi oldalán.

(Forrás: Magyar Idők, 2017. április 8.)
FEL
______________________________________________________________

3. Kiszűrni azokat, akik „nem akarnak többé élni”

Közel kétmilliárd ember számára a Facebook a kommunikáció elsődleges csatornája. Itt osztják meg gondolataikat, fényképeiket, életük minden egyes pillanatát. Az öngyilkosságukat is. A cég most mesterséges intelligenciát fejleszt a potenciális öngyilkosok kiszűrésére.

Mióta a Facebook Live minden felhasználó számára elérhetővé vált, legalább hárman közvetítették élőben öngyilkosságukat. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint világszerte minden negyven másodpercben történik egy öngyilkosság, a 15-29 évesek (a Facebook elsődleges közönsége) körében pedig ez a második leggyakoribb halálok. Az elmúlt ötven évben alig történt előrelépés az öngyilkosságok kezelésében. A megelőzés általában mindössze az ártalmas eszközök elzárásában állt. Ma azonban kevés ez a hozzáállás, mivel az információcunami minden eddiginél könnyebben indítja el a depresszív folyamatokat, másrészt az internet segítségével pillanatok alatt hozzá lehet jutni bármilyen öngyilkosságra alkalmas eszközhöz. Nem csoda, hogy 2014-ben harmincéves csúcsot döntött az Egyesült Államokban az öngyilkosságok száma. Legutóbb januárban váltott ki óriási sajtóvisszhangot egy 14 éves floridai tinédzser, Nakia Venant esete, aki néhány órával azután, hogy kiírta üzenőfalára: ”Nem Akarok Többé Élni”, kétórás Facebook-videóban akasztotta fel magát.

Mark Zuckenberg februárban nyilatkozott a cég jövőjéről, és külön kiemelte a mesterséges intelligencia szerepét az öngyilkosságok megelőzésében. A Facebook már eddig is több megelőző alkalmazást fejlesztett. Volt közöttük olyan, amelyik tippeket adott a segítségkéréshez, vagy olyan, amellyel a barátok figyelmeztethették a Facebookot, ha egy ismerősüknek öngyilkos gondolatai támadtak.

A most fejlesztett, öntanuló algoritmus a Floridai Állami Egyetem kutatása szerint két éven belül 80-90 százalékos bizonyossággal tudja majd megállapítani, hogy ki mennyire szuicid hajlamú. Ha pedig olyan mennyiségű és minőségű információ áll az algoritmus rendelkezésére, mint a Facebook esetében akkor valószínűleg nincs is szükség két évre. A Facebook ugyanis nemcsak az önkéntes felhasználói tevékenység kapcsán gyűjti a felhasználók adatait, hanem jóval szélesebb körből (például böngészőtörténet olvasása, adatbrókercégek információi) szerez naponta hatszáz terabyte-nyi adatot összes felhasználójáról. A szakértők ezért már felvetették, hogy az öngyilkosság-elemző algoritmus minden eddigi adatgyűjtésnél és –elemzésnél jobban fogja sérteni a felhasználók magánéletét, ugyanakkor mivel ilyen esetekben az időfaktor felülírja a személyes adatok védelmét, a legnagyobb öngyilkos segítő szervezetek Amerikában már meg is egyeztek a céggel. A szervezetek folyamatosan elérhetők lesznek Messengeren, és ha a Facebook értesítést küld egy-egy öngyilkos esetről, azonnal felveszik a felhasználóval a kapcsolatot.

Az elemzés első körben a posztokat és Messenger-üzeneteket érinti, amelyeket az algoritmus az „önveszélyes” kategóriába sorol. Az algoritmus különösen figyel a szomorúságról és bánatról szóló megosztásokra, illetve a Messenger esetében az olyan üzenetváltásokra, ahol a barátok „Jól vagy?” vagy „Itt vagyok, segítek” témájú válaszokat írnak. Az algoritmus azonnal értesíti az emberi elemzőcsoportot a felmerülő üzenetekről, akik aztán eldöntik atartalom nyomán, hogy azonnali beavatkozásra van-e szükség, vagy elég csak megjelölni az illetőt mint esetleges szuicid hajlamú felhasználót. „Tudjuk, hogy ilyen esetekben a reagálás gyorsasága kritikus tényező. A mesterséges intelligenciák sokkal pontosabbak, mint az emberek által küldött esetleges öngyilkosságról szóló figyelmeztetések” – nyilatkozta a Facebook projektmenedzsere, Vanessa Callison-Burch, aki szerint gyakorta előfordul, hogy az ember valójában segítő tartalmakat oszt meg, amelyeket a barátok már szuicid tartalomként jelentenek.

Az algoritmust Zuckerberg egyelőre csak Amerikában teszteli, de a pozitív tapasztalatok alapján valószínűleg hamarosan világszerte bevezetik.

(Forrás: Magyar Idők, 2017. április 8.)
FEL
______________________________________________________________

4. Ne halj meg korán!

Több évtizedes javulás után ismét nő a fiatalok körében az öngyilkosságok száma. A világjelenséget magyarázhatja, hogy a közösségi média új szintre emelte az iskolai zaklatást. A kék bálna és társai nyomában.

Kiszolgáltatott nemzedék

A tizenévesek életük felét online élik. Ahova a szüleik nem tudnak utánuk menni, vagy ha mégis, a gyerekek olyan csatornára váltanak, amelyekről egy átlagfelnőtt azt sem tudja, eszik-e vagy isszák.

A serdülők négy százaléka fordul saját teste ellen, és a jelenség az elitgimnáziumokban is jelen van.

A jelenség hasonlít a nem online történő zaklatáshoz: hosszú ideig tart, rendszeres, és a gyerekközösségen belüli hatalmi egyensúlyhiányból fakad. A domináns tinédzserek csinálják az „égővel”, a „cikivel”, vagy az önbizalom hiányos, magát alávető gyermekkel. Az újdonság nem az áldozat és a zaklató, nem is a csatlós (vagyis a segítő) szerepében van, hanem abban, hogy a modern média miatt durván nő azok száma, akik szemlélik az eseményeket.

Az áldozat számára pedig utóbbi a legkínosabb, hiszen nem érti, neki mi a baja vele, miért nem védi meg? Az igazi szenvedést a nézők tömege hozza, a zaklató ugyanis előttük bizonyítja a hatalmát. S annak a nézőnek a legellentmondásosabb a szerepe, aki együtt érez az áldozattal, de fél, ha közbeavatkozik, akkor a zaklató rászáll; tétlenségével viszont bűnrészessé válik, mert bátorítja a zaklatót.

A gyerekek titkos élete

A serdülők életük minden pillanatát a nyilvánosság előtt élik, eltűnik az intimitás, megszűnik a magánélet. A zaklatástól és a pletykától való félelemmel ugyanazt csinálják, amit a felnőttek. Megkettőzik énjüket, a Facebookra mosolygós, magabiztos pillanatokat töltenek fel, vagyis a vágyott személyiségüket, hogy mások mosolygós, magabiztos fotói még inkább elbizonytalanítsák őket. ha ebbe a Photoshop-világba kerül be egy aljas megjegyzés vagy leleplező fotó, az még kegyetlenebb hatású. A gyerekek jól ismerik e világ technikai fogásait, de a szabályairól fogalmuk sincs. Nem mérik fel, mit jelent, hogy a közösségi oldalakon megosztott fotó örökre ott marad, nem tudják, hogy egy fénykép közzétételi joga nem azé, aki megnyom egy gombot, hanem létezik képmáshoz fűződő jog is.

S amíg az offline bántalmazás elől el lehet költözni, más iskolába iratkozni, az online elől nincs menekvés. Mire egy iskolás első napja véget ér egy új helyen, már mindenki tudja, honnan és miért menekült. A kutatások szerint a heti rendszerességű zaklatások szinte minden iskolában jelen van, és a felső tagozatos és a gimnazista korosztályból akár a gyerekek fele is részese lehet valamilyen agressziónak. Elsősorban a sérülékeny gyerekeknél fajul mindez önpusztítássá, vagyis ha droggal, alkohollal, dohányzással, önértékelési zavarokkal, szorongással vagy éppen depresszióval jár együtt, ilyenkor – és az önkárosítás első jelére – azonnal segítséget kell kérni.

Önpusztító kihívások

Pedig a megoldás közhelyszerűen egyszerű. Beszélgetni kell a gyerekkel, mentálhigiénés programokkal segíteni őket, közösséget építeni és nem kellett volna megszüntetni a gyermekvédelmi felelősöket a közoktatásban. A gyerekekkel kicsi kortól kell nyílt beszélgetéseket folytatni, hogy kamaszkorban is megmaradjon ez a csatorna. Ami nem könnyű, mert tinédzser csak akkor nyílik meg, ha tudhatja, hogy a szülő nem adja ki a titkát. A felnőtt pedig átérezheti ennek terhét például a drogok gimnáziumi léte kapcsán. A gyerekek tudják, ki a fogyasztó, és talán ennél többet is, de csak akkor erről beszélni, ha biztosak lehetnek benne, hogy a szülő átérzi ugyan az ezzel kapcsolatos aggodalmukat, de megérti: csak súlyos esetben rohanhat a rendőrségre, nem teheti ki a gyerekét társainak árulójává.

A legmagányosabb gyerekeket – a kiközösítetteket, akik szinte betegesen vágynak az elismertségre – találják meg az önpusztító kihívást kínáló oldalak. A próbatételekre felhívó Kék bálna Oroszországból indult. A résztvevő mentora önsorsfordító feladatokat ad: napokig ne szóljon senkihez, csonkítsa meg magát. Végül oltsa ki az életét. Mindezt videofelvételekkel kell igazolni, a rémületes „játék” világszerte szedi áldozatait.

(Forrás: Heti Válasz, 2017. április 27.)
FEL
______________________________________________________________

5. COACHING

Életvezetési vagy karrier-tanácsadás, a rávezetés művészete, sok pénzbe kerülő humbug, mentorálás, pszichológia kicsiben? A coa­chingról sok tévképzet kering.

A coachingban az orvosi vagy a gyónási titoktartáshoz hasonló elvek érvényesülnek. A coach nem egyenlő a mentorral, vagyis szakmai tanácsadóval, de nem is pszichiáter, inkább olyan, jó kérdező és empatikus készségekkel rendelkező külső szemlélő, aki képes arra, hogy figyelmesen végighallgassa a másikat.

A coaching korjelenség, ha úgy tetszik, trend, divat, bár nem annyira új keletű, mint azt sokan gondolnák. A coaching történetileg két irányból fejlődött ki, közel harminc-negyven évvel ezelőtt külföldön. Egyrészt a pszichoterápiában jártas pszichológusok terepet kerestek a mentálisan egészségesebbek körében, amikor csökkent a fizetőképes kereslet, másrészt kiderült, hogy a sportpszichológusok által alkalmazott edzésmódszerek átvihetők másféle problémahelyzet megoldására vagy készségek fejlesztésére. Mivel a mindennapi életben is előfordulhatnak döntési dilemmák, nehéz megoldandó helyzetek, szükség lehet tájékozódást segítő információkra, hétköznapi élethez szükséges készségek fejlesztésére, ezért a coaching, azaz a segítő kommunikáció alkalmazásának két fő területe alakult ki: az üzleti (business) és az életmód (life) coaching. Ezek a különböző pszichológiai és szervezetfejlesztési iskolák elméletét és módszereit alkalmazzák kizárólag egészségesek támogatására. A coach támogatása arra irányul, hogy az adott személy vagy csoport saját maga találja meg a megoldáshoz vezető utat, és kifejlessze a megoldáshoz szükséges erőt, motivációt. Ehhez jó értő- és kérdezőkészségek kellenek.

Eredetileg tehát sokkal inkább pszichológiai módszer, a mentális segítségnyújtás egyféle válfaja volt, mint önálló tudomány. Egyre népszerűbb lett, egyre nagyobb igény mutatkozott rá, és szép lassan önálló szakmává nőtte ki magát.

A pszichológusok közül sokan már a kilencvenes években elkezdtek foglalkozni a coachinggal, de igazán elterjedt és ismert mindkét irányzat a kétezres évek második felében lett. Felmérések szerint az egyéni jelentkezők leggyakrabban karrierváltás, karriertervezés, életmódváltás miatt fordulnak coachoz, mert felismerik annak jelentőségét, hogy az ehhez szükséges kemény önismereti, önfejlesztési munkát nem egyedül kell elvégezni. Ma már sok cégnél magától értetődő a coach bevonása a munkába.

A tudáshiány kockázatai

Főállású coachból van kevesebb. Magasan kvalifikált, többdiplomás emberek (például jogászok, közgazdászok, tanárok, újságírók) jutnak arra az elhatározásra életük egy pontján: meg akarom tanulni, hogyan lehet a coaching eszközeivel másokat sikerre segíteni. Ez a típusú segítő tanácsadás megkívánja az emberséget és a mások céljaira való elkötelezett odafigyelést, ami szintén sokak figyelmét felkelti.

Bárkiből lehet coach, akár egy pár hetes tanfolyam elvégzésével is. Az igazi problémát a határvonalak elmosódása jelenti, azaz annak a felismerése, hogy az ügyfél problémájának kezeléséhez szükség van-e komolyabb szaktudásra, terápiára vagy sem. A coach-szervezetek szövetsége ezért 2012-es alapításakor minőségbiztosítási feladatot is vállalt. Fontos, hogy a segítő fel tudja mérni saját kompetenciája határait.

Az igényes segítők tudják, hogy ők szervezeti és csoportdinamikai események kezelésére vagy teljesítményértékelési-módszertani fejlesztésre nincsenek igazán kiképezve, és stresszkezelő vagy kiégést megelőző egészségpszichológiai programokat sem állíthatnak össze.

(Forrás: Magyar Idők, 2017. június 17.)
FEL
______________________________________________________________

6. Veszélyes játékőrület terjed Kínában

Új játékőrület tört ki Kínában, most a miniatűr nyílpuska számít igazi szórakozásnak a gyerekek között. A szülők és a tanárok persze nem örülnek.

A tenyérnyi nyílpuskát mindössze 1 dollárért lehet megvenni, fogpiszkálót és tűket lehet vele kilőni.

Már több városban is betiltották, köztük Sencsenben és Csingtaoban. A lövedéktől függően, a játék elég erős ahhoz, hogy átszúrjon egy almát, kartonlapot és üdítős dobozokat.

A kis nyílpuska Csengtu városban kezdett elterjedni, de hamar elérte Kína keleti részét és Hong Kong határát. Makaó bizonyos részein a rendőrség már figyelmeztetést adott ki, hogy a játék használata bűncselekménynek is minősülhet.

Igaz, még nem érkezett tömeges bejelentés sérülésekről, a szülők komolyan aggódnak, hiszen a játékkal könnyen kiszúrhatják a gyerekek egymás szemét is – írja a Yahoo News. Az egyik édesanya azt mondta, ez nem játék, hanem egy miniatűr fegyver.

A játék egyébként már létezik egy ideje, de most kezdett igazán elterjedni a gyerekek között. A szülők a közösségi oldalakon petíciót indítottak, hogy a játékot teljesen tiltsák be mindenhol.

(Forrás: Origo, 2017. június 26.)
FEL
______________________________________________________________

7. A tibetiek különleges gyereknevelési módszere

Mindig beválik! 4 titka van

Ha a tibeti nevelési elveket szeretnénk gyakorlatba ültetni, akkor két dolgot soha nem szabad alkalmaznunk: fizikai és lelki erőszakot. Az adott életszakaszokhoz mérten különböző módszereket ajánlatos követni:

1. szakasz: 5 éves korig

A gyerekkel úgy kell bánni, akár egy herceggel, hercegnővel. Ne tiltsunk meg semmit neki, csak pár dologra hívjuk fel a figyelmét. Ha valami veszélyes dolgot követ el, vágjuk mérges, ijedt arcot. A gyerek érteni fogja ezt a nonverbális kommunikációt. Ez az a periódus, mikor a kicsik a legaktívabbak, kíváncsiak, érdeklődnek minden iránt, főként, ami körülveszi őket. Ebben az életszakaszban azonban nem képesek még racionálisan, logikusan gondolkodni, így ha tegyük fel, eltört egy drága vázát, nem fogja érteni, hogy az mennyibe került, és mennyit kellett dolgozni azért, hogy anya, vagy apa meg tudja vásárolni. Ha pedig megbüntetnék, akkor azt erődemonstrációként fogja értelmezni. Csak azt fogja érzékelni, hogy a szülők a büntetéssel erejüket fitogtatják, hogy ők a mindenhatók, ő pedig a gyenge.

2. szakasz: 5-10 éves korig

A gyereket úgy kell kezelni, mint egy tanítványt. Feladatot kell neki adni, és már be lehet vezetni a büntetés/jutalmazás módszerét is, a büntetés azonban nem testi bántalmazásra vonatkozik. Ebben az időszakban a gyermek intelligenciája már eléggé fejlett, már tisztában kell lennie, hogy különbséget tegyen jó és rossz között, hogy a pozitív dolgokra összpontosítson, a negatív hatásokat kerülje. Ezekben az években kell a legtöbb tudást a szülőknek átadniuk.

3. szakasz: 10-15 éves korig

Egyenlő félként kell kezelni a gyereket, de természetesen a szülőnek több döntési joga van. Az egyenlőség annyit tesz ebben az esetben, hogy be kell vonni a gyereket is a döntéshozatalba, hogy mondja el bizonyos kérdésekben a véleményét, hogy találjunk közösen megoldást a problémákra, az ő gondjaira. A szülő ilyenkor megoszthatja tapasztalatait, tudását a gyerekkel. A szabadság kérdése is fontossá válik, meg kell bíznunk a gyerekünkben, és engednünk kell, hogy egyedül is elmehessen valahová. Ilyenkor a tiltásoknak nincs sok értelmük, főként, ha nem vagyunk képesek magyarázatot adni azokra. Ezekben az években fejlődik ki a gyerek személyiségének autonómiája, független, önálló gondolkodása.

4. szakasz: 15 év fölött

Tiszteljük a gyereket. Itt már késő nevelni, oktatni, azt eddig kellett megtenni, most a „beérett gyümölcs leszedésének ideje következik”.

(Forás: http://budapest.imami.hu/)
FEL
______________________________________________________________

8. Egy óvónő hasznos tanácsai a szülőknek

Az élet már önmagában sem egy sétagalopp, gyerekekkel felszerelve pedig egyenesen úgy tűnik, mintha egy durrdefektes Ikarus busz csuklójában próbálnánk életben maradni… macskakövön és viharban. Ha téged is aggaszt, hogy hogyan leszel sikeres a gyermeknevelésnek becézett túlélő-kiképzésen, néhány tippünk talán segíthet.

Először is szögezzük le, hogy Te mindent megteszel. Küzdesz, megfeszülsz, kihozod magadból a maximumot és még azon is túl – hogy a legtöbbet, s azt a legjobban adhasd meg gyermekeidnek.
Néha azonban az a bizonyos jó szándék kikövezi nekünk a tükörsima utat egyenesen a pokol mélyére, ahová betekintve azt láthatjuk, hogy csemeténk felnőve tökéletesen döntés- és életképtelen, mihaszna, esetleg undok emberré válik.

Íme, néhány alapelv, ami talán segíthet elkerülni a buktatókat:

1. Mars aludni! Mindenki!

Egy anyukának sem kell bemutatni a tényt: nincs rosszabb, mint egy fáradt gyerekkel huzakodni, legyen bár karon ülő, vagy lakli kamasz. Mindezt még jobban kicifrázni csak az tudja, ha még te is ki vagy merülve. Persze az első kiadós 8-10 órás, jóleső horpasztásodig még eltelik tízegynehány év, de arra azért fordíthatsz figyelmet, hogy ne hajtsd túl magad a végsőkig.
A feszült anya következetlen és türelmetlen. A hisztis tipegő ordít, a fáradt kisiskolás nem teljesít jól az iskolában, edzésen, a kipihenetlen kamasz pedig szabályosan bunkó – mire hazaér, igazi méregzsákká változik, aki fáradt. Nos, ha nem akarod, hogy még az esti hírek előtt mindenki olyan stílusban hordja le a többieket, hogy aztán nem győztök majd elnézést kérni – aludjatok eleget.
Mindegy, hogy hogyan, milyen módszerrel, altatási rítussal, hány szobában vagy hány ágyban és milyen felosztásban alszotok, de eleget aludni kell és kész. Gyerekeknek életkortól függően 8-10 órát, és te is törekedj rá, hogy neked se csak 2-3 óra jusson.
Az alvás rendszertelensége még a gyermek
intelligenciájának is árthat.

2. Felejtsd el a könnyített pályát!

Vannak helyzetek, amikor kínálkozik egy egyszerűbb út – rövidebb, simább, hívogatóbb. De nem szabad azt választanod! Gyereket nevelni nem sprint, hanem maraton – a rövidtávon szerzett előny hamar elvész. Talán elhallgattatja a türelmetlen kisgyermeked, ha édességet veszel neki a boltban, de később már követelni fogja.
A „majd később megoldom” rossz stratégia, ahogy a „kivételesen, most az egyszer” is. Százszor megbánod még, hogy engedtél a könnyebb út csábításának, a lurkót pedig arra tanítottad, hogy keresse meg a kiskaput veled szemben – később mindenki mással is megpróbálja majd ugyanezt tenni, és elkezd kacsintgatni a sunyiság felé. Nadrágot felkötni, nagy levegő és maradj határozott,
következetes. Piszok nehéz, de hosszú távon megéri, a végeredmény pedig egy korrekt csemete.

3. Nincs több kifogás, bízz meg benne!

„Olyan kicsike, olyan ügyetlenke még”, vagy „Nem ér rá szegény, hadd pihenjen a suli után”, esetleg „Úgysem tudja rendesen megcsinálni…” ? Egy frászt! Meddig lesz túl kicsi a szennyes összeszedéséhez, a porszívó bekapcsolásához, míg meg nem nősül? Hol lesz az a pont, amikor egy nap úgy ébredsz fel, hogy „már elég érett arra, hogy egyedül vegye fel a cipőjét”?

Már egészen kicsi korban tehetsz felelősséget a gyerekeidre, és elvárhatsz tőlük dolgokat. Ha a kétévesed segít feltörölni a padlóra ömlött vizet, az óvodásod segít a ruhaválogatásban mosás előtt, az iskolás locsolja a virágokat – akkor kamaszként sem fog bután rád nézni a gyerek, ha megkéred valamire, vagy rábízol egy feladatot.
Önállóvá, magabiztossá ettől válik, nem pedig attól, ha mindent megcsinálsz helyette és erre még meg is keresed a megfelelő kifogást. Nyugodtan lökd a sűrűjébe, bízz benne, el fogja végezni a rábízott feladatot. És ha hibázik? Annyi baj legyen. Engedd elesni, hogy megtanulja, az esés fáj. Utána pedig ott leszel, hogy felsegítsd, és felszárítsd a könnyeit. Mert az élet ilyen.

4. Ne félj nemet mondani!

Sok anyuka retteg, hogy elveszíti gyermeke szeretetét, ha nemet mond neki valamire, ezért inkább mindenre rábólint. Minden csomag cukor, csokoládé, minden gyerekzsúr meghívás, az összes játék azonnal bebocsátást nyer az életükbe. S hogy mi lesz az ilyen gyerekből? Egy kiállhatatlan, akaratos személy, aki hozzászokott, hogy minden azonnal, az ő elvárásai szerint történik meg.
Ez egyrészt undok tulajdonság és nem valószínű, hogy a későbbiekben sok barátot szerez neki, másrészt előbb-utóbb szembesülni fog vele, hogy nem ő a világegyetem középpontja, akkor pedig jókora pofára eséssel tanulja majd meg ezt a leckét.
Ha te is azok közé tartozol, akiknek a „Nem” – szócska nehezen jön a szájára, gondolj arra is, később milyen kihívásokkal fog szembenézni a gyermeked. Meg kell tanulnia küzdeni, várni és veszíteni is – csak így tanulja meg értékelni a dolgokat. Az anyukája vagy, a mindene, a legfontosabb ember az életében. Bízz ebben a
kapocsban és ne félj megtagadni tőle bizonyos dolgokat.

5. „Az úgy kezdődött, hogy ő visszaütött!”

Mindegy, hogy a játszótéren, a bölcsiben, oviban vagy otthon a tesókkal, de előbb-utóbb minden kisgyermek belekeveredik valamilyen konfliktusba.
Régen ilyenkor az anyukák, tanár nénik, óvó nénik kiosztottak fejenként egy-egy pofont, minden résztvevőnek igazságosan, hogy ne röhögjünk egymáson és el volt intézve.
Ma már megállunk, megkérdezzük csemeténket, hogy mi a baj, ki bántott, majd türelmesen végighallgatjuk, ahogy a kis ártatlan jó mélyen bemártja a barátját/pajtását/tesóját, még akkor is – főként akkor –, ha nem is a másik lurkó, hanem ő volt a vétkes.
Tádámm, máris kész a bűnbak, akire szúrós szemmel nézhetünk, a gyerek pedig megtanulja, hogy megfelelő siránkozással minden balhét meg lehet úszni. Ez pedig nagyon rossz politika, nem megértő szülők vagyunk ebben a helyzetben, hanem könnyen megvezethetők.
Nem azért van így, mert a gyerek hazudik, vagy sunnyog – erre ugyanis magától, iskolás koráig pszichológiailag alkalmatlan. Amikor elmeséli a történteket, a kisgyerek tényleg elhiszi, hogy nem ő kezdte, a fejében a következő játszódik le: „csak egy rossz gyerek lökött volna egy másikat a sárba – én pedig jó gyerek vagyok – tehát nem lehettem én.”

Szülőként is nehéz megszabadulni az „Én gyerekem egy kis angyal, az a másik, az vitte a rosszba!” – hozzáállástól, de hosszú távon nem válik csemeténk javára, ha minden konfliktusból az áldozat szerepében kerülhet ki.

Felelősséget vállalni, rádöbbenni, hogy ő is hibázhat, csinálhat rosszul valamit – erre meg kell tanítani. Ennek módja viszonylag egyszerű: ne fogadjunk el olyan „árulkodós” mondatot, ami a másik kisgyermek nevével kezdődik – mindegy, hogy családtag, ismerős, vagy idegen gyermek áll a másik oldalon, ahogy az is lényegtelen, ki volt a vétkes. Ismételgessük türelmesen: „Arra vagyok kíváncsi, te mit csináltál. Ővele majd megbeszéli az ő anyukája/Majd megbeszélem a bátyáddal is később, engem az érdekel, hogy TE mit csináltál éppen, amikor ez történt.

6. Mutass példát!

Biztosan emlékszel még arra, miket mondott anyukád, amikor megpróbált jó modorra tanítani… Ja, hogy nem? Na igen, ennek az az oka, hogy hiába papoltak nekünk – és gyermekeinknek mi is hiába tartunk szentbeszédet, – egyik fülön be, a másikon ki, ez már csak így van.
Hogy lehet, hogy mégsem lettünk bunkók? Nos, a mintaadás már egészen más tészta. Mutass példát. Nem elég, ha a buszon ülve elmondod, hogy át kell adni a helyet az öregeknek. Ha együtt felálltok, hogy egy néni leülhessen, te pedig elmondod, hogy ez miért történt – akkor van rá esély, hogy nem felejti el. Az empátiát is tanulni kell, mutasd meg, hogy vannak emberek, akik néha segítségre, gyámolításra szorulnak. Jó alkalom erre a Cipősdoboz akció, vagy bármely más jótékonysági gyűjtés – szedjétek össze a már nem használt játékokat, ruhákat és feltétlenül mondd el, hogy ezt olyan gyerekek kapják, akiknek egyáltalán nincs játékuk.

Fontos, hogy légy hiteles, hiába mondasz bármit, ha a szíved mélyén az ellenkezőjét gondolod. Nem túl meggyőző, hogy azt harsogod, tökéletesen egyetértesz a sérült gyerek osztályba integrálásával – ha közben habzó szájjal követeled, hogy ültessék el a te gyereked mellől. A meggyőződésed szerint cselekedj és indokolj a gyermekednek, aki nem lesz kíváncsi arra, neki mit hogyan kellene csinálnia, annál inkább érdekelni fogja, hogy te miért teszel így vagy úgy bizonyos dolgokat.

7. Kevesebb külsőség!

Emlékszem gimiben arra a bandára, akik csak azokat nézték embernek, akik ruhatárának értéke elért egy bizonyos összeghatárt. Ők is biztosan elkezdték valahol. Ha már egészen kicsi korában ahhoz szoktatod a gyermeked, hogy csak a legmenőbb játékboltból származó játék számít ajándéknak, csúfos kudarc elé nézel, már ami a kedvessé, törődővé nevelést illeti.
Pedig ez már tipegőként is elkezdhető. Ha a nagyi minden ünnepkor arany nyakláncot és Herendit kap, ez lesz a norma. Ezzel szemben már a másfél éves tipegő apró ujjacskáival is lehet festeni, tenyérlenyomatot készíteni és közösen szedni egy kis csokor vadvirágot. Ha kiskorától arra szoktatod, hogy közösen, szeretettel készítsetek – vagy vásároljatok – meglepetést másoknak, nagyon jó mintát adsz számára.
Így egyik ajándékban sem a pénzbeli értéket, hanem a belefektetett munkát látja majd – remélhetőleg amit ő kap, abban is jobban fogja értékelni a személyes jelleget, az odafigyelést és a szeretetet, mint az összeget, amibe került.

Ez persze megint olyan terület, ahol az igyekezet mit sem ér, ha nem társul hozzá hiteles minta. Ha te magad a legdrágább boltokban vásárolsz és megszólsz mindenki mást, aki nem – akkor a gyermeked is a pénztárcájuk alapján ítéli majd meg az embereket.

8. A diktatúrát felejtsük el!

Jó, ha idejekorán tisztázod a gyerekben és magatokban is a szerepeket: nem a pajtása vagy, hanem az édesanyja, nem a haverja, hanem az édesapja. Nem árt, ha az is világos, ki hozza a döntéseket a családban.
A modern gyermeknevelési elvek szerint jó, ha hagyjuk dönteni a gyereket, azonban sokan félreértik ezt a fejezetet a nevelési szakkönyvekben. Ez ugyanis nem azt jelenti, hogy korlátlan teljhatalommal ruházunk fel egy pelenkást a családi élet minden területére vonatkozóan. Olyasmit bízzunk a gyermekre, ami az ő kompetenciája: kis korban maradjunk meg annál, hogy milyen ízű fagyit szeretne, vagy melyik vödröt vinné a játszótéri homokozóba. A „mit reggelizzen az egész család?”, „hová menjünk vasárnap délután?”, vagy hogy „anya melyik cipőjét vegye fel?” kérdések, bár ártatlannak tűnnek, mégis, már messze túlmutatnak a gyerek határain. Ha pedig a döntések terén átlépheti a határokat, miért tartaná meg őket a szabályok kapcsán?
A gyerekek tipegő-korban kezdik megtanulni, hogy bizonyos dolgok fölött van hatalmunk, mások fölött pedig nincs. Ha folyton azon vagyunk, hogy mindenben megkapja a saját kis szerepét, rövidesen követelni fogja a beleszólást mindenbe. Lassan minden döntés az ő kis kezeibe kerül, pillanatok alatt a fejetekre nő és egy akaratos zsarnok lesz belőle – ez pedig már picinek sem annyira aranyos, hát még kamasz-, vagy felnőttkorban.

A gyereknevelés nehéz és hosszú munka – minden csodájával együtt. Mielőtt bármilyen döntést meghozol, arra gondolj: az a célom, hogy a gyermekemet felnőve szeressék az őt körülvevő emberek. Ha ezt tartod szem előtt és nem a saját akaratod érvényesítését, akkor jó eséllyel egy olyan, szeretetre méltó, kedves, megbízható felnőtt ember áll majd később előtted, aki büszkén és őszintén nézhet majd bárki szemébe.

(Forrás: csaladinet.hu)

FEL
_________________________________________________________

9. Kimerült a lelked?

A tested számtalan okból fáradhat el. Mégis, amikor kimerültnek érzed magad, egyáltalán nem biztos, hogy a tested fáradt. A lélek legalább annyira kimerülhet, mint a test. Hogy milyen jelek figyelmeztetnek erre? Íme a legjellemzőbb 13.

Az alvás önmagában nem segít, amikor lelki kimerültséget érzel. Az is előfordulhat, hogy valójában nem tudod pontosan, mi a gond veled, csak azt érzed, valami megbillent benned. Amikor a lelked fáradt, hiába eszel, hiába figyelsz a testedre, mégis enerváltnak, kedvetlennek érzed magad. Az is lehetséges, hogy alszol nyolc órát, idejében ébredsz, mégis fizikai fáradtságot érzel.

Ha úgy gondolod, hogy a lelked kimerült, érdemes ennek az okát mielőbb kiderítened. Betegségekhez is vezethet ugyanis a lelki kimerültség. Csak kevesen vannak, akik tudatosan figyelnek a lelkük hangjára, akik maguk is felismerik a jeleket. Segítségül felsoroljuk a legjellemzőbbeket. Olvasd el figyelmesen a listát, ha bármelyiket tapasztalod magadon, akkor itt az ideje, hogy lelki és testi egészséged érdekében nagyobb változtatásokat tégy az életedben.

13 jel, hogy a lelked kimerült

  1. Nem szereted magad.
  2. Ragaszkodsz azokhoz az emberekhez, akik semmi jót nem tesznek veled, akik elveszik az energiádat, akikkel mielőbb érdemes lenne megszakítanod a kapcsolatot.
  3. Még mindig ragaszkodsz olyan dolgokhoz is, amelyek pedig már nem szolgálnak téged.
  4. Akkor is igent mondasz, amikor pontosan tudod, hogy nemmel kellene válaszolnod.
  5. Másokat helyezel a saját igényeid elé.
  6. Magadhoz sem vagy őszinte.
  7. Hagyod, hogy mások kihasználjanak, visszaéljenek a kedvességeddel.
  8. Még mindig megteszel olyasmit is, ami ellenkezik a céljaiddal.
  9. Nem tudod elengedni a múltat.
  10. Rettegsz a jövőtől.
  11. Zűrös az életed.
  12. Nem vállalod a felelősséget, kifogásokat keresel, amikor valami helytelen dolgot tettél.
  13. Nem tanulsz a hibáidból.

Ezt teheted, amikor kimerült a lelked

A felsoroltak rendkívül károsíthatják a lelkedet, könnyen depresszióhoz vezethetnek. Amikor a lelked kimerült, lehetőség szerint minél többet próbálj meg pihenni, lazítani. Próbálj meg olyan dolgokat tenni, amelyek örömmel töltenek el. Az öröm, a szeretet érzése ugyanis üzemanyagként hat a lelkedre.

Hogy ismét feltölthesd magad, érdemes minél többet meditálnod vagy sétálnod a természetben. Az illóolajos, lazító masszázs, de akár a szaunázás is csodákat tehet. Bármit is próbálsz, a lényeg, hogy érezd jól magad, hogy figyelj a belső érzetekre. A feltöltődés nem halad egyik napról a másikra, hiszen az sem egyik napról a másikra történt, hogy idáig jutottál. Engedd meg magadnak a lazítást, engedd meg magadnak a feltöltődést. A zenehallgatás, a tánc, a mozgás szintén sokat segíthet, hogy hangulatod minél előbb a régi lehessen.

(Forrás: NLCAFÉ)

Ha eddig nem tetted, kezdj el sportolni!

Várunk szeretettel a sportrendezvényeinken!
Részletesebben lásd: Hírek/Programok rovatunk
FEL
_______________________________________________________________

10. A társfüggőség fogságában

Miért nem lépünk ki egy kapcsolatból még akkor sem, amikor pedig már terhes számunkra? Miért választunk mindig ugyanolyan típusú partnert? Miért nem tudunk megállapodni? A kérdésekre a választ a gyermekkorban kell keresnünk.

Vannak párok, melyek tagjai hangoztatják, hogy pokol az életük egymás mellett, mégsem szakítanak. Vajon mi az az összetartó kapocs, amely még az egymás iránti ellenszenvet is felülírja?

Vágy a biztonságra

Gyakran keresik fel a páciensek a szakpszichológusukat azzal, hogy bár a partnerüket hibáztatják a boldogtalanságukért, úgy érzik, képtelenek változtatni helyzetükön. A szakember szerint ők azok, akik nem bírják az egyedüllétet.

A társfüggőség az egyedüllét képességének a hiánya. Kialakulásának gyökerei a csecsemőkorra nyúlnak vissza. Ha az anya ,,elég jó”, a baba szükségleteit ráhangolódva kielégíti, a kicsi jó eséllyel tud biztonságos kötődést kialakítani iránta. A csecsemő az édesanyjával való egységben éli meg önmagát. Aztán ahogy cseperedik, úgy jön rá, hogy különálló, és ha az anyjával való kapcsolata biztonságos, meg tanul egyedül lenni, a szülő támogató jelenlétében. Ezt a biztonságos jelentétet beépíti a belső világába, ezért felnőttként már ez is elegendő biztonságot nyújt. Ám ha ez nem így történik, az egyén belső világa félelmekkel telik meg, és folyamatosan igényelni fogja egy másik személy jelenlétét. Még akkor is, ha az bántalmazó, mert még egy olyan kapcsolat is jobb, mint az egyedüllét.

Ha a babának az elszakadás előtt nem volt lehetősége megélni a biztonságos kötődést, hiába tűnhet önállónak, valójában mindig ezt a biztonságot keresi. És ez a vágy folyamatosan akadályozhatja a felnőtté válás folyamatában, és olyan életszakaszokban is függőségi kapcsolatok kialakítását eredményezheti, amelyekben épp az önállóság kivívása volna a feladat. Mindannyian a kötődési mintáknak megfelelően választunk társat, így ismétlődik a traumatikus kötődési minta, és ezért választunk hasonló partnert. Ezen a mintán hosszadalmas, nehéz önismereti munkával lehet változtatni.

Párhuzamos kapcsolatok

A társfüggő személy a másiktól teszi függővé önértékelését, véleményét, hangulatát vagy tetteit. Nem érzékeli a határt önmaga és a másik között, könnyen befolyásolható, ugyanakkor akaratos és manipulatív. Kapcsolataiból hiányzik a kölcsönös szabadság biztosítása és az önállóság. Vágyik a másik féllel való összeolvadásra, de fél is attól, hogy ő maga megszűnik a túlzott közelségben. De az is ijesztő számára, ha a másik nagyobb távolságot tart. Így alakul ki a se vele, se nélküle kapcsolat.

Társfüggőség állhat amögött is, amikor valaki nem képes lehorgonyozni egy partner mellett, hanem több kapcsolat párhuzamos fenntartására van szüksége. A dolog bonyolultabb a túlbiztosításnál. A személy belső világa nem integrált egész, hanem össze nem egyeztethető részekben éli meg önmagát. Ilyen, amikor valaki önmagában szétválasztva éli meg a szentet és a profánt, a tisztességes polgárt és a buja élvhajhászt. Azért van szüksége legalább két személy közelségére, mert így a részeit egymástól elkülönülve kielégítheti, és így énrészei nem kerülnek konfliktusba egymással.

Ne külsőleg oldjuk meg a belső problémákat!

A pszichológus azt tanácsolja, hogy ha valaki észreveszi magán a társfüggőség jeleit, érdemes erről szakemberrel konzultálnia.

A társfüggőségből ki lehet szabadulni, de ritkán megy önerőből és fájdalommentesen. Nem is gondolnánk, mi mindenbe kapaszkodhat egy társfüggőségtől szenvedő, személyiségzavaros ember. Mivel a kapcsolatát nem tudja helyesen kezelni, gyakran keres menekülő utat az alkohol, drog vagy a partnere megcsalásának formájában. Vagyis külső segítséggel próbálja megoldani a belső problémáját. Pedig ezekre a mélyen gyökerező lelki sérülésekre csak a belső munka, a pszichoterápia nyújthat igazi segítséget. A pszichológussal kialakított biztonságos kapcsolat tud újfajta biztonságos kötődési mintát nyújtani. A pszichoterápiás kapcsolat maga ad korrektív élményt, aminek alapján a páciens képes lesz elkötelezett, tudatos, szabad együttműködésen alapuló kapcsolatot kialakítani. Ezek önmagukban is a gyógyulás eszközei, elérésükhöz fel kell számolni a romboló kötődéseket, hiszen szükség van arra, hogy érzelmileg és fizikailag is kiszabaduljon a társfüggő kapcsolatából. A terápia alatt megtanult új mintát az érintett képes lesz alkalmazni a jövőben. Fontos hangsúlyozni, hogy azért kell szakmai segítségért fordulni, mert számtalan mentális következménye lehet annak, ha valaki egy kapcsolatban boldogtalan, és csupán a függőség miatt nem lép ki belőle. Lehet ez hangulatzavar, durvább szorongás, de akár pszichoszomatikus, a lelki működési zavart szimbolizáló testi tünetek is megjelenhetnek.

(Forrás: Heti Válasz, 2017. július 27.)
FEL
_______________________________________________________________

11. A családok több mint felében létező jelenség az erőszak!?

A krízisközpontok valódi megoldást nyújthatnak

Magyarországon a családok 41–60 százalékában fordul elő kapcsolati erőszak (ez derül ki abból a felmérésből, amelyet az Ökumenikus Segélyszervezet készített több mint 12 ezer nő megkérdezésével.)

Minden családban vannak titkok, amelyek nem tartoznak másra, a kapcsolati erőszak azonban nem sorolható ebbe a kategóriába. Az otthon falai között lezajló testi, lelki vagy akár szexuális bántalmazás nem új keletű dolog, rengetegen élnek hazánkban is olyan kapcsolatban, ahol valamilyen módon bántalmazásnak vannak kitéve.

A válaszadók 17 százaléka úgy gondolja, hogy bármi is történik egy családban, az a család magánügye. Arra a kérdésre, hogy a szülőnek joga van-e kedve szerint veréssel büntetni a gyermekét, ha rosszul viselkedett, a kitöltők 81 százaléka nemmel válaszolt.

A válaszolók 84 százaléka azzal a feltételezéssel sem ért egyet, hogy az erőszak esetében az áldozat is hibás provokáló magatartása miatt. A válaszadók szerint nem igaz továbbá, hogy egy bántalmazó kapcsolatból nem lehet kilépni, és nem érdemes segítséget kérni.

A felmérésben részt vevők többségének véleménye szerint akár 60 százalékra is tehető a bántalmazásban érintett családok száma. Míg a 30 év alattiak közül többen vélik úgy, hogy ez az arány magasabb, a 30 év felettiek – leginkább az 50 évnél idősebbek – alacsonyabbra, inkább a 20–40 százalék közé teszik az érintett családok számát. Jellemző az is, hogy magasabbnak tartják az érintett családok arányát azok, akik személyesen is ismernek kapcsolati erőszak áldozatává vált személyt. A kitöltőknek egyébként mintegy a negyede állította, hogy van az ismeretségi köré­ben ilyen ember.

Bár a fiatalok magasabbnak ítélik az érintettek számát, mégis 18 éves kortól ugrásszerűen többen vannak, akik szerint társadalmi szinten is foglalkozni kell a kapcsolati erőszak témájával.

Arra a kérdésre, hogy mit tenne, ha tudomására jutna, hogy a szomszédját rendszeresen bántja a párja, korosztálytól függetlenül a legtöbben azt felelték, hogy beszélnének az áldozattal. A második, illetve harmadik leggyakoribb válasz, hogy kapcsolatba lépnének egy civil szervezettel vagy rendőrt hívnának. Arra viszont csak kevesen vállalkoznának, hogy beszéljenek a bántalmazóval. A kutatásba bevontak csaknem 80 százaléka úgy gondolja, hogy a kapcsolati erőszak áldozatainak valódi megoldást a krízisközpontok nyújthatnak, és csak ez után következnek a sorban a civil szervezetek, a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok.A rendőrség csak a válaszadók nagyjából egyharmada szerint adhat valódi segítséget az ilyen szituációkban. Jellemzően a fiatal korosztály bízik jobban a rendőri beavatkozás eredményességében.

Sokan már olyan családba születtek, ahol jelen van az erőszak valamely formája, így számukra ez sajnos természetes, elfogadott jelenség. Annak érdekében, hogy belőlük ne váljon áldozat vagy esetleg elkövető, fontos, hogy beszéljünk a témáról és igyekezzünk minél több információt átadni a kapcsolati erőszak kapcsán. Középiskolás gyermekeknek tartanak felvilágosító órákat szakemberek. A prevenciós foglalkozások célja megismertetni a tanulókkal a kapcsolati erőszak, a gyermekbántalmazás fogalmát és felhívni a figyelmüket ezek létezésére. Az eddigi tapasztalatok alapján a gyermekek hasznosnak ítélik az órát – vannak, akik nem feltétlenül hallottak még a témáról, de sajnos nagyon sok érintett gyermek ül az iskolapadokban.

(Forrás: Magyar Idők, 2017. július 19.)
FEL
______________________________________________________________

12. A virágok nyelvén

Mit üzennek nekünk?

Virágot veszünk, ha ki szeretnénk fejezni a szeretetünket, ha jobbulást kívánunk a lábadozónak, sok sikert a ballagónak vagy nyugalmas életet a házavatónak. Az esztétikumon túl minden virágnak szimbolikus jelentése van, aminek ismeretében a gondolatainkat, érzelmeinket – legyen az szerelem, hála, sajnálat – is a csokorba köthetjük, vagy megkérhetünk egy virágkötőt, hogy segítsen nekünk egy rejtett üzenet összeállításában.

A ma divatja

Manapság a legnagyobb virágkultusz az esküvőket kíséri. Az esküvői csokor mellett ugyanolyan fontos, hogy mivel és miként díszítik fel az ünnepi alkalom különböző helyszíneit. A virágkötést megreformáló nemzedék tagjai örömmel élnek ezzel a lehetőséggel.

Mennyire intuitív szakma a virágkötészet, mennyire kell jó emberismerőnek lenni hozzá?

Az intuíció az alapja, a jó emberismeret viszont olyan pluszt jelent, ami még inkább hozzásegít egy olyan kompozíció elkészítéséhez, amit a megbízó a lelki szemei előtt lát. Az ösztönösség pedig egy áldásos tulajdonság, amit örömmel használnak fel az egyeztetés, majd az alkotás folyamata közben.

Mit kell tudni egy kompozíció elkészítéséhez?

Mivel megrendelésre dolgoznak, főleg esküvőkre, fontos, hogy előtte pontosan és aprólékosan ismerni kell az elképzelést, ezért sokat kérdeznek, sőt a menyasszonyoktól inspirációs képeket is szoktak kérni. A helyszín is meghatározó, adott atmoszférája van, amihez a stílusnak alkalmazkodnia kell.

Az esztétikumon túl mit lehet kifejezni a virággal?

Minden kompozíciónak és díszítésnek más a célja. Szerepe lehet kizárólag a gyönyörködtetés, a kifinomult részletek hangsúlyozása stb. A vörös loknikat a narancsos pipacs, a bájt és a kedvességet a pünkösdi rózsa ártatlansága, a játékos természetet a királykék szarkaláb fejezi ki.

A sabloncsokrok ideje lejárt, mi most a trend a virágkötészetben?

A könnyed, sallangmentes, természet és kert ihlette stílus. Visszatérnek a szakma gyökereihez a buja, túlburjánzó és szabálytalan komponáláshoz. Inspirálnak a reneszánsz virágkötők, akik minden fellelhető termést, növényi részt, levelet és ágat felhasználtak, vagy a holland festők remekművei, amik álomszerűen érzékeltetik, hogyan lehet a virágkötés íratlan szabályait és korlátait feszegetni.

Mikor mit?

Újszülött látogatásakor kankalinnal, fehér orgonával vagy hamvas rózsával az új életet, a fiatalságot, a tisztaságot és az ártatlanságot fejezhetjük ki.

Esküvőre a szenvedélyes, tiszta, örökké tartó szerelmet hirdető virágok ajánlottak, például a bazsarózsa, a mirtusz vagy az élénk színű tulipánok.

Temetésre elegáns választás a szomorúságot, megbecsülést és tiszteletet kifejező orchidea és fehér liliom vagy rózsa.

Házavatóra a boldog, békés és gyümölcsöző otthont szimbolizáló krókuszt, flamingóvirágot és magyalt vigyünk.

A sikeres munka megbecsülésére olyan virágot adjunk, amely a szorgalmat, az ambíciót és a jövőt fejezi ki, ilyen az írisz, a gerbera és a mályva.

(Forrás: Heti Válasz, 2017. augusztus 31.)
FEL
_______________________________________________________________

13. Aludjunk rá egyet!

Az életünk harmadáról van szó

Az életünk mintegy 36 százalékát átalusszuk, mégsem tulajdonítunk neki különösebb jelentőséget, sőt gyakran időpocsékolásnak tartjuk, pedig az elégséges alvásnak döntő szerepe van az egészségünk és a jókedvünk megőrzésében.

A külvilág 24 órás ritmusát a világosság és a sötétség váltakozása diktálja, amihez mi a biológiai óránk, az úgynevezett cirkadián ritmusunk finomhangolásával alkalmazkodunk. A kettő együttes hatása határozza meg a napirendünket, a szerveink és a hormonjaink működését, az étvágyunkat, a teljesítőképességünket, és persze az alvásunkat. Az ember nappal aktív, éjszaka pihen. E ritmus nélkül felborul a szervezetünk megszokott működése.

Mennyi az annyi?

Mindenkinél változó, mikor álmosodik el és mennyi alvásra van szüksége, egy mégis közös: aludni muszáj. Akkor is, ha manapság kultusza van a nemalvásnak, mondván aki alig alszik, az éjszakába nyúlóan dolgozik, tehát szorgalmas, sikeres, irigylésre méltó. Margaret Thatcher is szerette hangoztatni a stábja nagy szomorúságára, hogy az alvás a lustáknak való. Ő ugyanis csak 4 órát aludt. Philadelphiai kutatók fedezték fel a p.Tyr362His génvariáns és a kevés alvás közötti összefüggést. Azok, akiknek van ilyen génjük, az ajánlott hét óránál jóval kevesebbel boldogulnak, alváshiány esetén is jobban teljesítenek és gyorsabban regenerálódnak. Nem véletlen, hogy a köznyelvben a brit miniszterelnök után Thatcher-génnek nevezik. A politikusokra amúgy is jellemző a kevés alvás. Churchill, Obama és Benjamin Franklin is erre példa. Napóleon pedig egyenesen úgy tartotta, hogy nyolc órát csak a bolondok alszanak.

Pedig valakinek öt óra bőven elég, sokaknak viszont a nyolc is kevés. A kutatók szerint az alvásigényünk adottság, így hiba próbáljuk, nem tudjuk hosszú távon szabályozni a mennyiségét. Annyit tehetünk, hogy kiderítjük, mikor és mennyi alvásra van szükségünk, és igyekszünk ezt biztosítani magunknak. A hétvége a legalkalmasabb időpont a kísérletezésre, amikor szabadon alhatunk, és nem kell ébresztőórára kelnünk. Leegyszerűsítése az emberek csoportosításának, ha éjjeli baglyokban és reggeli pacsirtákban (a két fő kronotípusban) gondolkodunk, mert a többség a közötti széles skálán mozog. És a közhiedelemmel ellentétben annak semmiféle tudományos háttere nincs, hogy a korán kelők gazdagabbak, egészségesebbek és boldogabbak lennének, legfeljebb büszkébbek.

Az éjfél előtti alvás aranyat ér?

Az alvásunk nagyjából 90 perces ciklusokból áll, amelyeknek a minősége és a szerkezete estétől reggelig változik, két fő típusának arányai eltolódnak. A kora éjszakát inkább az egyre mélyülő és pihentető NREM uralja, míg a hajnalt a REM egyre felszínesebb, viszont álommal teli szakasszal jellemzik. Vagyis az este lefekvők inkább NREM, a hajnalban fekvők pedig REM-minőségű álmot alszanak. Mivel a regenerálódáshoz fontos a mély alvás, így a korai lefekvés valóban hasznos.

Hogyan aludjunk el?

Az elalvást segíti, ha a hálószobában teljesen besötétítünk (a melatonin nevű hormon csak sötétben termelődik), jócskán lefekvés előtt már nem használunk elektronikai eszközt, nem iszunk koffeintartalmú italt, nem eszünk kiadós mennyiséget, nem edzünk, és csökkentjük a lakásban a fényerőt. Elalvás előtt kerüljük az alkohol fogyasztását, mert bár úgy tűnik, elálmosít, inkább csak elbódít, ráadásul a memóriánk rögzítési és előhívási folyamatait is akadályozza. Ugyanígy az altatók. Alkalmanként hasznosak lehetnek, hosszú távon viszont komoly függőséget okoznak. Jobban tudunk aludni hűvös szobában, ideális esetben egy olyan társ mellett, akinek a miénkhez hasonló alvási ritmusa van.

Mit okoz a kialvatlanság?

A ma embere súlyosan kialvatlan. A szükséges hét-nyolc helyett általában öt-hat órát alszunk, aminek megvan a böjtje. Ha ébresztőórára kelünk, alig bírunk kimászni az ágyból, nem indul a napunk, fáradtak és ingerlékenyek vagyunk, nagy valószínűséggel nem alszunk eleget. A szervezetünk állandóan frissítőért, főleg kávéért, és energiaitalért kiált, amik az alváshiányt nem orvosolják, csak a fáradtságérzetet palástolják, átmenetileg. Az álmosság és a kialvatlanság súlyosan hat a munkánkra, romlik a teljesítményünk, lanyhul a figyelmünk, megsínylik az emberi kapcsolataink.

Ráadásul annak, aki tartósan öt óránál kevesebbet alszik, és ezért kimerült, 50 százalékkal nagyobb az esélye az elhízásra. A szervezetében ghrelin nevű hormon szabadul fel, ami éhségérzetet vált ki, egyben aktiválja az agy önjutalmazó rendszerét, amelynek kielégítése a szénhidrát, főleg a cukor alkalmas. Ezért vonzók fáradtság esetén az édességek és a kalóriadús enni-, innivalók. A kialvatlan emberek nagyon stresszesek, ami hosszú távon káros: memóriakiesést, gyenge immunitást, cukorbetegséget, szív- és érrendszeri panaszokat okozhat, és növeli a rák kockázatát. Egészen friss kutatások megállapították, hogy a mentális betegségekkel küzdők egyik kezdeti tünete az alvási ritmus teljes megborulása, ami így figyelmeztető jel. Elégséges alvás után jobban tudunk koncentrálni, átgondoltan dönteni, figyelemmel tanulni, emberekkel kapcsolatba lépni, és úgy általában működni.

Végül John Steinbeck Szerelem csütörtök című művéből egy jó tanács „Általános tapasztalat, hogy az este még nehéznek látszó problémák az álom jótékony közreműködésével reggelre egyszeriben megoldódnak.”

Nem is gondolnánk

Minél fejlettebb részén élünk az országnak, és minél nagyobb városban, annál valószínűbb, hogy tovább alszunk. Minél idősebb valaki, annál kevésbé tud egy huzamban sokat aludni, de ettől még nem változik az alvásigénye. A balesetek előfordulása követi a cirkadián ritmusunkat: a figyelmünk mélypontján, leggyakrabban kora reggel és kora délután történik baj.

(Forrás: Heti Válasz, 2017. augusztus 31.)
FEL
_______________________________________________________________

14. A jól megérdemelt énidő

A saját kikapcsolódásunkra szánt időt a legegyszerűbb lecsípni, a teendők végére sorolni, pedig mindenre, amivel foglalkozunk, hatással van az, hogy megengedjük-e magunknak a feltöltődést.

Eltelt a nyár, amikor nemcsak a munkánkból, az életünkből is szabadságra mentünk. Olyan elfoglaltságokra volt időnk, amikre az év többi szakában nincs. Könnyebb volt magunkkal foglalkozni, pihenni, olvasni, sportolni és egészségesen enni. Most pedig itt az ideje visszarázódni a hétköznapok monoton ritmusába, ami az első hetekben kisebb sokként hathat. Eluralkodnak rajtunk a teendők, nyakunkba szakadnak a feladatok, az énidőnket elsodorja az élet: nem tudunk eleget aludni, ráérősen főzni, tornyosulnak az elolvasásra váró könyvek és a koszos ruhák. Szeptember közepére talán már azt sem tudjuk, volt-e igazán nyár, és mikor lesz újra alkalom feltöltődni. Pedig az énidő elengedhetetlen. Hozzájárul a kiegyensúlyozott lelkiállapotunkhoz, jobban kezeljük a stresszt, javít a teljesítményünkön, utána kiegyensúlyozottabbak az emberi kapcsolataink és ígéretesebbnek érezzük a kilátásainkat.

Magunkért tesszük

Mindenkinek arra van ideje, amire szakít magának, és mindenki arra szakít időt, amit fontosnak tart, hallottuk ezt épp elégszer. És ahogy lenni szokott, igaz is. A legtöbben elképzelhetetlennek tartjuk, hogy hétköznap – sőt hétvégén is – magunkkal foglalkozzunk. Az időnk nagy részében a teljesítőképességünk határán billegünk, hullámzik a hangulatunk, megfelelünk, kiégünk, és mások jóllétét helyezzük előtérbe. Pedig a magunk kedvéért muszáj felállítanunk egy fontossági sorrendet, és ki kell alakítanunk egy rutint, amibe mi is beleférünk. Ha szemügyre vesszük a napunkat, átszervezéssel biztosan találunk magunknak egy órát. Ez sok élethelyzetben segítség kérését, összedolgozást, lemondást kíván, de megéri. Ha nem tesszük, a szervezetünk fizikai, lelki vagy mentális tüneteket fog produkálni, hogy jelezze, ideje lassítani. Előzzük ezt meg!
De mivel töltsük az időt?
Fontos kezdő lépés, hogy próbáljunk elszakadni az internettől, a rádiótól, a hírek állandó böngészésétől. Maradjunk tájékozottak, de válogassuk meg, mikor és mennyi negatív információt engedünk magunkhoz, mert könnyen elkedvetlenítenek, céltalanná, cinikussá tesznek. Próbáljunk arra koncentálni, ami jó és amire hatással vagyunk.

Jelen a jelenben

Az utóbbi években egyre többet lehet hallani, olvasni a tudatos jelenlét gyakorlatáról, ami a jelen pillanat értékelését, előítéletektől mentes megélését, szemlélését tanítja. Nem új keletű a gondolat, hogy a múlton változtatni már nem tudunk, a jövőnket pedig nem ismerjük, és csak a jelennel érdemes foglalkoznunk, viszont a modern ember túlgondolásra, rohanásra, felületességre hajlamos életét lelassíthatja. Kitűnő módszer az énidő gyakorlására, amikor tudatosan elkezdünk figyelni az öt érzékszervünkre és közben a gondolatainkra. Mikor figyeltünk utoljára a légzésünkre, vagy ültünk egymagunkban és néztük a tájat? Ugye, milyen jó érzés frissen mosott ágyneműbe feküdni és olvasni? Egy pékségbe lépve beszippantani a kelt tészta illatát, vagy a saját kedvünkre zenét hallgatni? Ha alkalmunk van egyedül lenni, csak arra figyeljünk, amit csinálunk, és ne azon morfondírozzunk, hogy mennyi teendőnk lenne helyette.

Válasszunk olyan tevékenységeket, amelyek kikapcsolnak, örömöt szereznek és feltöltenek. Tervezzük meg a tavaszi kertünket, böngésszünk katalógusokat és menjünk el virághagymákat venni. Vacsorázzunk a kedvenc helyünkön, kávézzunk egyedül, menjünk el kozmetikushoz. Fogjunk egy jegyzetfüzetet és írjuk le a terveinket. Nézzünk meg egy olyan filmet, ami csak minket érdekel. Ez a mi időnk, nem kell máshoz alkalmazkodnunk.

Ha van hozzá kedvünk, hívjunk el másokat is egy közös énidőre. Találjunk ki olyan programot, amely mindenkinek kikapcsolódást jelent, legyen az közös főzés, sportolás vagy egy koncert. Áthívhatjuk a barátainkat egy kávéra, vagy meglátogathatunk egy rég nem látott ismerőst. Jó megosztani a tapasztalatainkat, viszont érdemes ilyen alkalmakon a jó hírekre fókuszálni, és nem a velünk történt rosszat szajkózni.

Mozgás a testnek

Ha nehezen tudunk kikapcsolni, száguldoznak a gondolataink, és gyakran nyomasztanak a teendők, az egyik legjobb megoldás, ha fizikailag lefárasztjuk magunkat. A mozgás csökkenti a szorongás, a depresszió és a stressz tüneteit, fejleszti az önbizalmunkat. Ha egyedül szeretnénk lenni, táncoljunk otthon, tornázzunk vagy lépcsőzzünk. Amíg jó idő van, menjünk el biciklizni, kocogni vagy esténként sétálni. A friss levegő és a kellemes megerőltetés kitisztítja az agyunkat, egészen más fényben fogjuk látni a világot.

Olyan feladatokat is elvégezhetünk az énidő keretein belül, amiket régóta halogatunk vagy tartunk tőlük. Lassan ideje őszire cserélni a nyári ruhákat, vagy rendet kell rakni a kamra polcain. Írjunk listát a ház körüli teendőkről, és örömmel pipáljuk ki, ha végeztünk valamivel. Elégedettek leszünk tőle. Olvassunk el egy olyan újságot, amit magunktól nem választanánk, menjünk el egy olyan boltba, amivel régóta szemezünk, vagy iratkozzunk be egy rég vágyott tanfolyamra.

Simogatás a léleknek

Az énidő az elménk lecsendesítésének és a magunkba mélyülésnek is lehet az ideje. Gyújthatunk otthon gyertyát, meditálhatunk vagy imádkozhatunk, elmehetünk sétálni az erdőbe vagy a vízpartra, vehetünk egy forró fürdőt, aludhatunk, írhatunk naplót, vagy olvashatunk lélekemelő verseket, írásokat. Békében jól tudjuk rendszerezni a gondolatainkat, megnyugszunk és ellazulunk. Fogadjuk el az érzelmeinket, ne ostorozzuk magunkat. Ha jólesik, sírjuk ki magunkat, és nevessünk, amikor csak tudunk.

Munkabeosztás-, élethelyzet- és kedvfüggő, hogy mikor tudunk napközben időt szánni magunkra, de mindenképpen tegyük meg. Testünk, lelkünk, szellemünk meg fogja hálálni, és ennél nincs fontosabb.

(Forrás: Heti Válasz, 2017. augusztus 31.)
FEL
______________________________________________________________

15. Sok veszély leselkedik a gyerekekre a kibertérben

A szakemberek figyelmeztetnek: az internetről semmit sem lehet törölni

A mai gyerekek már egy virtuális hálóval átszőtt világba születnek bele, ahol a technológia áthat mindent, amit csinálnak. A digitális köldökzsinórt az internet jelenti, nekik ez már természetes közeg, elválaszthatatlan létforma, amit sokszor jobban értenek a korábbi generációknál, és ez a szülőknek aggodalomra ad okot.

Egy friss kutatás szerint jelenleg több kommunikációs készülék található egy otthonban, mint ember és háziállat. Ezek az eszközök egyre fontosabb szerepet töltenek be az életünkben, mivel számos tevékenységre használjuk: szörfözünk az interneten, vásárolunk és videókat osztunk meg. Ez az óriási online összekapcsolódás azonban rengeteg veszélyt rejt magában, különösen a gyermekekre. Az Eltűnt és Kizsákmányolt Gyerekek Nemzetközi Központjának online kutatása, a NetSmart szerint a gyerekek többet lógnak a neten, mint valaha: a 12–17 éves fiatalok 93 százaléka internetezik, közülük 75 százaléknak van mobiltelefonja, 73 százalékának van Facebook-fiókja, s ebből minden második gyerek tölt fel magáról képeket.

Tudatosság kérdése

Az Országos Kriminológiai Intézet egyik főmunkatársa, a gyermekeket érintő internetes veszélyek hazai specialistája szerint, a gyerekek már egészen kis koruktól képesek értelmezni a tartalmakat – a károsakat is.

Ugyanakkor később számukra nem ezek a káros tartalmak a legkockázatosabbak, hanem az a legkínosabb, ha olyasmit tesznek (vagy nem tesznek) a neten, ami kizárhatja őket a kortárs közösségből. Ily módon ez a korosztály akaratlanul is kiteheti családtagjait az online kockázatoknak, például véletlenül a közös számítógépen vagy hálózaton belül olyan rosszindulatú programokat tölthetnek le, amelyek a bűnözőknek hozzáférést biztosítanak szüleik bankszámlájához vagy más privát információkhoz.

A gyermekek internetes védelme elsősorban és mindenekelőtt tudatosság kérdése. A számítógépes biztonsági szoftverek segíthetnek megvédeni őket bizonyos fenyegetések ellen, de a legfontosabb biztonsági intézkedés a gyermekekkel való kommunikáció. Ha egy gyermek bajba kerül, ne legyen kellemetlen ezt beismerni és segítséget kérni, a problémákat közösen kell megoldani.

Zaklatók és ragadozók

A gyerekekre leselkedő első számú veszélyt az internetes zaklatás jelenti. Az Internetsafety101.org szerint a közösségi médiában jelen lévő tizenévesek 90 százaléka figyelmen kívül hagyta a megfélemlítést, aminek szemtanúja volt. Pedig minden harmadik gyerek internetes zaklatás áldozata. A különböző közösségi médiaoldalak és internetes játékok a mai virtuális játszóterek. Ez az, ahol sok internetes zaklatás zajlik.

Például a gyerekek gúnyolnak valakit a közösségi médiá­ban vagy az online játékokban. Gyakorlatilag nem kell különösebb indok a kiközösítéshez, zaklatáshoz, elég lehet bármi, ami eltér a normától.

A szexuális és más „ragadozók” a gyerekeket követhetik az interneten, kihasználva ártatlanságukat, visszaélve a bizalmukkal, míg végül nagyon veszélyes személyes találkozásokra csábítják őket. Ezek a vadászok olyan online felületeken jelennek meg, amelyeket gyakran használnak a gyerekek. A legjobb védelem az, ha elbeszélgetünk a gyermekekkel arról, hogy mi történik az életükben, mit jelent a bizalommal való visszaélés.

További veszélyforrás, hogy a gyerekek még nem érzékelik, nem értik a társadalmi határokat. Küldhetnek közösségi platformokon olyan személyes adatokat, amelyeknek nem szabad nyilvánosan szerepelniük, mert könnyen visszaélhetnek vele, vagy akár zsarolás áldozataivá válhatnak. Ez lehet bármi a kínos képektől a saját lakcím megadásáig. A személyes adatok kiszivárgását ma már a tudatos nevelés és a szoftveres védelem együttese akadályozhatja meg.

Van olyan szolgáltatás, amely figyelmeztetést küld a szülőknek, ha gyermekének posztjai nyilvánosak, ezután nem kerül semmibe figyelmeztetni őket, hogy mindenki látja a bejegyzéseit.

Az adathalász e-mailek és szövegek is bármikor felbukkanhatnak. A számítógépes bűnözők, akik készítik őket, folyamatosan figyelik a gyermekek által kedvelt webhelyeket, és olyan információkat gyűjtenek össze, mint például az e-mail-címek és a barátaik nevét, amelyeket csalásuk során használhatnak. Éppen ezért meg kell tanítani a gyerekeket, hogy kerüljék az idegentől származó e-maileket vagy szövegeket.

A csábítás trükkje

Vannak olyan számítógépes szoftverek, amelyek az áldozat engedélye nélkül települnek, és kárt okoznak a számítógépen. Ez magában foglalja a számítógép személyes adatainak ellopását vagy az olyan rosszindulatú program használatát, amely átveszi az irányítást a gép fölött.

A kiberbűnözők gyakran becsapják az embereket a letöltéshez. Az adathalászat is ilyen trükk, de vannak olyanok is, amelyek különösen csábítóan hangzanak gyerekek esetében, például ráveszik az áldozatokat egy nem létező játék letöltésére.

Az ilyen károkozók kiszűréséhez nem kell informatikus a családban, erre jók a víruskereső szoftverek és az ehhez kapcsolódó védelmi megoldások. Vannak olyan szülői felügyelet programok is, amelyekkel korlátozható a gyerekek számítógép/internet használata, például kiszűrik a nem megfelelő tartalmakat vagy ellenőrzik a gyerekek internetes szokásait, a leginkább felkeresett oldalakat.

Végül ne feledjük, hogy az internetről semmit sem lehet törölni. Bármit, amit a gyermek online tesz, szinte lehetetlen később eltávolítani. A tinédzserek rendszerint nem foglalkoznak azzal, hogy a leendő főnök vagy házastárs hogyan reagálhat a „vicces” képekre vagy más privát tartalmakra, amelyeket a közösségimédia-profiljaikon vagy más webhelyeken közzétesznek, ezért fontos az elővigyázatosság.
FEL
______________________________________________________________

16. Világháló

A fiataloknak már alapszükséglet a világháló, csaknem harmaduk Facebook-függő

A 16–37 éves magyar fiatalok 30 százaléka közösségimédia-függő, naponta átlagosan 1,8 órát töltenek ezeken az internetes felületeken – derül ki a Vodafone Magyarország és az NRC közös kutatásából. A két társaság közleménye szerint az Y és Z generációs (azaz a 23–37 és 8–22 éves) magyar felhasználók leginkább vicces tartalmakat, zenét és filmeket néznek, és hetente átlagosan 22 órát interneteznek. Elsősorban a Facebookot, a Face­book Messengert és a YouTube-ot használják. Harminc százalékuknak amint van néhány szabad perce az iskolában vagy a munkahelyén, az az első dolga, hogy átfussa a közösségi oldalakat. Az Y és Z generációba tartozó internetezők 89 százalékának van okostelefonja, saját laptopja vagy PC-je ezzel szemben csak ötből négynek van. A fiatal internetezők 82 százalékának van mobilinternet előfizetése, szűk többségük, 53 százalékuk ugyanakkor nem találja elegendőnek a csomagban foglalt adatmennyiséget. Amennyiben korlátlan adattal rendelkeznének, leginkább böngészésre, közösségi oldalak látogatására, online zenehallgatásra, videók nézésére és csevegőprogramokra használnák a telefont.

A kutatás szerint a 16–21 éves korosztály jár az élen a tartalmak fogyasztásában és előállításában. 69 százalékuk legalább hetente néz videót tableten vagy okostelefonon, míg 55 százalékuk hetente olvas blogbejegyzéseket. Tartalmat – videót és fényképet – 81 százalékuk készít hetente. A legnépszerűbb alkalmazások sorrendben a Facebook, a Facebook Messenger, a YouTube, az Instagram és a Viber. A különböző közösségi oldalakon átlagosan hetente 12,4 órát töltenek az Y és Z generáció tagjai, a legtöbbet, 14,1 órát, a 22–29 évesek. Az összes válaszadó 62 százaléka gondolja úgy, hogy a közösségi oldalakon látottak nem adnak valós képet az emberekről, mert mindenki igyekszik a valóságosnál jobb színben feltüntetni az életét. Ez a szám a 16–21 évesek köré­ben volt a legalacsonyabb, 56 százalék. Ez azt mutatja, hogy szükség van a Z generáció edukációjára, hogy megtalálják az egyensúlyt a digitális és a valós életük között.

A fenti tendenciákat megerősíti az eNET – Telekom Jelentés az internetgazdaságról című legfrissebb kutatása is, amely az otthon fogalmának változásait vizsgálta. Eszerint a felnőtt magyar internetezők szerint az otthonosság érzete nem ugyanazt jelenti az egyes generációknak: míg az idősebbeknek a net kényelmi funkció, addig a fiataloknak mára alapszükségletté vált. A megkérdezett netezők szerint a Z generáció tagjainak az otthon kényelméhez egyértelműen az internetezési lehetőség a legfontosabb, amiről semmiképp sem lennének hajlandók lemondani (88 százalék). Ezt a második helyezett zenehallgatási lehetőség és a harmadik helyen szereplő tisztálkodási lehetőség (például meleg víz) követi. Az Y generáció tagjai a netezők szerint elsősorban a tisztálkodási lehetőséghez ragaszkodnának (59 százalék), azonban ezt minimális különbséggel lemaradva követi a második helyen szereplő internetezési lehetőség. A válaszadók a harmadik legfontosabbnak az ételtárolási, főzési lehetőséget tartják. Az X generáció (a 38–52 éves korosztály) esetében szintén a tisztálkodási lehetőséget tartják a leginkább meghatározónak (60 százalék) a netezők. Esetükben a második helyen az ételtárolási, főzési lehetőség szerepel, amit a tévénézés követ. A babyboom generációnak (az 53–71 éves korosztály) az ételtárolási, főzési lehetőséget tartják a leglényegesebbnek a válaszadók (53 százalék). Esetükben a tévénézés már a második helyen szerepel, amit a tisztálkodás követ.

A válaszadók szerint a fiatalabb generációknak az internet mára azzá vált, ami az idősebb generációknak a tévénézés. És hogy miről lennének hajlandók a netezők egy hónapra lemondani az internetért cserébe? 38 százalék a konyháról, főzésről; 27 százalék a tévézésről; 22 százalék az ágyáról; 20 százalék a zenehallgatásról, sőt még a meleg vízről is.

(Forrás: Magyar Idők, 2017. szeptember 30.)
FEL
______________________________________________________________

17. Túl sok az internetfüggő fiatal Magyarországon

A virtuális média egyre nagyobb kihívást jelent a társadalom számára, ezért a legfőbb cél a gyermekek mentális egészségének a megóvása, hiszen az önpusztító magatartásmódok fokozottan jelentkeznek a hétköznapokban. Egyebek mellett erről is szó esett A média hatása a gyermekekre és a fiatalokra címmel tartott konferencián.

A virtuális média világa egyre nagyobb kihívást jelent a társadalom és a gyermekegészségügy számára. Az óvodások kis részének már mobiltelefonja és tabletje is van. Ilyen rászoktatás után nem véletlen, hogy a 14–16 évesek naponta 4–6 órát töltenek a televízió és az internet előtt, így minden ötödik gyermek mentális problémákkal küszködik – mondta egy gyermekpszichiáter, aki az elmúlt években hatszáz függővé vált gyermek problémáival foglalkozott.

A média hatása a gyermekekre és a fiatalokra címmel Balatonalmádiban tartott háromnapos konferencián elhangzott: az internet miatt a gyermekek tudásának és képességeinek hanyatlása mérhető, kiszolgáltatottak az erőszakos médiatartalmakkal és a szélsőséges eszmékkel szemben.

Az 1995 és 2009 között született Z generáció, a globális nemzedék jellemzője, hogy a digitális technikákhoz zseniálisan értenek, állandó kapcsolatban vannak egymással az interneten, és naponta több száz emberrel kommunikálnak. A hálózaton keresztül szocializálódnak, és a valóságban stresszként élik meg a kommunikációt, leépítik baráti körüket, s bemenekülnek az internet nyújtotta biztonságba.

A médiakonferencia előadói foglalkoztak azzal is, hogy naponta egymilliárd ember lép be a Facebookra. A fiatalok sokszor nem érzékelik azt, hogy ismerőseik azért tesznek fel gour­mand ételeket, a Mount Everest csúcsáról integető képeket, mert a saját kicsinységüket gyógyítva mások elismerését szeretnék kivívni. Mindenki jobban, szebben, izgalmasabban, fiatalabban, sokkal ránctalanabbul szeretne kinézni, mint amilyen valójában.

Az értékválságra jellemző, hogy míg egy gitáros fiú kisfilmjét, aki az akkordok után a nemi szervét pörgette, 63 millióan nézték meg egy videomegosztón, addig az Oscar-díjas Saul fiát a mozikban 270 ezren.

A gyermekek és fiatalok számára lelkisegélyvonalat fenntartó Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány munkatársa elmondta, tavaly harmincötezer telefonhívásuk volt a néhány percestől a háromnegyed órás időtartamúig, és az utóbbi években egyre gyakoribbak az online világban szerzett rossz tapasztalatról és az online szexuális zaklatásról szóló beszámolók.

(Forrás: Magyar Idők, 2017. szeptember 29.)
FEL
______________________________________________________________

18. Miről ismerheted fel a mérgező embereket?
A pszichológus elmondja a jeleket

Szinte mindenki életében vannak mérgező emberek, csak nem ismerik fel őket. Pedig fontos lenne, mert rendkívül rossz hatással vannak másokra.

Leginkább akkor beszélhetünk mérgező személyről, ha valaki rosszindulatú, romboló és káros hatással van azokra, akikkel kapcsolatba kerül, illetve veszélyes a többi emberre nézve. Általában az ilyen emberek feszültségeket okoznak egy társaságban, legyen szó baráti, munkahelyi vagy akár családi környezetről.

Hajlamosak különböző módokon zsarolni másokat, lehúzni a hangulatukat, negatív gondolatokat ébreszteni, konfliktusokat szítani, és teljesen a saját befolyásuk alá vonni embereket. Ezért fontos, hogy felismerd őket, és tudd kezelni a viselkedésüket, hiszen hosszútávon rossz hatással vannak rád, sőt, komoly lelki és egészségügyi problémákat is okozhatnak.

A mérgező emberek fajtái

Többféle mérgező magatartás létezik. Vannak, akik folyton mások segítségét kérik, vagy állandóan csak panaszkodnak, és mindent negatívan látnak. Énközpontúak, akik csak magukról hajlandóak beszélni, nem törődve másokkal, a féltékenyek, akik sosem tudnak örülni mások sikerének. Van, aki mindig csak mások életével foglalkozik, és rosszindulatú pletykákat terjeszt.

Ezeken kívül is léteznek még különböző típusok, például a konfliktusgerjesztők és a hangulatingadozásokkal küzdők, akik gyakran kiborulnak, kiabálnak, sértegetnek, nem sokkal később viszont bocsánatot kérnek, de igazából sosem változtatnak a viselkedésükön. Tényleg nem könnyű tehát felismerni őket, de van néhány olyan figyelmeztető jel, ami arra utal, hogy mérgező emberrel van dolgod: pszichológusok árulták el, mire érdemes figyelni.

Innen ismerheted fel őket

Sok mérgező ember nem hajlandó elviselni, ha nincs igaza. Nem számít, ha apró dologról van csak szó, nem tolerálják, ha tévedtek, ezért megmagyarázzák, hogy az ő álláspontjuk a jó, elterelik a témát, vagy akár hazudni is hajlandóak, hogy ne kelljen beismerniük a tévedést. Ez arra az esetre is igaz, ha tényleg ők hibáztak, ilyenkor ugyanis másra kenik a dolgot, ami egy munkahelyen különösen erős konfliktusforrás lehet, sőt, komoly következményei is lehetnek, mert a mérgező emberek helyett sokszor mások viszik el a balhét.

Mindenért másokat okolnak, és először próbálják megsebezni, meggyengíteni a másik felet, majd pedig erkölcsileg hozzák őket lehetetlen helyzetbe. Végül még azt is elérik, hogy a másik kérjen bocsánatot, és valóban elhiggye, hogy ő tévedett.

Elhitetik, hogy többek nálad

A mérgező emberekre jellemző a passzív-agresszív viselkedés. Sokszor azt éreztetik, hogy ők felsőbbrendűek másoknál, és elhitetik, hogy a másik sokkal kevesebb náluk. Bóknak álcázzák a sértéseket, mondjuk megdicsérik a ruhádat, de hozzáteszik, hogy végre jól nézel ki. Szeretik zavarba vagy kényelmetlen helyzetbe hozni a másikat, aki legtöbbször nem tud mit reagálni a viselkedésükre, összezavarodik, csökken az önbizalma, így pedig a másik fél úgy érzi, hogy valóban ő kerekedett felül.

Csak a rosszat látják

A mérgező emberek legjellemzőbb tulajdonságai közé tartozik az állandó negativitás. Mindenben csak a rosszat látják meg, ezért ha valami jó dolog történik, abból is kihozzák azt, hogy miért fordulhat át rosszba, vagy milyen károd származik majd belőle. Szeretik elvenni mások jókedvét, és igyekeznek kétségeket gerjeszteni bennük. Ennek a hátterében a negatív életfelfogás és életszemlélet mellett a féltékenység is állhat.

Egyáltalán nem érdekli őket más

A szakértők azt is elmondták a Psychology Today-nek, hogy a mérgező személyek sokszor nem mutatnak érdeklődést mások iránt. Ha valami jó történik veled, ő – ha nem a rosszat kezdi benne látni – figyelmen kívül hagyja, vagy pedig, ami még rosszabb, magára tereli a figyelmet. Nem ismerik el senki sikerét, nem gratulálnak, és általában sem szeretnek másokról hallani.

Ez ugyanígy igaz a beszélgetésekre is. Csak magukról beszélnek, ha te osztod meg a problémáidat, akkor nem figyelnek, elintézik egy-két szóval, vagy kicsi, jelentéktelen dolognak állítják be őket.

Ezt tedd, ha mérgező ember van a környezetedben!

Már az is káros lehet, ha valaki állandóan egy mérgező ember közelében van, de az, ha szorosabb kapcsolatot is ápol vele, még rosszabb. Krónikus stresszt, önértékelési problémákat, álmatlanságot okozhat ugyanis egy ilyen személy jelenléte az életünkben, sőt, hosszútávon szívbetegségekhez, depresszióhoz, túlevés okozta elhízáshoz is vezethet. Fontos felismerni ezt a magatartást, és tudatosan viselkedni a környezetükben.

Érdemes ilyenkor figyelni arra, hogy ne foglalkozz a sértésekkel és a negatívitással, próbáld figyelmen kívül hagyni, engedd, hogy lepattanjon rólad a rosszindulatú megjegyzés. Ne hagyd, hogy aláássák az önbizalmadat, hiszen ha már felismerted a mérgező embert, tudnod kell, hogy nem benned van a hiba. Ha teheted, ne bonyolódj velük hosszú vitába, ne oszd meg velük a kétségeidet, a gyenge pontjaidat és a problémáidat, inkább legyél csak tárgyilagos, annyi kapcsolatot tarts velük, amennyit muszáj. És ami még lényeges: őrizd meg a nyugalmadat, légy kedves és udvarias, mert úgy építheted le őket a legkönnyebben, ha nem adod meg nekik azt a választ vagy reakciót, amire várnak.

(Forrás: http://femina.hu/kapcsolat/mergezo-emberek)
FEL
______________________________________________________________

19. Hogyan változtassuk meg házastársunkat és más családtagjainkat?

Lépten-nyomon beleütközünk abba a kihívásba, hogy a párunk, a szüleink, a gyerekeink, a testvéreink tesznek valamit, döntenek valahogy, élnek adott módon, képviselnek valamit, ami ütközik a saját felfogásunkkal, érdekünkkel, ízlésünkkel vagy éppen erkölcsünkkel. Hogyan változtassuk meg azt, akit szeretünk?

Negyvenes szülőpár adja elő kétségbeesetten a 17 éves lányuk történetét. A baj oka a fiú, akivel a lány éppen jár. Halálfejekkel teletetovált kar, füléből, orrából, ajkából, sőt, még a nyelvéből is kikandikáló „vasdarabok”, ahogyan ők fogalmaznak. „Próbáltuk szépen, kedvesen; aztán erélyesen, határozottan; apelláltunk a belátására, aztán ironikusra fogtuk, majd mindenféle büntetést helyeztünk kilátásba. Hasztalan. Mintha minden elválasztási kísérletünkre még jobban összezárnának egymással”– panaszkodik az anyuka.

Harmincas pár férfi tagja meséli a feleségéről, aki a szülés után sehogyan sem tudja visszaszerezni a korábbi „versenysúlyát”: „Már mondtam neki, hogy így nem tudom őt kívánni, már nem tudok nőként nézni rá. Próbálom segíteni, mindig rászólok, amikor túl sokat eszik, de ettől megsértődik. Születésnapjára vettem neki egy méregdrága kondibérletet, amit ő zokogva hajított a kukába. Mit tehetnék még, hogy végre megváltozzon?”

Ötvenes feleség panaszkodik a férjére: „Most temettük el az apósomat, aki tüdőrákban halt meg. A férjem testvérének súlyos érszűkületei vannak, ami miatt már évek óta lebeg az amputáció a feje fölött. Az egész családot tönkreteszi a dohányzás. De egyszerűen semmivel sem tudok rá hatni. Nem elég, hogy minden évben egy nyaralás árát bagózza el, de olyan büdös a lehelete, hogy undorodom a közelében lenni. Amikor látom a ráncos, sárguló ujjait, azt kérdezem, hol az a férfi, akinek annak idején igent mondtam. Ha ránézek, már csak egy 179 cm hosszú szál cigarettát látok.”

A példák sorát reggelig lehetne folytatni.

Elfogadni úgy, ahogy van

Furán hangozhat, sőt, látszólag ellentmond az eredeti szándékunknak. Hogyan fogadjuk el úgy, ahogy van, amikor éppen a megváltoztatásán dolgozunk? Ha a szülőpár elfogadja a lánya választottját, akkor lényegében igent mond valamire, ami ellen minden idegszála tiltakozik. Ha a férj elfogadja túlsúlyos feleségét, akkor lényegében erőszakot követ el a saját lelkén. Ha a feleség elfogadja a férje dohányzását, akkor aktívan hozzájárul annak korai halálához.

A kulcs azonban éppen az, hogy nem a zavaró viselkedésre kell igent mondanunk, hanem az emberre. Nem a kivarrt karú, szegecsarcú fiúra mondunk igent, hanem a lányunkra, akinek éppen kivarrt karú, szegecsarcú barátja van. Nem a feleségünk kilóira mondunk igent, hanem a feleségünkre, akinek éppen gondjai vannak a testsúlyával. Nem a férjünk dohányzását támogatjuk, hanem a férjünket szeretjük, aki mellesleg dohányzik. El kell tudnunk választani egymástól a személyt és a személy tetteit.

A jézusi etikában ezt jelenti a bűn és a bűnös közötti különbségtétel. Lehet egyszerre igent mondani a bűnösre mint személyre, és nemet mondani a bűnre, amit elkövet.

Ha ez a hozzáállás hiányzik belőlünk, akkor a viszonyulásunk nem lesz más, mint a mindenáron való megváltoztatás kísérleteinek végeláthatatlan forgatókönyve. Újra és újra nekiveselkedünk, és újra és újra átéljük a keserű csalódást. Ha más eredményt akarunk elérni, akkor más megközelítésre van szükségünk. A lélektan sokféle elnevezéssel illeti azt a jelenséget, amikor valaki egy hosszú időn át fenntartott magatartásformától eltérő végeredményt vár. Hívja őrültnek, tébolynak, elmezavarnak… Ha ugyanazt tesszük újra meg újra, akkor ugyanarra az eredményre számítsunk, mint amit már eddig is elértünk. A férjnek tudatosítani kell magában, hogy minden egyes beszólása a felesége étkezési szokásai ellen egy tízdekás zsírpacnit ragaszt a fenekére. Amikor utalást tesz arra, hogy többet kellene mozognia, egy újabb tízdekás szalonnadarabot ragaszt a hasára. Ha elkezdi feltűnően köszörülni a torkát, amikor a felesége este 10-kor elindul a hűtő felé, felragaszt egy lelógó ernyedt bőrdarabot felesége felkarjára…

Van azonban ebben még egy fontos összetevő: az elfogadás nem elfogadás addig, amíg a másik számára érthető és átélhető módon ki nem fejezzük. Nem elég ott belül a saját lelkünkben elfogadnunk, hanem a másikkal tudatnunk is kell, hogy elfogadjuk őt úgy, ahogy van. A szülő kifejezheti gyereke felé: “A támogatásomat soha sem fogod elveszíteni, bárkit is választasz”. A férj megölelheti feleségét akkor is, ha már jobban kell nyújtózkodnia, hogy átérje a derekát. A feleség megsimogatja a férje arcát akkor is, ha szájához nem szívesen közelít.

Figyelni a pozitív dolgokra

A bevezetőben idézett feleség megjegyzése nagyon jellemző egy ilyen állapotban. Hajlamosak vagyunk annyira ráfókuszálni a másik negatív tulajdonságaira, hogy egy idő után már csak és kizárólag azokat látjuk meg benne. Bármit tesz, bármit mond, mi mindent a negatív szűrőnkön keresztül látunk és hallunk, és mást sem látunk, csak egy 179 centis cigit, egy halom piercinget vagy egy 80 kilós hájpacnit. Pedig emberünk sokkal több ennél…

Bosszankodó családtagokként szeretnénk mindenáron megváltoztatni, kontrollálni szerettünk viselk önmagunk felett. Ahogy Michael Jackson énekelte: “I’m starting with the man in the mirror.” (Azzal a férfival kezdem, akit a tükörben látok.) Kezdjük tehát önmagunkkal! Változtassuk meg a szemüvegünket, amelyen keresztül a másikat látjuk. Ez sem egy pillanat műve, de kitartó munkával csodákat érhetünk el. Vezessünk egy naplót, amelybe naponta dátum szerint legalább egy feljegyzést írunk arról, hogy mit szeretnénk, hogy így maradjon a lányunkban, feleségünkben, férjünkben. Vonatkozhat ez a magatartására, a jellemére, a kinézetére, a teljesítményére stb. Az első héten csak csendben írjuk fel magunknak. A második héten már egyszer-egyszer mondjuk is el neki egyik vagy másik feljegyzésünket. Egy idő után azt fogjuk észrevenni, hogy egészen más szemmel nézzünk rá. És pontosan ez a cél! Ez az a pont, amikor életbe léphet a következő fázis:

Átrendezni a szövetségi viszonyokat

Amíg a lányunkat nyomás alatt tartjuk a választása miatt, ösztönös és természetes reakcióként védelmezi barátját velünk szemben. Úgy is mondhatjuk, vele alkot szövetséget, és védelmezi velünk szemben a szövetségesét. Amíg valakit védelmezünk, addig nem engedjük meg magunknak a kritikus véleményalkotást vele szemben. Addig nem engedünk be semmilyen elbizonytalanító információt róla, addig mindenkit ellenségnek tekintünk, aki negatív megjegyzést tesz rá.

Egészen megváltozik azonban a helyzet dinamikája, ha már nem kell védelmezni a másikat a külvilággal szemben! Ha a lányunk bennünket, szülőket érez a szövetségeseinek, akkor már nem kell velünk szemben védelmeznie a barátját, nem kell folyton magyarázkodnia, hogy miért ő a legjobb választás, merőben megváltozik a kapcsolat dinamikája. Most már megengedheti magának a kritikus mérlegelést. Most már végiggondolhatja józanul, hogy tényleg egy halálfejes tűpárnával akarja-e leélni az életét. Elképzelheti, milyen lesz ezzel az emberrel megjelenni egy szakmai konferencián, ahol mindenki öltönyben és kosztümben ül. Hogyan fognak majd együtt bulizni az ő barátai társaságával, akik között mindenki hozzá hasonlóan orvostanhallgató. Miként fogja majd érezni magát a párja a barátai között, akiknek kinézete, életvitele, beszédstílusa annyira eltér az övétől…

A megoldás kulcsa tehát: amíg a lányunk ellenzéke vagyunk, a párja lesz a szövetségese, és velünk szemben fog kritikát gyakorolni. Ha változást akarunk elérni, akkor nekünk kell a szövetségesévé válunk, mert ezzel kellő szabadságot nyer arra, hogy a párjával szemben gyakoroljon kritikát.

Ugyanez vonatkozik a többi helyzetre is.
Ki a feleség szövetségese: a jégkrémes doboz vagy a férje?
Ki a férj szövetségese: a dohányzás vagy a felesége?

Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a legfőbb szövetségesének érezzen bennünket az, akit meg akarunk változtatni! Ez az egyetlen módja annak, hogy ne velünk szemben legyen kritikus, hanem a zavaró magatartásával, szokásával vagy éppen választottjával szemben váljon kritikussá. Minden egyéb stratégiával pontosan az ellenkezőjét fogjuk elérni annak, amit szeretnénk!

Vállalni a kockázatot

Szinte hallom,ahogy egyik-másik olvasóm most felcsattan magában:
– Azt akarja nekem mondani,hogy ha nem kondibérletet,hanem tortakupont ajándékozok a feleségemnek, akkor attól majd lefogy?
– Komolyan meg el kellene vinnem a családi kirándulásunkra, kedvesnek kellene lennem ahhoz, hogy végre megszabaduljak tőle?
– Tényleg ne ráncoljam többé a homlokomat, ne duzzogjak, és ne próbálják a férjemben bűntudatot kelteni, amikor felkel mellőlem az ágyból, és kimegy az erkélyre rágyújtani?

Nos, ha ezt értette meg az írásból, akkor jól értett. Bármennyire is furcsán hangzik, a változás kulcsa az elfogadás. A megtapasztalt, a kifejezett, a megélt elfogadás. A kritizálás, gúnyolódás, ironizálás, fenyegetés, nevetségessé tétel, érvháborúval való legyőzés teljesen hasztalan. A történelem során még soha egyetlen gyereket sem szidtak jóra. A jó gyerekek azért lettek jók, mert jóra szerették, jóra motiválták őket.

Biztosan meg fog ettől a másik változni? Bárcsak azt válaszolhatnám, hogy igen, de a valóságban erre garancia nincs. Ha azonban a másik utat járjuk, akkor biztosan nem fog megváltozni. Ez nem garancia, hanem esély. A szeretet kockázatvállalással jár. De még ha a másik nem is változna meg, akkor is történhetnek nagyszerű dolgok, amelyek mindenkire jó hatással lesznek.

– A halálfejes tűpárnáról kiderülhet, hogy nagyon is értékes, jó gondolkodású fiatalember, aki szülei válásakor menekült ebbe a szélsőségbe, és akinek éppen a barátnője családja lehet az esély arra, hogy helyreálljon, gyógyuljon az élete.
– A férj meghívja hetente egyszer a feleségét a város legjobb cukrászdájába egy sütire, ő pedig cserébe felhagy a zugevéssel.
– A dohányos férj azzal díjazza felesége új hozzáállását, hogy többet nem gyújt rá az ő jelenlétében, valamint dupla figyelmet fordít a szájápolásra. Még az is lehet, hogy elkezd szűrővizsgálatokra járni…

(Forrás: Képmás, 2017. 08. szám)
FEL
______________________________________________________________

20. Így tanul meg jól beszélni, beszélgetni a gyerek!
8 fontos dolog, amire szülőként oda kell figyelned

Sokan panaszkodnak, hogy a mai gyerekek már beszélni sem tanulnak meg rendesen – hiszen nekik ott van a telefon, a chatelés, ahol ugye nem szükséges szép, kerek mondatokban kifejezni a gondolatokat, érzéseket, sokszor egy kis ikon is elég – sőt, igazából még csak meg sem kell szólalni.

Pedig mindettől függetlenül a kommunikáció, a másokkal való társalgás, érvelés, kérés, meggyőzés ereje ma sem kisebb, mint korábban, így érdemes megtanítani a gyermekedet arra, hogy minél hatékonyabban és választékosabban tudja átadni a mondandóját egy másik embernek. Meg úgy egyáltalán: érezze a különbséget, ha történetesen a tanárával, és nem az osztálytársával beszélget, vagy hogy tudjon kedvesen és udvariasan kérni valamit szemtől szemben is, el tudjon mesélni egy történetet és szavakba tudja foglalni élete eseményeit.

Hogy miként? 8 fontos dolgot is mondunk, amit érdemes szem előtt tartanod, amikor beszélgetsz a gyermekeddel.

  1. Teremts szemkontaktust

Bár magától értetődőnek tűnik, ám sokak számára mégsem az. Sajnos a szülők is gyakran belebújnak a telefonjukba, rámerednek a laptopra, vagy éppen főznek, takarítanak, kocsit szerelnek, valami fontosat csinálnak, amikor gyermekük mondani akar valamit. Ilyenkor is lényeges, hogy ne úgy figyelj oda, hogy közben nem is nézel rá, hanem függeszd fel az aktuális tevékenységed, és teremtsd meg a szemkontaktust. Ezzel egyrészt egyértelműen jelzed neki, hogy most teljesen rá és a mondandójára koncentrálsz – másrészt megtanítod arra is, hogy ő is hasonlóképpen kommunikáljon másokkal.

  1. Hallgasd meg félbeszakítás nélkül

Azzal, hogy megteremted a szemkontaktust, máris sokat tettél annak érdekében, hogy valóban csak a gyermekedre koncentrálj. Ráadásul azzal, hogy csak rá figyelsz, könnyebben tudsz együttérző is lenni. Hallgasd meg türelmesen, mit szeretne mondani a gyermeked, és ne szakítsd félbe kérdésekkel, ítélkezéssel vagy kioktatással. Élvezd, hogy rád bízza a gondolatait, hogy van bátorsága elmesélni, ami vele történt, és hagyd, hogy szavai leülepedjenek benned. Ha azt látja, hogy megőrzöd a higgadtságod és bölcsen végighallgatod, ő is könnyebben lesz őszinte, ráadásul elsajátítja a hallgatás, meghallgatás művészetét is -hogy miként kell egy-egy beszélgetés során nem csak a magunk történeteit hangoztatni, hanem a másik mondandója felé is kíváncsisággal fordulni.

  1. Tanítsd meg neki az udvarias társalgást

Sokan elmondták már, hogy a gyerek nem a szavaidból, hanem a példádból tanul, ez a kommunikációnál is így van. Ha azt látja, hogy kedves vagy az eladókkal, pénztárosokkal, nem üvöltöd le a pincér fejét, csak mert valamit elfelejtett, akkor hidd el, ezt a gyermeked is elsajátítja tőled. Persze rögtön megjegyzi a gyerek a kicsúszott csúnya szavakat is, de az udvariassági formulák is elraktározódnak benne (legfeljebb időbe telik, amíg használja is őket).

  1. Engedd, hogy a gyermeked közvetlenül a felnőttekhez is beszélhessen

Beszélni és beszélgetni nehezebb, mint azt gondolnád. Gyakran előfordul, hogy egy gyermek magabiztosan kommunikál a kortársaival, de szinte megkukul, ha felnőttekhez kell szólnia. Hogy a gyermek megtanulja, miként beszéljen a szomszéd nénivel, a tanárával, vagy a doktor nénivel, hagynod kell kibontakozni – persze az életkorának megfelelően. Ha például úgy érzi, az edzője igazságtalan volt vele, engedd, hogy megpróbálja ő maga tisztázni a dolgot. Más szóval: ne “mentsd ki” a gyermeked minden kellemetlen szituációból és ne játszd a védőügyvédjét, ha nem muszáj. Így a gyermeked nem csak azt tanulja meg, hogyan értsen szót mással, de rájön, miként álljon ki magáért és képviselje a saját érdekeit.

  1. Olyan kérdést tegyél fel neki, amire nem tud egyszavas választ adni

Manapság egyre többen panaszkodnak arra, hogy az egyetemi felvételiken vagy munkainterjúkon is kommunikációs problémákkal küzdenek a delikvensek, és képtelenek mondjuk a kedvenc hobbijukról vagy a legutóbb olvasott könyvélményükről folyamatosan beszélni. Ezért a szakemberek azt ajánlják, hogy minél több “hogyan” és “miért” kérdéssel bombázd a gyermeked, hogy már kicsikét megtanuljon összetett gondolatokat közölni és összefüggésekre rájönni.

  1. Mesélj neki a saját életedről

Beszélgess úgy a gyermekeddel, ahogy a barátaiddal szoktál, és oszd meg vele, mi minden történt veled. És ne csak ovis szinten. Nyugodtan magyarázd el neki, hogy aznap miért végeztél jó munkát, vagy hogy egy kollégád nem a megfelelő stílusban beszélt veled, és ez nem esett jól -ezek sokkal érdekesebbek a gyermekednek, mint az, hogy milyen színű felsőt viselt az eladó a boltban. Ha megmutatod az érző, emberi oldaladat a gyermekeddel való kommunikáció során, akkor ő is könnyebben rá tud majd hangolódni másokra. Próbálj fesztelen hangulatot teremteni a beszélgetésre, például az étkezőasztalnál vagy amikor hazafelé sétáltok az oviból, iskolából.

  1. Bátorítsd, hogy ő is meséljen a saját életéről

Amilyen fontos a gyermekednek, hogy te mesélj neki, legalább ugyanolyan fontos az is, hogy ő mesélhessen neked. Persze eleinte nem várhatod el, hogy pár percig folyamatosan és összefüggően mesél – sokszor még a felnőtteknek is nehezen megy, hogy egy történeten az elejétől a végéig konzekvensen végigvezessék a hallgatóságot. Jól irányzott kérdésekkel azonban segítheted a gyermekedet, hogy egy-egy sztoriból mit emeljen ki, mire fókuszáljon, hogyan ne zavarodjon bele a mesélésbe. Bár a feladat olykor nehéz, nem kell félned, hogy elmegy a kedve – a gyerekek alapvetően szeretnek mesélni, és ha kellően oldott a hangulat, akkor szívesen átadják magukat a történetmondás lendületének.

  1. Írass vele naplót/levelet/képeslapot/beszámolót

Gyakran előfordul, hogy míg a gyerek könnyedén elkommunikál egysoros válaszokkal, bajban van, ha hosszabb lélegzetvételű irományról van szó. Éppen ezért biztasd arra gyermeked, hogy minél többször igyekezzen írásba foglalni a gondolatait, a vele történteket. Például írjon egy levelet a nagyinak, vagy ha a nagyinál tanul, akkor egy levelet nektek, hogy mi minden történt vele. De akár olvasónaplót is írhat a kedvenc könyvéről, vagy a kedvenc filmjei tartalmát is leírhatja.

(Forrás: www.szuloklapja.hu)
FEL
______________________________________________________________

21. A jól nevelt gyerekek szüleinek 5 titka

A Harvard Egyetem pszichológusai megvizsgálták, mi az az 5 dolog, amelyet betartva garantáltan jól nevelt lesz a gyerekünk. Sajnos nem öt olyan, viszonylag könnyen kivitelezhető gyakorlati tippet kaphatunk, mint hogy “fektesd le időben” és hasonlók, de érdemes fejlődni, hogy legalább megközelítsük az általuk hasznosnak vélt szokásokat.

A gyereknevelés egyben önnevelés is. Ezt a saját bőrömön azt hiszem, nagyjából a fiam másfél éves kora táján tanultam meg, amikor kiszöktem a konyhába egy kis csokiért, majd neki nem akartam adni belőle, azzal az indokkal, hogy a nassolás egészségtelen… Ez volt az a pillanat, amikor összeállt a kép: csak azt tudom adni neki, ami nekem is van. Hogy a konkrét példánál maradjunk, soha nem fogom tudni rászoktatni az egészséges táplálkozásra akkor, ha én magam közben suttyomban kapkodom be az édességet.

Valami hasonlót állapítottak meg a neves pszichológusok is. Tanácsaik nem kivitelezhetőek egy csapásra, folyamatos fejlődést, tanulást igényelnek, de erre felnőtt korban is minden lehetőségünk megvan. Következzen tehát az útmutató azok számára, akik jó magaviseletű, tisztelettudó, egy szóval jól nevelt gyerekeket szeretnének kiengedni a világba.

  1. Tölts vele minőségi időt!

Igen, ezt mindenki tudja. De a hétköznapi rohanásban, amikor reggel viszed a suliba, onnan az edzésre, este próbálod elfogadható állapotba hozni a lakást, mellette pedig normális vacsorát főzni a családnak, nem csoda, ha legfeljebb a matekleckéről van idő társalogni vele – és arról se túl szívesen. Pedig egy rövid de, annál mélyebb beszélgetést mindenki be tud illeszteni a napjába. Kérdezz az élményeiről, hallgasd végig, de ne tarts neki erkölcsi prédikációt! Mesélj esti mesét! Tanuld meg a kedvenc játékát és játszd vele együtt! Beszélgetés közben kifejtő kérdéseket tegyél fel: mi volt a legjobb élménye aznap, mi a legrosszabb, ki volt kedves hozzá, ki undok stb.

  1. Legyél jó példakép!

Minden direkt tanításnál és erkölcsi leckénél többet számít, mit lát a gyerek maga körül. Légy nagylelkű, igazságos, becsületes, türelmes, és biztos lehetsz benne, hogy ezek a jellemvonások az ő személyiségébe is be fognak épülni. Ha hibáztál, ne félj bocsánatot kérni, ha haragszol, kezelt kulturált módon – ezekkel mutatsz példát a gyermeknek arról, hogy ő hogyan viselkedjen hasonló szituációkban. Tiszteletre is csak úgy tudod nevelni, ha te magad is tisztelsz másokat. Ehhez hozzátartoznak olyan dolgok is, hogy ne a gyerek füle hallatára szidd a férjedet, az anyósodat, a főnöködet és a tanító nénit – sőt, legjobb az lenne, ha megtanulnád nem szidni őket egyáltalán, bár a világ értelemszerűen nem fekete-fehér.

  1. Tanítsd önzetlenségre!

Bár a szülők bevallása alapján legtöbbjük nevelési céljai között kiemelt szerepet kap az önzetlenségre való tanítás, az eredmények mégsem feltétlenül igazolják őket. Kezdd fiatal korban: sajnos majdnem minden évben van lehetőség például árvízkárosultakon segíteni, ilyenkor a gyerekkel együtt pakolj össze néhány tárgyat, amit el tudtok küldeni. Meséld el neki, hogy mennyire örülnek majd más gyerekek a ő kinőtt ruháinak, és bátorítsd, hogy a saját játékaiból is ajánljon fel néhány darabot (de ha nem akarja, ne erőltesd!)

Az önzetlenség a mindennapokban is gyakorolható, egyszerű udvariassági formulákkal, az elesett osztálytárs felsegítésével, a tízórai megosztásával. Ne engedd úgy útjára a gyereket reggel, hogy az uzsonnájából ne adjon senkinek (ismertem ilyet…), és ne küldj vele az oviba-iskolába drága játékot, amelyet félteni kell másoktól. Az osztozkodásra egyébként kiváló terep a játszótér, ott már az egész kicsik is megtanulják, hogy nem féltjük egymástól a homokozó lapátot és a rollert, ezt rendszerint a szülők is ügyesen irányítják.

  1. Tanítsd hálára!

Egy gyereknek tisztában kell lennie azzal, hogy a körülötte élők mennyi jót tesznek vele, és ezt értékelnie kell. A hálára képes emberek egyúttal önzetlenebbek, segítőkészebbek, sőt egészségesebbek és boldogabbak is. Tanítsuk hát meg nekik, hogyan értékeljék mások cselekedeteit!

Mint mindenben, ebben is a példamutatás a legjobb módszer. Ne felejtsd el őszintén megköszönni neki, ha valamiben például a segítségedre volt. De vigyázz, csak a valódi cselekedeteket értékeld! Felesleges különösebben megdicsérni a mindennapi feladatok rutinszerű teljesítéséért, ha azonban valamilyen extra dolgot vitt véghez, ne maradjon el az elismerés. Különösen hangsúlyozd ki, hogy számodra mit jelentett a segítsége.

  1. Tanítsd meg kitekinteni a világra!

Természetes, hogy a gyereket elsősorban a barátai és az osztálytársai érdeklik, ezzel a felnőttek sincsenek másképp. Fontos azonban tudatosítani bennük, hogy a belső körön kívül is van élet. Foglalkozzanak az osztályba érkezett új gyerekkel éppúgy, mint az általuk nem ismert, de valamilyen szükséget szenvedő emberekkel – akár más országok lakóival is. Beszélgessetek arról, hogy vannak szegény emberek, szegény országok, esetleg beteg gyerekek – senki nem lesz lelki sérült attól, ha ezekkel a dolgokkal tisztába kerül, viszont megtanulja, hogy a világ nem annyiból áll, amennyit maga körül lát.

A gyerekkor feladata hogy kialakuljon a teljes személyiség. Hiába az iskola és egyéb közösségi terek, erre a folyamatra akkor is a szülői ház van a legnagyobb hatással. Ne foszd meg magad a lehetőségtől, hogy valódi értékes felnőttet tudj formálni a gyerekedből!

(Forrás: www.csaladinet.hu)
FEL
______________________________________________________________

22. Versenyző gyerekek, versenyző szülők

Egy kiemelkedően tehetséges gyerek szülőjének lenni sok örömöt jelent, de a tény megsokszorozza a teendőket és a kételyeket is. Jót teszek a gyereknek, ha mindent megteszek képessége kibontakoztatásáért? Meddig mehetek el abban, hogy ezért áldozatot hozzon, elsősorban ő maga, de az egész család is? Használ vagy árt neki a megmérettetés? Mit tehetek azért, hogy a versenyzés negatív következményeitől megóvjam? Művészek, sportolók, pedagógusok és pszichológusok segítettek a kérdések megválaszolásában.

Sokszor attól való félelmünkben, hogy a gyerekünk valami fontosról lemarad, eleve túl sok különórára íratjuk be őt, és hogy lássuk, milyen eredményt hoz a befektetés, persze versenyeztetjük is. Nem mellékes azonban, hogy a versenyhelyzet, az arra való felkészülés, az abban elért eredmény pozitív vagy negatív következményekkel jár a gyermek személyiségfejlődése szempontjából. Vajon mindenféle verseny jót tesz neki? Ezt nem mindig könnyű eldönteni. A gyerek szépségversenyek esetében azonban meglehetősen egy irányba billen a mérleg nyelve.

Kétes siker, fölösleges kudarc

Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának neveléstudomány mesterszakán négy hallgató érdekes jelenséget vizsgált: „Egy két féléves kurzuson a siettetett gyerekekről szóló tanulmányból kiindulva szerettünk volna kutatást végezni. A tanulmány arról szól, hogy az elmúlt évszázadban mennyi felnőttes viselkedési mintával vagy tárggyal ruháztuk fel a gyerekeinket, amelyeknek a felelősségét nem mellékeljük hozzá. A divatipar kis felnőttruhákat és szépítőszereket készít nekik, és nagyon korán átszexualizálja az életüket. A gyerekszépségversenyek jól tükrözik ezt a jelenséget.
Magyarországon hatból csak egy cég fogadott minket, ez örült a reklámnak, be is ültettek minket a zsűribe. A gyerekszépségverseny kéz a kézben jár a későbbi modellkedéssel, ami az itt versenyző gyerekek szülei szerint igazán jó szakma, sőt, már egész fiatal korban jól jövedelmező elfoglaltság. Az említett gyerekszépségversenyen már bébi csoport is van 3 éves korig(!), ők legjobb esetben az anyuka kezét fogva tudnak végigsétálni a színpadon. A verseny jellemzően ebédidőben vagy alvásidőben van, egyáltalán nem veszi figyelembe a gyerekek napi életritmusát. A szülők nagyon feszültek, a gyerekek pedig tragikusan élik meg, ha nem ők a győztesek. A négyéves zokogott, a bőrönddel és hatalmas sminkkészlettel érkező, modorosan vonuló tizenegykét éves hisztirohamot kapott és csapkodott, mert csak második lett. Hiszen eddig azt mondta a szülő, hogy ő a legszebb, és itt most kiderült, hogy nem, ő pedig nem tud mit tenni azért, hogy a következő versenyen sikeresebb legyen. Ez nem olyan, mint a sport vagy előadóművészet, hogy ha sokat edzel és gyakorolsz, jobb leszel. Nyilván ad egy kiállást és talán némi önbizalmat, de a kudarc nagyon rombolja az önértékelést. Ezeken a versenyeken nincs pszichológus vagy pedagógus, aki figyelne erre, csak egy szülő, aki az gondolja, a következő versenyen majd egy szebb ruha, egy felnőttesebb smink megteszi a magáét. De ehhez a gyerek semmit nem tud hozzátenni. Semmiképpen nem ajánlanám senkinek az ilyenfajta versenyzést, mert céltalan, és az értékelésnek semmi objektivitása vagy igazságalapja nincs, nem inspirál fejlődésre.”

A szülő, mint motiváció

Az amerikai gyerekszépségversenyekről készült tévéműsorok jól mutatják, hogy a kifutón pózoló kislányokat sokszor erősen túlsúlyos anyukák kísérik, mintha gyermekük sikerével saját nőiességük kudarcát akarnák helyrehozni. Sokszor a művészetben vagy sportban versenyző gyerekek szüleit is megtalálja a vád, hogy a csemetéjükben saját vágyaikat akarják megvalósítani. Honnan tudhatja egy szülő, hogy tényleg a gyereke érdekét nézi?

Egy kiképző családterapeuta szerint a kérdés eldöntéséhez mély önismeret, szülői tudatosság és önreflexió szükséges, ugyanakkor attól semmi baja nem lesz a gyereknek, ha szülője saját élményekből és hiányokból táplálkozó küldetéseket ad neki. Természetes szülői igény, hogy a gyermekünk vigye többre nálunk, valósítsa meg a dolgokat, amelyeket nekünk nem volt módunkban. Amennyiben később >>megbocsájtjuk<< neki, hogy más utat (is) választ, és megengedjük, hogy gazdálkodjon a tőlünk kapott útmutatásokkal.

A versenyen azonban nem csak a gyerek mérettetik meg, hanem a szülő, a család is, aki a hátteret adja. Bár a tehetséges gyermeket inspirálja, ha sikerélményeket él meg, a család visszaigazolása, elismerése, büszkesége és jelenléte nagyon fontos – ez üzemanyag, erőforrás a gyermeknek – figyelmeztet a pszichológus. A tehetséges, sikeres gyermekek gyakran sok kételyt élnek meg, önbecsülésük a számukra fontos személyek elismerésének szoros függvénye. Így nagyon fontos, hogy a család elmenjen a versenyekre, jelen legyen az alkalmakon, és ünnepelje meg az eredményeket. Egy megfelelő időben elhangzott elismerő mondat többet jelenthet, mint akárhány kupa, díj, érem, oklevél. A szülők ugyanakkor gyakran maguk is versenyeznek szülőtársaikkal. A gyermek eredménye a szülő sikerének bizonyítéka lesz.

Drukkolni, támogatni, okoskodni

Olykor nem könnyű eldönteni, mi az, amiben a gyerekünk mögött kell állni, és mi az, ami csak növeli az amúgy is magas elvárásokat vele szemben. Hogyan vegyen részt a család a gyerek felkészülésében versenyzésében úgy, hogy ne legyen se sok, se kevés?

Egy háromszoros Európa bajnok asztaliteniszező, aki a Statisztika PSC edzője, akinek egyesülete a közelmúltban kapta meg „A hónap műhelye” elismerést, mondja el a véleményét az ideális távolságról a család és egyesület között. Régen az volt a jellemző, hogy a szülők a háttérben maradtak, az edzők kíséretében busszal utaztunk, elképzelhetetlen volt, hogy a szülő beleszóljon a munkába. Ma viszont szeretnek az asztalhoz közel ülni – mi ezt nem szeretjük. 14-15 éves korig a gyerekek többsége a szülőnek, vagy edzőnek sportol, nem magának. Ha ott a szülő, akkor a gyerek játék közben a szülőre néz ki, nem a tanácsot adó edzőre. Engem versenyzőként az is zavart, ha két nagyon jó edző ült ott, mert elvonta a figyelmemet, nem tudtam koncentrálni. A szülő dolga az, hogy jöjjön oda, hozzon uzsonnát, vizet, mindent biztosítson, ami az edzéshez kell. A jelenlét, a bátorítás, a bizalom, az elismerés a fontos, ez segíti a gyermeket. Az elvárás, a számonkérés, a második helyezettnek szóló lekicsinylés, az erőfeszítések tudomásul nem vétele vagy érvénytelenítése azonban korlátokat jelentenek.

A „Virtuózok” című vetélkedőműsor egy egész országban, sőt, azon túl is a tehetséges kis zenészekre irányította a figyelmet. Az előválogatón zsűriző klarinétművész szerint mindig a hangszeres tanár felelőssége és kötelessége, hogy olyan tehetséges növendéket válasszon, aki alkalmas mentálisan is egy ilyen megmérettetésre. A több hónapos felkészülés alatt a szülőket és növendékeket is informálnia kell, hogy egy verseny, amely a TV-ben zajlik, miben más a szokásoshoz képest. Azt a lelki támogatást, amit otthonról kap a gyerek, nem pótolhatja semmi. A szeretet, a mosoly, a sok törődés adhat csak biztonságot. Főleg, ha az a gyerek még nagyon fiatal. A szülőknek továbbjutás esetén heteken keresztül meg kell szervezni a gyerekek eljuttatását a verseny helyszínére, és ezalatt vigyázni kell rájuk. Anyagilag is megterhelheti a családot a versenyzés, ugyanis megfelelő fellépőruhát kell vásárolni, vidékiek esetén pedig útiköltség is felmerül. A klarinétművész azt tanácsolja, hogy nagyobb megmérettetés előtt a szülők bízzák a gyermekükre a döntést, bemenjenek-e fellépésükre nézőként, ne állítsanak fel plusz elvárásokat vele szemben, és biztosítsák őket szeretetükről sikerben és sikertelenségben egyaránt.

Egy hegedűtanár szerint az egyik legnagyobb nehézség, hogy a gyerekeknek nagyon sok időt el kell ott tölteniük a stúdiófelvételeken kívül, ezen sajnos nem lehet változtatni. Van, akivel sakkozni kellett, van, akinek rongylabdát hoztak vagy könyvet, zenét. De ha a szülők is elfáradtak és a kicsik is felpörögtek, elkélt a segítség. A Virtuózok harmadik versenyén már gyermekpszichológust is foglalkoztattak, aki nagyon jól érzékelte, amikor már én is elfáradok, és a gyerek is kezd türelmetlen lenni, és olyankor sokat segített. A felkészítés folyamatában a tanárnak van a legnagyobb szerepe, de a verseny utáni beszélgetésnél ismét a szülő és a gyermek kommunikációja a legfontosabb, ezen belül is talán az első mondat, amely akkor elhagyja a szülő száját.

Siker és kudarc

Az egyik legnagyobb mérföldkő a versenyzők életében az eredmény, pontosabban az, ahogyan a sikert vagy a kudarcot feldolgozzák. Hogyan segíthet ebben a felnőtt?

A zenetanárnő például alaposan előkészíti kis zenészeit. Tudatosítania kell a gyerekben, hogy >>te sokat dolgoztál, ügyes vagy, de itt mindenki ügyes. A zsűri azt értékeli, hogy azon a napon éppen hogy játszol. Nem biztos, hogy az lesz a legjobb előadásod, de attól még jó vagy, és minden verseny a következő versenyre készít föl.<< A kiemelkedő tehetségek szeretik megmérettetni magukat, emiatt általában úgy jönnek le a színpadról, hogy jól érezték magukat. Ha az eredmény csalódást okoz, akkor is rögtön azt kérdezik, mikor lesz a következő megmérettetés. Siker esetén is az én feladatom, milyen helyzetbe engedem bele e gyereket. Nemrég egy riporter megkérdezte, nem félek-e attól, hogy egy gyerek >> nagyon elszáll<<. Erre állandóan figyelnem kell, sokszor beszélünk erről a zongorakísérő kolléganőmmel is, de csak a szülővel együtt tudok segíteni. Tehetséges gyerek mellé tehetséges tanár és tehetséges szülő kell. Utóbbi alatt azt értem, ha képes a tanár őszintén beszélni, és féken tudja tartani a gyereket, ha nagyon magasra akar repülni. De tapasztalatom szerint inkább a szülők akarnak túl magasan repülni. Ők azok, akik megkérdezik tőlem: mégis, milyen a gyerekem a többiekhez képest? Kudarc esetén azt kell tudni, hogy ha nincsenek negatív visszajelzések, nincs miből továbblépni.

Ritkán fordul elő, hogy valakinek minden sikerül – fogalmazza meg egy asztalitenisz-edző. – A sportban a fejlődés nem egyirányú felfelé vezető út. Hullámokkal, megtorpanásokkal teli vonal. Ha növekszik egy gyerek, megváltozik a koordinációja. Ha fizikailag fejlődik, lehet, hogy a mentális fejlődés ezt nem követi azonnal. Akkor majd a következő versenyen összeérnek a dolgok. Van, akit szorosan kell fogni, van, akinek többet kell edzeni. Van, aki nem válogatott, és mégis küzd a maga versenyein, másnak elsőre nagyobb tehetsége van a sportághoz, de nincs kitartása. Ennyi év után úgy érzem, hogy a tehetség nemcsak azt jelenti, hogy valakinek jó a mozgása vagy a keze, hanem azt is, hogy kitartó. Előrébb jutnak azok, akik szorgalmasak, és alázatosan, komolyan dolgoznak. A pozitív hozzáállásra próbálom megtanítani őket. Azt szoktam mondani nekik, hogy ha egy szőlőfürtből mindig a legjobb szemet eszed meg, akkor egy jó szőlőt ettél; ha mindig a legrosszabbat, akkor egy rosszat, pedig ugyanazt a fürtöt etted.

A családterapeuta arra figyelmeztet, hogy ha az eredményeket külső tényezőknek tulajdonítják – „szerencséd volt”, „rosszindulatúan ítélt a bíró”, „nem volt megfelelő az időjárás” – a gyermek gondolkodását afelé terelik, hogy ne magában, hanem másokban keresse sikerei és kudarcai kulcsát – holott tehetségének kibontakoztatásához szüksége lesz arra, hogy saját élete aktív alakítójának lássa magát. A gyermek megérzi, ha hiszünk benne – ezáltal ő is hinni tud magában.

Kié a siker?

Egy ismert, sikeres versenyző édesapja – aki egyben a bajnok tanára is volt – sok évvel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy ő akárkiből világklasszist nevelt volna. Ez hogyan hat egy gyerek önérzetére? – kérdezem a családterapeutát.

Az >>emberanyagnak<< tekintett és nevezett személy hajlamos lesz saját magát is annak tekinteni. A sikert együtt hozzuk létre. Ki-ki megteszi a saját látványos vagy kevésbé látványos erőfeszítését, így hozzájárul az eredményhez. Anyu a szendvicseivel, apu az edzésre hordással és szigorával, a tesó azzal, hogy békén hagy edzés közben, vagy éppen fut velem, a nagyi a dicsérő szavaival, a tanár a szakértelmével. Fontos, hogy ki-ki kifejezhesse saját büszkeségét, ám az is fontos, hogy ezt hozzájárulásnak, és ne egyedüli teljesítménynek lássuk. A gyermek nem a >>miénk<<.

A hegedűtanár számára sok tanulsággal járt a Virtuózok azzal kapcsolatban is, hogyan érdemes a sikeres virtuózokat jól segíteni tovább. Nemcsak a mamával kellene megbeszélni, hogy egy 8-9 éves megy-e újévi koncertre, hanem a tanárával is, hogy egyáltalán van-e a repertoárjában olyan darab, amit el tud játszani.
Egy ekkora gyereknek nem az a dolga, hogy az ifjúsági olimpia megnyitóján cuki kisfiúként ott legyen dekorációnak. Hogy a 18 éves mire használja a sikert, az már a saját döntése, ő meg is tudja ítélni. Sokszor a jutalmazási rendszer is ludas abban, hogy a gyerek >>elszáll<<. Nem egymillió forintot kellene adni a győztesnek, hanem olyan lehetőséget, hogy külföldi kurzusokra mehessen. Van tanítványom, akinek annak idején én kerestem svájci támogatást, hiszen az édesanyja hetvenezres rokkantnyugdíjából élnek, de azzal, hogy most kap jutalomként havonta egy nagyobb összeget, bevitték egy olyan világba, ami nem a realitás. Egy világhírű előadóművész felajánlotta, hogy fizeti neki bárhol az egyetemi tanulmányát, de ő nem mondta meg, hogy húszévesen még nem érettségizett le, mert sokkal jobban érdekelte a lakkcipője márkája meg az, hogy melyik szállodában lakjon a fellépésen. A pénzzel csak azt lehet segíteni, akinek a szülei tudják, hogy a sikert hogyan lehet a jövőbe befektetni.

Versenydrukk és megtorpanás

Az életkori sajátosságoknak megfelelő krízisekre a tehetséges gyerekeknél is számíthatunk. Ők bizonyos területeken – pl. felelősségvállalás, időbeosztás, terhelhetőség – meghaladják az életkorukat, más területeken pedig – kapcsolatok, érzelmi fejlődés, autonómia kialakítása – lemaradnak kortársaik fejlődési ütemétől. Ezért a legkiválóbb csodagyerek esetében is fontosnak tartom, hogy rendszeresen élhessen saját életfeladatának megfelelő életet is – például mindennap egy órát, vagy minden héten egy délután erejéig. – javasolja a családterapeuta. Az asztaliteniszező szerint sportolók esetében akkor jön az első nagyobb probléma, amikor valaki válogatott lesz, és kiderül, hogy a napi kettő edzés már az iskola rovására mehet. Ilyenkor a sportiskolák jelenthetnek megoldást. Arra a kérdésre, hogy az ő gyerekkorában mi volt a legnehezebb, ezt válaszolja: „Mindig megfelelni. A klubban, a válogatottban. Ha kikaptam, akkor az újság már címlapon hozta, ezért nem lehetett nem nyerni. Ehhez nehéz hozzászokni, abba is akartam hagyni. Akkor az édesapán és az edzőm megkérdezte, van-e valami az életben, amiben Európában a hatodik, Magyarországon meg a legjobb vagyok. Mondtam, hogy az asztalitenisz. >>Akkor miért akarod abbahagyni?<< Ez hatott.

Ha egy gyerek egyszer csak nem akar versenyre menni, vagy ott sokkal rosszabbul teljesít, mint az edzésen annak egy tanácsadó szakpszichológus és sportkonzultáns szerint az oka többnyire a teljesítményszorongás, amely fokozódik, ha megmérettetési kényszer nehezül a gyerekre. Megfelelés az edzőnek, a szülőnek, a kitűzött célnak, ami a saját elvárásaihoz képest lehet extrém magas is. Mindezt befolyásolja, hogy a sportoló milyen képességekkel rendelkezik, és a versenyt mekkora kihívásnak tekinti, de függ a motivációtól, az önértékeléstől is. Nagyon sokféle tünet árulkodhat arról, ha a verseny túlságosan megterhelő. Versenyhelyzetben természetesek a fokozott szimpatikus reakciók, de ezek mértéke már árulkodó lehet: kézremegés, izzadás, magas pulzus, hasmenés, gyomorgörcs, nyelési nehézségek, bármilyen más érzelmi stressz szünet: agresszió, sírás stb. Ha kimondja, hogy fél, ha túlzott fáradságot mutat, ezek mind beszédes tünetek. Érdemes az okokat feltárni, és akkor próbálkozni a versenyzéssel, ha a gyerek ennek csökkenése után szeretni kezdi a versenyhelyzetet. Erőltetni semmiképpen nem érdemes, abban viszont feltétlenül segíteni kell neki, hogy kiderítsük, mi az oka ennek, és a megoldásban is támogatnunk kell. Ha versenyszerűen sportol, és szeretne tartós eredményeket, akkor mindenképpen forduljunk sportpszichológushoz. Jellemzően akkor keresik fel a szülők a gyermekükkel a pszichológust, ha a versenyhelyzetek kezelésében valamilyen probléma adódik, de sok gyerekkel foglalkozom preventív jelleggel is: a megküzdési technikák elsajátítása, az önbizalom növelés, az önismeret különösen fontos lehet azoknak a gyerekeknek, akik már gyerekkorukban ki vannak téve a versenyek stresszfaktorainak. De érdemes észben tartani, hogy a szülő- gyerek-edző hármas működése akkor lesz ideális, ha mindhárom szereplő a gyerek érdekében akar változtatni.

A tehetséges gyereken túl

A kis versenyzőkre sok figyelem hárul, de sokszor nem egykék. Hogyan neveljük a tehetséges gyerek mellett az „átlagos” testvéreket?

Ha átlagosnak neveljük őket, átlagosak lesznek. Ha viszont a mi szemünk tükrében meglátják saját különlegességüket, akkor ők is tehetségesek lesznek valamiben. Meglehet, olyanban, amiért nem kapnak díjat, oklevelet – ám a tőlünk kapott elismerés egész életre lendületet adó üzemanyag lehet a számukra. És az egyik legfontosabb: gyermekeink között ne élezzük a versenyt, ami a figyelmünkért folyik!

Végül elérkezik az az idő is, amikor a hosszú évek után egyszer már csak nincs szükség a szülőre mentorként. A családterapeuta szerint „ha én voltam a MINDEN a gyermekem számára, nehéz lesz ebből engedni. Ha viszont megelégedtünk azzal, hogy >>elég jó<< szülőként támogattuk, mintákat és példát adtunk, biztatást és energiát biztosítottunk számára, azzal a magunk számára is megkönnyítjük a leválást, amikor az majd a gyerekünk természetes életfeladata lesz. A tehetséges gyermekek számára a szülő, mint mentor megjelenése csak egy a számos más szülői szerep közül.

(Forrás: Képmás, 2017. 8. szám)
FEL
______________________________________________________________

23. Öt módszer a gyermek lelki egészségéért

A közös programok, a tartalmas beszélgetések elengedhetetlenek a jó szülő–gyermek kapcsolathoz, meghatározók a kicsik érzelmi fejlődésében, ami a későbbi lelki épség, a teljes élet alapja. A lelki egészség világnapja alkalmából a K&H gyógyvarázs mesedoktorok program a kicsik testi és lelki egészségének támogatójaként öt tippet ajánl a szülőknek arra, mit tehetnek gyermekük lelki egyensúlyáért a mindennapokban.

A legtöbb szülő viszonylag kevés időt tud gyermekével tölteni. Emiatt azonban nem kell rosszul éreznie magát senkinek, szakemberek szerint ugyanis a minőség számít igazán. Bármennyire is sűrű volt a napunk, figyeljünk arra, hogy megadjuk gyermekünknek azt az osztatlan figyelmet, amikor elmondhatja, hogy mit tanult az óvodában vagy az iskolában, mit szeretne csinálni a hét végén. A tartalmas pillanatok része az esti meseolvasás is, ami mindig különleges, meghitt időtöltés, és segít megérteni az élet dolgait. A rendszeres meseolvasás tágítja a gyermekek világnézetét, élénkíti fantáziájukat, az egészséges lélek mellett a szellemi fejlődéshez is hozzájárul.

Sokszor észre sem vesszük, hogy egy nap alatt hány olyan rejtett perc van, amit nem használunk ki. Ha várakozunk a boltban, ha a dugóban állunk, vagy amíg a fővő ételt kavargatjuk. Ezeket a perceket is érdemes kihasználni, ilyenkor lehet valamilyen játékot játszani, legyen az szólánc vagy barkchoba. Szakemberek emellett a közös étkezések fontosságára is felhívják a figyelmet, érdemes ilyenkor kikapcsolni a tévét, nem felvenni a telefont, félretenni a tabletet, hogy kizárólag egymásra tudjunk figyelni.

Amikor vége a hétnek, a legtöbb édesanya a háztartással foglalkozik, hiszen ilyenkor van idő vasalásra, takarításra, főzésre, mosásra. Ilyenkor a legtöbben megfeledkeznek arról, hogy gyermekükkel is a hét végén tudnak aktívan kikapcsolódni, kirándulni vagy csak sétálni egyet.

Természetesen nem egy több száz kilométeres utazásra kell gondolni. A gyermekeknek általában kisebb az igénye, nekik olykor elég egy közös fagyizás vagy akár a szomszédos nagyváros felfedezése, a közeli erdő bebarangolása. Érdemes közös családi délutánokat szervezni, sétákat az őszi napsütésben, hiszen a kisebb programok is sokat adhatnak. Azonkívül, hogy jól érezzük magunkat, ezek az aprónak tűnő, de annál fontosabb élmények erősítik gyermekünkben a közösséghez tartozás érzését, ami a stabil lelki fejlődés alapja.

A szakemberek azt is javasolják, hogy vonjuk be gyermekünket is a közös program megszervezésébe, hiszen már a kisiskolások is meg tudják fogalmazni azt, hogy mit szeretnének csinálni a szabadidejükben. Ha bevonjuk őket, gyermekünk érezni fogja, hogy figyelünk rá, véleménye fontos nekünk. Mindezzel együtt fogadjuk el azt is, ha éppen otthon szeretne maradni, ne erőltessünk rá olyat, amit nem akar. A lényeg, hogy érezzük jól magunkat.

(Forrás: Magyar Idők, 2017. október 11.)
FEL
______________________________________________________________ 

24. Erős digitális immunrendszer kell

A szülőket is felkészítik az online kiszolgáltatottságból és a jogorvoslati lehetőségekből

A digitális világ – ahova egyre fia­talabb korosztályok lépnek be – hatalmas lehetőségeket rejt, ugyanakkor bővül a lehetséges veszélyek tárháza is, például adatlopások, online zaklatások formájában . Az Emberi Erőforrások Minisztériuma az Új Nemzedék Központtal átfogó programot dolgozott ki, amellyel szeretnék úgymond megerősíteni a fiatalok digitális immunrendszerét, és egyúttal útmutatást adni a szülőknek, hogyan védhetik meg gyerme­küket.

Milyen impulzusok, visszajelzések alapján kezdték el programot?

Nemrég mutatták be a #Sohavégetnemérős című filmet, amelynek az egyik jelenetében egy fiú leszólít egy lányt, teljesen ismeretlenül. Az eleinte bájos jelenet fokozatosan vérfagyasztóvá válik, mert a fiú mindent tud az ismeretlen lány magánéletének mozzanatairól, így sikerrel lepi meg őt a legváratlanabb helyszíneken, még akkor is, amikor a lány már menekülne. És hogy honnan nyerte az informá­ciót? Nem máshonnan, mint a lány Facebook-oldaláról. A filmről sok rendhagyó osztályfőnöki órán beszélgettek a fiatalokkal, és kiderült, hogy a cyberbullying (a kibertérben történő zaklatás) és az online kiszolgáltatottság valós probléma, amivel az eddiginél komolyabban kell foglalkozni.

Ekkora változások történtek az internethasználat terén az elmúlt években?

Naponta hatvan százalékkal több adatot hozunk létre, mint tíz évvel ezelőtt egy teljes esztendő alatt. Fel van készülve az emberi agy ennyi információ szűrésére, befogadására? Vagy nézzünk egy másik adatot: 2012-ben minden harmadik fiatalnak volt okostelefonja, 2016-ra már a megkérdezettek 85 százalékának. A Magyar ifjúságkutatás felmérés megmutatta, hogy a fiatalok 88 százaléka naponta internetezik, viszont 24 százalékuk éjjel-nappal használja valamilyen formában az internetet. Több millió személyes adatot lopnak el évente, és a lopások ellen az óvatlan felhasználók védtelenek. Ezek tehát olyan új kihívások, amelyekre komplex válaszokat kellett adni.

A Digitális immunerősítő program hogyan ad választ ezekre?

A program célja egy olyan csomag összeállítása, amelyben csaknem száz gyakorlatorientált javaslat lesz, amelyek arra irányulnak, hogy a fiatalok biztonságosabb kibertérben mozoghassanak, jobban felvértezve önmagukat a veszélyekkel szemben. Ez lesz az úgynevezett Digitális immunerősítő csomag. A javaslatokon többek között PR-szakértőből, országosan elismert reklámpszichológusból és rendőr alezredesből álló szakembergárda dolgozik, ők alkotják a digitális immunerősítő kerekasztalt.

Miért szükséges, hogy külön gyermekvédelmi straté­giát dolgozzanak ki?

Drasztikusan csökkent a digitális világba való belépés alsó korhatára. Ma már egy alig kétéves kisgyermek is könnyedén eljátszadozik a tableten, a gyermekek kiszolgáltatottsága pedig még a fiatalokénál is nagyobb. A Digitális gyermekvédelmi stratégiá­ban éppúgy szerepel a tartalomszűrő szoftverek fejlesztése, mint a kortárs mentorprogram. Fontosnak tartják azt is, hogy a gyermekekkel bármilyen felelősségi kapcsolatba kerülő személyek – például tanárok, szülők, gyermekvédelemben dolgozók – megfelelő felkészítést kapjanak a médiatudatosságról vagy például a jogorvoslati lehetőségekről. De a stratégia része a resztoratív – azaz a helyreállítást a fókuszba helyező – sérelemkezelési technikák alkalmazása, hogy ha már megtörtént a baj, akkor legalább annak negatív következményeit enyhíteni tudják.

A védelem kialakítását szolgálja a digitális immuntérkép is

A digitális immuntérkép megmutatja, hogy a különböző korosztályoknak milyen típusú kiberbiztonsági kihívásokkal kell szembenézniük. Például egy gyermek esetében sokkal hangsúlyosabb az erőszakos tartalomtól való megóvás, míg a kamaszoknál az ­online zaklatás vagy a személyes adatokkal, saját használatra szánt képekkel való visszaélés jelenik meg erőteljes veszélyfaktorként. A térkép várhatóan 2018 januárjában lesz elérhető.

Hogyan fog működni a gyakorlatban a fiatal internethasználók védelme?

Egy önvédelemre, nagyobb médiatudatosságra nevelő programról van szó, amelynek fókuszában a képzés és a figyelemfelhívás áll. A fő cél, hogy a fiatalok minél több fórumon halljanak a programról, és a körükben is olyan témává váljon ez a kérdéskör – kiemelten a cyberbullying –, amelyről szabadon lehet beszélni.

De mit lehet kezdeni azzal az ellentmondással, hogy a szülők, akiknek meg kellene védeniük gyermeküket a digitális veszélyektől, kevésbé ismerik a rendszert, mint a Z és Alfa generáció?

Ez egy jogos felvetés. Az X generáció, vagyis a szülők, nagyszülők generációja egy teljesen más világban nőtt fel. Az ő fiatalkorukban még a televízió térhódításától volt hangos a közbeszéd, a telefon pedig sok háztartásban még nem is volt jelen. Ehhez képest ma azt látják, hogy gyermekeik bármilyen információhoz hozzájutnak és bárkivel bármikor kapcsolatba kerülhetnek. De nem lehetetlen alkalmazkodni, ezt szolgálják a már említett képzések is a Digitális gyermekvédelmi straté­gián belül, amelyek a szülőket is célozzák. Az ellentmondást tehát a program úgy kezeli, hogy nem a szülőktől várja a megoldást, hanem igyekszik olyan ismert személyiségeken keresztül megszólítani a fiatalokat, akik példát mutathatnak nekik. De tény, hogy a védekezésben a leghatékonyabb, és a fiataloknak is a leghitelesebb az, ha náluk alig idősebb, de képzett kortársaik segítik őket az ­online térben való biztonságos eligazodásban. Erre a gondolatra épül a kortárs mentorprogram.

(Forrás: Magyar Idők, 2017. november 28.)
______________________________________________________________

25. A jól működő családok titkai

Teremtsünk hagyományokat!

Ahány család, annyi szokás. Van, ahol percre pontosan mindenkinek be van osztva az ideje és jól megtervezett rendszer szerint élnek, van, akiknél ez szabadabban megy, állandó a jövés-menés, és előfordul, hogy éjszakába nyúlik a nap. Nincs recept arra, melyik modellben boldogabbak a családtagok, de azért a jól működő családoknak vannak bizonyos alappillérei.

Ha adunk, kapunk is

A tudatosan működő családok számára az egyik leglényegesebb kérdés: hogyan lehet a szeretetteljes érzéseket szeretetteljes viselkedéssé alakítani? Az ugyanis, hogy szeretjük egymást, távolról sem jelenti, hogy jól ki is jövünk egymással. Ennek pedig a kölcsönös tisztelet és figyelem a kulcsa, ami nem az elvárásról, hanem sokkal inkább az adásról szól. Figyelni a másikra azt jelenti, hogy tiszteletben tartjuk minden családtag határait: nem kívánunk senkitől olyat, ami erőn felül meghaladja a képességeit, nem hozunk döntést úgy, hogy kihagyjuk belőle az érintettet, és igyekszünk olyan módon kifejezni a szeretetünket, ahogy a másik számára ez elfogadott. Ha nincs alá-fölé rendeltségi viszony a családban, a gyermekekben is nagy valószínűséggel önmagától kialakul a belső fegyelem, és nem lesz szükség külső fegyelmezésre. És ahol megvan ez a belső fegyelem, ott lehetnek a szülők engedékenyek, mert tudják, hogy a gyerekek nem fognak visszaélni vele.

Tradíciók és új szokások

A gyerekkorunkra visszagondolva hány karácsonyi ajándékot tudunk felidézni? Ugye, keveset? És hány olyan emléket, amelyik a családi karácsonyi hagyományokhoz köthető? Biztos, hogy sokkal többet, a gyertyagyújtástól az ünnepi menün át az ajándékbontási ceremóniáig. Ezek a családi tradíciók a mi láthatatlan örökségünk, amely sokszor generációkon is átível, és azért fontos, mert tükrözi a család érték- és normarendszerét, erősíti az összetartozását, identitását. Az örökölt és tudatosan ápolt szokásokat azonban felül is írhatjuk, és újakat teremthetünk gyermekeinkkel. Az új tradíciók nemcsak az ünnepnapok, évfordulók, nyaralások forgatókönyvét határozzák majd meg, hanem a mindennapi élet rituáléit is. Az étkezések vagy a gyerekek fürdetésének, lefektetésének rendje, a reggeli kávézás, a hétvégi programok, rokonlátogatások, vendégvárás szokásai mind ide tartoznak. Ezek a hagyományok érzelmi stabilitást adnak a család tagjainak, és erősítik az együvé tartozás érzését jóban-rosszban.

Jó csapat

Bármilyen jól működő, sikeres kis csoport közös jellemzője, hogy a tagjai tudnak csapatként működni. Ez ugyanígy van a családok esetében is. A jól működő családokban mindenki egyformán számít. A családot érintő valamennyi kérdésre (Hova menjünk nyaralni?, Mit ajándékozzunk a nagymama születésnapjára?, Melyik iskolát válasszuk?) közösen keresik a választ, és együtt döntenek. A fontos megbeszélések során meghallgatják és tiszteletben tartják egymás véleményét, és igyekeznek kompromisszumot találni a vitás esetekben. Fontos az együttműködés és az egymásra figyelés, ezáltal érzi magát minden családtag egyforma jogú csapattagnak.

Együtt is, külön is

A jó közösségi szellem mellett ugyanolyan súllyal bír az is, hogy a családtagoknak legyen lehetőségük a saját kedvteléseiknek élni és egyedül lenni is. Az egyéni célok megvalósítása éppolyan fontos, mint a családi összetartozás. Meg kell tanulni tiszteletben tartani egymás vágyait, és teret kell adni, hogy beteljesülhessenek. Nem egyszerű feladat, de némi odafigyeléssel kivitelezhető. Jó, ha a gyerek látja, hogy anyának fontos, hogy hetente háromszor elmehessen futni, apának pedig a heti egyszeri bütykölés a garázsban. Saját példánkkal megmutathatjuk a gyermekeinknek, hogyan kell ügyesen egyensúlyozni az egyéni érdekek és a családi szempontok között.

5 hasznos tanács

Mutassunk elismerést
Az igazi dicséretnek súlya és értéke van. Segít a gyermek önbecsülésének kialakulásában, és hosszú távon támaszt nyújt neki. Ne fukarkodjunk hát az elismeréssel, adjunk neki hangot minden adandó alkalommal.

Fejezzünk ki hálát
Hajlamosak vagyunk természetesnek venni bizonyos hétköznapi dolgokat, pedig szívmelengető egy gyermeknek, ha hallja, hogy örülünk a segítségének. Köszönöm, hogy levitted a szemetet! Hálás vagyok, amiért elmosogattál! Rövid mondatok, de kifejezik a hálánkat, és örömet is szerzünk velük.

Töltsünk minőségi időt a családdal
Egy vacsoraasztalnál zajló meghitt beszélgetés, egy közös séta, egy közös mozizás a gyerekekkel mind-mind olyan, amikor nem azon van a hangsúly, hogy mit csinálunk, hanem az együttléten. A közösen eltöltött idő azt fejezi ki, hogy törődünk egymással, érzelmileg fontosak vagyunk egymásnak.

Osszuk meg egymással a napi élményeinket
Amikor a gyerekek hazajönnek, ne csak mi kérdezzük meg tőlük, mi történt az iskolában, hanem mi is számoljunk be a napunkról. Ha egy apró történést, egy érdekes szösszenetet meg tudunk osztani velük, ők is szívesebben mesélnek majd.

Ne csak szülők, házastársak is legyünk
Talán az egyik legnehezebb feladat, hogy a hosszú, együtt töltött évek alatt ne váljunk pusztán szülőtársakká, hanem megmaradjanak a házastársi szerepeink is. Ne feledjük, hogy mi vagyunk a család motorja, és szükségünk van arra, hogy olykor kettesben legyünk. Így meg tudjuk őrizni a szerelem lángját, és mintát tudunk nyújtani a gyermekeinknek is.

(Forrás: Heti Válasz, 2017. december 21.)
______________________________________________________________

26. Az életcélunk vezérfonal, amely irányt ad a mindennapoknak

Tervezzük meg céljainkat!

A vágyaink mozgásban tartanak minket, hiszen a megvalósításukért cselekednünk kell. Ám mi történik, ha úgy érezzük, elfogytak a céljaink, mert már megvalósítottuk, amit kitűztünk magunk elé, vagy csalódtunk, ezért úgy véljük, felesleges újra nagyot álmodni?

Mérhető célok

Az év végi mentális leltár, a jelentős és hosszan tartó sikerek, valamint a nagy kudarcok mellett az életközépválság a negyedik leggyakoribb élethelyzet, ami átgondolásra késztet arról, mi végre az élet, a munka, a mindennapi verkli. Leggyakrabban 37 és 54 éves kor között éljük át ezt a nihilt, amikor tehetetlenségünkben hajlamosak vagyunk olyan döntéseket is meghozni, amelyeket később megbánunk. Pótcselekvések helyett milyen jó, ha ilyenkor apró, gyors sikereket hozó célokat tűzünk ki, és teljesítjük is azokat!

Célokat kitűzni könnyű, reális és inspiráló célokat meghatározni már nehezebb, az pedig még bonyolultabb, hogy ezeket fel tudjuk „szeletelni”. Nézzünk egy konkrét példát!

Egy középvezető elkezdett spanyolul tanulni, mert a magyar munkája mellett az anyavállalattól is szeretett volna projektmunkát kapni. Bár a munkanyelv az angol volt, úgy vélte, szimpátiát kelt, ha spanyolul is meg tud szólalni. Egy év után úgy érezte, nem halad, csalódott volt, legszívesebben feladta volna a tervét. Egyik kollégája megkérdezte tőle, vajon mennyire reális a célja, és a következő héten mikor lenne elégedett a haladásával. Azt felelte, akkor, ha addigra ismerne 50 új szót. Maga is meglepődött a válaszon, mert az valóban jól mérhető cél volt. Attól kezdve heti feladatokra bontotta a nyelvtanuláshoz kapcsolódó terveit, és egy év múlva elégedetten, már alapfokon beszélt a spanyol kollégákkal.

Akciók és feladatok

Erőss Zsolt, a Csomolungmát magyarként elsőnek meghódító egykori hegymászó egyszer úgy fogalmazott, hogy a létfenntartáson túl kell lenniük egyéb tevékenységeinknek. Ez lehet művészet, sport, hobbi, amiben megtaláljuk életünk magasabb rendű értelmét. Bölcs gondolat, hiszen ha elveszettnek érezzük magunkat, valóban segít, ha egy nagyobb tervet, vágyat fogalmazunk meg, s ez nem más, mint az életcélunk. Talán ijesztő a szó, ám korántsem teljesíthetetlen. Amennyiben válaszként az ugrik be, hogy „boldog szeretnék lenni” vagy „gazdaggá akarok válni”, ezek túl általános vágyak, és csak akkor működnek, ha megtöltjük akciókkal, feladatokkal.

„A pénz, a boldogság csak következmények lehetnek, és nem célok” – mondta George Harrison, a Beatles egykori gitárosa, aki úgy fogalmazta meg életcélját, hogy nyugalmat szeretne találni a lelkében és támogatni a szegényeket, az elesetteket. 1968-ban csoportos utazást szervezett Észak-Indiába Maharisi Mahes jógihoz, és tanulmányozta a transzcendentális meditációt. A Beatles tagjait is rábeszélte az útra, és a még abban az évben megjelent Fehér albumukon szereplő dalok egy részén érződik is India hatása.

Az életcélunk nem visszavonhatatlan és teljesíthetetlen elv, hanem vezérfonal, amely irányt ad az éveinknek. Bruce Lee, az egykori harcművész, színész, producer szerint sok utat lehet követni az úti célunk eléréséhez, azonban az, aki folyamatosan változtat az utakon, soha nem éri el a végét.

Iránytű a mindennapokban

Ha az életcélunkban megállapodtunk magunkkal, jöhetnek a következő feladatok: mi a célunk a következő 1 hónapra, 1 évre, és milyen vágyunkat teljesítsük be az előttünk álló 10 évben?

Egy anyuka a babavárás ideje alatt úgy fogalmazta meg az életcélját, hogy a gyermekeit szeretné tisztességben felnevelni, velük és – ha már kirepültek a családi fészekből – majd nélkülük is sokat utazni. Ez az életcélja annyira beleégett a szívébe és az elméjébe, hogy amikor a gyerekek nagyobbacskák lettek, már velük közösen tervezte az úti célokat, sokszor hátizsákkal, vonattal utaztak az új, vágyott helyszínre. A gyerekei ma már felnőttek, egyikük térképész lett, a másikuk fotós, az anyuka pedig a mai napig sokat utazik, létrehozott egy egyesületet, amely természetvédelemmel foglalkozik és sok pártoló tagot számlál.

Nemcsak az életfeladatunkat, hanem az éves céljainkat sem érdemes gyakran váltogatni, de néha azért érdemes felülvizsgálni őket, hiszen ezeket az élethelyzeteink és a személyiségünk érése is befolyásolja. Jó példa erre az a mérnök, aki napi 12-14 órát dolgozott lelkesen, amikor azonban megnősült és megszülettek az iker gyerekei, állást váltott, olyan munkahelyet keresett, ahol figyelembe veszik, hogy a családjára is szeretne időt áldozni.

A terveinkhez jó, ha górcső alá vesszük a vágyainkat, és ezek vezérfonalként, iránytűként működhetnek a mindennapokban. Érdemes végiggondolnunk: mit szeretnénk, milyen célok megvalósításához érezzük a legnagyobb energiát magunkban? Mi fűt bennünket, mi az, ami lelkesít? Ezek lesznek azok a tényezők, erőforrások, amelyek nehéz időkben is motiválnak bennünket.

Miért jók a célok?

A vágyakozás, a tervezés mentális edzés, első lépés a megvalósításhoz.
Tudjuk, hogy merre tartunk, a tervek iránytűt jelentenek az út során.
A megvalósítás folyamata mérhető: az eredményeink és a fejlesztési területeink is láthatók.
Nehéz időkben a célok fényt jelentenek az alagút végén, hogy merre tartsunk.
A reális, vágyvezérelt célok ösztönöznek, motiválnak.
A sikerek megünnepelhetők.

Kérdések a célok tervezéséhez

Mi az életcélom?
Ez alapján milyen célokat tűzök magam elé?
Mit szeretnék megvalósítani a következő 1 hónapban?
Mit szeretnék elérni 1 év múlva?
Hogyan látom magam 3 év múlva?
Mi felé törekszem?
Mi a vágyam 10 évvel későbbre?
Ha tudnám, hogy csak 1 év van hátra az életemből, hogyan élnék, mi változna, mi az, amit megtennék és mi az, amit elengednék?
Ha az előző kérdésre válaszoltam, mit érdemes ebből meghallanom?
Milyen lépéseket teszek a céljaim elérésére?
Mi lesz az első, apró lépésem?

(Forrás: Heti Válasz, 2017. december 21.)
______________________________________________________________

27. Lelki egészséggondozás a családdal

Szülés után a nők jelentős részénél előfordul, hogy egy természetesnek mondható testi-lelki állapot miatt rövid időre instabillá válik a hangulatuk. Bizonyos esetekben azonban a lehangoltság hónapokig fennmaradhat, sőt akár fokozódhat is.

“A család a legjobb közeg, ahol gyógyulni lehet.”

A várandóság idején és a szülés után a leggyakoribb probléma a depresszió, amelynek jele a letörtség, a hangulati zavar, valamint az, hogy az édesanya nem tudja megfelelően betölteni a családi funkcióit. A háttérben sokféle ok állhat: ez lehet a hátrányos szociális helyzet, a munkanélküliség, alkohol- és drogprobléma, vagy ha egyedül kell felnevelni a gyermeket stb.

A depressziónál sokkal súlyosabb állapot a postpartum pszichózis, a szülés utáni hangulatzavarok szélsőséges, akár téveszmékkel, hallucinációkkal párosuló megnyilvánulása. Ez legtöbbször “derült égből villámcsapásként” éri a családokat, ugyanakkor az esetek túlnyomó része jól kezelhető. Szintén kezelendő az úgynevezett poszttraumás stressz is, ami egy rosszul sikerült szülés után léphet fel oly módon, hogy az édesanya rendszeresen újraéli traumáját.

A nők problémái – leginkább a depresszió – időnként a férfiaknál is jelentkeznek. Az apák körülbelül 5%- ánál figyelhető meg az úgynevezett Couvade-szindróma, amikor a várandós feleségükhöz hasonló tüneteket produkálnak.
“Akár az anya, akár az apa depressziós, kezelésre van szükség, mert a kezeletlen problémák a gyerekre is károsan hatnak.

A Hegyvidéki Kulturális Szalon egészségmegőrzéssel kapcsolatos programja:
–  A Budai Családközpontú Lelki Egészség Centrum előadás-sorozata
–  Alzheimer Café (klubjellegű összejöveteleken nyújt segítséget az Alzheimer-kórban szenvedő betegeknek és hozzátartozóiknak)
– Egészségesen a Hegyvidéken -Szabadegyetem
–  Idősek Egészség Iskolája. Az “Egészségiskola” videóra rögzített előadásait igény szerint közösségi szolgálatot végző középiskolások házhoz viszik az otthonukból kimozdulni nem tudó időseknek.

(Forrás: Hegyvidék, 2018. május 8.)

______________________________________________________________

28. Kimerült a lelked?

A tested számtalan okból fáradhat el. Mégis, amikor kimerültnek érzed magad, egyáltalán nem biztos, hogy a tested fáradt. A lélek legalább annyira kimerülhet, mint a test. Hogy milyen jelek figyelmeztetnek erre? Íme a legjellemzőbb 13.

Az alvás önmagában nem segít, amikor lelki kimerültséget érzel. Az is előfordulhat, hogy valójában nem tudod pontosan, mi a gond veled, csak azt érzed, valami megbillent benned. Amikor a lelked fáradt, hiába eszel, hiába figyelsz a testedre, mégis enerváltnak, kedvetlennek érzed magad. Az is lehetséges, hogy alszol nyolc órát, idejében ébredsz, mégis fizikai fáradtságot érzel.

Ha úgy gondolod, hogy a lelked kimerült, érdemes ennek az okát mielőbb kiderítened. Betegségekhez is vezethet ugyanis a lelki kimerültség. Csak kevesen vannak, akik tudatosan figyelnek a lelkük hangjára, akik maguk is felismerik a jeleket. Segítségül felsoroljuk a legjellemzőbbeket. Olvasd el figyelmesen a listát, ha bármelyiket tapasztalod magadon, akkor itt az ideje, hogy lelki és testi egészséged érdekében nagyobb változtatásokat tégy az életedben.

13 jel, hogy a lelked kimerült

  1. Nem szereted magad.
  2. Ragaszkodsz azokhoz az emberekhez, akik semmi jót nem tesznek veled, akik elveszik az energiádat, akikkel mielőbb érdemes lenne megszakítanod a kapcsolatot.
  3. Még mindig ragaszkodsz olyan dolgokhoz is, amelyek pedig már nem szolgálnak téged.
  4. Akkor is igent mondasz, amikor pontosan tudod, hogy nemmel kellene válaszolnod.
  5. Másokat helyezel a saját igényeid elé.
  6. Magadhoz sem vagy őszinte.
  7. Hagyod, hogy mások kihasználjanak, visszaéljenek a kedvességeddel.
  8. Még mindig megteszel olyasmit is, ami ellenkezik a céljaiddal.
  9. Nem tudod elengedni a múltat.
  10. Rettegsz a jövőtől.
  11. Zűrös az életed.
  12. Nem vállalod a felelősséget, kifogásokat keresel, amikor valami helytelen dolgot tettél.
  13. Nem tanulsz a hibáidból.

Ezt teheted, amikor kimerült a lelked

A felsoroltak rendkívül károsíthatják a lelkedet, könnyen depresszióhoz vezethetnek. Amikor a lelked kimerült, lehetőség szerint minél többet próbálj meg pihenni, lazítani. Próbálj meg olyan dolgokat tenni, amelyek örömmel töltenek el. Az öröm, a szeretet érzése ugyanis üzemanyagként hat a lelkedre.

Hogy ismét feltölthesd magad, érdemes minél többet meditálnod vagy sétálnod a természetben. Az illóolajos, lazító masszázs, de akár a szaunázás is csodákat tehet. Bármit is próbálsz, a lényeg, hogy érezd jól magad, hogy figyelj a belső érzetekre. A feltöltődés nem halad egyik napról a másikra, hiszen az sem egyik napról a másikra történt, hogy idáig jutottál. Engedd meg magadnak a lazítást, engedd meg magadnak a feltöltődést. A zenehallgatás, a tánc, a mozgás szintén sokat segíthet, hogy hangulatod minél előbb a régi lehessen.

(forrás: NLCAFÉ)

Szerkesztői megjegyzés: Ha eddig nem tetted, kezdj el sportolni! Várunk szeretettel a sportrendezvényeinken. Részletesebben lásd: Hírek/Programok rovatunk

______________________________________________________________